Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-13 / 19. szám

Tizennegyedik évfolyam.

19. szám.

Vác, 1900. évi május 13.

VÁCI HÍRLAP

Vác ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Sierkesitöséí és Hajóhinta!:

Félévre................................6 korona. VAC> Géza király-tér 3. szám.

Negyedévre..........................3 korona. IVI eg 1 el enik: minden vasár IT a p O O reggel, ide küldendők a lap szellemi részét illető kőzle_ „ • , x ö menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde-EGYES SZÁM ARA 24 FILLER. tóéi pénzek.

Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetéseket

Bélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. Kovácll EI*HÖ. DeVCSényi Dezső. 1 jutányosán felvesz a Kiadóhivatal.

Bécsi cipő, karlsbadi cipő.

Vác, május 10. j

Igen tisztelt Szerkesztő ur!

Állandó figyelemmel kisérem e lapok hasábjait s igy örömmel szerezhettem magamnak meggyőződést arról, hogy különösen szivén viseli az iparososztály s első sorban: a kisiparosok általában bizony még mindég elhanyagolt érdekeit. Szeretettel és jóindulattal foglalkozik minden ügyükkel, keresi nagyobb boldogulásuk elősegítésére az újabb, alkalmas módokat s nem hallgat soha, a mikor úgy véli, hogy egy szava is hasznára válhatik iparosainknak.

Csak teljes elismeréssel említhetem, hogy ily komoly sajtócrganum ennyi terel szentel e valóban derék s nehéz viszonyokkal küzködő osztálynak, a melynek a gyárüzemek hegemóniája óta megélhetése egyre problematikusabbá válik; — csak teljes elismeréssel említhetem, hogy e lap mindenkor és mindenben első sorban és kizárólag a magyar ipar pártolása, fellendítése mellett foglal állást, hallatja szavát.

Rendez-vous.

I.

Járók a szabadba andalogva,

A béke itt képzelmet haladó.

Ott gyermek lányka fut mosolyogva, Tán vágyak vezérlik? Elragadó.

II.

Féltékenyen űzi májusi szellő,

Selymes hajával táncra kelt:

Lánykám! hisz az kit vársz nem jő, Hallgass re ám! Ő más virágot lelt.

III.

— Bohó szellő! beszélni is tudsz már!! E mézajak engem nem ámít el:

Nézd, nézd ott a parton vár rám,

A kagylócskákat szedi fel.

IV.

Incselkedve értek el odáig,

Bohó zephir s a szőke lány.

Képzelet? ? Ez nem tart sokáig;-Felel a szellő r kérd a lány.

Mindezen okból fogva reményelem, hogy e, kiválóképen a kisebb iparosok érdekében papirra veielt nehány aktuális soromnak is lesz a lapban helye.

Nagyon jól tudjuk, látjuk valamennyien, hogy mint általánosságban mindenfelé Úgy városunkban is az iparososzlály a a század folyamán vagyonban, erősségben, számban inkább megfogyatkozott, mint megnövekedett, egyes szakbefiek, például: kékfestő, szürszabó, tímár — úgyszólván egészen megszűntek. A többi iparüző jövedelmét is nagyon megcsappantotta az erős konkurrencia és főleg a gyári termelés, mely nagvobbára külföldi, osztrák, ha hitvány is, de olcsó produktumokkal árasztja el az országot. Városunkat is!

És pedig egyre fokozottabb mértékben a nélkül, hogy a város lakosságának száma csak észrevehelőleg is növekednék, avagy vagyonossága emelkednék; évrőlévre feltűnő módon szaporodik a különféle üzletek száma; a kereskedőcégek az utóbbi években valósággal megkétszereződtek. Ez a gombaszerü üzletszaporodás

V.

Ne fájjon neked leányka —

Egy elmulasztott rendez-vous,

Ma átálmodod s mintha látnám — Holnap már azt mondod: du, du! nur

[allein. Szaák Uns.

Hangulat.

Irta: STELLE..

— A Váci Hírlap eredeti tárcája. —

Ha költő volnék, szép rimes versekbe ékesen szóló rithmusokba foglalnám össze gondolataimat és úgy dicsőítenélek oh te virágzó, illatos, te édes szép május! De költő nem vagyok s csupán a szivem lüktetése az, a mi arra késztet, hogy döcögő sorokban, fekete csúf téntával hirdessem dicsőségedet!

Jer! én szerelmes májusom, hadd bújjak virágaid közé — oh jer! had öleljelek meg ... Boruljatok reám szeliden ti titokzatosan susogó zöldelő lombok — hadd álmodjak még egyszer ragyogó, szép, boldog időkről, a melyeket valaha május, a szeszélyes, bolondos május odadobott nekem.

Lassú tétova léptekkel fordulok be a ligetbe, a Kegyelmes úr útja felé, beljebb, mind bel! jebb . .. Végtelen néma csend van körülöttem;

1 sehol egy profán kiváncsi szem, mely gonpedig az adott körülmények között egészséges és természetes semmi esetre sem lehet. Látjuk is! A legtöbb kérészéletű, csak könnyelmű próbálkozás, szélhámosság, a mely egyre-másra vétkes — nem vétkes bukással végződik. Az utolsóelőtti felvonásként azonban a kereskedő a sülyedező hajóról potom áron kidobálja árucikkeit, a mivel ismét csak szolid kollégáit károsítja meg.

A divatáruüzletek nagy részében már évek óta tartottak raktáron gyárilag készített cipőket is, a melyek természetesen jóval olcsóbbak, mint a kézi munkájuak, de ez üzletekbe nagyobb készlet nem volt, elkelt, ugyanennyi darab kenyértől fosztván meg a helyi cipészeinket.

Az í^artörvény értelmében az ily külföldi, osztrák raktárak létesítését megakadályozni nem lehet: legfeljebb a közönség teheti lehetetlenné, ha bojkottálja, ha nem pártolja. S ezért Írtam e szerény sorokat. Bizalommal fordulok Vác nagy közönségéhez, hogy a fehér gazolinvilágitás, barackszinü, Kékszinügyáriskatulyák, tarka-barka reklamképek, kedvéért ne hagyja el a bedolataimban zavarna — csupán a tovaröpködő méhek és bogárkák zümmögése s a sárga rigó éles füttye az, a mi felver álmodozásomból.

Elmerengve folytatom utamat a liget nagy alléjában. A fák, a bokrok már mind ékesen, virággal terhelten bólogatják ágaikat, mámoros édes illatot lehelve, mintha üdvözölnének en4 gem, a liget egyetlen emberi élő teremtését* s én megértem üdvözlésüket, oda simulok a teljes pompájában virágzó hófehér fürtös májusi fához s úgy ölelem magamhoz, úgy bújok virágai közé . . .

De ime — lassú léptek halk zaját hallom ... Fiatal, törékeny termetű, csodálatosan finom alkatú asszony halad a porondos utón. Egyike azoknak a fiatal teremtéseknek, a kit féltünk még a szellő érintésétől is. Sötét fekete ruhája oda simul hajlékony fiatal termetéhez; a fehér csipkés kalap alól, esdően, félénken néznek ibolyaszinű szemei; — ezek a gondolkozó, örökké töprengő szemek, a melyek asszonykorukban is megtartották szűziesen naiv tekintetüket. A nap erősen szórja sugarait — de a tovahaladó nem érzi jótékony melegének fényét... a gyermekes szelíd szeme elborul — s csak úgy odarogyik az egyik padra s halk, elfojtott zokogásra fakad, hogy a gyenge vékony teste csak úgy meg-meg rándul bele . . .

I Kiváncsi gyöngédséggel pillantok a fiatal

I törékeny gyermekasszonyra ... A napot elta-