Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

vevőt megválasztotta felügyelő bizottsági tagnak Dobó István helyébe s a Dobó-családhoz rész­vétiratot intéztek. Az igazgatói teendőket a jövő közgyűlésig Kemény Gusztáv igazgató végzi, mert az alapszabály szerint csak akkor kell betölteni az igazgatói állást. Az igazgató az igazgatóságból választatik s az igazgatóságnak jövő évben telik le a mandátuma. — Elgázolt fiú. Özv. Ferencsik Sán­­dorné Madár Ferenc nevű fia e hó 12-én több kis pajtásával a kötő-szövőgyár előtti téren játszadozott. Baján Ferenc és társai arra fuvaroztak éppen búzát. Baján Ferenc taligája, a melyet lépésben húzott a ló, át­ment a kis Madár Ferin, a ki rögtön meghalt. A rendőrség megindította a nyomozást s ki­derült, hogy Baján nem oka az elgázolásnak. A kötő-szövőgyár felé fordulva ült a zsákok tetején és nem vette észre, hogy a kis fiú a kocsi alá került. A taliga a fiú mellkasán ment keresztül s rögtön meghalt. Orvosi vizs­gálat után eltemették. — Az uj tűzoltó főparancsnok. Dr. Csányi János halála igazi, nagy csapás a váci tűzoltóságra, a mely most még parancsnok nélkül van. Az ui parancsnok valószínűleg Borbély Sándor siketnémaintézeti igazgató lesz, a ki egyizben tagja volt a tüzoltóegyesületnek és a budapesti tüzoltóversenyen két tűzoltó­­társával első dijat nyert. Borbélyban Valóban a legalkalmasabb tűzoltó főparancsnokot kap j a tűzoltóság, a melynek mindig szüksége volt arra, hogy élén ambiciózus, buzgó parancsnok álljon. — Csányi Halálához. Két esetet mon­dunk el itt olvasóinknak minden kommentár nélkül. Szóljanak hozzá akár a lélekbúrárok, akár spiritiszták, magyarázzák meg s bármily j magyarázatot is fűznek hozzá, fő" az, hogy ; minden beteljesült, a mi mondva lett. Dr. Csányi Jánossal függ össze mindkét eset. Az ősz elején temetés volt. Ott volt Gajáry Géza ! és egy nagyobb társaság mellett. Borongós ! őszi idő. borongós kedélyek. Egyszer csak vá­ratlanul megszólalt Gajáry: — Meglássátok, hogy a legközelebbi halót- ' tunk dr. Csányi lesz. . . . Egy pillanatig megdermedve nézett a tár- j saság Gajáryra, a másik percben a szemébe ! nevettek. Hát lehetséges volna az, hogy a vá- ; ros egyik legéleterősebb embere ily hamar el- j hagyja jó barátait, tisztelőit? El is felejtették, a mit Gajáry mondott. Csak most, mikor szó- ; rnoru valóra vált a jóslás, elevenítették fel. j A másik eset a következő: A tűzoltó-egyesület a jubiláris nap után ! egy-két hétre kis mulatságot rendezett és ott , Csányi és az egyesület tisztjei is megjelentek. Beszélgetés közben szó esett a névnapokról és dr. Gsányinak bemutatták Ambrus Géza joghallgatót, mint a kinek feje valóságos ka­lendárium, mert minden névnapot az eszten­dőben ismer és megmond. t— Hát maga csakugyan tudja a névnapo­kat? — kérdezte tréfálkozva Csányi. — Nos hát akkor mondja meg mi lesz október nyol­­cadikán ? Ambrus hallgatott s nem tudott válaszolni. Október nyolcadikán halt meg hirtelen dr. Csányi János. . . . — ElTnmpolt lopott pénz. .Jeszenszky József napszámos rosszban törte a fejét e hé­ten. Együtt lakott Zsarnóczay Andrással és látta, hogy társa keresetét félrerakja a láda­fiába. Mikor Zsarnóczay nem volt otthon Je­szenszky behatolt a lakásba és feltörte a fió­kot. Hét forint ötven krajcár*volt benne, mind kivette és ment azzal a kocsmába. Széles jó kedve kerekedett a tolvajnak és a kocsmában VÁCI HÍRLAP boldog boldogtalannak fizetett. Természetes, hogy hamarosan nyakára hágott a pénznek. Az alatt pedig Zsarnóczay megtette a feljelen­tést ellene és a rendőrség mindenütt kereste Jeszenszkyt. Végre megtalálta, de már nem volt nála a pénz. Hát pénz nélkül, kihallga­tás után vitték be a járásbíróság fogházába. — Vasút Fóthnak. Magyarországon a helyiérdekű vasutak építése, vagy legalább az építés tervezése még mindig nagy mértékben j folyik, amint ezt a kereskedelmi miniszternek ; most közreadott jelentéséből olvassuk. A ter­­í vezett és közigazgatásilag immár bejárt vona- I lak közül a fővárosiakat és a környéken lakó- I kát bizonyára az fogja érdekelni, amelyeket Budapest és Budakesz, Budapest, Csömör és Gödöllő, Budapest és Fóth, valamint Budapest és Pécel között építenek. — Az osztály sorsjáték a banküz­letről régóta meggyökerezett egész sor el­fogultságot szüntetett meg. Hiszen a nagy kö­zönségnek igazában csak most volt rá alkalma, hogy az üzletnek ezzel a nemével is megis­merkedjék és meggyőződjön róla, hogy a ban­kár is, a kit az osztálysorsjáték különben fő­­elárusítónak nevez, a legszigorúbb lelkiisme­retességgel viszi az üzleteit. Az ismeretessé lett nagy főelárúsitók közt Lukács Vilmos (V. Fürdő utca 10,) csakhamar a legnépszerűbb lett. Abszolút megbízhatósága és üzleti előzé­kenysége a régi jeles sorsolási szakembert a közönséggel is megkedveltették, úgy hogy az ő főelárúsitó üzletéből való osztálysorsjegyek­­nek bizonyos nimbusuk van. Lukács Vilmos féle osztálysorsjegyeket keresnek azok, akik az osztálysorsjegynek nyerő valószínűségét fokozni akarják. Most is nagy lesz a kelendőségük, hogy piacra kerülnek az V. osztálysorsjáték első osztályának sorsjegyei. Az új sorsjáték nagyérdekű játékterve ezúttal is ötvenezer nye­reményt biztosit a sorsjegyek tulajdonosainak s e nyeremények között egész sor olyan van, a mely a szó szoros értelmében vagyonos em­berré teszi a megnyerőjét. — Fortuna otthona. Az osztá[ysors­­játék utolsó húzásán a 600,000 koronás ju­talom nyeremény a rendkívül szerencsés és hírneves Gaedicke A. főgyüjtődéjében (Buda­pest, Kossuth-Lajos utca 17.) vásárolt 62551. számú sorsjegyre esett. Ezen főelárúsitó kifi­zetett már vevőinek egy 400,000 koronás fő­nyereményt, kétszer 100,000 koronás főnyere­ményt, háromszor 60,000 koronás főnyere­ményt. I. osztályú sorsjegyek ezen szerencsés főeiárusitónál már most kaphatók. — Szerencsétlenség Verőcén. Hurjáh Sándor verőcei molnár még szeptemberben a Dunába fűlt. A malomból csónakján vitte ki a liszteszsákokat, mikor a kormányrúd eltört a kezében és a fiú a Dunába esett. Dacára, hogy jó úszó volt, nem tudott menekülni: a vízben lelte halálát. Három-négy hétig lehetett a hulla a vízben, mikor kifogták E hó 8-án látták meg a váci malmok tájékán s itt a partra vitték. A fiatal, 19 éves fiút Vácon temettették el szülői — Olcsó a káposzta. A Dunapartján megkezdődött a káposztavásár. Komáromme­­gyéből megérkeztek a káposztával telt hajók és vagy harminc hajó ott lebzsel a felső par­ton. Természetesen mentői több hajó érkezik, annál olcsóbb a káposzta. A hajók pedig egy­másután érkeznek. A káposzta száza 2 frt 2 frt 50 kr közt váltakozik, de azt hiszszük, hogy még olcsóbb is lesz. Csak múljon el a vásár. De akkor is jó tanácscsal szolgálhatunk gazdasszonyáinknak: Ne egyszerre rohanják meg a hajókat, mert akkor három forintért sem kapnak száz fő káposztát. — A háziasszony takarékossága egy fiatal házaspár szerencséjét aiapitotta meg. Mint bennünket megbízható forrásból értesíte­nek, egy hivatalnok családja nagyon szűk anyagi viszonyok közt tengette életét. A férj alig volt képes a szerény háztartás költségeit beszerezni, sőt a midőn ezenfelül még súlyos betegségbe esett, a különben felhőtlen házas­élet nyugalma az egymást szerető férj és fele­ség között már-már veszélyeztetve volt. A nyo­mort a gondok csak nyomasztóbbá tették. A férj csüggedve gondolt nehéz helyzetükre. Az asszony azonban nem esett kétségbe, hanem bátorította férjét és biztosította, hogy nemso­kára, már a legközelebbi napokban a sors jobbra fordul. És ez igy is történt. Mert a mint a szükség és gond legmagasabb fokra hágott, a fiatal pár pedig megfosztva minden élelmiszertől az isteni gondviseléshez fohász­kodtak, váratlanul feltűnt szerencsecsillaguk, — a legutóbbi osztálysorsjátéknál megnyerték a nagy nyeremények egyikét. Az asszony t. i. dacára a nyomornak, dacára a kisértésnek, hogy a szükség napjaiban eladja az összeku­­porgatott fillérjein vásárolt sorsjegyet, ellentállt és ezen kitartása folytán vagyonhoz jutott. A Török A. és társa cég szerencséje folytán — mert itt vásárolták a nyerő sorsjegyet — a gondot, szükséget és nyomort jólét, szerencse váltotta fel és a férj felgyógyulása után, di­csérték a Török bankház szerencséjét és most boldogan élnek. A most kezdődő osztálysors­játéknál olvasóink figyelmébe ajánljuk ezen céget, mely szerencséjénél, szolidságánál és megbízhatóságánál fogva amúgy is nagy biza­lomnak örvend. Török A. és Társa bankháza Budapesten a beérkező megbízásokat pontosan, gyorsan és megbízhatóan teljesiti. Az első osz­tályú sorsjegyek árai: 1/, sorsjegy 6 frt, 'j2 sorsjegy 3 frt, 1/4 sorsjegy 1 frt 50 kr.. sorsjegy 75 kr. Sorsjegyek bevásárlásánál Török A. és Társa budapesti bankházát, Váci-körut 4/a legmelegebben ajánljuk. — Scheffer András jó nevű épület- és bútor asztalos és temetkezési vállalkozó ajánlja csakis a Szent-Háromság-tér 6. szám alatt lé­tező (a régi üzleti helyiségében levő uj válla­lattal semmiféle összeköttetésben nincs) és a mai kor igényeinek mindenben megfelelő, bú­torokban es temetkezési cikkekben dúsan fel­szerelt uj üzletét, a hol a legjutányosabb árak mellett a legszolidabb bútor- és temetkezési cikkek vásárolhatók. Elvállal a legpontosabb kivitel mellett mindennemű épület és bolt be­rendezést, a legpontosabban eszközöl szükség­esetében temetés rendezéseket, hullaszállitáso­­kat és minden szakmájába vágó megbízást. A váci hengermalom részvény­társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz 14 frt 90 kr., asztali dara, finom C sz. 14 frt 10 kr. Királyliszt 0 sz. 14 frt 40 kr. Lángliszt 1. sz. 13 frt 80 kr. Elsőrendű zsemlye­liszt 2. sz. 13 frt 20 kr. Zsemlyeliszt 3. sz. 12 frt 50 kr. Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 12 frt 20 kr. Közép kenyérliszt 5. sz. 11 frt 90 kr. Kenyérliszt 6. sz. 11 frt 20 kr. Barna kenyér­liszt 7. sz. 9 frt 70 kr., 71/2 7 frt 70 kr. Takarmányliszt 8. sz. 6 frt 30 kr. Korpa, finom F. sz. 4 frt 40 kr. Korpa goromba G. sz. 4 frt 45 kr. Ocsú 4 frt — kr. Elnyűtt cipők. Radó Emil, a gavallér agglegény, volt ál­lamtitkár, egyszer csak kimaradt a társaságból. Azok, a kiket a dolog érdekelt, utána néztek s a kisült igazságot mosolyogva fogadták. Meg­tudták ugyanis, hogy a mulatós öreg minden idejét egy-két méter magas kamasz diák neve­lésére fordítja, a ki unokaöcscse különben s három hónapi könyörgésébe került az öregnek, a mig a fiú szülei megengedték, hogy hozzá menjen lakni, ha majd az egyetemre beiratko­zik. Mert nagy kujon hire volt odalenn Erdély­ben az öregnek s a testvérbátyja, de különösen a sógornéja, nem szívesen egyeztek bele, hogy egyetlen imádott gyermekük fölött a kikapós agglegény gyakorolja a felügyeletet. Azt mondják, hogy valósággal ujjongott az öreg űré, a mikor táviratot kapott Erdélyből, hogy a kis Géza ekkor meg ekkor a fővárosba érkezik. Kosárszámra hordatta ki szobáiból hosszú legényéletének összes emlékeit: zőrgős virág­bokrétákat, barátnőinek fényképeit, mindent, a mi a várva várt vendéget olyan kérdésre indíthatta volna, a mire a feleletnek, legalább az ő szempontjából, jobb sub rosa maradnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom