Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

VÁCI HÍRLAP

3

Nikitits Sándor éljenzés közt foglalja el az ügyészi széket, a ki a választásig az ügyeket intézni fogja. Nikitits Sándornak rögtön akadt is dolga. Arról volt szó, hogy Neumann Zsigmond, a ki siketnéma, lehet-e képviselő.

Úgy határozott a közgyűlés, hogy igen is, lehet, mert a törvény csak Írni, olvasni tudást köt ki.

Ezzel vége volt a közgyűlésnek s azok a városatyák, a kik egyúttal az iskolaszék tagjai is, a polgármester szobájában gyűltek össze, hogy megtanácskozzák: kit válaszszanak holnap dr. Gsányi halálává] megörült iskolaszéki világi elnöknek.

Vác telefona.

Vác, okt. 21.

Az utolsó percben értesülünk arról a nagy fontosságú tervről, a melynek kivitelén holnap fognak tanácskozni a postahivatalban. Bercsényi János posta és távirdafelügyelő azokat a városi polgárokat, a kik 1897-ben aláírtak egy ivet, melyen a telefon bevezetésére kötelezik magukat, vasárnapra értekezletre hívta egybe.

Arról lesz szó, fenntartják-e aláirásukat, I vagyis hajlandók-e a helyi telefont lakásukba, hivatalukba, üzletükbe bevezetni. Az állam feltételül köti ki, hogy az illetők három évi kötelezettséget vállalnak e telefonelőfizetésre s havi öt forint dijat tizetnek. Ezért az állam oda ^vezeti be a hálózatot, a hova az előfizető .kívánja. Az állami hivatalok a fél dijat, vagyis évi harminc forint bért fizetnek.

Két évvel ezelőtt harmincöt előfizetője akadt a telefonnak, azóta a város megnőtt s azt hiszszük, hogy kereskedő világunk mindinkább belátja a telefon szükségességét. Alkalom nyílik hát rá, hogy a terv megvalósuljon.

Azok, a kik meghívót nem kaptak, mert a postahivatal tudomással nem bir arról, hogy a telefont bevezetik, jövő hét elején jelentkezhetnek a postán, hogy a helyi telefon előfizetői közé lépnek.

nézve megható és a magyar nemzet méltóságához illő volt.

Az ünnepélyek végeztével a régi honvédek a központi szállodájában jöttünk össze étkezésre, mely alkalommal én tartottam magamat arra hivatva, hogy az országnak minden vidékéről itt megjelent régi honvédeket, az aradi vértanuk nevében, én, ki szintén az aradi várban lettem halálra Ítélve és nekik fogolytársuk voltam, felköszöntsem és megköszönjem hazafias érzelmű megjelenésüket a nemzeti gyászunk ezen nagy napján.

Itt megjelent később Ugrón Gábor országgyűlési képviselő, hogy a régi honvédek Damjanich hős vértanunk özvegyének Budapestre üdvözletét küldjenek, valamint Kossuth Ferenc, ki hazafias beszéddel üdvözölte az itt egybegyült régi honvédeket.

Mindezek után elhatároztam ittlétem alkalmával, talán már utoljára, még felkeresni azon helyeket, a melyekhez az itteni múltam emlékei kötve vannak, a melyeken annyi önfeláldozással működtem és szenvedtem ez előtt ötven évvel honunk szabadságának kiküzdésében.

Először is a várba mentem a nemzeti nagy hőseink és magamnak szenvedési helyére.

Akkoriban a magyar szabadságharc kiküzdésében résztvett foglyok letartóztatási helyük volt az úgynevezett Gvinger a várban.

Ez volt a várkapun bemenve jobbra a kazamaták mellett haladva az első bástya szegletében, mely Uj-Arad felé néz. A Gvingre 1q

Helyi és vidéki hírek.

A majd elveszett levél.

— Igaz történet. —

Egy jó úriember, a ki bus szivére,

Nem talált a földön még balzsamos irt. Szabad idejében, bubánatos hangon,

Bájos kis leánynak, leveleket irt.

És reszkető tollal, a reszkető kézben,

Így czimezte mindig meg a levelet: Pest-Pilis vármegye legszebbik lányának, Hasonnevű megye, szép Pácra mehet!

S a szellemes posta kitalálta mindig,

Hogy a bus levélre szép Vácon ki vár . . . S kézbesítő menten, akár sütött, a nap, Akár éjszaka volt, vagy bár nagy volt a sár.

Történt ím azonban, hogy a szerelmes ur, Fájdalom, sóhajtás s bánat közepette,

Vácot a szokott cim alá felírni,

Hogyan, hogyan nem — de egyszer elfeledte.

S igy került a levél postás asztalára,

A ki rászegezte kaján tekintetét,

S nagyot akart ütni rá a bélyegzővel,

Hogy hát rajta legyen az illendő pecsét.

De keze megakadt, fenn a levegőben,

Az arca elsápadt, mint a fonnyadt levél. Uraim ! uraim ! kiáltá harsányan, íme méltóztassék, itt egy hibás levél!

És a helyi posta füstös légkörében,

Csend lesz titokzatos és nagy ámulat. . . Mert a kaján postás, ujját odabökve,

A gyanús rózsaszín levélre rámutat.

Pest-Pilis vármegye legszebbik lányának ? De hová és merre ? ez itt a bökkenő!

S hogy a község nevét netán kitalálják, Gondolkozik nem egy, se két postási fő.

