Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

VÁCI HÍRLAP 3 jat, József kir. főherceg ő fensége gyönyörű ajándékát s a tűzoltó-szövetség külön elismerő okiratát vívták ki, a váci önkéntes tűzoltó­­egyletnek és országos hírnevet Vác városa ré­szére (Lelkes éljenzés), akkor azt hiszem ele­get hoztam fel a mellett, hogy jogosan nevez­tem az önök múltját dicsőnek. Azt mondám másodsorban, hogy a jelenük példaadó. Hiszen csak dr. Csányi Jánosnak, a váci önkéntes tűzoltó-egylet jelenlegi főparancs­nokának a nevét kell említenem s az ő_ or­szágos tűzoltói működésére utalnom, csak a fiatalabb tűzoltó generációnak előttem álló tag­jait kell látnom s az egész váci önkéntes tűz­oltó-egyletnek jelenlegi munkásságát ismer­nünk, hogy feltétlen beigazolást nyerjen azon régi nézetem, miszerint szép és dicső egy győztes hadsereg, de még ennél is szebb és dicsőbb egy önkéntes tűzoltó-testület, mert mig amannál hazaszeretete mellett a kényszerhadkötelezett­ség sem hagyható figyelmen kívül (ügy van, úgy van) és zsoldot, illetve tisztjei fizetést is húznak, addig Önök minden dij, jutalmazás s kényszer nélkül, csupán- a szent cél iránti ne­mes lelkesedéstől buzdítva áldozzák fel esetleg életüket is és munkálkodnak önzetlenül, sze­rencsétlenül járt embertársaik bajának meg­akadályozására s enyhítésére. (Lelkes éljenzés.) Reményteljes a jövőjük mondám végül. És úgy is van ez uraim! A mely egylet 25 év alatt ennyit tett s ily eredményekre tekinthet vissza büszkén, arról joggal mondható el, hogy nem csak a múltjában lehet öröme, hanem még egy szebb jövőben is bizton lehet remé­nye. (Igaz! úgy van !) Legyen tehát az Önök múltja dicső és ez a mi büszkeségünk, jelenük példaadó és ez a mi megnyugtatásunk s jövőjük reményteljes és ez a mi örömünk s egyben buzdítás is nekünk, hogy a váci önkéntes tűzoltó-egyletet, úgy sze­mélyes működésűnkkel — abba tagokként be­lépve — mint esetleg anyagi hozzájárulásunk­kal is a legszívesebben támogatni fogjuk. Önök pedig jubiláló egylet, fogadják polgár­társaik háláját és elismerését s vegyék legszi­­vélyesebb üdvözletünket. További nemes és önfeláldozó működésüket kisérje s jutalmazza meg a jóságos Ég! Önöket pedig együttesen és egyenkint áldja meg a jó Isten!! (Hosszas, lelkes éljenzés és taps.) Ezután Mlinkó István szakaszparancsnok ol­vasta fel tetszésnyilvánítások közt a testület történetét, a melyet már múlt számunkban teljes egészében közöltünk. Végül az elnöklő főparancsnok a jelenlévők tapsvihara és éljenzései között tűzte a szolgá­lati érmet a következők mellére: Nikitits Sán­dor védőosztály alparancsnok, dr. Lencsó Fe­renc orvos, Mlinkó István szakaszparancsnok, Bunyata Vince rajvezető, Paczolt Ferenc őrve­zető, Schlinger Mihály, Mischler Kornél, Csiz­mánk József, Prohászka Ágoston, Raffa István és Jármer József. A díszközgyűlés azzal ért véget, hogy az ünnep közreműködőinek jegyzőkönyvi köszö­netét mondottak. Délután. Annyian még soha sem voltak együtt a vörösház udvarán, a tűzoltó mászótoronynál, mint a múlt pénteken délután, a mikor a disz­­gyakorlatokat megtartották. Nagyszámú közön­ség jött össze s alig maradt hely, a melyet le nem foglaltak volna. Tűzoltóink két szakaszra oszolva Csányi Ist­ván és Mlinkó István szakaszparancsnokok szakszerű vezetése mellett megmutatták, hogy ez a mai ünneplés nem volt