Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
Tizenharmadik évfolyam. 40. szám. Vác, 1899. évi október 1. ß Előfizetési árak : Egész évre.............................6 Irt — kr. Félévre..................................3 írt — kr. Negyedévre.............................1 ft't 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és VÁC, Géza király-tér 3. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmenletlen leveleket nem fogadunk el. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK jTa.téua.yosa.33. felvétetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Fogyasztási szövetkezet. Vác, szept. 29. Az eszme hozzánk is eljutott. És termő talajra talált bennünk. A magyar kétkedve fogad minden uj dolgot. Megvárja inkább, mig a külföld elveti a magot és csak akkor gondol arra, hogy itt a vetés ideje, mikor a külföld már arat. Angliában az első szövetkezet 1794- ben alakult. Egy jóielkü püspök alapította Oxfordban. Ez volt az első fogyasztási szövetkezet; ennek maga III. György király is részvényese és pártfogója volt. S. elég, ha felemlítjük, hogy ma az angol szövetkezetek nagykereskedési forgalma 250 millió frankra rúg évenként. Dániában, a kis Dániában 1100 szövetkezet áll fenn. Belgiumban 10 év alatt 400 szövetkezet alakult. Olt a szövetkezőt szövetkezete mindennel — szellemi táplálékkal is — ellátja. Ausztriában 1894 végén 3269 szövetkezet virágzott. A fogyasztási szövetkezeteknek összesen 100 ezer tagja van; ; az évi forgalom 64 millió forint. Magyarországon 1898. végén a szövetkezetek száma 465 volt, 5 millió forint évi forgalommal. Elszomorító volna ez a statisztika, ha nem látnok, hogy immár nálunk is rohamosan hódit az eszme A hazai szövetkezés élén gróf Károlyi Sándor áll. Egyes főpapok buzdítják a papságot, hogy a nép terhén, baján szövetkezés által igyekezzenek segíteni. A nyitrai püspök külön körlevelet is intézett egyházmegyéje papságához szövetkezetek alakítása érdekében. A kormány is hathatósan pártolja a szövetkezeteket. Hogy a múlt idők mulasztásait csak némileg is pótoljuk, nekünk kétszeres erővel kell dolgoznunk. Tei jesztenünk kell a szövetkezés eszméjét! Szövetkeznünk kell! Nehéz az élet! Kevés a pénz! Panaszkodunk fünek-fának, arra azonban nem gondolunk, hogy ennek az okát is lehetne keresni és segíteni is lehet rajta! Drága az élet, mert méregdrágán kell : beszereznünk azt, a mire szükségünk van. 4—5 ember kezén megy keresztül az áru, mig hozzánk jut. S az a 4 — 5 ember a közvetítésből nemcsak élni akar, hanem meg is akar gazdagodni. Ha már most közvetlenül az első helyről vásárolunk, nem olcsóbban kapunk-e mindent? Igen ám, csakhogy egy fogyasztó nem mehet a gyároshoz, nem vehet tőle a i maga számára gyári áron, mert a gyáros csak nagy mennyiségben szállít! Nos, hát éppen azért kell szövetkeznünk, hogy a mit egy ember nem tehet meg, megteheti száz. kéiszáz. közös erővel. Hiszen nem kell messze mennünk. Hogy vagyunk mi, váciak pl. a mészárosokkal ? A ipészárosok összebeszéltek, elhatározták, hogy egyszerre csak 4 krral emelik a hús kilójának az árát és . . . felemelték. Mi pedig szépen hallgatunk és . . . fizetünk. De gondoljuk meg csak, ha mi fogyasztók, szövetségben volnánk, vájjon megtörténhetett volna ez az árfelemelés? És kellene-e napról-napra beismernünk, hogy a telhetetlen nyerészkedéssel szemben tehetetlenek vagyunk?! A mályvarózsa . . . A mályvarózsa Föld felé hajol: Elvesztette a Párját valahol. * Szellő hiába Simítja lágyan, Nap fürösztheli Omló sugárban. Friss levelecskék Átölelhetik, Harmateséskor Mégis könnyezik. * Párját ott láttam A te kebleden; Más adta, — nézem S én is könnyezem. Jávor. A macska. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Seregélye.si Ferenc. Az öreg töpörödött anyóka aggodalmas arccal hajolt le az ágyhoz, félresimitotta a beteg homlokából az összecsapzott fekete hajat, megtörölte az izzadt homlokát s mikor az kinyitotta a szemét, télve, halk hangon kérdezte tőle: — Édes jó fiam. jól érzed magad? A beteg ember kinyitotta a szemét és sápadt arcán az izmok idegesen rángatózni kezdtek. A szeme haragosan villant egyet s türelmetlenül legyintett a kezével. — Már megint elmegy édes anyám. Hát mindig egyedül legyek ? Külömben menjen, úgy sem tart már soká. Elvisz már az ördög . . . Az öreg asszonynak kicsordultak a könnyei és sírva simogatta a fia haját. Zokogva beszélt hozzá : — De édes fiam, tudod te jól, hogy nem lehetek melletted folyton. Magam vagyok, nincs a ki segítsen a munkámban a ház körül. Most \ is öblíteni kellene mennem a folyóra, azért kérdeztem, jól vagy-e? Ha nem akarod, nem megyek el. A beteg eleső ndesedett, megfogta az édes anyja kezét s nyugodt, csendes hangon beszélt hozzá. — Ne sirjon édes anyám. Már jobban va- j gyök. Aludtam az imént s szépeket álmodtam. | Aztán, mikor felkeltett és egyszerre eszembe jutott az én szomorú betegségem, elöntött az epe, azért voltam goromba. Ne haragudjék. Menjen csak nyugodtan a dolgai után . . . Az aztán, ha nem is a legnyugodtabban, de elment. A beteg egyedül maradt. Lehunyta a szemét s azon iparkodott, hogy az álmát újból megtalálja. Hanem a fullasztó száraz köhögés minduntalan előfogta, nem tudott nyugodni. Erőlködve felült az ágyra s szertenézett a szobában s keresett valamit, a min a szemét megpihentethetné. Nem talált semmit s az unalomtól türelmetlenül, hangosan kezdett önmagához beszélni: — Oh te nyomorult féreg, te nyavalyás, hát meddig húzod még. Még is élsz . . . hiszen már nincs itt helyed a földön . . . Senki, egy lélek mellettem, itt kinlódom, mint egy dögrováson levő kutya az óljában . . . Haragosan megrázta elsoványodott karját a levegőben, aztán dühösen káromolta az eget, mindent, mig csak szava megint rémes köhögésben nem fulladt s a kimerültségtől ágyára vissza nem hanyatlott. Sokáig feküdt mozdulatlanul, behunyt szemekkel s talán álmodott, mert lassankint nyugodtabb lett az arca s a mint újból kinyitotta a szemét, valami kis elkényszeredett mosolygás is ült az arcán. Az ablak nyitva állott. Szűk kis ablakocska volt, de azért az enyelgő tavaszi napsugár | mégis betévedt rajta s meg-megcsókolta a | sápadt beteg ember arcát. T £ -< a- o? C
