Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
VÁCI HÍRLAP kevesebb kifogásunk volna, no meg egészséges . baromfinemüt is ők hoznak legnagyb-kfr számmal. És egészséges jó gyű' mölcsöt'. is. Áraik is elfogadhatók. A mint azonban a város végén beérkeznek, a kofaasszonyok meglepik őket * „ és az egész készletüket megveszik, anynyira, hogy faluról bekerült szárnyas baromfi nagyobbrészt kofaasszonyoktól, tehát már másodkézből szerezhető meg. Ha rendőrség fáradságot vesz magának meggyőződni arról, hogy a miket itt most már ismételve elmondottunk, mind tiszta valóság és ha nem éri be csupán ezen meggyőződés megnyugtató tudatával, hanem az egészségteleneknek talált élelmi szereket kímélet nélkül rendszeresen elkoboztatja, akkor reméljük, hogy a bajok valamelyest javulni fognak legalább addig, mig újra ismételten fel nem szólalunk. A néppárt népgyülése. Vác, okt. 30. Mióta a néppárt ott benn a fővárosban és a parlamentben meghasonlott és lett belőle a Zichy-féle és a Lepsényi-féle néppárt, azóta a gróf Zichy Nándor vezetése alatt álló néppárt az ország minden jelentősebb helyén, a hol csak hívük akad“ gyűléseket rendez. Előre kell bocsátanunk a váci népgyülés megértéséhez, hogy Lepsényi Miklós orsz. képviselő régebben kivált a néppártból és ő maga állított fel programmot kis lapjában, a mely kicsi, de annál jobban el van terjedve a néppárt hívei közt. Huszonkilenc pontban van összefoglalva az ő programmja és tizennégyben a gróf Zichy-féle néppárté. És úgy áll a dolog, hogy a 29 mind jobban tért foglal, mint a 14, vagy érthetőbben szólva a 29 esethez mind nagyobb számban csatlakoznak a 14-esek közül. Nem igen tud erről a magas politikával fog-I 1 lalkozó publikum, de annál jobban tudják Molnár praelatus és társai s féltik hívei két, szavazó polgáraikat. Ez az oka az idei tömeges néppárti gyűléseknek, ez az oka, hogy eljöttek hozzánk Vacra is hirdetni a néppárt elveit. Mert tudni kell, hogy Lepsényi 29 pontja nálunk is erősen hódit a néppártiak között. Mig egy részük a régi néppártiak közül egyáltalán nem politizálnak, addig egy nagy részük teljesen meghódolt Lepsényinek és 29 pontos programmjának és gyűlölettel néz a Zichy- Molnár-féle néppártra. Jól tette volna, ha a váci néppárt vezetői nem a tribünről hallgatják meg a gyűlést, hanem a publikum soraiban. Mert akkor elfogadják állításunkat. Mert akkor hallhattak volna egyszerű parasztruhás emberek ajkáról olyan nyilatkozatokat, a melyek meggyőzték volna őket arról, hogy azok, a kik még két év előtt a választáskor esküdtek a Zichy-párt programmjára, ma fanatikus gyűlölői ennek és sem az országos párt vezéreinek magas rangja, sem a beszédek nem tántorították el őket attól, hogy erős véleményt ne mondjanak róluk s gyülésezéseikről. Ám ők ott voltak a tribünön s azt hiszik, hogy a néppárt hódit napról-napra. Pedig bekellene ismerniük, hogy a vasárnapi népgyülés és az 1896-iki népgyülésük közt ég és föld a különbség. Akkor a Konstantin-tér felét foglalta el a közönség, most a tribün körül 4—5 gyűrűben is elfértek az érdeklődők. És kik voltak ott ? Egy része azoknak, a kik Lepsényit vallják vezérüknek, egy csomó öreg asszony litániáról jövet s néhány száz vasárnapi sétáló. Sokra taksáljuk a jelenlevőket, ha ezret mondunk. Kezdődött különben a délutáni látványosság azzal, hogy gróf Zichy Nándor és társai a délutáni személyvonattál megérkezének. Volt egy kis fogadtatás a pályaudvaron s azután dr. Virter Lajos nagyprépost lakására kocsiztak. Itt volt összegyűlve a kanonoki kar és néhányan a váci egyházmegyéből. Sokkal érdekesebb, hogy a népgyülésen nem Arca kipirult, ujjai reszkettek, a mint szépen sorba állította, számolta őket: egy, kettő, j három . . . — Szinte hihetetlen ! Húsz forint ötven krajcár ! Mégis, mégis — jó az Isten ! — Jó, jó, dümögött az öreg asszony, de nem mondta, mit utánna gondolt: még jobb volna a tiszamenti kastélyban. De Lili nem gondolt most a tiszamenti kastélyra. Arra gondolt s azt számitgatta, magában, hogy most már meg is kezdhetné a gyűjtést. Ebsippent öt forintot ebből a hihetetlen nagy summából s beteszi a takarékba. Egész éjjel nem aludott, hiába hunyta le a szemét, ébren álmodott s bár, mondom, nem volt túlságosan képzelődő: rajzolgatni kezdé a jövendőt. Igen, ha Isten megsegíti, minden vasárnap reggel betesz a takarékba többet, kevesebbet, néha tán tiz forintot is (inkább még kevesebbet eszik), három-négy esztendő sem telik belé lesz egy pár száz forintocskája s- tiz esztendő alatt felgyűlhet ezerré is, akkor aztán . . . Mindössze harminc éves lesz, még nem vén leány és egy szép napon, mikor nem is gondol rá, szerencséje akad neki is. Szegény kishivatalnok , nem valami daliás férfi, de becsületes, a ki őt is, édes anyját is megbecsüli, meleg otthont biztosit nekik, ő akkor is, a mennyire csak tőle kitelik, dolgozik, pótolja, az ura szűkös jövedelmét. Bágyadtan kelt föl, rosszkedvűen, de a mint kiért az utcára s kezében szorongatva a kis ! pénzestárcát, megjött a kedve s szinte büsz! kén lépett be a takarékba. Ott egy úr, negyven felé hajló, kinek neve, mint később kitudódott, Nagy János volt s állása igen szép, mert pénztáros vala a betéti osztályban, kitüntető udvariassággal fogadta Lilit. Még a Tisza mentéről hozott, de finom kelméjü s a legújabb divat szerint átformált ruha volt Lilin : Nagy János úr jómódú józsefvárosi polgárkisasszonynak nézte a leányt, ámbár a meg- > jelenése még többet is sejtetett. i — Tehát öt forint. És Lili névre. Méltóztassék, kisasszony. — Köszönöm, biccentett fejével Lili kisaszszony s szelid mosoly libbent át piros ajakán. Nagy János úr hosszan utánna nézett s később összeszidta az inast, mert nem nyitott ajtót a kisasszonynak, mikor távozott. E vasárnaptól kezdve minden vasárnap reggel megjelent Lili a takarékban, de múltak hetek, hónapok s Nagy János úr még nem tudott többet Liliről : Lili febr. 12. 5 frt. Lili , febr. 19. 6 forint. És igy tovább. Hanem mikor ' bekerült az az 5 forint is, mely százra kere- | i kitette ki Lili megtakarított pénzét, Nagy János ur meg nem állhatta, hogy lelkesülten ne kiáltson fel: — Száz forint! nagyon szép, nagyon derék„ kisasszony. Még többet is bátorkodott Nagy János. — Természetesen, ezt a papa adja az ő Lilikéjének. Képzelem, mennyire elkényezteti! I volt jelen dr. Virter Lajos, Jung János, Mar| kovics Lázár és Balás Lajos. Ők ott voltak a nagypréposti lakban Zichy Nándor gróf üdvözlésénél, a mi azt mutatja, hogy Zichy Nándor grófban a hithű katholikust tisztelik, a miben osztozik velük az összes váci katholikus közönség, de programmiert — enyhén szólva — nem lelkesednek. El is múlt nélkülük a gyűlés, a mely kezdődött azzal hogy Zichy Nándor gróf kedves barátainak nevezte az egybegyűlteket,a mi bizonyára szónoki trópus. Beszédeket nem közlünk, mert részben közölte azt a néppárt hivatalos orgánuma, részben, a kiket érdekelt, hallhatták. Csak annyit jelzünk, hogy kevés volt az őszinteség. A mi nem is > lehet máskép. Mikor párt-xó\ van szó, az a párt a többi pártot túllicitálva, a másiknak rovására dolgozik. Mindegyik a legjobb, mindegyik igét- s vájjon mennyit teljesít programmjából, a melynek nagy része a három országgyűlési párttól kölcsönzött, az akkor derülne ki, ha kormányra jutna. A néppártról lévén szó, alighanem a bihari pontok jutnának az eszébe. Hisz ez természetes is. A mai konstellációk szerint nagyhatalmi állásunkra való tekintetből legfeljebb a revíziót csinálnák meg. De hogy ez után is mily felzúdulás következnék, az gondolható. Különben erről ne beszéljünk, az, hogy kormányra kerüljenek, a néppárti ábrándok világába tartozik. A külső képét festve a gyűlésnek mondhatjuk, hogy az öreg gróf igazi meggyőződésből beszél s ha szónoki sikert nem ért el, az annak tulajdonítható, hogy nem szónok. Vaszary Mihály egy nehány frappáns mondásával szerzett magának éljent, bár utóbb meglátszott rajta a fáradság s az, hogy nem a néppárt, hanem a függetlenségi párt programmjában hajóz. Őszinte, nagy sikere Révész Istvánnak volt. Ő rokonszenves pap, rokonszenves szónok s tud a nép nyelvén beszélni, érthető is hát a siker. Zászló három kanonoki lakon lengett. A gyűlés elején az Isten áld meg a magyart énekelték. Ez volt az egyetlen momentum az egész Szomorúan mosolygott Lili s mondta nyugodtan, szinte közönyösen: — Csalódik uram. Ez az én keresményem. Nagy János ur önkéntelen visszahátrált egy lépést, kezét összecsapta: — Lehetetlen! Többet nem szólhatott, mert Lili hirtelen jó napot kívánt s oly gyorsan ment ki, hogy az inas nem nyithatott ajtót. De becsületére válik Nagy János urnák, hogy egész délelőtt szidta az inast, mint a bokrot. Még inkább becsületére válik Nagy János urnák, hogy most már több volt az érdeklődése a közönségesnél s föltette magában, hogy kerül, a mibe kerül, kipuhatolja, hogy mi s ki ez a leány: varrónő-e, vagy nagyságos kisasszony. És tetten érte magát Nagy János ur: a szive hangosan dobogott s fölfohászkodott: bárcsak varrónő volna ! Nem hiába imádkozott Nagy János ur, kívánsága teljesült. Lili lakását nem tudta ugyan fölfedezni, de Lili újra eljött, mintha semmi sem történt volna s boldog büszkén számolt le Nagy János urnák tiz ezüst forintot. — Nagyszerű! Ujjongott Nagy János ur — igazán nagyszerű! S ezt mind ez a két kis kéz kereste? — Oh, többet is, ez a fölösleg. — írással, varrással, tanítással ? ... Ne vegye rossz néven, ha ilyen kiváncsi vagyok! — Eltalálta, a három közül egy, felelte Lili s jóleső melegséget érzett annak láttára, hogy
