Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-06 / 18. szám

2 VAGI HÍRLAP közönségét, de velük akarok élni és nekik élni! Ki ne olvasná ki e rövid sorból ezt az őszinte érzést, a melyet megyés püs­pökünk érez székvárosa iránt. Mert tudjuk mindnyájan, hogy szívből szólt hozzánk a főpapunk, nagyon közel férkőzött már a szivünkhöz. Legyen is ő a mi városunknak s kö­zönségének atyja, a szegények pártfogója, nem fog csalódni Vác és egyházmegyéje szeretetében. És jöjjön közénk mihama­rább, hogy az a nép, a mely csak érde­meseknek adja szeretetét, megmutathassa, hogy gróf Csáky Károlyban jó eleve a minden szépért lelkesedő nemes és jó­szívű főpapot ismerte fel s azzal a szere­tettel, büszkeséggel tekint reá, mint bol­dogult nagy elődeire. Tanterv és módszeres utasí­tások a siketnémák magyar­országi iskolái és intézetei számára. (1. folytatás.) A tanterv tartalmát főbb vonásaiban és ki­vonatosan a következőkben ismertetjük: Az általános részben a mellett, hogy a siket­némák is7 vallásos és erkölcsös emberekké ne­­velendők e hármas feladatot tűzi ki a tan terv a siketnémák iskolái és intézetei céljául: 1., hogy a gyermeket mesterségesen, a látás, ta­pintás és izomérzés segélyével megtanitsák beszélni; 2., hogy lehetőleg mindazon köz­hasznú elméleti ismeretekre megtanitsák őket, a melyeket a népiskola nyújt az épérzékű­­eknek: 3., hogy a gyakorlati oktatás terén oly jártasságot biztosítsanak a növendékek­nek. melynek alapján azok az életbe kilépve képesek legyenek valamely iparágat elsajátítani, vagy más kenyérkereső pályán boldogulni. Tekintettel arra, hogy hazánkban ez idő mert erősen ölelve tartám a leányt, lefelé in­dultam. Egyszerre irtózatos robaj ... és fel­­ébredék. Előttem a vén Palkó állt. Valami jóféle levendula ecettel dörzsölte homlokom, melyről csak úgy gyöngyözött a verejték. — Hál’ Istennek! Csakhogy már felébredt nemzetes uram, ugyancsak gonosz álma lehe­tett; merő egy viz. Felugrottam a karosszékből, egész kábult voltam s még mindég az álom hatása alatt. Egyszerre csengetés hallik Palkó két levéllel kezében jött be. Az egyik Gserey gróftól jött, melyben teljhatalmú jog és jószág igazgatójának nevez ki s megköszönte a sikeres eljárást a kis koristánénál. Örömem azonban akkor volt csak teljes, midőn a másik levelet is olvasám. Ilma férjétől jött, melyben meghív birtokára, mely közvetlen szomszédságban, Gserey gróféval s kitől tudták meg jelenlegi tartózkodásom: — Mellékelem kis sógornőm arcképét Ilma meghagyásából. Talán emlékezel még az arany­­hajú kis Ildikára ? A ki azóta, hogy nem láttad, igen csinossá fejlődött. Azt hiszem a hatás nem lesz célvesztett nálad még? Azért tehát jöjj mielőbb, tárt karokkal vár sógorod Frédi. Valóban a hatás nem volt célvesztett. Hisz’ élőképmása volt, az én egyetlen, legkedvesebb feledhetlen tavaszi álmomnak. Szaákné Dőrffy Ilona. szerint 6—8 évfolyammal biró iskolák és inté­zetek állanak fenn siketnémák számára, a tan­terv 8 évfolyamra kidolgozottan tünteti fel a tananyagot úgy azonban, hogy abban a 6 első év anyaga is egy kikerekitett egészet képez. A siketnémák sajátlagos helyzetéből kifolyó­lag azok a tárgyak, melyek, a népiskolában egyedül a hallásra támaszkodnak, minők a a szépol vasás, szavalás, zene, ének, természet­szerűleg kiesnek a siketnémák iskolái és inté­zetei számára irt tantervből, ellenben bővül az oly tárgyakkal, melyek a hangbeszédnek mesterséges úton való megtanulásához szol­gálnak eszközül. Ilyenek: 1., a beszédhangok­nak a látás és érzékelés utján való észrevéte­­tése (szájról olvasás.) 2., a beszédhangok ki­ejtése és folytonos javítása (fonetikai gya­korlat.) 3.. a beszéd tartalmi-, alaki- és mon­dattani elsajátítása és alkalmazása (beszédta­­nitás) és 4., az esetleges részleges hallás meg­rögzítésére szolgáló akusztikai gyakorlatok végzése. Az egyes tantárgyakat és az azok feldolgo­zására szolgáló heti órák számát a következő­leg állapítja meg a tanterv : 1. Kiejtési (fonetikai) gyakorlatok. (Az I. osztályban az írva olvasással kapcsolatban heti 20 órában a II.—VIII. osztályokban pedig al­­kalmiszerüleg a beszédtanitás kapcsán.) 2. Irva-olvasás. (Az I. osztályban a kiejtési gyakorlatokkal kapcsolatban.) 3. Beszédtanitás. (A II.—IV. osztályokban al­­kalomszerüségekre fektetett társalgási alapon az írással és olvasással kapcsolatban heti 17—15 órában, továbbá az V.—VIII. osztályokban leiró szemléleti oktatás címén, mint tartalm'.- és alaki nyelvoktatás heti 12 — 10—6—4 órá­ban.) 4. írás, fogalmazás. (Mint önálló tárgy az V. osztályban lép fel és tart az egész képzési­­időn át heti 2—2—3—3 órában.) 5. Olvasás. (Mint önálló tárgy olvasmány­tárgyalás cimén a IV. osztályban lép fel és tart a képzési-idő végéig heti 3—4—4—5—5 órában.) 6. Hit- és erkölcstan. (A IV. osztályból kezdve végig heti 2—2 órában.) 7. Számtan. (A II. osztálytól kezdve végig heti 4—4 órában.) 8. Természetrajz. (A VI. osztálytól kezdve végig heti 2—2 órában.) 9. Természettan. (A VIII. osztályban heti 2 órában.) 10. Földrajz. (Az V., osztálytól kezdve végig heti 2—2—2—1 órában.) 11. Történelem. (A VII.—VIII. osztályban heti 2—2 órában.) 12. Alkotmánytan. (A VIII. osztályban heti 1 órában.) 13. Szépírás. (Az I. osztálytól kezdve végig heti 4 — 3—3—2—1 — 1 — 1 — 1 órában.) 14. Rajzoktatás. (A II. osztálytól kezdve vé­gig heti 2 — 2—3—4—4—4—4 órában.) 15. Kézimunkatanitás. (Az I. osztálytól kezdve végig heti 4—4—4—4—6—6—7—7 órában.) 16. Torna. (Az I. osztálytól kezdve végig 2—2 órában.) A különleges részben az említett tantárgyak egyenként a kővetkező 4 szempont szerint van­nak a lehető legrészletesebben feldolgozva: 1. Gzél. — 2. Anyag. — 3. Módszeres utasítások. — 4. Taneszközök. A tanterv e része is könnyen áttekinthető, igen érdekes mű, melyet az alábbiakban váz­latosan ismertetünk. 1. A kiejtési (fonetikai) gyakorlatok célja az, hogy a beszéd technikai részét a szem és tapintó érzék segélyével a siket észrevegye, a hangok keletkezési helyeinek és módozatainak megfigyelése után a beszédet (t. i. az egyes hangokat és a hangok csoportjait, a szókat) a némának nevezett gyermek is lehetőleg ter­mészetesen kimondani (reprodukálni) képes legyen. É gyakorlatok anyaga egységes, annak osz­tályok szerinti szétosztása nem indokolt s azért a részletesen feltüntetett anyag épp oly köte­lező az alsó osztályok szükebb, mint a felső évfolyamok bővített mondatkörében. Minthogy azonban az I. évfolyam egész elméleti oktatása úgy szólván csak kiejtésre való tanításból állr annak anyaga külön is fel van tüntetve a tan­tervben, mig az összes többi évfolyamok kiej­tési anyaga külön csoportban van össze fog­lalva. E szerint az I. osztály anyagát a beszédhan­gok kifejlesztése és a köznapi életben legin­kább előforduló, mintegy 150 könnyebb kiej­tésű szóban való természetes, folyékony kimon­dása és a beszélő szájáról való minél biztosabb megértése képezi. Az I.—VIII. osztály e nemű összanyaga a beszédtanitással egyidejűleg: hangképzési elő­­gyakorlatok ; lélekzési gyakorlatok ; a hangok kifejlesztése és összekapcsolása; a mássalhangzó torlódások leküzdése a mássalhangzók alkal­mazkodásának érvényesülése: a szók assimi­­lációja: a helyes szótagolás és elválasztás: a magán- és mássalhangzók hosszú és rövid ejtése; a liangzóvonzat és erősségi hangsúly, a fonetikailag együvé tartozó mondatrészek­nek egy lélekzetre történő kiejtése és a szüne­tek megtartása. Rámutat továbbá a tanterv a szájról olvasás akadályaira is, megjelölvén a módozatokat, a melyek segélyével azok leküzdhetők. A módszeres utasításokban felhívja tanterv a figyelmet arra, hogy az 1. osztályban taní­tandó hangok sorrendje előre csak egy gyer­mek szempontjából állapítható meg, mig más gyermeknél már fordított sorrend érvényesül, mely körülmény a leglelkiismeretesebb körül­tekintést kívánó egyéni oktatás szükségességét indokolja. A kiejtés további gyakorlására a II. osztály­tól kezdve külön órák nem szerepelnek, nehogy a tanár abban a hiedelemben élhessen, hogy hogy heti 2—3 kijelölt fonetikai óra kitar­tása után fel van mentve a kiejtés folytonos ellenőrzése és a szükségszerinli hangjavítás alól. E tárgy végig húzódik az egész képzési időn és kiterjed minden tantárgyra, mivel a külön órákban tartott kiejtési-gyakorlatok s az ezekkel együtt járó mechanikus beszéd­­gyakorlatok, minthogy nem a közvetlen szük­séget elégítik ki s a helyett, hogy közeli hiányt pótolnának, az elmélet miatt messze kalandoz­nak ; annálfogva ama elérendő eredményt, hogy a kiejtés nemcsak érthető, de lehetőleg termé­szetes is legyen: nem biztosítják. II. Az irva-olvasás célja és anyaga ugyanaz mint a népiskolában. A tanítás módja is meg­egyezik a népiskoláéval azzal a különbséggel, hogy a betűk sorrendjét nem a könnyebb irha­­tás, hanem a hangok kiejtésének nehézségei határozzák meg és hogy a siketnémák isko­lája egyelőre csak az Írott betűk egy részét ismerteti s csak később összehasonlítás utján tanítja meg a nyomtatottakat is. Az irva-olvasás az I. osztályban a kiejtési gyakorlatokkal párhuzamosan halad oly for­mán, hogy a szemléiét után a tanuló a meg­felelő kifejezést a tanár beszédszerveiről leol­vassa, egyidejűleg kimondja, másolás, vagy diktálás után leírja annak grafikai képét és végül elolvassa. A tanítás későbbi során, az előhaladottság egy bizonyos fokán, begyakorlásoknál és ismét­léseknél az előbbi sorrendnek különbözőképen kell variálnia. A taneszközök ugyanazok, mint a népiskolában. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom