Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
8 VÁCI HÍRLAP V-V-nV Én ültettem egy rózsafát, de más szedi le virágát. Előre bocsájtom azt, hogy én iró nem vagyok, sem poéta, sem iszákos, kártyás, korcsmaajtó nyitogató, csakis sikkes táncztanitó. Augusztus hó 20-án 1899. 11 éve lesz, hogy Vác város polgára lettem, oda törekedtem, hogy hasznos, tevékeny polgára legyek. Most, midőn évfordulója, épp azért jutott eszembe annak a múlt időkről kifejezést adni hol felkerestem az uj hazát, itt tiz évet eltöltöttem sok viszontagságok között és tiz év után milyen célt értem ittlétemmel? Tiz év előtt, a ki még visszaemlékszik, voltak egyes esetek, a hol a vidéki tanctanitók a felszedett leckedíjakkal megugrottak és a növendékeket a faképnél hagyták, de azóta az nem történt. Annak idején mennyi fáradtságomba került azt helyre állítani! Midőn én kezembe vettem az ügyet, minden helyre lett állítva és napról-napra, évről-évre mindenki a legnagyobb megelégedését fejezte ki. 1888. évi augusztus hó 20-án nyitottam meg Vácon a volt Szarvas szállodában (most Pannónia) az első tánctanfolyamot és azóta mi történt? 11 év után, mióta Vác város lakosa vagyok, másként fordult a dolog, azóta helybeli és vidéki tánctanitók már csellel becsempészik magukat és a kedves szülők még oda is törekszenek a vidéki tánctanitót a legnagyobb előzékenységgel egymásnak ajánlani, de még az iskolát is oda adják, hogy csak még könnyebben menjen a dolog és hogy még nagyobb legyen az elvinni való zsákmány más városba, a mi nagyon szép és nemes. De mi történik a helybeli tánctanitóval, kit annyira a nem érdemelt megvetéssel és akarattal a kedves szülők megkárosítanak? Még azt is hirdetik : Sik tánciskolájába menni nem szabad. Nem lehet már semmit megcsodálni, történik sok efféle ebben a mostani században és ilyen csekélységen nem lehet megütközni. Itt fel kell említenem azt a régi közmondást, hogy : Adj a tótnak szállást, kiver' a házadból. Csakhogy én olyan régi praktikus vagyok, kitartok mint a jó katona, ki a veszélytől nem retteg és tovább küzdők a sorssal, ha szuronyt szegeznek is ellenem és ha veszély fenyeget is, mint engem. Ki a sorsával küzd, annak reménytelen a jövő. És hol keressem annak a hibáját bennem ? én okot nem szolgáltattam arra, hogy oly mostohán bánjanak el velem és akarattal elvegyék a falat kenyeret a szám elől, azt sem mondom, hogy mindegyik. Két kis .leány az utcán találkozik: Rózsika és Juliska. Rózsika Juliskától kérdi: — Jársz te tánciskolába ? — Igen is, hogy járok. — És hova ? — Én Síkhez járok — felelt Juliska és te Rózsika ? — Én bizony Síkhez nem járok. — És miért nem ? •T'-'T-’T— Oda csak a mesterember gyermekei járnak — felelt Rózsika. A hova én járok, mind az előkelő úri gyermekek járnak. Juliska kérdi megint Rózsikától: — És mit tanultok ti ott? — Mi sok és szép táncokat tanulunk ott, fátyol táncot és még spanyol táncot is. Erre Juliska elneveti magát, Rózsikának odaszól : Most nem jó spanyol táncot járni, nem tudod te, hogy milyen nagyon elverték a Spanyolokat ? . . . — Én Rózsikám elmondom a mit tanulok, csak szalon táncot tanulok, én azokat neked név szerint el fogom nevezni: Csárdás, Francia polka, Mazur polka, Polka nobles, Gyors polka, Keringő valcer, Spitz polka, Francia négyes, Pas de Quatres, Pás de Patineurs, Graciana, Szeroschá, Körmagyar, Árkádián, Babatündér valcer, Cotillion. Lásd Rózsikám, ezek szalontáncok, de a mit te tanulsz, nem bálba való. Várj csak, majd ha felnőttünk Rózsikám, mond Juliska, majd ha engem és tégedet anyám már bálba fog vinni, majd ott mi találkozunk, ott meglátjuk ki tud jobban táncolni, én e, vagy te? Kérem, ez nem mese, ez egy valódi történet. Ezt tudatom a nagyérdemű Vác város polgáraival. Sik Lipót oki. tánctanitó. lsein csomagokban! is üvegekben valódi! Csak is ez az egyedüli, alapos és radikális szer mindenféle féreg- ellen. Vácon kapható: Inlzédy Soma, Millmann Géza, Haidfeld Alajos, Hufnagel Imre, Tragor Ignác és Fia, Weisz Vilmos urak üzletében. Vácz, 1899. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában.
