Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

Tizenharmadik évfolyam. 50. szám. Vác, 1899. évi december 10. Előfizetési árak : Egész évre..........................6 írt — kr. Félévre...............................3 fi't — kr. Negyedévre..........................1 írt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és ............... „ Y/tä VAC. Géza király-tér 3. szárra..­Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. * Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK jutányosán u=lvétetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Köz és magánvilági tásunk. Vác, dec. 7. II. A teknika ujjabb időben a világítási téren nagy haladást telt. Az uj rend­szerek között a vizlégszeszt. acetylengázt s aerogent említjük, melyek most az elő­térben állnak s szerepelnek. Az acetylen s aerogengáz kisebb területek, háztöm­bök. helyiségek s gyárak világítására al­kalmas, de városok világítására eddigelé csak is a villamos világítás, kőszéngáz s utolsó időben a vizlégszesz vehető egye­dül számba. A kőszéngáz s villamos fény már eléggé ismeretes, hogy részletesen szóljunk róla, hanem áttérünk a vizlég­­szeszre, mely ujjabb keletű találmány s miután városunk köz s magánvilágitására lett felajánlva, azt ismertetjük meg az olvasóinkkal. Vizlégszesz úgy lesz előállítva,-ha a víz­gőzt a tüzes kőszén felületére vezetik, a vízgőz az égő parázs kőszén által hid­rogén s oxigénné válik s szinoxiddal egyesül. Vizlégszesz ennek folytán egy hidrogén s szenoxidali vegyülék kevés | szénsav képződéssel, melynek vegyi elő- i I állítása következtében az egész tüzelő anyag gázzá fejleszthető, holott a kő­széngáz gyártásnál csak egy harmada lesz gázzá átváltoztatva., két harmada pedig melléktermékeket szül. mint kátrány, pirszin, ammonák stb. Innen ered a viz­­gáz olcsó ára, azonkívül a gyártás egy­szerűsége, könnyű kezelése, melylyel az üzem mindenkor beszüntethető s meg­újítható s azon körülmény, hogy bárminő hazai kőszén gyártásain felhasználható, a vizlégszesznek elsőbbséget ad a kő­széngáz felett. Fénye egész tiszta fehér minden zöl­des szin kizárásával, az Auer-lámpák izzó testjei sokáig tartanak miután a vizgáz magas hőfoka által, a háló fonalai mig megkeményednek s vasrozsdát nem kap­nak, mint a kőszéngáztól, annálfogva az égők fénye nem apad s huzamosb ideig ég, lángja nem füstöl, nem lobog, nem hevít s kevesebb szénsavat fejlesztvén a szoba levegőt nem bűziti el. mint a többi légszesz. Az Auer-égő mint önálló láng nem lesz légvezetövel ellátva s ennek íolytan a lámpaüveg használatát is feleslegessé teszi, a mely nagy előnynyel bir, miután a gyakori lámpaüveg pukkanása s törése folytán az Auer szálak megsérülnek s haszonvehetetlenné lesznek. A vizlégszesz magas hőfoka dacára nem fejleszt oly hűséget a lakosztályokba, mini a kőszén­gáz, mint fénye alig harmadrész légszeszt vesz igénybe s a kisugárzó melegség mindig a felhasznált gázmennyiségtől függ s az alább részletezett összehasonlítási táblázat szerint a vizlégszesznél sokkal kevesebb, mint a többi gázoknál a hőfok s egyúttal bemutatjuk a szénsav arányt, melyet minden világítási rendszer óránkinl 1000 gyertyafény egysége után fejleszt. Ezen táblázat szerint a vizlégszesz Auer lámpa minden más világitási rendszernél a legkisebb mennyiségű szénsavat s a legkevesebb meleget fejleszt a világitott helyiségekben s csak nyolcadrész szén­sav s tizenkettedrész hőséget mutat fel, a hasonerejű kőszéngázlángnál, úgy, hogy majdnem egyformának vehető kisugárzó melegsége a villamos fénynyel. November végén . .. Szivemben édes érzemények kelnek, Ujjdébredési egy hideg kebelnek. Nem szerelem ez még, magam se tudom mi, Csak azt érzem, hogy én tudnék még szeretni... Idáig nem éltem, húsz évem virága Jeges mezőben nyilt, mint havas gyopár a, ... Hisz oly korán támadt első csalódásom : Szivemet vérezni gyerekészszel láttam Es most újra élek l Künn a szép természet Még egyszer fellobban, megáll az enyészel. Késő novembernek fényes napsugára Nem lesz e szivemnek újabb Golgotája ? 1899. nov. 30. * Preszly Elemér. Barangolások hazánk északi részén. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Nócsey János. (Folytatás és vége). (II) Az utána következő napon a csorbái tóhoz rándultunk ki. A vonatról leszállva, Jankó azt mondja, másszunk Nagy-Krivánra. Bele­egyeztünk, de fölérve a tóhoz, a mely maga is 1300 méternyi magasságban van, le kellett mondanunk e merész tervről, mert éreztük, hogy fáradt lábainkkal aznap azt véghezvinni képtelenek vagyunk. E helyett elhatároztuk, hogy fölkeressük a poprádi tavat. A csorbáit körüljárva, nehány üdvözlő lapot útnak indítva, elzarándokoltunk jó erdei utón oda, elfogyasztottuk jó étvágy­­gyal az ott kapottakat s mintán ezek kevesen valának, a tarisznyáinkból merítettünk frisebb erőt a további fáradalmakhoz. Nem hiszem, hogy akadna utazó, a kinek föl ne tűnnék az, hogy hazánk ezén paradi­csomában oly ritka a magyar szó. Találkoztam itt egy berlinivel, a ki az mesélte, hogy mielőtt ide jött volna, először neki fe­küdt a magyar nyelvnek, hogy itt otthonosabb legyen. S íme, ide jár már évek óta s a ma­gyar tanulmányának nem veszi hasznát, mert itt is csak úgy beszélnek idegen nyelven, illető­leg az ő nyelvén, mint hazájában. Hogy nemcsak a drágaság riasztja el a ma­gyar turistát innen, alig kétséges ; mert hiszen a híresebb külföldi üdülő helyeken is méreg­drága az élet, mégis sokan keresik fel őket hazánkból is. Több idegennel beszéltem, a kik azt mondták, hogy külföldön találkoztak ma­gyarokkal s kérdezősködtek hazánk e tekintet­­beni szépségei után. n £ ! Mindjárt készen voltak a felelettel, nyakra­­főre beszéltek tücsköt-bogarat. egyik - másik helyről s midőn ezek ide vetődtek, meggyőződ­tek arról, hogy az informátorok soha nenr látták azt, a miről beszéltek. Kint mindent tu- x dunk, de idehaza nem méltatjuk a magunkét! még annyira sem, hogy azt megismerésre mél­­tatnók. Estére Bobrócra hozott a gőzös. Ha már ismerjük Liptó északi szegélyéi, is­merkedjünk meg a délivel is. Tervem további része a deményfalvi cseppkő- és jégbarlang megtekintése volt. Menjünk oda ! Egy hosszú oldalas szekérre fölcihelődtünk tizenhármán. Igazi turista utazás volt, mert csak négy ülőhely volt a kocsiban. Pompás utón haladtunk, hol a kocsi fordult föl. hol meg mi fordultunk ki belőle. A deményfalvi völgy hosszában igyekeztünk a barlang közelébe. Liptómegye egyik legszebb völgye ez. Jobbról-balról égnek meredő szik­lák fenyővel gazdagon szegélyezve, alant a habzó hegyi patak, itt-ott pásztorkunyhók: minden fordulatnál uj meg uj látnivaló; ki rázatná magát itt szekéren ? Leszálltunk mi is, a szekeret elhagytuk s gyalog iparkodtunk célunkhoz. Az erdészlak­nál azt mondták már nem tart soká. Végre itt vagyunk. Egy tágas turistaház mellé érkeztünk, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom