Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
2 VÁCI HÍRLAP y * VA Vannak elvétve a kik egyiket sem fo.... .gadják el, de — ez a megdöbbentő — .'hogy vannak olyanok is, kik a jólétet csupán; a hazafiságos magatartását a sa-ját jgondolatviláguknak tartván fönn. Át. I„áiogo a tendencia ebben akkor, ha az •'égyjiázi autonómiát igyekeznek megtá- Vmadoltnak feltüntetni az államhatalom által, a milyen tiszte vizű fölfogás nyilvánul magában a törvényben akkor, a mikor a magyar állam pénzével nem akarja hizlalni eszmekörének ádáz ellenségeit. Ha igy áll a dolog, — már pedig az integritás s az állameszme szempontjából igy kell állania, — mit akarnak egyes egyházmegyék akkor, mikor az államsegitő jobbját nagy kulturális feladataik megvalósításában visszautasítják, vagy szankcionált törvényekbe ütköző feltételekhez kötik ? Örvendetes az egész mozgalomban csak az, hogy sem felekezetek, sem testületek szerint nem homogen ez az eljárás. — Ugyanazon felekezetekben, ugyanolyan testületekben a túlnyomó rész az, a mely hálával veszi azt a segítséget, a mit az állam nyújt feladataik megoldására s elenyésző kisebbség, mely a föladataival s azok igazi érdekével nem lévén tisztában, vagy a mely álutakon azokat megkerülni óhajtván, revoltál. A kinek nem kell a segítség, a mire rá van utalva, annak ne adassék. A ki minden utógondolat nélkül elfogadja, annak esetleg megkétszereztessék. nem feleltem már, pedig nem rég irtani és gondolom is, hogy mikor vettem levelét, már akkor kedves atyám is megkapta az enyimet. És a mint irta, hogy talán nem szabad újságokat Írnunk Bécsből ? Most kiváltképpen senki sem tilthat el ilyesmit, mikor szabadszólás és szabad gondolkozás van. Oka hallgatásomnak csak az az egy, hogy semmi nevezetesebb nem adta magát elő. A király még most sem jött vissza. A jövő héten kellene neki megjönnie országgyűlésre ide Bécsbe és innét le Pestre a magyar országgyűlés megnyitására. Csakhogy ezt is mind úgy beszélik, de hitele kevés van. Pedig én szeretnék Pestre lemenni, miután ott még nem voltam. Mi is egészen függőben vagyunk, még most sem tudjuk, hogy mi történik velünk. Aligha el nem oszottatunk, miután újakat nem akarnak bevenni. Olaszországba még folyvást mindig mennek a seregek le innét, hol temérdek emberünk vesz el. Többnyire a meleg éghajlat befolyásától, úgy az ellenség golyóitól. Különösen a tiszteket igen kiszemelik az olaszok. Egy gyalogezrednél magánál ezen háború alatt nem kevesebb mint 36 tiszt esett el. Az ember akármerre néz, mindenfelé a sok zavar és viszálykodás. Prágában is kiütött a zendülés s a harc. A város hosszú ideig lövöldöztetett és a cseheket legyőzték. Itt Bécsben is felfordult minden s úgyszólván minden a vége felé jár. A nagy urak és gazdag családok nagyobb része mind elfutott. Kereskedés pang, a pénz igen fogy. Kinek van Legyen irányadó ebben a kérdésben is az, a mit Széli Kálmán miniszterelnök a napokban a D. K. É. küldöttségének mondott e szavakban: Minden talpalatnyi föld, melyet a kultúra számára ebben az országban megnyernek, egy uj honfoglalás! P. A gyümölcsfák uj ellensége. Az utóbbi években hazánkban is mind fe! nyegetőbben kezd fellépni és terjedni a vérj tetű, mely különösen az almafákat pusztítja s ezekre nézve nem kevésbbé veszedelmes, mint a szőlőre a fillokszera. Nagyon is szükséges hát vele komolyan foglalkozni. A vértetű a levéltetvek családjába tartozik s különösen az almafákat pusztítja. Legelőbb a kérgen levő forradásokat támadja meg, a melyek ott vágás, vagy egyéb sérülés folytán támadtak. Ilyen helyeken kisebb-nagyobb csoportokat képes a vértetű s e csoportok vastag, penészformájú borítékkal vonják be magukat. A borítékot eltávolitva, megtaláljuk az alatt a sötét szinű tetveket, melyek kölesszem-nagyságig megnőnek. Ha az ilyen csoportot szétnyomjuk, vérszinű anyaggá másolódik az szélylyel s innen vette a rovar „vértetű“ nevét. Szaporodása a vértetünek rendkívül gyorsan megy, mert már a pár hetes rovar is szaporítani képes. így történik aztán, hogyha valamely gyümölcsösbe bekap, pár hónap alatt képes azt teljesen ellepni s a fák nedveit kisziván, azokat minél előbb tönkre is teszi. A rovar a fák gyökérzetén telel át, a honnan tavaszszal fölfele indul s elébb a forradásos helyeket, majd a vastagabb-vékonyabb galyakat, sőt a gyümölcsöt is ellepi. Őszszel a rovarok egy része szárnyassá fejlődik s szanaszét repkedve, a távoli fákat is bepetézik. az nem adja ki s azért forgalomba sem jön, hanem inkább eldugják, mert nem tudhatni, hogy mi történik még. Azért annyi koldus van most itt Bécsben. hogy kimondhatlan. Az embert szintén megtámadják, ha ki megy sétálni. Az idevaló munkásosztály nagyon nyugtalan. Most már azt követelik a státustól, hogy őket vasárnapon és más napokon mikor nem dolgozhatnak, szinte egyformán fizessék. Horvát és Szlavóniából is mindig rosszabbak a hírek. Bácskába a szerbek már be is ütöttek, az illyrek pedig Zalába akarnának menni. Hanem ha egyszer jönnek, akkor nem kell őket bevárni, hanem elébök menni és nekik megmutatni, hogy a magyarnak van még bátorsága akár micsoda nemű és számú ellenséggel is szembeszállni. Frankovics (gyalogos főhadnagy ki sokáig volt Zala Egerszegen táborzó tiszt) is itt van nejével együtt, kik tisztelik kedves atyámat és most szeretnének lemenni Magyarhonba egy rövid időre, ha a környülállások megengedik. Az én tervem is szépen dugába dőlt. Már előre örültem a mostani májusnak, hogy kedves szülőimet megláthatom : de ezen zavarok lehetlenné tették azt. Forintos keresztapám sem mutatja magát itt már régen, holott máskor sokat is szokotl itt megjelenni. Itt most a hőség olyan nagy, hogy az ember alig képes nappal a házból kimenni. Maradok szerető fia Ernő. Bécs, 1848. junius 17-én. Ezen levelem tartalma ecsetelte legjobban a bécsi és a külső eseményeket, hogy ebben a lázas, forrongó világban mi mindenféle történt. Ezen a nagy meleg nyárban folyton hallottam A petéket pedig — a mit igen fontos dolog tudni — a fa gyökereire rakják, hol aztán kifejlődve, a következő tavaszon felmásznak a fára s megkezdik romboló munkájukat. A földmivelési minisztérium a vértetvek irtására a következő szert ajánlja: 150 gramm zöld szappan, 200 centiliter amyl-alkohoi és 9 gramm karbolsav vizben úgy oldandó fel, hogy az igy nyert folyadék 1 liternyi legyen. Ezt a folyadékot aztán még 4 liter vízzel rázzuk össze, azután úgy kenjük vele be az ágakat, vagy bepermetezzük az egész fát, mint a szőlőt szoktuk a peronoszpora ellen. A hol kevesebb és nem nagyon lombos, terebélyes fák vannak, ott’sikerrel is alkalmazható ezen eljárás, de nagyobb s vén fákat tartalmazó gyümölcsösökben kevésbbé. Ez esetben készítsünk közönséges mésztejet, — amilyennel a házakat, szobákat meszelni szokták, — keverjünk közé vagy 15°,a thauatont (Dohánylug) s valamennyi fát meszeljük be vele még a vékony ágakat is, a meddig csak elérjük, a lombokat pedig, ugyancsak ezen anyaggal permetezzük meg. így tömérdek vértetű el fog pusztulni, habár fájdalom, marad is még elég, a gyökerekről fejlődő fiatal tetvek pedig tavaszon ismét pótolják hiányt. Hogy tehát ennek elejét vegyük, azon kell igyekezni, hogy a gyökerekre lerakott peték ott megsemmisüljenek. Ezt pedig a német kertészek tanácsa szerint, következő módon érhetjük el. Kora tavaszszal, mihelyt a fagy engedi, a fa tövéről vagy fél méternyi kerületben ki kell ásni a földet legalább 15—20 centimeter mélyre s ezt a gödröt meg kell öntözni olyan mésztejjel, a mely közé vagy I5°/0 thanaton volt keverve. Ilyen mésztejet egy kinőtt fára mintegy 30 liternyit kell számítani. Pár óra múlva aztán a gödröt megint betemetjük. A föld elissza a mésztej vizét, mig a mész maga vastagabb réteget képez, a melyen a vértetű nem tud áttörni s elpusztul. a panaszokat az olaszországi seregeinktől, kiknek igen sokat kellett szenvedniük az ottani meleg és forró éghajlattól. Ezután elmúlt junius hava és julius hó első fele s a katasztrófa mindjobban közeledett felénk s a belháboru borzalmait hogy el nem kerüljük az már mutatkozott ezen időben. A vér folyt már s itt is ott is láng csapott fel, mint rémes hirnöke a közeledő tűztengernek. A bánsági végvidék a lázadás színhelyévé vált. A római földsáncok mellől vad szerezsánok és szerviánok bújtak elő. Karlovicánál már dörögtek az ágyuk. Harci zaj tölté be a levegőt, dob pergés és trombitaharsogás hangzott mindenfetől. Az egész magyar nemzet mozgott és siettek ifjaink az ujonan felállítandó 10 honvéd zászlóaljhoz. Az egész nemzet érezte a közeledő veszedelem szelét, a mely vihart jelzett az országban. Én pedig ezen jelenségek közt, mint a féle fiatal ember, éltem a mindennapi egyforma életemet Bécsben, lehetőleg élvezni akarván annak ajánlatait, a mint eddig is szoktam. A többek közt megismerkedtem : gr. Tengoborszky oroszországi követségi attachénak, ki nemrég Oroszországba ment vissza, egy itteni ismerősével Lőlir Johannával, kinek ismeretsége volt Fonton oroszországi helyettes nagykövet volt. Ezek utján kellemesen eltöltöttem a nyári idényt, hol a népkert (Volksgarten) helyiségeiben, vagy Hietzingben Dommayer mulatókerljében, még Klaster-Neuburgban is. (Folytatása következik.)
