Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

Vegyi szerkezeténél fogva a vizlégszesz­­nél nem rakodik le vizgőz a csővezeté­­k^Klbe s agy télen a befagyás, vagy be­­ftuguláií egészen ki van zárva, mind a »mellett, hogy korán sem lesznek oly -piélyre a gázcsövek lerakva, mint a kő­széngáznál, ennélfogva könyebben is ke­zelhető. Összehasonlítás. Légszesz fogyasztás, szénsav s hőfokra nézve ugyszinte a különbféle világítási rendszereknek éleny felhasználása. Óránkint 1000 Hefner gyertyát számítva Gáz fogyasztás Szénsav fejlesztés Hőfok fejlesztés Éleny fel­­használása Pillangószerü Köbméter Köbméter Caloria Köbméter kőszén gáz­láng 9.1 4.82 45.500 11.1 Auerfényű kőszéngáz 2.1 1.11 10.500 2.6 Acetylengáz 0.7 2 3.400 1.8 Villamos izzó­fény 3.57 K. w. 2.970-.— Villamos iv- J fény 1.00 » _#--830 _,-­Vizlégszesz Auer-fény „ 0.59 3.750 0.7 Az összes iégszesz világítások között higiénikus szempontból a vizlégszesznek van tehát elsőbbsége továbbá, hogy a legkisebb kiömlés azonnal észrevehető legyen a vizlégszesz gyártásánál már oly beható szerrel lesz szagositva, hogy min­dennemű veszedelem ki van zárva. Rob­banásra nézve sikeresebb erővel bir a kőszéngáznál, mert hogy a lég meggyűljön 14 vizgáz volumen százalékot kell tar­talmaznia, holott a kőszéngáznál már 6 volumenszázaléknál a léggyuladásba jönn. a barlang bejáratával szemben egy szép tisz­táson áll. Nem gondozza senki, ajtajai, ablakai elpusztítva, összetörve hevernek szanaszét. Kár, mert szükség esetén megbecsülhetetlen lenne, nagyságánál fogva bármily nagy társaság kellő oltalmat találna benne az idő viszontagságai ellen. A barlang bejárata vagy száz méternyi ma­gasságban van ; fárasztó meredek sövény vezet hozzá. A vezető fölér s pihenést ajánl, mert ki vagyunk melegedve, igy pedig a barlangba bo­csátkozni veszélyes. A barlangnak előtoruáca van, a mely egy másik magasabban fekvő nyíláson át világítva, pompás pihenő helyül szolgál. A szikla olda­lában van egy kis ciszterna, benne pedig ki­tűnő viz. Miután megpihentünk a kalauz mindegyikünk karjára egy-egy hölgyet fűz, mert ezek is vol­tak társaságunkban, hogy csuszamlás esetén segítségükre legyünk. Lebocsátkoztunk nedves, nyirkos falépcsőkön jó mélyre s miután eddig világoson mentünk, a fáklyákat csak itt gyúj­tottuk meg. A vezető nagy szakértelemmel magyarázott, hogy itt már csepeg a viz, jele annak, hogy a barlang idővel be fog dőlni. Csak most ne, sóhajtanak hölgyeink s kénytelen-kelletlen ka­paszkodnak a jégbe vágott lépcsőkön, hol föl­felé, hol meg lefelé! A barlangnak igen szép részletei vannak. Nem helyes, hogy a látogatók a sok helyen Közgyűlés a városházán. Vác, dec. 5. Egyre rövidülnek a napok, egyre unalmasab­bak lesznek a korán kezdődő esték, a város­nál úgy gondolkoznak, hogy szereznek egy kis szórakozást legalább egyszer a hosszú téli estére a városatyáknak. Azok a bizonyos öreg em­berek, a kik semmire sem emlékeznek, nem emlékeznek arra sem, hogy ilyen hosszú tárgy­­sorozattal közgyűlési meghívót bocsátottak volna ki. Huszonöt pont, közte egy csomó fontos tárgy: költségvetés és a közgyűlés délután há­rom órakor kezdődik ! A kis Falbok (a városiak) jósolásba kezdtek s azt, hogy a polgármester kimondja „a közgyűlést bezárom“ legalább is a hajnali órákra jósolták. De a mint a nagy Faibnak nem válnak be a jóslásai, úgy nem vált be a kis Falboké sem. Egy rövid óra sem tellett bele s készen vol­tak teljesen a költségvetéssel, mintha igazolni akarták volna azt, hogy a gyorsaság nem bo­szorkányság még a sokat szidott közigazgatás­ban sem. Pedig régente nagy volt az érdeklő­dés minden iránt, hát még a költségvetés minden tétele iránt. Az a szerény húsz forintos tétel, a mely a nagy számsorban ama bizonyos szerény ibolyaként húzódik meg máskor sem keltett oly érdeklődést, mint ma a tisztviselők­nek megszavazott lakbér. Pedig korán kezdtek gyülekezni a városatyák. Ama rejtélyes mosoly ült a legtöbbnek ajakán, a mely jellemzi őket, valahányszor szavazásra lehel kilátás. Megjött az uj tiszti ügyész, Morlin Zsiga dr. is, a ki csendesen surrant be a köz­gyűlési terembe és foglalta el az örökséget: a kékposztós, hivatalos asztal jobb felső szélét. A polgármester sem nyitotta meg oly pontosan a gyűlést soha: három perc hiányzott a há­romból, a mikor elmondotta : — Üdvözlöm a t. képviselőtesületet, hogy ily szép, nagy számban gyűlt egybe s megnyi­tom a közgyűlést. Kérem a főjegyő urat, szíves­kedjék a tárgysorozatot felolvasni. Göndör Sándor dicsősége részint, hogy egy igazán szép cseppkő-képződményeket nem kí­mélik, hanem emléknek letördelik. Igen szép a jégcsap a barlang első kamrájában. Két egy­mással szemben lévő, több méter hosszú jég­kúp, az egyik felülről csüng, a másik vele szem­ben, alulról fölfelé mered. A megfagyott vízesés egy impozáns tömegű jéghalmaz egy tömegben. A jégcsarnok több jégoszloppal, melyek a barlang alapját össze­kötik a mennyezettel. Több jégcsap is van e jégkamarában. Az igazi jégkamra hatalmas jég­tömegeivel bámulatba ejti az embert. Ebben fordul a látogató, egy falépcsőn felmászik s visszafelé halad. A kalauz büszkén mutatta a barlang koronáját, egy koronához hasonló kő­képződményt egy fülkében. A főbejárattól jobbra, sokkal följebb jövünk napvilágra, mint a hogy lementünk. Utunk a barlang csak egy kis részére szorít­kozott, az egészet bejárni nagyon hosszú időbe tellik, de nem is érdemes, mert sárban, vízben gázolni nem élvezet. A barlangtól jövet sokkal jobb utón vitt kocsink s éjfél tájban már puha párnákon pi­hentük aznapi fáradalmánkat. Föl Árvába ! Tulajdonképen ezen kellett volna kezdenem, mert túrázásom igazi célja Árvamegye megis­merése vala. Odáig azonban hosszú az út, s a jó turista nem mellőzheti az útjába eső ér- j dekesebb dolgokat. János barátommal korán útra kelve, a kva­óra alatt lepörgette a programm hosszú szálait. Nem csoda, hiszen fiatal házas. Van valami más, a mi a rideg hivatalos aktánál jobban érdekli őt mostanság. A bevezető. Kezdődött, mint minden gyűlés kéz lődik, ez is a jegyzőkönyv hitelesítők megválasztásával. Intzédy Soma, dr. Freysinger Lajos, Révész Béla, Korpás Márton és dr. Morlin Zsiga let­tek a jegyzőkönyv hitelesítők. Azután jött szintén a közgyűlések rendes altatója: egy csomó jelentés, hogy ezekben meg ezekben a hónapokban rendben találták a pénztárt. Még lesz ez évben egy választás, de nem a városatyák választanak, hanem a polgárság választja a városatyákat. Karácsony táján lesz ez a választás s a ki a harmincz közül újra bejut a szűk közgyűlési terembe, annak a polgárság igazán kriszkindlivel kedveskedik. Most a városatyák Gajáry Gézát és Balás Lajos beválasztották ehhez a választáshoz szükséges igazoló választmányba. 10,000 forint. Nem sok lelkesedés szorult bele a város­atyákba akkor sem, midőn a főjegyző bejelen­tette, hogy tiz ezer forintot ad a pénzügy­­miniszter a városnak ez évi hatodik törvény­cikk értelmében. A polgármester fűzte hozzá a mondókáját: — Nincs itt más tenni való, mint hálás köszönetéi fogadjuk és majd az 1901 -ik évi költségvetésbe az egész összeget beállítjuk. Négy árlejtés. Év vége van, az árlejtések is sorra kerültek. Legelőször is a világítás. Ez még is csak ér­dekli a városatyákat. Özv. Pertzian Gusztávné ezentúl fél krajcárral drágábban rendezi azt az egyiptomi sötétséget, a mi mostanság utcáin­kon „világit.“ Velser Lajost ez nem hagyta i nyugodni: — Mizerábilis rossz, kérem, a világításunk. Lámpák nem égtek, az üvegek el vannak törve, kérjük a kapitány urat, hogy ügyeltessen egy kicsit a világításra. csáni gyönyörű völgyön át mentünk Árvába. Útközben tanúi voltunk a tarnóci tűzoltó tes­tület 25 éves jubileumának, a mely a megye főispánja, képviselője és sok notabilitás jelen­létében folyt le. Kocsin való utazásról szó sem lehetvén, igazi turisták módjára gyalog indultunk. Kva­­csán falutól kezdve szűk szorosban haladtunk, helyenkiut igen meredeken Hátty felé! Délután két órára beértünk. Az út ezen része igen fá­rasztó volt a két oldalt igen meredeken emel­kedő sziklák között, a melyekről majdnem szakadatlanul hullott az apró kavics, mit a felriasztott zergék s más vadak iramodás köz­ben lefelé indítottak. Ezen szerfölött csodál­koztam, mit e helyen járatos utitársam azzal magyarázott, hogy a vadászat itt tilos s a köz­lekedés igen gyér. A faluba érve éreztük, hogy jó volna valami harapnivalót szerezni, azonban a nép oly sze­gény, hogy nem igen reméltünk valamihez juthatni. A falu papja maga vágott fát azon egyszerű oknál fogva mert férfi munkást nem kaphat a faluban. A pap, a kántor, a biró, ezek kép­viselik a férfi nemet itt s azon kérdésünkre, hogy hol a többi, szinte csodálkozva, hogy mi azt nem tudjuk, azt felelték, hogy a világot járják. A tanító faházában találtunk végre könyö­rületes szivekre s kaptunk kenyeret és kását. Oly jól esett, hogy nem győztük eléggé meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom