Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
VÁCI HÍRLAP 3 gyűlés alatt, a mikor szívből jövő őszinteséggel emelte meg mindenki kalapját, lett légyen az néppárti, vagy kormánypárti, függetlenségi párthoz tartozó. A kereskedő-tanonc. (Egy kis pedagógia.) Vác, okt. 31. iManapság az életviszonyok korán figyelmeztetik a serdülő kereskedő-tanonc ifjút, hogy komoly célt kell maga elé tűznie s e cél után buzgón kell törekednie, ha a mostani szorult viszonyok között az életben boldogulni akar. Ugyan erre az igazságra tanitja a kereskedő ifjúságot a kereskedelmi iskola és tanári kara is, melybe minden kereskedő tanoncnak kötelessége, hogy járjon. És ez a körülmény, hogy kereskedő fiatalságunk céltudatosabb, értelmesebb, midőn a kereskedő-pályára lép, oka az örvendetes haladásnak, mely első sorban a kereskedő-tanonc magaviseletében mutatkozik. A kereskedelmi iskola lehetővé teszi a fiúnak, hogy megszerezze mindazon általános ismereteket, melyekre az életben alig nagy szüksége lesz és a melyek nélkül a kereskedői pályán sem boldogul. Nagyon örvendetes és megbecsülhetetlen intézmény az, hogy a kereskedő - tanonc az iskolában szerzett kezdetleges ismereteit ne felejtse el, sőt hogy azokat lehetőleg gyarapítsa, kiegészítse. A kereskedő-tanonc ugyanis köteles a kereskedelmi iskolába járni, (de ezt szigorúbban kellene venni!) hol a választott kereskedői életpályára való tekintettel tovább művelődik. De eltekintve ettől is, a lelkiismeretes kereskedőfőnök nemcsak a törvény kényszerítő szavának engedve, de bizonyára tanonca jövőjének érdekében is a legszigorúbban fogja ellenőrizni a tanonca iskolába való járását s lehetőleg segédkezet fog nyújtani az iskolai hatóságoknak. A testi munka, melyet a kéreskedő-tanonc kora reggeltől késő estig foglalkozni kénytelen (különösen télen), nehézkésé teszi a kezet, ügyetlenné az ujjakat. A tanoncnak, ha magát nem gyakorolja, mindig nagyobb nehézséget fog okoznia az irás, — a mi pedig a kereskedőnél fontos dolog. Igaz, hogy a tanoncnak ritkán van egy lélek ebben a nagy ember- gomalyagban, a ki érdeklődik az ő dolga iránt. — Tehát irás? — Nem, nem! — Dehogy! — Akkor hát varrás! Ó, de jó! Lili csodálkozva, kissé megütődve nézett Nagy János urra. — Jó? Mi van ebben jó? — Nem magyarázom kisasszony, de . . . engedje meg, hogy én azt jónak talaljam. — Isten neki, mondta Lili nevetve megengedem — Hátha még azt is tudnám, mire gyűjti ezt a sok pénzt! — Nem gondolja, hogy nagyon is kiváncsi? Egyébként — a kelengyémre gyűjtök. A kelengyéjére . . . A napibiztos gyöngéden átszólt Nagy János urnák: — Kérem, pénztárnok ur, ez az ur pénzt akar kivenni. Nagy János ur kedvetlenül vette át könyvet, Lili meg használta a kedvező pillanatot s mire Nagy ur visszatért a kasszától, már csak hült helye volt. De, bár lassan múltak a hét napjai, mégis csak elkövetkezett vasárnap s Nagy János ur (csak meg ne zavarják) kész beszéddel várta Lilit. S bár a szerencse mindenképpen kedakad irnivalója, de a kereskedő tanoncnak végre is az a célja, hogy idővel önálló kereskedővé legyen s akkor majd keservesen fogja érezni, hogy magát az Írásban s a számolásban nem gyakorolta. Mert vannak ám esetek, hogy a kereskedő-tanonc egy-kél évig nem jut ahhoz, hogy az alkalmazó főnök arra, hogy a tanonc otthon Íráshoz, vagy számoláshoz jusson — nem ad alkalmat. A lelkiismeretes főnök kötelességének ismerni, hogy tanoncát pontosan járassa iskolába, sőt módot s alkalmat nyújt a tanoncnak, hogy szabad idejében otthon is írjon, olvasson és számoljon (ez ugyan a mostani tanonc uralmak nem igen tetszik.) Mert a kereskedő, midőn a tanonc szüleivel, vagy gyámjával a tanonc kiképeztetésére vonatkozó szerződést megkötötte, egyúttal magára vállalta a hozzá adott fiú további nevelését is és nem fogadta fel a tanoncot pusztán abból a célból, hogy egy olcsó szolgával szaporítsa személyzetét. A lelkiismeretes kereskedő főnök igazi nevelő atyja lesz tanoncának, kinek művelődését minden tekintetben támogatnia kell. A kereskedő-tanoncnak szegődött fiú elhagyja a kedves családi otthont, melyben a gondos szülők őrködő szeme minden lépését megfigyelte. A főnök lakásának küszöbén túl már csak a szülők áldása és aggodalma kiséri. Ezentúl csak vendégképen látogat el a szülőházba. Idegenek között meg kell tanulnia, a mit a család szűk körében ritkán, vagy talán soha sem tapasztalt volna. Bele kell tanulnia az életküzdelmekbe. A jó fiú azonban soha sem fog megfeledkezni azokról, a kik szeretettel ölelik keblükre, a kiknek Isten után legtöbbet köszönhet, a kik mindig szeretettel gondoltak reá. A jó fiú sohasem feledkezik meg szüleiről, kiknek körében annyi gondtalan órát, annyi kedves napot, élete legszebb, legboldogabb korát töltötte. Felkeresi szüleit és hozzátartozóit, valahányszor erre ráér és szeretettel halmozza el övéit. Intő figyelmeztető szavukat szívesen fogadja, mert megvan győződve, hogy ezek csak javát óhajtják. Ha a fiú szülőföldjétől távolabb eső helyen tölti tanonc éveit, gyakori levélvezni látszott, mert Lili csakugyan eljött, még pedig elsőnek jött, a mikor nem volt ott még sem a könyvelő, sem a napibiztos; a valóság az, hogy Nagy János ur felét sem tudta elmondani annak a szép beszédnek, mit álmatlan éjjeleken gondosan megszerkesztett. Igen ilyesmit gondolt s mondott is el nagyjában : Kisasszony, hiába tesz össze éjét, napot magához illő kelengyét nem tud összespórolni soha, éljen bár az emberi kor legvégső határáig. Én önnek nevét sem tudom, talán a Lili nevet is csak itt használja. Én már rég lemondtam volt a házasság gondolatáról. Nem tudok a leányok körül forgolódni, mert kissé esetlen vagyok. Pénzért nem tudok házasodni, mert napról-napra tanúja vagyok, hogy a pénz hamar elfogy s mi marad utána ? Békétlenség, boldogtalanság. Ó, kisasszony, ha tudna engem csak egy kicsit szeretni. Ha az én becsületes kezemre merné bízni a kezét! Meglehet, hogy Nagy János ur ennél szebben, az is lehet, hogy még fogyatékosabban mondta el, mit becsületes szive érzett. Én csak annyit tudok, hogy mikor a napibiztos belépett Lili keze Nagy János ur kezében pihent. — Biztos ur, van szerencsém bemutatni a mennyasszonyomat . . . Lili-------Lili--------— Csorba Lili, segítette ki a leány boldogan, ragyogó arccal. írással bizonyítsa be, hogy örökké hálás szerető ! szülei iránt. ! A