Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-23 / 30. szám
2 «• -VAGI HÍRLAP tarozása, hogy egyszerre 10 történeti nevezetességű magyar ember emlékének megörökítésére szobrokat emeltet az ország fővárosában. A király maga adja meg ezzel az ujjmutatást, hogy becsülni kell a nemzeti múlt emlékeit, mert igaz marad a történetírónak az a mondása, hogy a tovább fejlődésre képtelen azon nép, mely múltját becsülni nem tudja s ősei, apái nyomdokán nem halad. De hát Vác város lakossága — hála Istennek! — még nem tartozik a nemzet testnek azon részéhez, mely a hazafias erkölcsök tekintetében romlásnak indult. A vácziak még tudnak lelkesülni, csak legyen a ki lelkesítse őket. Itt csak gyújtó szikra kell, a lobbanékony gyúanyag meg j van hozzá. Minden szépet, jót, nemest I felkarol és testesít a váci polgárság, csak ! legyenek vezetők, a kik megmondják hol, i mikor és mit kell tennie a község, vagy j a haza érdekében. Vác város polgárságát hibásnak tehát nem mondhatjuk abban, hogy a julius 17-iki csata emlékének megünneplése oly parányi méretek között történt. Hibásak azok, kik az ünnepély rendezésével nem törődtek, jóllehet az ő hivatásuk lett volna vele törődni s megelégedtek némi felületes tessék-lássék-féle intézkedéssel. Meg vagyunk felőle győződve, hogy ha Vác város tanácsa kellő időben, kellő módon publikálja az ünnepély programmját s résztvevősre felszólítja a város lakosságát, úgy nem 1—200, hanem legalább is 2—3000 embert látunk ott a A bécsi forradalom. (Naplójegyzeteimböl.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Kovach Ernő. (21. folyt). Ezen itt lefolyt nevezetes eseményekről édesatyámnak a következő levelet irtani volt: Kedves atyám! Sietve adóin tudtára az itt történteket, a melyek minden itt történteket felülmúlnak. A magyar országgyűlés egy nagyszámú küldöttséget küldött Bécsbe, a magyarországi viszonyok felül ultimátumot hozni. Tudniillik ő Felsége akaratjával történik-e a Magyarország elleni lázadás? (a mint azt a lázadók mondják) És ha nem, akkor szíveskednék legelsőbben is Magyarországba lejönni. Azután a törvény elleni lázadót Jellacsicsot egész szigorral megbüntetni és királyi hatalmánál fogva, mint magyar király a Magyarország elleni lázadást megfékezni. De mit kaptak válaszul! A király egészsége végett le nem mehet. Jellacsics a helyett, hogy az ő érdemlett büntetését megkapta : volna A báni és katonai méltóságába nagyszerűen visszahelyeztetik és megerősittetik. Sőt még annyira is mentek, hogy a magyaroknak adott márciusi koncessziókat is vissza követelik. Az országot még nagyobb igába akarják szorítani, mint előbb volt. Nem hogy minisztériuma ne legyen, hanem országgyűlése honvédszobornál hazafias érzésben egy test-lélekké egybeforrni. És ne mondja senki, hogy ez Vác város tanácsának nem kötelessége. Igenis az! A város közgyülésileg kimondotta 1892-ben, hogy julius 17-ikét, a mely napon a honvédek itt a magyar fegyverekre dicsőséget hozó, bár végeredményében Világosig vezezető ütközetet vívtak az északi óriás ellen, minden évben méltó módon megünnepeli. Ez a közgyűlési határozat obligálja tehát Vác város tanácsát örök időkre, hogy e napnak megünnepléséről gondoskodjék s minden kitelhető módon tegye az ünnepélyt minél szebbé, minél magasztosabbá, melynek láttára dobbanjon tel az ifjú nemzedék s tanuljon a hazáért élni, a hazáért ha kell dicső halált ha'ni. Uraim! tisztelt tanácsbeli urak! erről a kötelességükről — tisztelet a kivételeknek — az idén különösen megfeledkeztek önök, mert az idén a szokottnál is fényesebben, impozánsabban kellett volna julius 17-ikét megünnepelni, lévén az idén az oroszokkal vívott nagy, történeti nevezetességű csatának 50-ik évfordulója. Egy kissé gazdagabb programm, testületek, intézetek meghívása stb. elég lett volna, hogy az ünneplésnek a jubiláris jelleg meg legyen adva. Hirlapirói kötelességünk volt, ezt a mulasztást szemére hányni a városi tanácsnak. Azt hisszük nem veszi tőlünk rossz néven s belátja, hogy a mi igaz, az igaz; jövőre pedig intézkedni fog, hogy julius 17-ikének megünneplése olyan méretű legyen, hogy a miatt ne kelljen Vác se legyen külön — (a mi a magyarnak ezer évi joga) — hanem