Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

V A C I HIRL A P

szeriül egyedül a vizlégszesz rendszer behozatalával lehetne elnyerni.

A szép s jutányos világítás mellett városunk szomszédsága az ország fővárosával. azon körülményre is figyelmeztetet, hogy a vizlégszesz behozatalával, a midőn azt ilyen olcsón, a légszesz köbméterjét 5 krajcárjával élvezzük, holott Budapesten 10 krral fizetik köbméterjét, a főváros kisiparosai ennek olcsó mozgó erőnek hallatára tömegesen ide fognak szállingózni s letelepedni, a hol jutányosán dolgozhatnak és élhetnek s egynéhány év múlva, egy egész iparkoloniával dicsekedhetünk majd, mely a város előhaladására s fejlődésére tonlos tényezőnként fog szerepelni.

Ezzel befejezzük cikksorozatunkat a város köz- s magánvilágilásáról, szigorú és lelkiismeretes feladatunknak tűzvén ki, hogy minden elfogultság nélkül a különféle világítási rendszert, annak előnyeit s hátrányait, ismertessük meg olvasóinkkal, hogy ebben a vitális kérdésben, maguknak tiszta képet bírjanak alkotni s olyan világítási rendszert vegyenek pártfogásukba mely a helyi viszonyainknak s körülményeinknek legjobban megfelel.

Az okszerű szőlőültetés.

(Rombay Dezső előadása.)

Vác, dec. 14.

A l'öldmivelésügyi miniszter felhívására a gazdasági egyletek megyéikben népies előadásokai rendeznek. A pest megyei gazdasági egylet Pest megye több városában tartott előadást és most Vácra jöttek ki előadói. Múlt vasárnapon még senki sem tudott róla, kedden már megtartották az előadást. Nem volt benne célszerűség. A városban, minthogy a lapok nem adták tudtul, nem hallottak a gazdasági előadásról s igv csak nagyon kevés szőlősgazda jött el a

■2 •

Milyen jó volt most nekik ! A tanár úrral szabad volt elmenni kocsikázni és ha csendes, sima volt a viz színe, még csónakázni is leni ehettek

Estén kint rendesen kiültek a verrandára, a honnan a legremekebb látvány táruit szemeik elé. A holdképe varázsfénynyel úszott a Balaton tükrében, mig fölszinén a visszavert sugarak széles aranyszalaggá szövődtek. Az egész vidék néma volt s a természet ünnepélyes csendjébe altató dalul csak a parti szellő lágy suttogása és a viz egyhangú csobogása vegyüli.

Margit is sokszor közéjük ült és ábrándosán merengett a mérhetetlen vizen s a tó tükrében fürdő csillagokon.

A nevelő ur meg olyan szépeket tudott nekik beszelni, hogy reggelig is elhallgatták volna. De a mama szigorú s'zavára be kellett menni a hálószobákba. Margit azután bent is folytatta álmodozását.

Valami titkos vonzalmat érzett a tanár ur iránt, a ki bár félénken és mégis olyan kedvesen szokott vele beszélgetni.

Még félálmában is szövögette azokat a himes szálakat, a melyek ébredező szivében egy eddig nem ismert érzést szültek.

Maga sem tudta, hogy miért, de minden gondolata arra a fiatal emberre vonatkozott, a kinek képe belopódzott a leikébe és ő azt mini féltett kincset rejtegette, hogy el ne rabolja va aki.

közgyűlési terembe, azok a kiket meghi/óváí, hivatalos utón lehetett értesíteni. Pedig ezen az előadáson ott kellett volna lennie minden szőlőtulajdonosnak, még annak is, a kinek egy hold szőlője van. Igaz ugyan, hogy az előadó, Bombay Dezső többnyire a szőlősgazda előtt ismert dolgokat adott elő. de nincs olyan ismert tanács a szőlőművelésben, a melyet ha újra meg újra ismételnek, az hasznára ne lenne a

— szőlőnek.

A gazdasági egyesület előadói azzal az Ígérettel távoztak, hogy jövőre is eljönnek közénk. Reméljük, hogy akkorra elég hamar tudomást | vehet gazdaközönségünk az előadás napjáról j és idejéről.

I Majlhényi István, Rombay Dezső és Révész István jött el a gazdasági egylettől. Rombay Dezső, az ismert szakiró, tartott szabad előadási az okszerű szőlőültetésről. Előadását a következőkben ismertetjük :

Vác és környékének legfőbb keresetforrása volt a szőlő és bortermelés, a melyet elvesztett a szőlő ellenségei fellépésével.

Különösen hangoztatta a szőlők szénkénegezését, a mely nagyon alkalmas a gyéritő eljárásra, mert oly talajjal bir Vác és környéke. Nem túlságos meszes és nem is annyira tömött.

Mindenek előtt az ojlvány szőlőről szólt és ajánlotta első sorban a ripária portalist alanyul, a mely legalkalmasabb termőképességre es állandóságra s a mely a mérsékelten meszes talajt könnyen elbírja. Szólt a rupeslris monticuláról, mely fokozottabb meszes talajt is elbír s végre kevesebb mésztartalom. esetleg nedves talajra is ajánlotta a vitis solonis alanyt. Nagyon elvetni valónak tartom — úgymond

— a nyakba való fásojtást, a mely nálunk — sajnos, még nagyon is dívik a mennyiben az csak egy pár évig állandó, mert 4-5 ev alatt teljesen elpusztul.» Ellenben nagyon célravezetőnek és állandónak tartja a zöldojtásnak különféle nemeit. Ilyenek a Zeiner-féle zöld ékojtás, az angol párosítás. A Lácay-féle ojlásról nem telt említési, a mely különösen a Hegyalján, nagy arányokban kezd használatba jönni. A fás ojlásból csakis az angol nyelves párosítást, ajánlja.

Úgy hitte, hogy olyan boldogságot, a minőt maga képzel, csak ez a szelíd lelkületű fiatal ember tudna számára teremteni.

Pedig csalódott benne.

Azok a finom, érzelgős szavak puszta udvariasságból eredtek.

A szív nem érezte azt, a mit a száj mondott. Érzett ugyan sokat, csakhogy az mind másnak szólott. Azonban ő erre gondolni sem mert.

De édes ábrándjaiból neki is föl kellett ébrednie a kínos valóra . . .

Egy szép napon a mama örömteljes arccal várta leányát a reggelihez.

Hófehér homlokát nagyobb hévvel csókolta meg mint máskor és pajkosan megcsípve az ajkát, mosolyogva adta tudtára, hogy holnap délutánra tűzte ki eljegyzését házuk régi barátjával, Ipoly völgy i földbirtokossal.

Margit közömbösen hallgatta a meglepő hirt, de szivében óriási harc keletkezett. Mint a ki hosszú útra készül, nyugtalanul járt kis kertjében, majd fölfulott a szobába és rakosgatta a ruháit. Újra a kertbe ment, letépett egy kis rózsabimbót, szétfejtette a szirmait és eldobta. Szokatlanul, idegennek érezte magát otthon.

Vigasztalóul elővette kedvelt Íróját, olvasott néhány sort, majd tovább lapozott és megtalálta a lapok közé rejtett arcképet. Körülnézett, hogy nem látja-e valaki s bement a lugasba. Hímző asztalához húzta a hintaszéket és rávetette magát. A könyvet az asztalra he-Részletesen beszélt Rombay ezután az ojtványs-zőlők kezeléséről és különösen azt emelte ki, hogy az ojtás után az öjtvány iskoláztassák el s a mikor életképes, erős gyökerekkel bir. meggyőződtünk az öjtvány hibátlan voltáról, csupán akkor tegyük el állandó helyére, Így szőlőtábláink bizonyára nem lesznek foltosak.

A harmatgyökerek eltávolítását úgy az ojtványoknál, mint a direkt termő európai fajoknál különösen kiemelte. A mennyiben az ojtvány szőlő holdja 800 — 1000 írtba kerül, mig az kellőleg beálliltatik, melyet szegényebb gazdaember bizony nehezen bir el, ezért helyesebbnek tartja a gyéritő eljárással való szőlőültetési, a mely jelentékenyebben olcsó, de feltétlenül szükségesnek tartja a talaj rigolozását és hogy a felső, humozus talaj kerüljön a gyökerekhez mert igy-özvetlert megkapja a táplálékot.

Nálunk Vácon-----mint Rombay tudja —

abból a nézetből indulnak ki, hogy fölösleges az egy méteres tőketávolságot betartani. Vannak, a kik 60-70 cm. tőketávolságra ültetnek szőlőt, pedig arra törekszünk, hogy termést és ne lombot kapjunk, már pedig, hogy a szőlő kellő termést biztosítson, akkor bizonyos táplálékra van szüksége, a melyet egy négyszög méter területen meg is talál eltekintve attól, hogy a minőség is egészen más, ha betartjuk a távolságot. Az ojtványoknál, a melyek erősebb lombozattal bírnak célszerűnek tartja a 120 cm. sor és egy méter tőketávolságot.

Igen fontosnak találja még az előadó a trágyázás alkalmazását. Ne a tőkét - trágyázzuk, hanem a négy tőke közt levő területet ássuk fel és otl helyezzük el a trágyát s aztán kell betakarni, meit ellenkező esetben a harmatgyökeret tápláljuk. Vannak, a kik a tőke körül vonnak barázdát s igy is a harmatgyökeret láplá'jak a trágyával, a mely a szárazság idején elpuszlul és esetleg vele a tőke is. A talp és a ve/.éigyökerek bőségesen megkapják a táplálékot az előadó által ismertetett trágyázással

A szőlőkarókat lehetőleg ne fenyő, hanem tölgyfából igyekezzünk beszerezni, a melyek ha impregnálva vannak, úgy szólván örökösek.

lyezte s a drága kép fölé hajolva kis kezeibe fektette arcát, mialatt panaszos zokogásban tört ki.

Miért nem szabad neki azt szeretni, a kit ő akar Miért akarják őt örökre boldogtalanná tenni Nem megy senkihez, csak ahhoz, a kinek a nevét naponkint imájába foglalta. És most, mihely találkozik vele megmondja neki, hogy nem bir a szivének parancsolni, meri az egyedül érte dobog. Ha ő nem viszonozza érzelmeit, ha nem tudja őt ép oly mélyen, igazán szeretni, akkor neki vége van Derült kedélyvilága elhagyatott temető lesz, hol a düledező sirkövek alatt szerető szivének legszebb reményei porladoznak. Mikor lelket rázó felindulását forró könnyei egy kis időre megenyhitették, elhatározta, hogy bármi történjék is vele, de ki vallja titkát édes anyjának. Mint valami bűnös úgy lépett anyja elé. Érezte, hogy most bírája előtt áll, a ki megdorgálja és kineveti gyermekes könnyelműsége miatt, őszintén elmondott mindent, a mit csak szive sugallt és határozottan kijelentette, hogy inkább világgá megy, de érzelmeit nem fogja megtagadni.

Hatalmas jelenet fejlődött ki közöttük, a melynek a vége nagyon siralmas lett. Az anya. mikor látta, hogy megátalkodott leányát nem sikerül jóakaró tervének megnyerni, kitagadással fenyegetőzött. Légy hát. a mi akarsz, de ettől a perctől fogva megszűntem anyád lenni.

Tudd meg, hogy őrült vágyadnak semrn .

*