Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-13 / 33. szám
Tizenharmadik évfolyam. 33. szám. Vác, 1899. évi augusztus 13 VÁCI HIRLAií iá Előfizetési árak: ^ Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és Félévre 3 frt — kr. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. VAC’ Géza király-tér 3. Negyedévre 1 frt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle EGYES SZÁM ÄRA t2 KR. Kapható a kiadóhivatalban. mények. előfizetési p^ek, lúrdetések és hirde Nyiit-tér »óra 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. „ , , _ , , Bérmentellen leveleket nem fogadunk el. xvOvacJl hmo. Dercsenyi Dezső. HIRDETÉSEK j-a.tá,n3rosa.n. * * el-vetetziele. Kéziratok vissza nem adatnak. A nógrád—honti vasút. Általános a panasz városunkban, hogy hanyatlik kereskedelmünk, iparunk és az élet pang. — Ebben nagy része van a balassa ■ gyarmat—aszódi vasútvonalnak, mely 1896-ban a forgalomnak átadva egy roppant nagy — termékeny vidéket vont el tőlünk, mely vidék addig hozzánk gravilált természetszerűleg. Ezen nagy vidék lakosai Vácra szállították lerményeiket, itt eszközölték bevásárlásaikat, általában itt szereztek be mindent és igy természetesen a város közvetlenül is sokat vesztett az addig kövezelvám címén azon vidék lakosai által befizetett összeg által. — Akkor közönynyel nézték ezen vasút építését a váciak, a mi igen nagy hiba volt; ma újra hasonló esettel állunk szemben és bár nem lehet a már elvesztett vidéket visszahódítani, de ré.^.o.n talán lehetséges volna azt pótolni. — Mint értesülünk ma ismét ott állunk, hogy egy természetszerűleg eddig Vácra irányuló vi déken keresztül létesítendő vasút épitése elhatározott komoly dolog és azt hiszj szűk, kötelességet teljesítünk, midőn a | megindult mozgalomra hivatkozva mi is szellőztetjük ezen kérdést. — Ezen vasút az ipolyság — balassa-gyarmati fővonal Drégely - Palánk állomásából kiindulva Nagy-Oroszi, Diós-Jenő, Nógrad, Szokolyán át, Nógrád • Verőce mint végállomásra és Nógrádtól Romhanyig mint szárnyvonal van tervezve. Verőcén egy 2 km. hosszú dunai rakodópart épiltetnék, minek folytán az olcsóbb szállítási díjtételek következményeképen az eddig túlnyomóan Vácra beszállított ezen vidék terményei, városunk érintése nélkül kerülnének elszállításra, a mi a már úgy is pangó kereskedelmünk és forgalmunk nagy hátrányára lenne. Az eddig ezen vidékről Vácra szállítóit nyers termények, mint árpa, rozs, búza, zab, bab stb. stb. évente — jó termést feltételezve — mintegy 1500 tiztonnás kocsirakományra, azaz 150000 métermázsára tehetők. Értesülésünk szerint az építő mérnök nyilatkozata alapján a vasút épitése ez év október havában megkezdődnék, de még egy hóra terjedő idő volna arra, hogy a váci érdekeltség 100000 forint értékű törzsrészvény jegyzése által a vasul kiépítését Vacig magának biztosíthassa és illetve a tervezett dunai rakodópart itt Vácon létesittetnék. Igen fontos volna ezen vasul kiépítése városunkra, mint végállomásra nézve már csak azért is, mert nem csak megtartanánk és biztosíthatnánk magunknak eddigi hozzánk nehezedő területünket, de miután az uj vasút az Ipolyság-korponai már üzemben lévő hontmegyei vasúttal direkt összeköttetést létesít, ezt tetemesen megnagyobbíthatnánk, mely a rövid idő alatt bekövetkezhető Korpona-Zólyom rövid vonal áltál újabban lényegesen nagyobbodnék és közvetlen rövid összeköttelésbe hozná városunk közvetilésével a Dunát felső Magyarország egy részével és alapját képezhetné esetleg később egy berlini közvetlen összeköttetésnek, a mi előre kiszámithatlan előnyökkel járna! Ezek után azt hiszszük ezen vasútnak közgazdasági fontosságát fejtegetni felesleges, de igen is hangsúlyozzuk, hogv az városunkra, annak jövő fejlődésére, ipa-Az ellenség szivén keresztül.*) (Mihalsics György 32-ik ezredbeli volt őrmester-tiszthelyettes, jelenleg m. kir. honvéd őrnagy hadi kalandja az 1878 ik okkupáció idejében.) — Saját közleményei nyomán. — Irta egry öreg- 'bajtáxs. A 32-ik magyar gyalogezred első zászlóalja 1878. augusztus 14-én vonult be a Stoláci citadellába, mely a negyvenes években épült erőd Hercegovinában. Már augusztus 16-án kiviláglott, hogy a zászlóalj erős felkelő csapatok által minden oldalról be van kerítve s egy félszázad, mely a citadellából élelmi szerek szállítása végett a metkovici raktárba küldetett, alig hagyta el a citadellát, oly hevesen támadtatott meg a fölkelők által, hogy csak nagy nehezen és súlyos veszteség árán tudott visszahúzódni a citadella falai közé. Másnap a fölkelők sürü puskatüzelést indítottak minden oldalról az erődben levők ellen; de a *) A 32-ik ezred 8-ik századát 1878. aug. 14-én Stolác és Ravnice között a fölkelők orozva megtámadták s nehány ember kivételével kapitányostól együtt lemészárolták. Erre vonult be Stolácba az ezred II. zászlóalja. A véres napok évfordulóját a 32-ik ezred e hó 13-án gyászmisével üli meg a budavári helyőrségi templomban. mieink sem maradtak adósak a felelettel s folyt a heves tüzelés mindkét részről délutáni négy óráig. Ekkor a fölkelők alkudozni kezdtek s írásban fölszólították az erőd parancsnokát Pachner alezredest, hogy adja fel az erődöt. A derék alezredes röviden, katonásan csak ennyit felelt a felszólításra: Felséges uram parancsából az erődöt védelmeznem kell — és én védelmezni fogom ! Erre a válaszra a fölkelők újra megkezdték a tüzelést az erődöt körülölelő magaslatok minden pontjáról és megszakítás nélkül folytatták naplementéig, sőt még egész éjjel és másnap is tartott a puskaharc. Az erődben levő zászlóalj helyzete percről-percre válságosabb lett, a reménylett segélycsapat nem jött, a lőszer és élelmi készlet végére járt, legjobban érezhető volt pedig a viz hiánya, melyből csak éppen egy napi készlet volt az erődben. A fölkelők, kiknek száma meghaladta a 2000-et, el voltak szánva, hogy a stoláczi erődöt minden áron hatalmukba kerítik. A helyzetet jól megfontolva, nem maradhatott más hátra, mint hírnököt küldeni a Mostar alatt táborozó hadosztály parancsnokához, hogy sürgősen küldjön segélyt, mert különben az éhségtől és betegségektől elcsigázott zászlóalj felett győzelmet arat a félvad ellenfél. Nehéz dolog volt azonban ilyen hírnököt előteremteni. A lakosság közül erre a célra valakit megnyerni egyenlő volt a lehetetlenséggel Egy járőrség, vagy egyes emberek kiküldése is hiábavalónak látszott, mert szinte bizonyosra volt vehető, hogy a fölkelők valamennyit elfogják és legyilkolják. * * * Augusztus 18-án, ő Felsége születésnapján a stoláci erődben hatalmasan dörögtek az ott hagyott török ágyúk, melyeket most a mi bakáink kezeltek és sok pusztítást tettek velük a fölkelők előnyomuló soraiban. Az utóbbi napok nélkülözéséi és fáradalmai alatt már-már elernyedt kedélyek katonáink között újra felbonyolódtak s mindenki késznek érezte magát vitézül meghalni vagy győzni a királyért és hazáért. Ebben a hangulatban voltam én is — mondja Mihalsics — midőn meghallottam, hogy egy embert keresnek, a ki vállalkozik hirt vinni a stoláci őrség szorongatott helyzetéről a hadosztályparancsnokságnak Mostárba. Azonnal jelentkeztem. Tervem kivételével azonban estig várakoztam, addig volt időm a helyzet tanulmányozására és az előkészületek megtételére. A stoláci erőd kórházában nehány sebesült törők katona maradt hatra. Tervem kiviteléhez szükséges volt. ezek valamelyikének ruházatát és fegyverzetét megszerezni. A termetemre illő ruhát magamra öltöttem, egy tőrök puskát kellő mennyiségű tölténnyel magamhoz vettem,