S van is eredménye a nagy buzgalomnak, Felkiált az egyik: hohó! ... már megvágjon ! Pest-Pilis megyének legszebbik leánya, Ejnye! . . . hol lehetne máshol, mint szép

[Vácon ? ! Kóró.

kazamatát foglalt magában a kirohanó kapu szegletétől a Kavalier-bástyáig, abban szintén két kazamatával, hol a foglyoknak főletartóztatási helyük volt, előttük egy udvarral, mely faloszlopú farács-kerítéssel volt a vártértől elkülönítve.

Ezen rács-kerités a fürdőház szegletéről Kavalier-bástya szegletéig volt csinálva, közepén egy kapuval, mely azonban most már nem áll fenn és ezen kazamaták most szabadon nyílnak a várterületre.

Ezen udvaron a foglyok akkorában három virág köröndöt csináltak, melyekben georgina, verbenfuxia és bexhunia virágok voltak.

Benéztem én itt az akkori 9. számú balra nyitó kazamatába, a melyben én annyi sok évekig tartó lelki gyötrelmet szenvedtem. Abban most a katona zene trombitásai gyakorolták magukat és hangzott a kazamata a trombita hangoktól. A kazamata azóta annyiban változott, hogy hátul a vár sánc-árkában nyíló kis rácsozott ablak helyett, most két nagy ablak van.

Azután elmentem a hátulsó vár kapuhoz, hogy azon kimenve, megtekintsem azon helyet, hol a négy tábornokunk golyó által hős halált szenvedett, de a kapunál álló katona őr, a kapun át nem eresztett ki.

Ezzel azután búcsút vettem, szándékomban mindenkorra, Arad várától annyi sok szabadságharcban résztvevő jeles honfiaink szenvedő helyétől, hogy azt többé ne is lássam.

— Az iskolaszék aj elnöke. Az iskolaszék ma vasárnap tartja ülését, melyen legfontosabb tárgy az iskolaszék világi elnökének választása, a mely állás dr. Gsányi János halálával ürült meg. Először az iskolaszék tagjai dr. Zádor János polgármesterre gondoltak, de ő kijelentette, hogy az állást nem fogadhatja el, mert — szerinte — a polgármesteri és az iskolaszék világi elnöki állása inkompatibilis. Most több nevet emlegetnek, hogy melyik lesz az elnök, a holnapi szavazás dönti el. Egyébként az ülés tárgysorozata ez lesz: 1. Elnöki jelentés. — 2. Gondnoki jelentés. — 3. Világi elnök választása. — 4. Tandíj elengedés iránti kérvények.

— Miniszteri főtisztviselők Vácon.

Borosnyay Oszkár osztálytanácsos, az adóhivatalok előadója, Tóth István miniszteri titkár e hét folyamán két napot városunkban töltöttek. A kir. adóhivatal ügykezelését vizsgálták meg. Az előkelő tisztviselők teljes megelégedésük kifejezése mellett csütörtökön tértek vissza a fővárosba.

— Czettler Antal aranymiséje. A

városban nagy titokban készültek arra, hogy Czettler Antal kanonokot igaz tisztelői aranymiséje alkalmából egy kis meglepetésben részesítsék. A meglepetést azonban a jó Tóni bácsi csinálta, a ki még nagyobb titokban e hó 8 án az angolkisasszonyok budapesti templomában mondotta el az aranymiséjét. Most mikor ez nyilvánosságra jutott, azt hiszszük, hogy igen számosán fognak sietni a jó Tóni bácsi üdvözlésére kívánva neki, hogy gyémántmiséjét is hasonló egészségben és ezzel a mostani aranyos kedélyével mondhassa el

— A pestmegyei főügyész kitüntetése. A király Bellágh Imre pestmegyei főügyésznek, a megye egyik legrégibb tisztviselőjének a kir. tanácsosi cimet adományozta. Bellágh mint fiatalember résztvett a szabadságharcban s 1852 óta van a közügyek szolgálatában. A budai helytartóságnál és főtörvényszéknél, majd Pest városnál működött. 1869-ben Pestmegye főszolgabírónak választotta s mint ilyen nagy érdemei vannak Kis-A várat kívülről alig lehet most látni a körös-körül többszörös sorban ültetett akácfáktól, holott 1848/9. években a vár-bástyáknak sáncai egészen szabadon álltak.

Azután megtekintettem Arad városának azon utcáit, melyekben 1849. február 8-án és 9-én annyi véres ütközetet vívtunk, a szabadság főterén kívül a mostani Hunyady-, Damjanich- és Halász-utcákat, melynek végén volt az akkori Winkler-féle bőrgyár egyik legfőbb vádpontja Arad városának Uj-Arad felől, végre Uj-Aradot is visszaemlékezve 1848/9. évi itteni válságos eseményeinkre, hol én elszállásolva voltam az akkori Varga-féle emeletes házban és Pomerschein barátságos német nyel/ű sütőnél, kinek házát most Csalogovics molnár bírja.

De az akkori ismerős polgár emberekre nem találtam sehol, a félszázadós idő azokat már elemésztette. Ekkor láttam, hogy ötven év milyen nagy idő az ember életében !

Arad városában él még két aggastyán fogoly bajtársam Arad várából, mindkettő 80 éves férfiú: Senovicz Frigyes magyar hadseregbeli táborkari őrnagy, ki az arad vári haditörvényszék által 15 évi várfogságra lett elitélve és szabadult 1856. év nyarán és Augusztus Erdőfi Ferenc, a volt 48-ik honvéd-zászlóalj őrnagya, elitélve 5 évi várfogságra, mindketten volt közös hadseregbeli cs. kir. katonatisztek, kik állásukat és szabadságukat veszítve több évi fogságot is szenvedtek a hazáért.

Ezek ketten képviselik Arad városában most