hiábavaló, hogy megérdemlik a város minden egyes polgárának háláját és elismerését. Nemcsak a jelenvolt közönség, hanem a tűz­oltó egyesület tűzoltó vendégei: Korponay Ödön, Mandel Menyhért és Mandel Ignác a legnagyobb elismeréssel szólották a látottakról s őszinte elismerésüket fejezték ki a parancsnokok előtt. Este volt a bankett. A Lőház nagyterme fényárban úszott s díszítette József főherceg arcképe tűzoltó főparancsnoki ruhában. Kevéssel hét óra után megjelent a nagyszámú közönség s a terített asztalnál a főhelyet dr. Csányi János főparancsnok elfoglalta jobbján feleségével, a mai ünnepségek védnöknőjével. Tőlük jobbra és balra a koszorús leányok és vőfények díszes. sorozata foglalt helyet. Szem­ben velük az igen szép számmal résztvevő kö­zönség. A lakomán körülbelül 170-en vettek részt. A hangulat mindvégig a legkedélyesebb volt. A pecsenyénél fölállt dr. Csányi János fő­­parancsnok és vele az egész vendégkoszorú s rövid, lelkes toasztban éltette a legelső magyar embert: a királyt. A kitört lelkes éljenzésbe beledördültek a mozsarak. A második toasztot Mlinkó ístván alparancsnok mondta József királyi hercegre, a tűzoltók fővédnökére. Majd Lencsó Ferenc dr. köszöntötte fel az ünnepély védnöknőjét dr. Csányi Jánosnét és a koszorús lányokat a vendégekkel egyetemben. Végül I Donovits Vilmos mondott lelkes toasztot a váci önkéntes tűzoltókra, azok tisztikarára és fő­­parancsnokukra Csányi János drra. Tizóra felé volt az asztalbontás. Csakhamar kiürült a terem. Később Rozsár Tóni bandá­­dájának elfoglalva a terem egyik sarkát, a táncos párok pedig az egész termet s kezdetét vette a tánc. Künn az eső zuhogott, de a jó­kedv, a cigányzene elnyomta annak hangját. Csak reggel felé oszlott szét a díszes, szép kö­zönség. Értesítő a második nemzetközi gyermekvédő kongresszus tagjai fogadásának részleteiről. JRudnay Józsefné szül. Veress Szilárda úrnő, az Országos Nőképző Egyesület ügyvivő alel­­nöke, arról értesített, hogy a nemzetközi gyer­mekvédő egyesületek Budapesten tanácskozó második kongresszusának tagjai folyó hó 17-ik napján délután városunkban meglátogatják a siketnémák országos intézetét. A kongresszus tagjait a város vendégeiül fogadja. A vendégek fogadásának, szórakoztatásának és megvendégelésének részleteit és sorrendjét nagyobbára a városi képviselőtestület tagjaiból alakult rendező bizottság a következőkben álla­pította meg: A kongresszus tagjai — mintegy 300-an — délután egy órakor külön vonattal indulnak Budapestről és körülbelül 1 '/a órakor érkeznek Vácra. A kongresszus tagjai a kirándulás alatt a kongresszus jelvényeit viselik. A vendégek fogadásához és szórakoztatásá­hoz meghívott váciak délután 1 órakor a vá­rosház tanácstermében gyülekeznek össze és dr. Zádor János polgármester vezetése alatt vonul­nak ki a Magyar Államvasutak váci állomására, hol egyelőre a II. osztályú váróteremben helyez­kednek el. A fogadás fényének emelése érdekében a rendezőség felkéri a Konstantin-tér, a Kézép­­városi-főut, az Eszterházy, a Káptalan és a Széchényi utcák és a Vásártér háztulajdonosait, hogy házaikat erre az alkalomra nemzeti zász­lókkal díszítsék fel. A meghívott váciak igazolásául a kibocsájtott meghívók szolgálnak. Mindazonáltal a meghívás , külső jelzésére külön erre a célra készített | szalag-csokrok osztatnak szét. Ezeket a .szalag-csokrokat a meghívottak az ünnepség napján a gyülekezés alatt a városház tanácstermében, utóbb a vasúti állomás II. osztályú várótermében meghívójuk előmutatása mellett Csillon Izidor rendező bizottsági tagtól vehetik át. A külön vonat megérkezését gyors egymás­utánban három mozsár-lövés fogja jelezni. Ugyanennyi mozsár-lövés fog elhangzani akkor is, midőn a meghívott váciak társaságában a vasúti állomástól a város felé indulnak. A külön vonat közeledtekor a meghívott váciak a vasúti állomás perronján lehetőleg kettős sorban arccal a külön vonat felé állva akként helyezkednek el, hogy a főbejáró az ér­kező vendégek számára nyitva maradjon. A vasúti állomás perronján a vendégeket előbb Rudnay Józsefné szül. Veress Szilárda úrnő, a budapesti gyermekvédő egyesület ne­vében, francia nyelven, utóbb dr. Zádor János polgármester, Vác város nevében, magyar nyelven üdvözli. Külön bemutatás a látogatás idejének korlátoltsága miatt nem lesz. Az üdvözlések megtörténte után a váci meg­hívottak lehetőleg a vendégek közé elegyedvén azok társasagában maradnak az elbúcsuzásig. Feladatuk lesz a vendégek szórakoztatása. A vendégek és a meghívottak hármasával, négyesével, a mennyire lehet, szakadatlan egy­másutánban gyalog vonulnak be a Vásár-téren a Széchenyi-utcán és a Gonstantin-téren ke­resztül mindenütt a járdán a siketnémák or­szágos intézetébe és a látogatás végeztével ugyanígy s ugyanezeken a tereken és utcán keresztül vonulnak vissza a vasúti állomáshoz. A vendégeket a siketnémák intézetébe érkéz­­tűkkor Borbély Sándor intézeti igazgató üd­vözli, ugyan ő kalauzolja tanártestülete élén az összes vendégeket és meghívottakat az in­tézet kertjében (kedvezőtlen idő esetén az in­tézet tornahelyiségében és ebédlőjében) felteri­­tett asztaloknál megvendégeli. A megvendégelésnél, tekintettel a látogatás rövidségére, felszeletelt sonka, váci cipó, sós kifli, bor, savanyúviz, sör és szőlő fog felszol­gáltatni, melyeket a vendégek és meghívottak állva fogyasztanak el. Azt, hogy melyik étel, ital hol található, az asztaloknál felállított osz­lopoknál függesztett táblák jelzik. A megvendégelésnél a felügyeletet Krakker Kálmán rendező bizottsági tag úr vállalta ma­gára. Ugyanő gondoskodik a megfelelő felszol­gáló személyzetről is. A vendégeket megérkezésük alkalmával az intézet falain betűi Csuka Sándor népzene­kara a Rákóczy hangjaival fogadja és a megvendégelés ideje alatt kizárólag magyar népdalokkal mulattatja, búcsúzóul pedig a nemzetőri indulót játsza el. Ugyanezalatt az idő alatt Vác-Hartyánból meghívott 12 fiatal pár nemzeti táncunkat fogja bemutatni. Mindezeken felül a rendező bizottság a ven­dégeket egy-egy gomblyuk-csokor virággal és a látogatás emlékére néhány darab Vácra vo­natkozó képes levelező-lappal látja el. A csokrok és a képes levelező-lapok kiosz­tásának felügyeletét Mlinkó István rendező bizottsági tag úr vállalta el. Ugyanő ügyel fel a szivarkák felszolgálására is. Az intézetbe csak a vendégek és a meg­hívottak bocsáttatnak be. Távozáskor az intézetben Borbély Sándor intézeti igazgató, a vasúti állomásnál pedig dr: Zádor János polgármester búcsúzik el a ven­dégektől. Azt az időpontot, mikor a vendégek az inté­zetből elindulnak, gyors egymásutánban három mozsár-lövés jelzi. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom