Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

2

V A C I HÍRLAP

mégis példákat hozhatunk fel, a melyek arról tanúskodnak, hogy nem volt tökéleles minden. Ott van a világítás ügye, a mely évekig tartó hosszas vajúdás után most is ott áll jóformán a hol állott. Ott van a vizkérdés, ott a vágóhíd, városháza iigye stb.

Ezekben a dolgokban még lesz döntés s az uj képviselőtestületnek lesz feladata helyesen határozni, ha már talán azt, » mi el lett mulasztva, helyreütni nem is lehet.

Előtte áll az uj képviselőtestületnek az utcák további rendezése, az öntözés, a kövezés ügye, a vízhiányok megszüntetése. az utcák csatornázása, az építés megrendszabályozása, a város szépítése, csinosítása, a vásártér rég óhajtott rendezése s mint halljuk, a dunai átkelés rendezése is.

Arra is felhívjuk az uj képviselőtestület figyelmét, ne tévesszék el szem elől, hogy városunknak nem szabad ezen a színvonalon maradnia, a melyen most áll, hanem emelkednie kell annyira, a mennyire csak emelni lehet. Minden eszközt meg kell ragadni, hogy a város emelkedhessék. A természeti szépségek a közelben, a főváros szomszédsága már predesztinálták városunkat arra. hogy állandó lakhelye legyen azoknak a fővárosiaknak, a kiket az életkörülmények nem kötik egészen Budapesthez. Ebben az irányban lehet haladni, ebben az irányban kell haladni.

Ezt csak úgy közbevetve mondottuk el. E sorok célja csupán az, hogy a polgárságot figyelmeztessük, óvatosan válaszszák ki és gonddal azokat, a kikre a

Éppen jó alkalom volt. hogy elhatározása tetté váljék, férje nem volt ismét hon. Sietve málháztatott komornajával, rendeleteket adott ki a cselédségnek, kik bámulatukba nem tudtak hova lenni, a szokatlan erélyes hangon adott parancsokra.

Fogatni rendelt s azt mondá férje után megy. Eltávozott.

Hova, merre vette útját ?

A férj soha nem tudta meg. Felkutatta érte a félvilágot, de nem tudta meg találni, eltűnt, nyoma veszett örökre. É kép üldözi, évek sora óta, éjjel úgy, mint nappal. Végre belefáradt a sok keresésbe, vissza jött s ismerősei unszolására elfogadta az alispáni széket.

Ma is midőn szent karácsony estéjére, a Regécy családnál ünnepélyen van. Ma is üldözi folyton e kép nem jól érzi magát ott hagyja a zsibongó tömeget, egy mellékszobába lép, hol egyedül van. Szive úgy dobog, valami sejtelem szállja meg, azért mégis kedvtelen. Ha tudná pedig, hogy tőle alig néhány lépésnyire, egy szőnyeg ajtó választja csak el, eped érte az ünnepelt szépség Adrienne, a ház leánya.

A leányt, mint napot a szegény bolygók, úgy rajongják körül; hány ifjú adná oda üdvösségét egy egy mosolyáért. De Adrienne szive csak azután a jégvirág után eped, mint ő elnevezte az alispánt, annak rideg modoráért, ki talán meg sem látja őt. Mindig oly fanyar mosoly van ajkán s talán ép ez igézte meg a leányt?

Különös játékszer az ember, a sors, e pajkos gyerek kezébe. Az életvidor, üde ifjú lány bohó

képviselet nemes hivatását reábizzák és főleg a választási harcba ne vigyék be a vallási és politikai kérdéseket mert ezeket éppen a város jólété fogja megsinyleni.

A megválasztottak pedig becsüljék meg ezt a beléjük helyezett bizalmat, ne éljenek vele vissza, hanem iparkodjanak annak teljes tehetségükkel és erejükkel megfelelni.

Ha igy lesz, ha a választók jól választanak, a választottak pedig jól fogjak fei kötelességüket, akkor a haladás bizonyos s a cél, a mire törekednie minden városnak kötelessége, félig már el van érve.

Hányán élnek még?

Vác, dec. 18.

A budapesti lapok egyikében felszólilás jelent meg, hogy a szabadságharcban súlyos fogságot szenvedett hősök közül hányán élnek még. Ez a felszólítás nem kerülte ki Kovách Ernő 48-as őrnagy figyelmét, a kinek saját- feljegyzései tudvalevőleg becses adatokat tartalmaznak a szabadságharcunkról. Kovách Ernő tehát összeállitotta a tudomása szerint élő s fogságot szenvedett, hősök névsorát. Az érdekes cikk megjelent a P. N.-ban s minthogy olvasóink is nagy érdeklődéssel kisérik Kovách Ernőnek a szabadságharc idejéből irt cikkeit, mi is közre adjuk:

Folyó évi november 28 án a Pesti Naplóban egy felszólítás történt az 1849. évben a hazáért sok évi fogságot szenvedett Keszi Hajdú Lajos honfitársunktól, hogy azok közül, kik vele hasonló sorsban részesültek, vannak-e még életben néhányan és hogy azok adjanak jelt magukról. V *

Ötven év bizony egy emberöltő időszak. Hát még azokra, a kik már akkor is oly férfikorban voltak, hogy mint szerepet vivő egyének, azért sok évi fogságot is szenvedtek.

szive eped azért a blazirt, egykedvű, rideg férfiért. A repkény is az erős tölgyet keresi egész koronájáig kúszik fel, méltó akar hozzá lenni.

Törtely sem tudta felfogni értékét nejének s elvesztése oly mélyen vésődött leikébe, feledni nem tudta. Gyakran járt táisaságokba, pedig terhére volt minden zaj, csak azért, hogy valamit hall az eltűntről. Ma is szent karácsony estéjén ezen gondolat száműzte a társaságból. Karácsonyért! A kis Jézus születésnapja ! Minden ember szivében, valami édes érzés keletkezik e napon. Eszünkbe jut gyermekségünk, mily boldogok voltunk. Mily kár, hogy oly rövid e korszak, s nem tér vissza többé.

Az alispánnak is valami édes szavakat suttoghatott egy láthatlan kohold, mosolylyal ajkán lépett vissza a terembe s Adrienne mellett foglalt helyet. A leány, látva e ritka vendéget, a mosolyt Törtely arcán, vidáman társalgott vele.

— Ma egy uj barátnőmet mutatom be önnek s ha meglátja, tudom megváltoztatja nézetét a nőket illetőleg.

— Hogy érti ezt? Én, teljes életemben hódoltam a szépnek. Nekem nincs szükségem arra, hogy ön mellett mást is meglássak.

Adrienne elpirul e reményekre jogosító beszédtől.

— Azért mégis meg kell ismernie az én uj barátnőmet. Hogy könnyebben ráismerjen, mert még nincs itt, nem tudom miért késnek, a költő szavával élek: Sötét haja, mint hamvát vesztett kökény; szemei nagyok és kékek, mint

Hiszen még az akkori egész fiatal korban levő honvédek is kevesen vannak már, annál inkább azok, kik akkor már szerepetvivő férfiak voltak.

A magyar nemzetnek hazafias érdeke, hogy azoknak a hazafiaknak nevét, a kik még ennyi évek múlva is, életben vannak s ezelőtt félszázaddal a hazáért életet veszélyeztetve, vagyont és szabadságukat feláldozták, tudja és a kik mégis érdemlik, hogyha egyébbel nem, de hálás vissza emlékezéssel adózzon emléküknek Ezért Ä én is megragadom az akalmat, hogy a tudtommal most még életben levő nehány olyan honfinak a nevét a magyar közönséggel tudassam.

Én az 1848 —9-ki hazafias működésemért a magyar nemzet golgothájában, az aradi várban lettem kötél általi halálra elitélve és az 16 évi várfogságra vasban átváltoztatva, melyből több hónapot a pesti uj épületben és 7 évet az aradi várban töltöttem, melynél fogva az azon korbeli szomorú ismeretségeim kiválóan az aradi várban levő honfitársaimra vonatkozik.

Az aradi várban volt letartóztatott magyar politikai fogoly 580 és pedig:

1. A kik azelőtt már az osztrák hadseregnél katonatisztek voltak 514.

2. Magyar honvédseregbeli tisztek 46.

3. Polgári állásbeliek 20.

Ezeknek az elitéltetésük volt:

1. Kötél által kivégeztettek 11.

2. Golyó által kivégeztettek 5.

3. Kötél általi halálra Ítéltek ezekenkivül 96.

4. Golyó általi halálra Ítéltek 183.

Összesen tehát halálos Ítéletet kapott 295.

Az Ítéletek voltak;

1. H=dál által kivégzettek 16.

2. Várfogságra Ítélve 460."

3. Katonai sorozás alá állítottak 38.

4. Az országból kiutasított külföldiek 2.

5. Fogságbüntetés alól felmentettek 47.

6. Újra alkalmaztattak 17.

Az aradi várból büntetésük kiállása végett elszállitatott: Olmützbe 52. — Munkácsra 49.

a lenvirág s oly galambszelidek, mint az áldás szavai. Rosszul van? Mi baja? Aggódva néz a szokottnál is halványabb arcra. Az alispán, mint ki rémet lát, hátra esett fejjel, mereven néz Adriennére.

Ez oda int egy inast, ki jégbehűtött pezsgővel jár. A hideg ital jól hat, az alispán magához tér.

— Bocsásson meg ezért a leányhoz illő jelenetért, de a leírás oly élethű. Mi neve az ön barátnőjének ?

— Barssy Glarisse. Meglátja mily édes teremtés. És mindazt, mivel a termés elhalmozta, elragadóvá teszi az a bánatos mosoly, mely úgy emlékeztet magára.

Szép, őzike szeméből oly vágy, szerelem tündököl, még akkor is midőn táncosa karján a másik terembe repül. Törtely is feláll, a játékterem felé indul. Megáll, mi volt ez? Egy irány felé néz. Az ajtóban az inas jelenti.

— Mistresse Wilkersoword és Barsy Clarisse.

Egy ősz matróna alakja lesz látható. Mint a

havas tél után, az ifjú tavasz, lép egy fiatal nő. Nagy erőre van az alispánnak szüksége, hogy oda ne rohanjon, elveszettnek hitt nejéhez.

De leküzdi magát megfordul s vontatottan áthalad. Ideje volt. Clarisse latta az alakot, de nem ismerte fel arcát, nem látta férjét.

Törtely gondolkozóba esett. Nem csalhat, az arc. alak mind-mind az övé, eltűnt nejéé. Csak a haj fekete, holott öve hamvas szőke volt. Feledé, az előre haladt kultuszt, mely megengedte, hogy az arany szőke koromfekete lehessen rövid idő alatt. Mai nap az emberek