kereskedő-tanoncnak szegődött fiatal ember ( ritkán szokta meggondolni, mennyi aggodalmat j szerez övéinek, ha sokáig mitsem hallat magáról , és mennyi örömet szerez édes atyjának, édes J anyjának egy kis levél, melybe a szerető gyerj mek szive érzelmeit öntötte. ; Ha a kereskedő-tanonc jó családi nevelésben i részesült, könnyen beleéli magát az uj helyzetbe i és jól fogja magát érezni főnöke családi köréj ben. Foglalkozzék csak a kereskedő-tanonc szabad óráiban a főnök gyermekeivel, mondjon el nekik egy-egy kis mesét, csináljon nekik egy I kis játékszert s csakhamar látni fogja, hogy a kicsinyek rajongani fognak érte. (Ez saját tapasztalatom !) Es apjuk - anyjuk megkedveli, megszereti a gyermekek kedvencét; úgy fognak vele bánni, mint a családtaggal. A kereskedő-tanonc megfogja nyerni főnöke bizalmát, ha kellő tisztelettel viseltetik irántuk, ha olyanoknak tekinti őket, mint a kik szüleit helyettesítik. Szolgálatra készen teljesítse minden jogos kívánságukat és nemcsak az üzletben végezve lelkiismeretesen kötelességét, hanem készségesen segédkezzék a családnak egyéb szükséges munkáiban is. Soha se feleseljen, soha se gúnyolódjék, — ezzel csak neveletlenségről és rossz lelkiismeretlenségről tesz tanúságot. Rut hálátlanságot követne el az a kereskedő tanonc főnöke iránt, ha olyasmit tenne, a miből a főnökére kár hárarnolnék s a mivel csorbát ejtene főnöke jó hírnevén. A kereskedőtanonc akkor szerzi meg főnökének elismerését, bizalmát, szeretetét, ha főnöke javát minden téren előmozdítani iparkodik. Legyen az a kereskedő-tanonc illedelmes az üzletben alkalmazott segéd, vagy segédek iránt is Hisz nemsokára ő is segéd lesz és ugyanezt fogja követelni a tanonctól. Óvatosan kerüljön mindent, a mi az üzletben alkalmazottak egyenetlenséget, haragot, vagy gyűlöletet szülne. A besugás és árulkodás csúnya ! dolog, melyet csak ideig-óráig lehet űzni és a \ mely végre is megvetést eredményez. Igaz, hogy j sok helyen az üzlet alkalmazottai nem bánnak a kereskedő - tanonccal úgy, a hogy kellene; a kereskedő-tanonc helyesen cselekszik ha ily esetben panaszával a főnökhöz fordul, a ki bizonyára erélyesen lép fel a jogtalan bánásmód ellen és elejét veszi az érdemetlen támadásoknak. Korpás Lajos. Helyi és vidéki hírek. A mi képes levelezőlapjaink. í Vác, nov. 2. I Valami szerencsés ötletü embernek eszébe í jutott egyszer valamiféle újítás. Nem amolyan í újítás, hogy a gombfelvarráshoz se cérna, se j tü nem szükségeltetik, hanem valami egész j más. Ez a szerencsés ötletü ember biztos, hogy nem igen kedvelhette a levélírást. Ha szeretett is írni, de keveset. Mert kifundálta a következőket : Vett egy levelezőlapot s annak a hátlapját telepingálta mindenféle ékes cirádákkal. Az egy után jött a többi. Mind csak arra való, hogy a kép mián ne jusson az ember íráshoz. így termett meg a képes levelezőlap, mely úgy látszik, most még érdekesebb, mint a transvaali háború. Boldog, boldogtalan képes j levelezőlapokra szánja eszmeszüleményeit. Vácról már le képes levelezőlapoztak minden érdekes pontot. Meg van a püspöki palota, a városház, valamennyi templom, megvan minden tanintézet, fegyház, kőkapu, csak a gyá
