Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
3 •üljön az elnöki székben. A polgármester maradt. Dr. Göndör Sándor főjegyző felolvassa a megyei hatóság rendeletét, a mely szerint a vármegyében minden polgármesternek a főszolgabíróval, a rendőrkapitánynak a szolgabiróval egyenlő nagy fizetésének kell lenni A pénzügyi bizottság jelentése is felolvasásra került s a bizottság hosszú okoskodás után ellenzi a fizetésnek 1800 frtról 2200 forintra való felemelését. Már ennek a jelentésnek felolvasásakor nagyon elágaztak a nézetek s mondhatjuk, hogy egy-két ember volt, a ki dr. Freysinger nézetét osztotta sőt a pénzügyi bizottság tagjai is a polgármester fizetésének felemelése mellett foglalt állást. Gsávolszky József szólalt fel most és közvetítő indítványt telt. Emeljük — úgymond — a polgármester fizetését 2000 frtra s kérjük meg a polgármestert, hogy elégedjék meg ezzel a fizetéssel. Dr. Zádor János polgármester nyugodt hangon jelentette ki, hogy ő a mostani fizetésével teljesen meg van elégedve s a maga részéről egy krajcárnyi emelést nem kiván. De egy vármegyei rendelettel állanak szemben, mely ellen nem lehet tenni. Ha a képviselőtestület a fizetését nem emelné fel, a vármegye visszaküldené s megsemmisítené a határozatot. Különben is a vármegye többi rendezett tanácsú városaiban már a polgármesterek fizetésemelése megtörtént, csak éppen Vác van hátra. Ha képviselőtestület nem emeli fel a vármegyei rendelet szerint a polgármester fizetését, ő ebből a legvégső konzekvenciákat kénytelen lesz levonni, mert a főispán és az alispán elé nem tudna oda állni a kiknek a szeméből azt olvasná ki mindig: — Önt, polgármester úr úgy szeretik a városában, hogy a vármegyei rendelet ellenében is megtagadják fizetésének emelését? A polgármester beszédét, is folytonosan megszakították a közbekiáltások: nagyok s hozzájok csaknem krajcárnyi nagyságú gombok kellenek. Hogy jobban meglehessen látni, itt lerajzolok egy inget, a milyent küldtek és a mint pedig kellett volna csinálni, azt pontos léniával jelölöm meg. Ezzel maradok kedves szülőimnek engedelmes fiuk Ernő. Bécs, 1848. julius 7. Ezen julius hóban az ügyek mindjobban bonyolódtak. A szerb lázadás egyre nagyobb arányokat öltött. Julius 14-én Szt. Tamás, a rácok főfeszke Bácskában, miután minden akadály nélkül hagyták azt a katonai hatóságok sáncokkal és árkokkal megerősíteni s mintha csak azt vártuk volna, hogy azok elkészüljenek, ostrommal lett megtámadva a katonaságunk által, természetesen sikertelenül, a mire a csapatainkat vezénylő osztrák tábornokok is törekedtek, hogy úgy legyen! 15-én Torontálmegye Ecskán volt harc a szerbekkel. 17-én Szt. Tamás melletti Földváron a szerbek csapataink által meglettek verve. 23-án Pancsova városát a szerbek elfoglalták. Erdély havasai közt már szervezkedtek a felkelő oláh bandák. Jellacsics magát Horvátországban diktátornak kiálltatta ki magát s Dráva mentében nagy tábort gyűjtött és készült fegyveres erővel Magyarországba ütni. Elkezdődik a kétszínű játék a király és császár nevével : Mert a mikor a király békére inti a zendülőket, ugyan azalatt a császár nevében fegyvert adnak kezeikbe. VÁCI HÍRLAP — Megadjuk a fizetésemelést! Dr. Freysinger Lajos szólt ezután először nyugodtan, később a közbekiáltások hatása alatt annál izgatottabban. Az fájt neki legjobban, hogyha a polgármesternek megadják a 2200 frtot, akkor rögtön a többi városi tisztviselő is fizetésemelést kér. (A tisztviselők csendesen bólintgattak: — Bizony fogunk is J kérni). Látva pedig a nagy lelkesedést, a melylyel a polgármester fizetését emelni akarják, arra kéri a városatyákat, hogy a költségvetés tárgyalásánál is tanúsítsanak hasonló lelkesedést és ne vegyék zokon, ha deficitet fognak kimutatni. Különben is — végezte beszédét — ha a polgármesternek a pénzügyi bizottság javaslata ellenére megadják a fizetésemelést, ő ebben célzatosságot lát s kénytelen lesz ennek konzekvenciáját teljesen levonni magára.- Megadjuk, megadjuk! kiáltották közbe. Aztán felolvasták a tanács véleményét, mely határozottan a fizetésemelés mellett foglalt állást, majd pedig olt hátul egy öreg bácsi kezdett beszélni a pótadó emelkedéséről és siránkozott, hogyha igy emelgetik a fizetéseket, a polgároknak 10 — 15 krral nagyobb pótadót kell fizetniük. — Talán sajnálják, hogy a tisztviselők néha napján egy kis csirkét is ehetrek? kiáltotta egy városi kápviselő s közbe rögtön rá megtörtént a szavazás. Az egész képviselőtestület három alsóvárosi gazda kivételével megszavazta j a polgármesternek 1899. január elsőtől kezdve fizetéseme'ését, sőt a pénzügyi bizottság minden tagja is. Uj pótadó. A többi tárgy már nem keltett oly nagy érdeklődést. Pedig most uj pótadóról volt szó. A pénzügyi bizottság az állami fogyasztási adók után szedendő pótadók kivetése, beszedése, ellenőrzése és kezelése tárgyában szabályrendeletet alkotott Dr. Gsányi János tiszti-ügyész magyarázta meg a városatyáknak, hogy julius első napjától a város legmagasabb százalékba A jámborlelkű Ferdinand a békítő rendeletéit egymás után adja ki. de a kamarilla gondoskodik róla, hogy egyiknek se legyen foganatja és merő ellentétbe hozzák a trón és haza iránti hűséget. Soha még nem történt ilyen gálád játék, mint most ezzel a szegény magyar nemzettel. A magyar nemzet egyre keresi a mentő utakat, hogy e rettenetes bonyodalomból kimenekülhessen. Sőt még a magyar állami méltóságnak rovására, engedményekre is hajlandó volt, csak nyugalomra bírhassa a zendülőket. De mind hiába volt. Az udvari kamarilla titokban gáncsot vetett minden törekedésünk elé, mert neki zavar és vész kellett, hogy kimerítse és megölje a magyar nemzetet. Ekkor már lehetett tisztán látni az ármányt és hogy a litokzatos kéz a trón háta mögül nyúl ki és hogy a kamarilla a király gyenge elműségét kizsákmányolva, a háború rettentő örvényébe akarja taszítani a király hű magyar nemzetét. Végtelen lelki nyomás és elkeseredés fogta el a magyar nemzetet. A kormány, mint a szárnyszegett madár csak megbénulva tudta az ügyeket intézni. Akarta, tőle telhetőleg, a zendülés tüzét oltani, de nem volt képes vele megbirkózni. A magyar kormánynak ezidejűleg csak gyakorlatlan és hiányos felszerelésű honvéd zászlóaljakon kívül a rendes sorhadtól alig volt 15000 az országban s azok is megbizhatlan fogja szedni a pótadót a fogyasztási adók után és pedig a bor után 20°/0-ot, a hús után 25°/0-ot. a finomabb szeszes italok után 10°/0-ot. Ebből befolyó jövedelem a városi kölcsöntartozás törlesztése lesz fordítandó. Megszavazták szó nélkül, a szabályrendeletre pedig nem is voltak kiváncsiak. Kisebb ügyek. A képviselőtestület elengedte ez évre is a szent-Ferencrendnek 29 frt 69 kr. pótadóját a „város lakossága iránt lelkiekben tanúsított buzgalom csekély viszonzásaképp Az árvatári tőkék elhelyezésére elfogadták az árvászék indítványát: fele részben a takarékpénztárban, fele részben a kereskedelmi bankban fogják a tőkéket kamatoztatni. Bauer Mihály. Most Bauer Mihály földbirtokosnak parcellázási ügye került sorra. A pénzügyi bizottság mindent úgy, a hogyan Bauer kért a várostól, megadott neki, kivéve a világítási járulékot (ezt is elvben megadták) s az úttestnek rögtönös megépítését. Az államépitészeti hivataltól kérnek erre majd tervezetet. Az ivóvíz. Miután igy Bauer Mihályt is kielégítették, rátérhettek a közkutak és az ivóvíz kérdésének tárgyalására. A' Váci Hírlap addig sürgette ezt az ügyet, mig végre egy kis határozott szándékot is látunk arra, hogy a városnak kedve van meg is valósítani az artézi kutakat. A pénzügyi bizottság hivatkozva a sajtó és a közönség sürgetésére, azt indítványozta, hogy a földmivelésügyi minisztertől kérjenek geológust, a ki vizsgálja meg a váci talajviszonyokat és mondjon véleményt, lehet-e itt artézi kutakat fúrni. A képviselők igy határoztak. Végezetül annyi történt, hogy a kötőszövőgyárnak egy régen megígért kis területet átengedtek. Erre azonban még névszerinti szavazás kell. Majd szavaznak a legközelebbi közgyűlésen. és ügyünkkel ellenszenvező tisztek vezénylete alatt. így állottak ügyeink julius hóban. Ezeken kivül a kamarillának még az is segítségére jött, hogy Lombardiában Verona mellett Custozza és Somma-Campagnánál az osztrák hadsereg Radeczky vezénylete alatt Carlo Alberto szardíniái királyt az olasz felkelő seregekkel együtt egészen tönkre verte és megsemmisítette. A mire Bécsben volt nagy öröm, sőt miután a magyar ügyekben még mindig nem tudtunk tökéletesen tájékozódni, még mi is örültünk, a mi fegyvereink győzelmén. Mert csakugyan magyar csapatok páratlan vitézségével, köztük Ferencz Károly 52-ik sz. magyar ezred, — tudta Radeczky kivívni a győzedelmet. Örök emlékezetemben marad, midőn ezen a rendkívüli forró nyárban hírűi vettük Bécsben a Custozza és Sommacampagne melletti ütközetek részleteit tömérdek ezer meg ezer ember veszteségével. Oly élénk volt előttem az a harci zaj és moraj, mintha Bécsben is hallottam volna a rekkenő melegben az ágyuk tompa moraját. Annyiból is még volt nálam ezen nagy csatának élénk benyomása, mert az én életemben ez volt az első nagy ütközet, melyet átértem, miután kora fiatalságomtól kezdve, annyira beleképzeltük magunkat az örök béke eszméjébe, miszerint azt hittem, hogy az én életemben további háborút megélni sem fogok. Hej bárcsak úgy lett volna ! (Folytatása következik.)