küldjön követeket az itteni országgyűlésbe, mint akármelyik ausztriai tartomány. Mindezek hallatára a küldöttség elhatározta Magyarországot a legutolsóra is elkészíteni és a vérrel szerzett szabadságainkat, akárki ellen is csak az egész magyar nemzet elvérzésével védelmezni. — A magyar gárda Pázmándy országgyűlési elnök által felhivatott, a magyar nemzeten történt ilyen gyalázat után, Bécset azonnal elhagyni és Pestre menni, miután most minden magyarra szüksége van a hazának, hol bennünket azonnal, a most felállított katonaságnál alkalmazni fognak ! Minekünk mi volt a teendőnk? Mint, nehogy a magyar nemzet által megvettessünk és annak mint korcsfiai tekintessünk, becsületünk és a nemzetiségünk is, mint magyaroknak, kívánták ezt. Az egész gárda felmondta ma hivatalát a királynak és nehány nap múlva Pestre lemegyünk a magyar zászló alá ! Azért kedves atyám ne vegye tán rossz néven ezen lépésemet, a többivel együtt, a melyet kötelességem volt tenni, ha nem akartam az egész nemzet megvetését magamra hárítani. Már le is ment futár Pestre, hogy mi azonnal mihelyt ott leszünk alkalmazva legyünk. Én a táborkarhoz (General stal) jelentettem magamat. Kedves atyám feleletét azonnal várom, maradok szerető fia Bécs, 1848. szeptember 11. Ernő. Ugyanezen a napon, dacára annak, hogy város közönségének a nemzet színe előtt szégyenkezni. Az internaciónális eszmékkel szaturált mai korban a hazaszeretet fenséges eszméje kihaló félben van, azt tehát uj életre ébreszteni szent kötelessége mindenkinek, a ki büszke arra, hogy ö is magyar. Demonstráljuk magyarságunkat mindenkor, minden kínálkozó alkalommal. Ez a hazaszeretet emlője az uj nemzedék számára — mely nélkül csak hazaszeretetben sorvadásra hajló utódok következtetnek nyomukban, a kik talán mar meg sem értik a Szózat lánglelkü költőjének szavát: Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar! Hősök emlékezete. 1899. julius 17. A váci csatában elesett honvédek hősi halálának 50 éves évforduló napját folyó hó 17-én ünnepelte Vác város hazafias közönsége, nem ugyan azzal az érdeklődéssel, melyet a félszázados évfordulón látni szerettünk volna és nem is teljes ünnepi diszszel, mert a közönség ritka sorai feltűnően tarkallottak a hétköznapi kockás ruháktól, de annál lélekemelőbb hangulatban, mintegy átérezve az 50 év előtti nagy nap jelentőségét. Az ünnepély reggeli 7 órakor a hétkápolnai templomban tartott szt. misével vette kezdetét, melyet Agócs János apát-plébános segédlettel celebrált, a mellékoltárnál pedig Csávolselcy József kanonok mondott csendes misét az elesett hősök lelkiüdveért. A templom zsúfolásig megtelt áhitatos közönséggel, mely a mise végeztével kivonult a honvédszoborhoz, hol először a legényegyleti dalárda Weninger József vezetése mellett a hymnust énekelte, majd dr. Göndör Sándor városi főjegyző kezdett rövid, de annál Ferdinand király ezen magyar küldöttségnek azt is mondá, — hogy eltökéllett akaratom: magyar koronám birodalmának törvényeit, integritását és jogait, királyi hitem szerint fentartani. Jellacsics a pártütő horvát bán ugyanezen királyi udvar jóváhagyásával seregével a Drávát átlépte és a Magyarországot megtámadta ! Ennyiben lehetett tehát egy királyi szóra adni!? Ezzel tehát még inkább indokolva lett, hogy mi a haza védelmére, mentői előbb Pestre lemenjünk. Azonban eltelt ismét egy hét, hogy itt maradtunk, mert a király még mindig nem irta alá lemondásunkban a beleegyezését. Mi naponkint sürgettük azt gr. Vécsey gárdakapitánynál, ki azt napról-napra megígérte, de az aláírás még mindig késett. Ennek következtében izgalmas jelenetek adták magukat, elő a testületünkben. Szabó József és Kozma Ferenc bajtársunkat bíztuk meg lemenni Pestre Batthyányi miniszter elnökkel értekezni a magyar testőrség elhelyezése végett a magyar hadseregnél. Azok onnan visszajöttek, azon értesítéssel, hogy a magyar kormány tárt karokkal vár mireánk és pedig, a kik a gárdánál az 5-ik évben vannak, azokat mint századosokat, a többieket pedig mint főhadnagyokat fogja alkalmazni, a honvédségnél, vagy a sorgyalog! ságnál, vagy huszároknál tetszésük szerint | mindenkinek. Ez azután még jobban neki tüzelte pajtásain-
