Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

4 Helyi és vidéki hírek. Dalegyesület a löházban. Vác, jun. 5. A váci társadalmi életnek hovatovább moz­gató faktorává növi ki magát a ma még ifjú­korát élő Dalegyesület. Néhány éve, hogy megalakult s a legkedvesebb élvezetekkel trak­tál és legszívesebben felkeresett mulatságokat nyújtja. M i mikor a városban oly kevés az egyesület s izekben is az összetartás oly tág, jól esik tudnunk és látnunk, hogy van egy kis kör, melyet csupán csak is a szép iránt való lelke­sedés tart Össze. Sokszor érdekes látni, hogy bizonyos esté­ken a legjobb társaság sem tudja visszatartani a jó pajtást, a ki azzal a kifogással távozik, bogy: — Ma dalárdánk van ! És ez oly kijelentés, hogy ez előtt meg kell hajolni. A váci vendéglősök bizonyára a pokolba kívánják az összes dalárdákat, mely esténkint oly percre összegyűjti a hívőket, holott pár év előtt még ott a vendéglőkben hűsölt esténkint a fiatalság nagy része. A hol ilyen nagy az összetartás, a rajongás a szép iránt, ott mindenkor méltó is az az érdeklődés, melylyel az intelligens közönség a dalegyesület minden olyan tényét^ mely a nyil­vánoság elé kerül, kiséri. Ma már a váci dalegyesületnek egy percre sem kell félnie, hogy akár egy hangversenye, akár egy táncmulatsága nem fog sikerülni. Rokonszenv megnyilatkozott már nem egyszer, az érdeklődés mindig biztosítva van a jövőre is. Ragyogó arccal konstatálják ezt ilyen nyil­vános estéken mindenkor a dalárdisták s bizo­nyára elgondolkodnak azon, hogy ha ilyen arányú lesz az érdeklődés, hol fognak találni Vácon olyan nagy termet, melyben minden pár táncolhat. Már ma minden mulatságukon oly nagy a a táncos fiatalság, hogy a fele is kénytelen ülni. Szükek az összes tánctermek. Példa rá a legutóbbi hangverseny. Kocsi, kocsi után robogott a lőház elé s szép asszonyok és leányok hangos jókedvű kacajától viszhangzolt az egész nagyterem. Gyönyörű közönség jött össze múlt szombaton este a lőházban, hogy meghallgassa a dalárda hangversenyét s azután eltöltse az időt jó kedv­ben, táncban hajnalig. A műsor első számát a kuruc tábori dalt és abujdosók dalait Káldy Gyula átiratában a dalár­da adta elő a megszokott korrektséggel. Hasonló érzéssel adták elő, gyönyörködtették közönséget a Rákóczy kesergőjével, a kurucdallal, a melye­ket most hallottunk Vácon először. Nagyon érdeket száma volt a programnak a vegyeskar által előadott két darab. Annyi bizonyos, hogy a dalegylet mindig tud a ren­des programúiban valami szenzációsat nyújtani. Az est kiváló számai voltak azok, a melyeket vegyeskarénekeit. A vegyeskarban Dobó Katinka, Lencso Margit, Mayer Lujza, Nagy Paula, Nikitits Annuska és Zofáhl Julia, Smeringa Alfonz Wéninger József, Hercsuth Kálmán, Palatínus Károly és Szotfried József vettek részt. A Schubert-dal és a székelyek régi dala arról győzött meg, hogy kitűnő csengő hang­gal rendelkeznek a fiatal hölgyek, a kiket egyesben, vagy többesben mindig szívesen fog látni a közönségünk. Zofáhl Julia a Ttraviáta nagy áriáját éne­kelte. Ez a kiváló szép hangú énekesnő való­sággal elragadta a közönséget, a mely zajosan követelte, hogy a kisasszony magyar dalokat s énekeljen. VÁCI HÍRLAP A dalegyesület ikertestvére elmaradhatatlan a hangversenyekről. A zeneklub a Görög rab­szolga potpourijával, aztán régi Kuruc dalok­kal gyönyörködtette a közönséget. A hangversenyt a zeneklub és a dalegylet által közösen előadott Rákóczy fejezte be. A Rákóczyt férfikarban oly ritkán hallani, még ritkábban zenekiséret mellett. A magyar em­berben ez az induló csodás hatásokat kelt s igy érthető is volt'az a nagy elragadtatás, melylyel a két derék egylet vállalkozását fo­gadták. A hangversenyt tánc követte szokásosan reggelig. Itt közöljük a megjelent hölgyek ne­veit : Jelen voltak: Leányok: Baros Irmuska, Bentze Margitka, Berger Mariska (Sárvár), Bercsényi Irmuska, Bezdek Irénke és Tériké, Bolgár Emmike Czett­­ner Szerénke (Bpest), Gsányi Irmuska Dercsényi Aranka, Dobó Katinka, Fleischmann Matildka, Fodor Tériké, Franyo Gabika, Haidfeld Erzsiké, Helcz Editke, Hornyánszky Ilonka és Fánika, (Rád), Hufnägel Irénke, Intzédy Irmuska, Nellike és Ilonka, Kacskovics Esztike és Ilonka, Kacs­­kovits Sárika, Kiss Irmuska, Kovács Ilonka, Lencso Beáta Margitka és Sárika, Mayer Lujza, Máté Irmuska és Ilonka, Mciszner Irmuska, Meiszner Emmike és Nellike, Nagy Pálicza és Bertike, Nikitits Annuska, Pápay Mariska, Pauer Belluska, Prohászka Valika, Quell Irmuska, Schweiner Amelin, Szkunder Margitka, Szundi Irénke (Gyömrő), Zofáhl Juliska, Zsarnóczay Ilonka, Zsidek Matildka, stb. Asszonyok: Baros Antalné, Bentze Györgyné, dr. Berger Rezsőné, Bercsényi Jánosné, Bezdek, Jánosné, dr. Bolgár Lajosné, Buczkó Gáborné, dr. Gsányi Jánosné, Dercsényi Imréné, Fiiser Ferencné, Fleischmann Edéné, Fodor Imréné, dr. Forgó Kálmánná, dr. Franyo Istvánné, dr. Freysinger Lajosné, Haidfeld Alajosné, Helcz Ferenczné, Hencsey Józsefné, Hornyánszky Ambrusné (Rád), Hufnágel Imréné, Kacskovits Jenőné, Kacskovits Ferencné, dr. Kiss Józsefné, Klausz Béláné, Korpás Józsefné, Korpás Lajosné, Kovács Gáborné, dr. Lencso Ferencné, Lexa Emma, Matauschek Béláné, Máté Józsefné, Meiszner Jánosné, Meiszner Rudolfné, Nagy Józsefné, Nécsey Jánosné, Nikitits Sándorné, Nicki Ödönné, dr. Pauer Béláné, Prohászka Jánosné, Quell Ferencné, Regele Károly né, Rudnyánszky Lászlóné, Schönaigner Frigyesné (N.-Bércéi), Szkender Jánosné, Szundi Gáborné, (Gyömrő), Tragor Jánosné, Ursziny Arnoldné, Wéninger Józsefné, Walla Lászlóné, Zofáhl Fe­rencné, Zsarnóczay Lászlóné, Zsidek Ignácné, stb. — Julius 8. Harminckettedik évfordulóját ülte meg az ország királyunk megkoronáztatá­­sának. Vácon az ünnepet néhány zászló hirdette s ezek is főleg magán házakon voltak láthatók. Egyes hivatalok az évfordulóról megfeledkeztek, A nagytemplomban volt ünnepi mise, de a hivatalos világ nem tudott róla. Az iskolákban egész nap szünet volt. — Uj erdőmester. Mint örömmel érte­sülünk, Rappensberger Andor főerdészt leg­közelebb erdőmesterré nevezik ki. A mennyire örülünk annak, hogy Rappensberger ily fiatalon ily szép kariért csinált, annyira fájlaljuk, hogy el is távozik Vácról. Hivatala Budapesten lesz s az ő távozásával elviszik Vácról az erdő­gondnoki hivatalt is. — Pestmegye közgyűlése. E hó 12 én lesz Pestmegye évnegyedes közgyűlése. A köz­gyűlést most azért tartják korábban, mert az uj szabályrendelet szerint a júliusban tartott közgyűlésre a gazdák kis számban jöhettek egybe s az érdeklődés sem volt oly nagy. Ez a közgyűlés érdekesnek Ígérkezik, mert válasz­tásokkal lesz egybekötve. Most töltik be az egyik megüresedett főszolgabírói állást. A váci megyebizottsági tagok szavazatai meg fognak oszlani Rudnyánszky László és Csikay Imre szolgabiró közi, a kit különben a központ is támogat. Két váci ügygyei is foglalkozik majd a közgyűlés: az egyik a város 1899. évi köz­munkaköltségvetése, a másik a Schmidt-féle szőlő megvétele. A tárgysorozat 116 pontból áll, a legtöbbje a községek ügyeivel foglalkozik. Megemlítjük ezek közt Szilágy község korcsma és mészárszék épületének bérbeadását, Mácsa község építési szabályrendeletét, Rákos-Palotán Újfalunál uj vasúti állomás létesítését, Duna­­kesz szervezési pótszabalyrerideletét. A köz­gyűlés valószínűleg két napig fog tartani. — Kinevezések a megyénél. Vácon is jól ismert, két szorgalmas megyei tisztviselőt nevezett ki magasabb állásra a főispán. Az egyik Baky Béla, a ki főszámvevő lett, a másik Szenessy Aladár, a kit számvevővé nevezett ki a főispán. — Medárd. Mi városi emberek ugyan vajmi keveset törődünk vele, hogy a csütör­töki napnak Medárd-e a kalendáriumos szentje, . vagy akár Barnabás, de annál több gondja van rá a földesgazdának, a ki aggódva néz elébe a derék szent beköszöntőjének. A fel­hők járásából bajt, vagy örömet, jósolhat s a legnagyobb ellenségének se kívánja, hogy Me­dárd napján esőt kapjon. Régi babona az már, hogy ha ez a jeles égi szent esőt hoz, akkor negyven napig szakad az istenáldása, a mi pe­dig csak a maga idejében jó. Most például semmi szükség rá. A termés ilyenkor a leg­kényesebb. A rozsda, a honvédbogár ; a meg­­dülés, a megszorulás mind-mind ott leselke­dik a sik róna fölött s ki tudja, mikor teszi tönkre a gazda reménységét. De a mint erre mifelénk látszik, ezúttal nem fenyegetett a ve­szedelem. Az égbolt tiszta, mosolygó. Odakünn nyilván vígan szállnak a színes szárnyú lep­kék, a dongó méhek virágról-virágra. Esőt­­hozó felhőnek se hire, se hamva. Szent Medárd, * kitettél magadért ! — A királyi ügyész Vácon. Vizlend­­vay Imre dr. a pestvidéki törvényszék ügyész­ségének vezetője a múlt héten Vácon járt s a járásbíróságot vizsgálta meg. — A gyermekek őrangyala. E hó 5-ről 6-ára virradóra éjjelen a Budapestről este 9 órakor induló személyvonatot Párkány- Nána állomás bejáratánál megállították, mire egy tisztessségesen öltözött úri nő három éves gyermekével a nyílt pályán kiszállott azon hiszemben, hogy a vonat az állomásba ért. Az anyá gyermekével alig lépett ki, abban a pilla­natban robogott el a keleti expresz vonat a szomszéd vágányon és a szerencsétlen anyát oly erővel érintette, hogy összetörve, halva hul­lott a sínpár mellé. A megállt vonat bejárva az állomásra, az utasnő hiányát ott észreve. ték, hosszas keresés után megtalálták az anya holt­testét. Megrendítő látvány volt a kis gyermeke, kinek baja nem esett és anyja ölébe bújva anyja testét átkarolva, annak vérétől átázva mélyen aludt. A gyermeket gondozás alá vették, de kilétüket máig sem tudják. Az asszonynál több­féle podgyász és egy Balassa-Gyarmatig szóló vasúti jegy volt.-T Brinzey Aurél kinevezése. A váci társadalmi életet egyik ismert s kedvelt alakja hagyja el. Mint értesülünk, Brinzey Aurél fegyintézeti tiszti írnokot a belügyminisz­ter a lipótmezei országos tébolydához élelmezési tisztté nevezte ki. Brinzey uj állását e hét folyamán foglalja el. Sajnáljuk a fiatal, szór-

Next

/
Oldalképek
Tartalom