Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

2 VÁCI HÍRLAP növelésére szolgál s arra való, hogy a szövetkezet hitelképességét emelje. Bárki addig tagja a szövetkezetnek, a meddig ezt magára nézve előnyösnek látja. Akkor léphet ki, a mikor akar. Kilépése­kor a befizetett üzletrészt 10°/o híján visszakapja, tehát a befizetésekkel nem kockáztat semmit. (Ez a 10°/« ismét az alaptőkét gyarapítja.) A tagok a szövetkezet raktárából kész­pénzért, esetleg egy-egy havi hitelre vá­sárolhatnak. A hitel nagyságát az igaz­gatósághatározza meg. A tartozás azonban minden hó 4-ig kifizetendő. A szövetkezet ügykezelését a helybeli felügyeleten kívül ellenőrzi a központi szövetkezet, a Hangya is. E kettős ellen­őrzés a szövetkezet tagjaira nézve ter­mészetesen csak megnyugtató lehet. * A szövetkezet megalakulhat és fenn­állhat úgy is, hogy raktárt nem nyit, hanem a helybeli kereskedők és iparo­sokat ajánlattételre hívja fel. A szövet­kezet igazgatóság*a a beérkezett ajánlatok közül a legelőnyösebbet kiválasztja s az illetőkkel egy évre szóló szerződést köt. A szövetkezet tagjainak ez esetben még üzletrészt sem kell fizetniük. Összes kötelezettségük csupán abból áll, hogy áruikat a kijelölt helyekről szerezzék be. Tartozásaikat a szövetkezet pénztárába fizetik, a kereskedők és iparosok követe­léseit viszont a szövetkezet pénztára egyenlíti ki. A szövetkezésnek ez a második módja kevesebb előnynyel jár, mint az első. Ámde tekintve, hogy a külön raktár a helybeli kereskedőket és iparosokat érzé­kenyen károsítaná, mig az utóbb említett módon való szövetkezéssel nem lennének elzárva a fogyasztóktól, — tekintve, hogy ha méltányosságot akarunk a kereske­dőktől, mi fogyasztók se hagyjuk figyelmen kívül az ők megélhetésüket és ne kívánjuk a mi hasznunkért károsodásukat: hely­beli viszonyainkat tekintetbe véve, nálunk talán a szövetkezésnek második módja lenne célszerűbb. Még csak egy esetet említünk fel. Tu­domásunk van arról, hogy egy helybeli tekintélyes kereskedő egy népes szövet­kezet tagjainak a cukor kilogrammját 42 krajcárért hajlandó adni, holott ma ugyan­ezért 46 krt űzetünk. Ez az eset arra való, hogy ki-ki a gyakorlatból vett példán is lássa a szövetkezés hasznát. * A fogyasztási szövetkezet megalkotása, minthogy itt az érdekeknek'kisebb-nagyobb összeütközése okvetlenül előfordul, sok­szoros nehézséggel jár. A szövetkezés haszna nyilvánvaló lévén, tag bizonyára akad bőven. Eddig hiányzik a megindító, a vezető, a ki az érdekszülte megszólásokkal, tá­madásokkal szembe merjen szállni s a ki elég erővel és lelkesedéssel bírjon arra, hogy a szövetkezés eszméjét váro­sunkban diadalra vigye. * Gyújtsunk lámpást, fényes nappal és . . . keressük ez embert! Bihary Károly. Dr. Csányi emléke és a virilisták. (Közgyűlés a városházán.) Vác, okt. 21. Szomorú kötelesség hozta egybe a kép­viselőket tegnap délelőtt a közgyűlési tanács­teremben. Dr. Csányi János halálát jelentette be a polgármester s a megürült tiszti ügyészi állás ügyében kellett határozni. Harmincnál több városatya volt jelen, a kik előtt a közgyűlést megnyitotta a polgármester és jegyzőkönyvhitelesitőkül Korpás Márton és Fóti Gyula városi tisztviselőket és két város­atyát jelölt ki. Ezután felolvasták a polgármester jelentését dr. Csányi János elhunytáról. A jelentés, melyet az összes képviselők állva hallgattak végig, megérdemli, hogy szószerint közöljük : Tekintetes Képviselőtestület! Szomorú kötelességet teljesítek, midőn be­jelentem a képviselőtestületnek, hogy dr. Csányi János városi tiszti ügyész, ki városunk érde­keit számos éven át oly önzetlenül szivén hor­dotta ; kinek kötelességtudó szelleme kell, hogy világitó fénye maradjon örökké Vác város tisztviselőinek s a ki fáradhatlan munkásságá­ért mindenkor csak egy jutalmat várt, a lelki­­ismeretesen elvégzett munka tudatának meg­nyugtató érzetét; ez ideálizmusában is reálisan dobogó kebel f. hó 8-án megszűnt dobogni, ezzel gyászba borította s csaknem árván hagyta szeretett városunkat, mert legőszintébb jóakaró bajnokát veszítette el az elhunytban. Ezután a jelentés indítványozza, hogy az a város még részvétének jegyzőkönyvben adjon kifejezést és a mélyen sújtott özvegynek ezt jegyzőkönyvi kivonatban tudassa. Indítványozza továbbá, hogy a megye alispánjához felterjesz­tés menjen a pályázat kiírása és a választási nap mielőbbi elrendelése iránt. így határoztak. Áttértek most már a második és utolsó tárgyra : a városi tanács által bemutatott leg­több adót fizető városi képviselők névjegy­zékére. Dr. Göndör Sándor felolvasta a névjegyzéket, a melyből megtudjuk, hogy a jövő évben sokan kimaradtak, többen bejönnek adójuk alapján, néhány pedig később nyilatkozik, mert vá­lasztott képviselő. Korpás Márton szólalt fel ezután s szóvá tette, hogy a fontos jegyzéket nem tárgyal­hatják a tiszti ügyész nélkül. A polgármester és a képviselők felkérésére hogy abból csak egy ember meneküljön és százakat, még ezreket szolgáljon át a bitónak, a börtönöknek és a katonai mondur kényszeré­nek ? Erre szükség nem volt! Ha már felesleges volt ekkor további csaták­ban nemzet fiainak vérét kiontani engedni, a mi helyes is volt, de nyitva állott még Erdély! Lehetett volna további idő húzással esetleg kedvezőbb esélyeket elérni. Végleg legutolsó esetben ott volt még a Török birodalom határa Erdély szélén; ott menhelyet talált mindenki és nem következett volna be a Világosnál fegyvert lerakott vitéz honvédeinkre a gyalázatos halál, sok évig tartó börtön és a katonai kényszer zubony ! De tegyük ezen szomorú emlékeket a törté­nelem tárába. Megérkezve Arad városában, megható érzés fogta el keblemet. Újra ezen hazafias lakosságú és sokat szenvedett városba jöttem, melynek védelmében és csatáiban a város legváltságo­­sabb időszakában 1848. novembertől 1849. április hóig én tevékeny részt vettem, látva annak pusztítását s csaknem végromlását, a mikor azonban lelkileg épültem és annak hős­lelkű lakóinak honszeretetük és áldozatkészsé­gükről, a mikről bővebben tettem említést az 1848/9-ki naplóm jegyzeteiben, a melyeknek Arad városára vunatkozó részét emlékül 1898. év január havában Arad város hatóságának megküldtem. Ezen kívül pedig életemnek azon szomorú korszaka is Aradhoz van kötve, hogy szabad­ságharcunk lezajlása után én, az abban való részvétemért, mint feiségsértő az aradi várban halálra lettem elitélve, mely 16 évi várfogságra lett átváltozva, abból az aradi várban 7 évi időt álltam ki. Mind ezen emlékek, életemnek a leváltsá­­gosabb és legszomorúbb korszakából kötnek engemet Aradhoz. Arad városának hatósága elismerést érdemlő buzgalom és fáradsággal gondoskodott az ország­nak minden vidékéről összesereglett több ezerre menő küldöttségi tagoknak kellő elhelyezéséről. Én Hajó utca 7. szám alatt levő Meiszterovics János hazafias érzelmű városi polgár házánál szives vendéglátással fogadva, lettem elszállá­solva, Vác városa által kiküldött dr. Göndör Sándor Vác városi főjegyzővel, ki a város részéről küldött koszorú letevésével volt meg­bízva. Meiszterovics név emlékezetes volt 1848/9. években, a honvédseregünknél. Sokat előjött ezen név akkor az előőrseink kiállításánál. Meiszterovics háztelek előtti térség volt egy főhadászati pontunk a var ellen, a melyen két ágyú ütegünk volt felállítva a vár ostrom agyúkkal felszerelve. Valamint Uj-Arad felé a Maros parton levő akkori, Winkler bőr­gyár, a melynél tört át Arad városába 1849. február 8-án az osztrák és rác sereg; azután a csalai erdő, hol a seregünk és az ágyúk átszállítására Maroson túl egy hajóhidunk volt, három ágyúval ellátott hídfő sánccal, a hid védelmére. Az indóháztól Arad városába menve termé­szetesen már egészen más képét találtam a városnak, mint az 1848/9. években volt. A vármegye - háztól kifelé azon az oldalon akkor csak deszkakerítésekkel kerített kertek, üzleti lerakodó helyek voltak, a hol 1848. október hóban a városnak várból történt lö­völdözése alkalmával a városból kocsin mene­külő Gallini gyógyszerészt kis fiával együtt egy várból kilőtt ágyúgolyó halálosan találta. Most ezek helyett házak és díszes paloták emelkednek. A városba érve először is a városházánál a ; főpolgármester urnái mutattam be magamat, ki nevem hallatára, a mint mondta, mindjárt gondolta hogy én leszek, ki a városnak 1848/9. vészteljes napjairól naplórészletemet megküld­tem. A nagy nemzeti ünnepély minősége és lefo­lyásáról eleget Írnak a napilapok, melyeknek tudósításaihoz azon véleménynyel járulhatok ellen, 60 fontos bomba mozsár és 24 fontosén is, hogy az valóban nagyszerű, a hazafiakra

Next

/
Oldalképek
Tartalom