Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-09 / 28. szám
2 VÁCI HÍRLAP a minek fizetése polgári kötelesség. De egyszer már ideje volna, hogy az állam is teljesítse kötelességét. Meg kell indulnia az adóreformnak az egész vonalon s ezt elkezdeni a földadó leszállításával, az irtózatos súlylyal nyomasztó községi pótadók, az egyéb illetékek zűrzavarába rendet kell hozni, mert immár elviselhellen terhe a gazdának, a ki a mai adórendszernek az egyetlen álló pontja, előtérben állnia. Addig pedig, mig ez a nagy reform elkészül, legalább a közteherviselés vitessék azzal keresztül, hogy a nagy incasso terjesztessék ki a börzére is. Ne porladozzék el a börzeadójavaslat, mert az a por, a mely ebből a pihenő parlamenti aktából szerte szállong az országban, azt mutatja, hogy a modern állami élet ép úgy termeli a kiváltságokat, mint a hajdani a privilégiumokat. Az aratás pénzhez segíti a gazdát. De a mai hitelviszonyok mellett ismét ember veszi el, a mit Isten adott. Az uzsora országszerte tobzódik a vidéki törvényszékek, a felsőbíróságok előtt folyó uzsoraperek kiáltó bizonyságai, annak hogy meg kell védeni a népet. Erős kézzel, komoly akarattal ki kell irtani azt a felfogást, a mely politikai jelszavak pajzsa alá helyezni a pénzműveletek korlátlan szabadságát. A mostaninál gyengébb termés nagyobb áldása lesz ennek az országnak, ha az állam biztosítani tudja a munkában verejtékező gazdát, hogy a mit Isten neki adott, azt tőle ember el ne vehesse. H. szeptember 8-án fogja fogadni. Pázmándy elkészité beszédét s azt tudomásvétel végett bekellett mutatni a kabinet irodának. A küldöttség már indulóban volt, midőn Lobkovitz herceg tudomásukra adta, hogy a kihallgatás elmarad, mert a királyhoz intézendő beszédben olyan kifejezések vannak, a melyek sértők a koronára, ezeket tehát kikeli hagyni és megváltoztatni. Ped g a beszédben egyetlen sértő szó sem volt a királyra, hanem egészen a leglojálisabb hódolat hangján szólott az. De volt benne nehány kifejezés, mely a nemzet százados sérelmeire vonatkozott, másrészben pedig a kamaí’illa fondorlataira tett célzást, a melyeket tehát Ferencz Károly főherceg, a kamarilla feje, nem engedte, hogy a király előtt elmondassanak. Ennyire el volt már bizva ekkoriban a kamarilla, mert az ő titkos bujtogatására fellázadt Jellacsics, szerbek, oláhok és tótok, hogy leverik a magyarságot, biztosan vették és azért mertek igy packázni egy magyarországi küldöttséggel. Ez annyira felbőszített bennünket, hogy a kiben a legkisebb skrupulus is volt állásunkat az udvarnál ott hagyni és a haza mentésére sietni: még az is most már határozott állást foglalt el, hogy a nemzet védelmére siet. A történelem végett ide iktatom azon kifejezéseket, a melyeket az uralkodóra nézve sértőnek tartottak és pedig az egyik: . . . Ferdinand volt Felséged uralkodóházából az első, kinek Magyarország — és Leopold, Nyár a városházán. (Közgyűlés a melegben.) Vác, julius 5. Künn szeles az idő. Néha viharnak is beillik, úgy dúdol keresztül a hajladozó fák lombjai között, az őszi kabátoknak nincs nyugtuk, mert minden ember (már a melyiknek van) cipeli magával. A mezőkön meg-megakad a munka, mert az aratóknak néha óránkinl is nyakukba zuhog az erős zápor, hogy nehány perc múlva megint süssön rájuk a nap s biztassa őket a gyors munkára. Szóval nevezhetjük ezt a furcsa időjárást akár tavasznak, akár ősznek, mégis csak nyár van, dologidő, a mikor a legnagyobb ügyek sem keltenek érdeklődést. Szegény Dreyfus, akár mutogathatnák nekünk a városházán, még akkor sem volna tán annyi bámulója, mint a hányán eljöttek a szerdai közgyűlésre, a mely rendkívüli volt, mert annak hívták össze s mert huszonöt városatyánál többet az egész ócska, nagy épületben össze nem lehetett szedni. Nem jött el ár. Freysinger Lajos, a kire azt mondják, hogy a rendkívülit sem a közgyűlésben, sem a város haladásában nem szereti, mert a pénzügyi egyensúlyunk nem bírja el,ellenben eljött Révész Béla csak azért, hogy minden pont után felálljon. nem beszélni, hanem hogy megszökhessék. Szomszédjai azonban az ülés végéig ott fogták. Eljött Csávolszky József, de ő úgy látszik, az aratóira gondolt, mert egy tárgyhoz sem szólt, hiányozott ott hátul a többség, a mely most a mezők és az aratóföldek iránt inkább érdeklődik, mint az iránt, hogy az árvapénztári mérlegel jóváhagyta a vármegyei közgyűlés. Szóval kevesen voltak s még ezt a néhány városatyát is szívélyesen üdvözölte dr. Zádor János polgármester, mikor megnyitotta a közgyűlést, de nem tette most hozzá, hogy azért is üdvözli őket, mert ily nagy számban összegyűltek. Keddre tűzték ki a jegyzőkönyv hitelesítését s Révész Bélának, dr. Oberländer Józsefnek, kinek Erdély önkénytesen, szabad akaratából tette fejére királyi szent koronáját s ezáltal bizonyrs feltételek alatt átadá az alkotmányos országfeletti uralmat. — De ezen feltételek Felséged elődei által több mint három századon keresztül nem teljesítettek. Továbbá ez a kifejezés : Felséged legközelebbi köréből kiinduló reakcionális törekvés. Ezáltal Károly Ferenc főherceg találva érezhette magát! Mert úgy is volt. Végre, a melyet egészen törülni kellett: . . . Széttépve Magyarország kormányzatát az ausztriai kormánynak kezébe vetni és ezáltal Magyarországot, mint egy fegyverrel meghódított gyarmatot az osztrák birodalomba beolvasztani. A reakciónak ezen törekvései vészbe döntik, a mindig hűnek maradt nemzetet; de okvetlen vészbe fogják dönteni Felséged trónját is Ezek után remélték, hogy a király fogadni fogja a küldöttséget, de az udvartól semmi határozatot az elfogadásra nem kaptak. Estefelé ingerült hangon mondá Kállay Ödön: — Ez már mégis sok, ilyen csúf játékot űzni e komoly percekben a nemzettel! Patay, meg azt mondá ... Ne szégyenkezzünk itt tovább, menjünk haza. Igen igen, menjünk vissza! Zúgtak a többiek. — A felelősséget a következményekért viseljék azok, a kik a nemzet és a király közé álltak, mondá tovább Kálóczy. A küldöttség ezután már távozni akart, hogy csomagoljon az útra. Krakker Kálmánnak és dr. Hörl Péternek fel kell fáradni a városházára (ebben a nagy melegben !) jegyzőkönyvet hitelesíteni. Zádor János polgármester négy heti szabadságot kér. — Tetszik tudni, a megrongált egészség — indokolta mosolyogva a polgármester. — Megadjuk, hogyne adnók meg! szóltak a városatyák kórusban. Megadták. A szabadság idő alatt Korpás Márton lesz a h. polgármester. A szokásos óvások mellett az árvaszéki mérleget is tudomásul vették, úgyszintén a városi tanács uj szabályrendeletét, mely a korcsmákról, sorházakról és a pálinkamérésekről szólt. A szövő-kötőgyár telekügyével, hasonlókép Bauer Mihály telekvételével egyformán bántak el: nem volt jelen elég városatya, hát harminc nap közbevetésével majd máskor szavaznak. Egy kis kegyeletes szellő fujdogált a közgyűlési teremben, a mikor özv. Torday Istvánnénak fia, néhai Torday Sándor volt városi közgyám után kétszáz forint halálozási negyedet kiutalványozták. Nem keltett nagyobb érdeklődést az sem, hogy Depoy János Depoy Lajosra ruházta át a kisváczi mészárszékét s ezt a közgyűlés is jóváhagyta. A sportegyesület is szóba került a közgyűlésen Telket kér a ligetben, hogy ott lawntennis pályát csinálhasson, meg hozzávaló követ. A faiskolai bizottság, m rt ott éppen nyári mulatságok tartatnak (hát a lawn-tennis nem nyári mulatság) nem akarta engedélyezni. A városi tanács véleményét fogadta el a közgyűlés és a területet engedélyezte. Molnár Máténak szava volt hozzá: de aztán ez a nem tudom micsoda pálya ne akadályozza ám a nyári mulatságok megtaitását. Ebbe annál könnyebben bele mehettek a sportegylet jelenvolt tagjai, mert jól tudják, hogy sem a legényegylet, sem az ipartársulat ügyeibe, a melyek itt tartják majálisaikat, nem szólhat bele a sportegylet. Máskor ha olyan tárgy, mint most követ-De Batthyány gróf reá vette őket, hogy várjanak holnapig, a mikor ő még egy utolsó kísérletet tesz a kihallgatás végett. — Ne heveskedjük el a dolgot — mondá. — Gondoljuk meg uraim, hogy a nemzet boldogsága forog kockán. Meg kell tennünk a végső próbát. Holnap még egyszer megkísértem az audencia kieszközlését s ha nem sikerül: vasárnap reggel azután csakugyan hazamegyünk. Erre a küldöttség elhatározta, hogy tehát a holnapi napot is befogja még várni. Pedig hiába erőködött a jó Batthyány, mert bizony most már egyre ment a dolog. A kamarilla már megkezd e a működését és a dolgoknak békés megoldása már tökéletesen el lett ejtve és csak az idő kérdése volt, hogy mikor lehet majd Magyai országot véglegesen megsemmisíteni. ¥ De szegény Battyány, még mindig remélt és aggódott szegény Magyarország sorsán, hogy segíthet. Másnap Batthyány már kora reggel Schönbrunnba ment, hogy a fogadtatást kieszközölje, hol azonban mindenfelül csak visszautasító hidegséggel fogadták. Egyik udvari méltóság a másikhoz küldte és már délre járt az idő és még semmi eredménye nem volt fáradalmainak. A küldöttség tagjai türelmetlenül vártak, mindhiába Batthyány üzenetére, még végre Pázmándy igy szólt: — Ne várjunk hívást, hanem menjünk Schönbrunnba. De menjünk valamennyien. Hadd lássuk, merik-e elcsukni a magyar nemzet előtt a magyar király ajtaját!
