Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-17 / 51. szám
Tizenharmadik évfolyam. 51. szám. Vác, 1899. évi december 17. / Előfizetési árak : Egész evre..............................6 frt — kr. Félévre...................................3 írt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és VÁC, Géza király-tér Ide küldendők a lap szellemi részét menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEK Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. j-u-tánsrosan :-.=,vétetn.ek. Kéziratok vissza nem adatnak. Köz- s magánvilágitásunk. III. Vác, dec. 15. Legutóbbi cikkünkben a vizlégszesz előnyös vegyi természetét ecseteltük, most áttérünk annak világítási és pénzügyi előnyeire s a mellett megemlítjük, hogy julanyossága folytán nem csak világításra, de fűzésre, fűtésre ipari célokra s mozgó erőre is igen alkalmatos a vizlégszesz, mert előállításához fél annyi kőszén kell. -mint más világiló anyaghoz. Ezért a villamos világításon is túl tesz. mert ott a hol vizerő nincsen, a villamos világítás csakis fényűzési világításnak tekinthető, nem is számítván, hogy az úgynevezett 16 gyertya erejű villamos izzólámpák a mai világítási igényeknek meg sem felelnek és üzemük sokkal többe i kerül, mint a vizgáz 50 gyertvás lángjai. Nevezetesen meg kell említenünk, hogy a 16 gyertyás villamos izzófény közvilágilásr» már egyáltalában nem is alkalmas s ha egy ideig használatban van, világa tökéletesen apad, melyről több városi villamos világításnál személyesen meggyőződtünk. A villamos ivfénylámpa megfelel ugyan a közvilágítási célnak, de ennek fentartási költsége olyan nagy, hogy erre a fényűzésre csakis egy elsőrangú nagy város van jogosítva. Ellenben a vizlégszesz Auerfénynyel sokkal kevesebb költséggel, jó, szép s célszerű világítást lehet elérni 50 és 100 gyertya erejű lángokkal 30—50 méter távolságra elhelyezve a lámpákat. Mind a mellett a villamos világításnak létjogát nem lehet tagadni s nagy városban mint luxus fény mindig is fog szerepelni, de ha tekintetbe vesszük, hogy egy vidéki városban a jutányos fűtés, főzés s mozgó erő nagy szerepet játszik s erre nagy szükség van, be kell vallanunk, hogy a vizlégszesznek minden irányban elsőbbséget kell adnunk. Az árakról szóllva egynéhány várost említünk, a hol a villamos világítás régebben be lett vezetve s következőképen fizetik a 16 gyertyás izzóiénvt óránkint, például Szegeden 3 krért, Szabadka 2SU krajcár, Nyíregyháza 2 '/a, Kaposvár 2 ’/* *, Kecskemét 2 krért. Most áttérünk a kőszéngázra s hasonlítsuk össze ennek árával s megnevezünk egynéhány tekintélyes vidéki városi, a hol a légszesz számos év óta dívik, u. in. Győr városa 12 gyertya erejű gázlángot óránkint 13 krajcárért, köbméterenkint 10 krajcárjával fizeti. Kolozsvárt gázláng óránkint 12 kr. köbmétere 18 kr., Kassán iángja 13 kr. köbméter 16. Szombathelyen láng 13 kr. köbméter 19 4/io, Szabadkán 12 V2, láng köbm. 17 kr., Baján 13 lángja 19 kr. kbm. Temesvárt lángja 12 '/s kr. kbm. 18 kr. Ennek ellenében Magyar óvár s Mosou városokban, a hoi most a dr. Strache féle rendszer szerint lesz a vizlégszesz bevezetve, közvilágításra 50 gyertya erejű Auer lángért 1 kr. óránkint, 25 gyertya erejű Auejj lángért magánvilágitásra óránkint 1 Va krt, köbméterenként 5 krt fizetnek. Ép ilyen ajánlat lett városunknak is téve. Hiszsziik, hogy a városi képviselőtestületünk a világítási kérdés tárgyalásakor. szeme előtt fogja tartani, hogy jó és jutányos világítást nyerjünk, melyet személyes meggyőződésünk s véleményünk 1 S3,, Szeretett. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Hűvös, borús őszi délután volt, a mikor kint jártam a temetőben. Nézegettem a sírokat, a holtak országának ezt a nagy. kinyitott könyvét, mely annyi sok szomorú történetet tartalmaz. Az élet és halál kérdésén gondolkodtam. Üres, puszta volt körülöttem minden. A fák levelei sárgultan hevertek a földön. A süvítő szél befújt az avarba és zörögve söpörte odább a száraz leveleket. A csupasz ágakon egy-két veréb csiripelt, de a fölöttük elsuhanó varjak károgására félénken menekültek. Kívülem csak egy pár öregasszony lézengett a sírok körfii, könnyes szemmel tisztogatva, rendezgetve övéinek nyughelyét. A horpadó sírok, az elkorhadt fakeresztek, a szorgoskodó nénikék és a hervadó természet egészen beleillettek abba a siri csendbe, leverő nyugalomba, mely künn a holtak országában uralkodik. A mint járkáltam a sírok között, az emberi gyarlóság fájó tudata nehezült lelkemre. Lám, itt egymás mellett porladnak azok, kik az életben egymást gyűlölték. Hát felejteni és kibékülni csak a hideg hantok alatt tud az ember! Kihűlt szivével, együtt semmisülnek meg szenvedélyei És vágya, mely éleiében talán betöithetetien volt, olyan szépen megfér a keskeny koporsóban ... Elmélyedésemből a temető kis harangjának éles szava riasztóit föl, mely uj lakéi érkezését hirdette A kapu felé tartottam, hogy lássam, kit temetnek. Fehér lovak húzták a kocsit A kiséret meg j szomorú apácákból és néhány koldusasszonyj ból állott. A koporsóban egy fiatal apáca I holtteste feküdt. Ez a gyönge nő a szenvedő emberiség javának szentelte életét. Csodálatos türelemmel és a felebaráti szeretet páratlan önfeláldozásával ápolta a kórházban a legsúlyosabb betegeket, mig nemes munkája közben a halál kíméletben keze mint szép virágszálat le nem törte az élet fájáról. Most már eljött megpihenni. Azok kisérték el utolsó útjára, a kik testvérei voltak a munkában és önfeláldozásban. Kijöttek utána a sirhoz is. hogy rávethessék koporsójára a szeretet rögét, a mely könnyűvé teszi neki a földet. Mig a sírásók kapavágásai alatt zuhogott, hullott a hant a koporsóra, a testvérek a sir körül térdepelve a koldusásszonyokkal együtt imádkoztak a megholt leikéért. A szolgák gyorsan behantolták a sirt, odaj tűzték a fejfát, a melyre nevén kivül csak az | voll írva. hogy született éa meghalt. De hogy mennyit szenvedett azt talán senki- I sem tudta j Pedig olyan megható az ő élettörténete. j ' * * * i Nagyúri családból származott. Szüleinek a I Balaton mellett voltak^ birtokai. Ott született ; ő is egy fényes palotában. Ott élvezte testvé- I rei körében boldogan a gyermekkor ártatlan í örömeit. De az idő haladt és a kis leány kiszakítva játszótársai köréből, zárdába került Olt neveltették szülei. Testvérei szintén iskolás fiúk lettek. A tanító úr maga járt hozzájuk Megkezdődött a tanulás. A két fiú otthon, Margit nővérük pedig a nevelőintézetben gyűjtögette az ismereteket. Ezután öt éven keresztül, mindig csak nyáron, a szünidőben lehettek együtt. A mikor a kis Pista Palikával együtt örömrepesve várta Margit megérkezését, hogy bemutassák neki, milyen szép verseket tudnak szavalni. Margitol a hatodik évre már nem vitték vissza a zárdába. Egy francia kisasszonyt hoztak melléje, a kivel együtt beszélgetett és zongorázott. A fiúk pedig egy fiatal tanár vezetése mel- I lett. mint magántanulók, a gimnázium taa- I tárgyait kezdték tanulni.
