Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
Tizenharmadik évfolyam. 23. szám. Vác, 1899. évi június i VÁCI HIRLA ;,r e ,. ^löfizetesi arflk: Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és kiadóhivlí .......................3fit_kr. Megjelenik minden vasárnapon reggel. VAG, Géza király-tér 3. szám. Negyedévre........................1 írt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle-EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Kapható a kiadóhivatalban. mények. előfizetésinek, hirdetések és hirde-Nyiit-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hisde-íísií.»-Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. __ , _ r , jutányosán íeitrétetnek. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách £l*nÖ. Dercséliyx DCZSŐ. j Kéziratok vissza nem adatnak.] Egyházmegyénk és a kongrua. Vác, május 27. Mintha az államalkolas régi mesekorába tevődnék át gondolatvilágunk, a mikoron a vallás egy vala a nemzetiség fogalmával, a midőn az ösztönök faji és hitelvi tekintetekben összeforrottaknak látszottak a közös kullurmisszió érdekében s a közösen fenyegető veszélyek ellenében : úgy érezzük magunkat mikor nap-nap után arról értesülünk, hogy egyházmegyénk papságának egy része, nemzetiségi karakterünk állítólagos megóvása céljából, vagy nem fogadja el az állam segítő jobbját a lelkészek kongruájának rendezésében, vagy pedig ezt a segítséget különböző, részben érthető, de az államhatalom szuverénitása szempontjából megengedhetetlen feltételekhez köti. Akkoron Szent-lstván és Szent-László idejében a vallás, az egyetemes és általános államfentartó mivoltában a történelem tanúsága szerint egybeforrott a nemzetiséggel s az akkori barbár és pogány erkölcsökkel szemben éppen úgy képviselte az összetartozandóság nagy erejét hilelvi, mint faji és nemzetiségi szempontokból. Azonban az idők forgandósága megőrölte ezt a kapcsolatot s a sok meddő, kárhozatos viszálkodás közepette, mik az uj hitelvek kijegecedése körül szerteviharzottak, mindjobban, hatalmasabban kidomborult az a történelmi igazság, hogy a ki nem ismer fajt és nemzetet, — mig a nemzet — hit szerint bár széttagolva is — egy lehet, sőt kell is lennie. Történelmünknek sok fényes példája igazolja, hogy a mily mértékben simultak összébb a hitelvi különbségek, olyan arányban növekedett a nemzeti eszmék összetartó ereje századokra kiható küzdelmeinkben, mig a mai konszolidált állapotok keretében a magyar államnak sem lehetett más karaktert kidomborítani, mint a magyar jelleget. Azzal tisztában lehetünk s csak az ellenséges rossz indulat tagadhatja, hogy a magyar állameszme liberális felfogásainak keretében helyet találhat minden ® ÁM Aa A bécsi forradalom. (Naplójegyzeteimböl.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (14. folyt.) Ezekről az eseményekről édesatyámnak a következő levelet irtani: Kedves atyám! Örömmel vettem levelét e napokban. A mi ügyünk mindig még azon bizonytalanságban van, a miben volt és nem tudjuk, hogy megyünk-e a császár után Tirolba, vagy mitörténik más velünk! Utánna előbb nem akarnak küldeni, mig bizonyosat nem hallani, hogy meddig szándékozik ott maradni. Vagy tán egy más rezidenciát akarna választani. Vagy tán úgy is nemsokára visszajön, a mely még igen sokáig elmaradhat, miután a király úgy nyilatkozott, hogy csak akkor jön vissza, ha a csend és rend tökéletesen helyre lesz állítva. A mi pedig egykönnyen nem történik meg, miután az itteni nép a konstituciónális életben még igen kiskorú, mely azon szabadságot és jogot melyet kapott, legkevésbbé sem tudja felfogni és a szabadságot hamis ábrándokban keresi, melyek csak theoretice szépek, de a közönséges életre legkevésbbé sem alkalmazhatók. (Magyarország sem puszta egészen ilyen hősöktől, kiket csak a szivük vezet, de nem az eszök !) Az itteni kormánynak is a | lépése megfoghatatlan. Az egyik bak után a másikat lövi. Tehát vagy gyáva és félénk és akkor kormányra nem való, vagy pedig alattomos, mely a forradalommal egy célra dolgozik, mit a világnak tudni nem szabad és ezen ■ tervét a világ előtt gyávasági színnel akarja leplezni. És igy a közönséget ezen nézettel tévútra akarja vezetni hogy a magának kitűzött célra mentői biztosabban elérhessen. Mert nem hiszem, hogy az maga-magát annyira kompromitálná, a mit már egyszer-kétszer is megtett! Most a múlt pénteken is egy parancsolatot adott ki, hogy az egyetemi ifjúság, mely egy külön légiót képez, miután mint azon rendetlenségeknek kútfeje, a melyek Pécsben történtek, oszoltassék fel, a fegyvert tegyék le és megszűnjön egy külön légiót képezni. És ha ellenszegülnek fegyverrel is kényszerittetni fognak. És erre mit tett a diákság? Ismervén a kormány gyávaságát, elhatározták, ezen rendeletnek ellenszegülnek és az utcákat eltorlászolták, a nélkül, hogy abban legkevésbbé is akadályoztattak volna. S a kormány mit telt? A kiadott rendeletét visszahúzta! A melynek oly hű és jó seregei vannak, a kiknek csak néző szerep olyan aspiráció, mely az eszménynek s ennek érvényesülésének nem ellensége, hanem a mely individuális sajátságait, eszményeit, előbbre törekvéseit az eszme keretében igyekszik megvalósítani, fentartani. Annál megdöbbentőbb jelenség, hogy ma is még az állameszme érettségének olyatén fokán, hogy azzal sem történelmi, sem jogi, sem társadalmi alapon még vitába sem bátor bocsátkozni, ma is még hangok emelkednek testületekben az ellen, hogy a kultúra, fölvilágosodás apostolainak, a mindeneket álölelő hit prédikátorainak az állam által való anyagi segélyezést ne fogadják el, vagy legalább is az állam hazafias kormányának ellenőrzése alól kivonják. A törvényhozás által oly bölcsen s annyi jóindulattal megalkotott törvény csak annyit mond ki, a mennyit a humanizmus s a hazafiság tesz kötelességévé az államnak: lehető jólétének biztosítását, a hazafiság feltétele alalt a bit, a kultúra apostolai számára. jutott az egészben. Kérdeni lehet, hogy mit várhatni ilyen kormánytól? Mely nem képes az egyetemi ifjúságot is féken tartani és megzabolázni. Bizony nem igen sokat; miután a kezei közt. van az erő és hatalom. Minálunk az uj testőrök még most sincsenek kinevezve. — Kérem édesatyámat, hogy azon inget, melyet mintának hazaküldtem, mihelyt reá szükség nem lesz, a legelső alkalommal visszaküldeni, mivel az egy pajtásé s azért őt váratni azzal sokáig nem akarnám. Ezzel maradok szerető fia Ernő. Bécs, 1848. junius 1-én. Ezután eltelt néhány hét, hogy Bécsben nem történt semmi említésre méltó esemény. De annál hevesebben dúlt a háború Olaszországban és Prágában is a csehek egy speciális forradalmat csináltak, mely nagyobb vérontásba került, de a katonaság leverte, ügy történhetett volna ez Bécsben is, ha az első nap itt van Windischgrätz herceg katonai parancsnok. És akkor kitudja, hogy lett volna minden? Gondolom, hogy rosszabb nem lett volna, mint a hogy ezután történt! Azonban a politikai és egyéb állapotunkat jeleztem ismét édesatyámnak, egy junius 17-én irt levelemben, mely a következőkép szólott: Kedves atyám! Levelében irta, hogy régen Nemcsak Magyarországon legelterjedtebb a FERENCZ JÓZSEF KESERÖV1Z, hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli cikk helyét foglalja el. Bevásárlásánál nagyon ajánlatos csakis »Ferencz József keserüviz« elnevezést használni, nehogy más, csekélyebb értékű vizet kapjunk.
