Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
Tizenharmadik évfolyam. 3. szám. Vác, 1899. évi január 15 VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre.................................6 frt — kr. Félévre......................................3 frt — kr. Negyedévre.................................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK j-u-tányosam. fel"vétetx3.el£. Kéziratok vissza nem adatnak. Vác társadalma. Vác, jan. 15. A közibénk jött idegen azonnal észreveszi. hogy valamink hiányzik, mi pedig legfeljebb, vagy leginkább a hosszú téli estéken veszszük észre. Mi ez? Ha talány, akkor nagyon naiv, mert akárki kitalálja azonnal. Nem kell ahhoz fejtörés, a kis Laci fiam is azonnal rámondja, hogy: az, a mi Vácnak hiányzik a társadalmi élet. Az élet fűszere és borsa, mely nélkül az illető hely lakosai nagyon becsületes emberek s nagyon jól gazdálkodók lehelnek máskülönben, de a közöttük való élet unalmas, lelket ölő . . . Ha idegen vetődik városunkba s benne legelőbb huszonnégy órát óhajt tölteni, első sorban is az iránt akar tájékozást, hogy milyen a társadalmi életünk? S e kérdésére vagy azt feleljük neki — már ha őszinték akarunk lenni, hogy: semilven ; vagy pedig, ha kevésbbé őszinték vagyunk s a városi patriotizmus okából egy kis füllentésre szánjuk el magunkat, azt mondjuk neki. persze egy kis szem-I hunyorgatással és vállvonogatással: — I hát csak meg vagyun csak úgy — ahogy, de — jobb is lehetnek valamivel. S hogy miért nem jobb, annak is tudjuk mindjárt okát adni. Hát azért kérem szépen., mert kevés az intelligens ember közöttünk, meg azután a főváros közelsége is nagyon árt. Mert kevés az intelligens elem közöttünk s mert közel vagyunk s fővároshoz! Ezeket szoktuk mi — persze, mint enyhítő körülményeket, — társadalmi életünk terjedésének okai gyanánt felhozni. No már pedig, sem az egyiket sem pedig a másikat, sem oknak, sem pedig ■ enyhítő körülménynek felhozni, illetve elj fogadni nem lehet. Most, a mi először az első állítást illeti, hogy t. i. városunkban kis számban van az intelligens elem képviselve — csak úgy értve a szól, hogy intelligens a nagyobb képzettséggel bíró, — ezen állítás, már mint ilyen is, nem igaz, Vácon az ! összes lakosság számarányához képest ! elég intelligens ember van. Tessék csak J összeolvasni őket, nincs-e belőlük elég. Annál kevésbbé lehet pedig elfogadni azon következtetést, hogy egy oly városban, a hol aránylag kevés az intelligencia, eleven, egészséges társadalmi élet nem fejlődhetik. Hát hány olyan város van, még sokkal nagyobb is városunknál, a hol alig egy harmada van annyi intelligens elem, mint nálunk s mégis eleven, egészséges társadalmi élet lüktet benne. Tespedt társadalmi életünk okául tehát felhozni azt, hogy kevés nálunk az intelligens ember, józan észszel nem lehet. De nem lehet azt sem állítani, hogy Budapest közelsége oka annak, hogy nincs társadalmi életünk. Újpest sokkal közelebb van a fővároshoz, mint Vác, azért társadalmi élete vetekedik bármely más városéval. És szeri-számát sem tudjuk azon városoknak, a melyeket ilyképeti példakép fel hozhatnánk. Ne keressük tehát oly körülményekben az okot, mely körülményeket ok gyanánt elfogadni nem lehet, hanem nézzünk Búcsú. — Alegyek. Búcsúztam lázzal elfogódva S kezembe fogtam reszkető kezed. Szivem a kéjtől s rejtett fájdalomtól, Mint a beteg madár úgy reszketett. Súgtad: maradjak s ég kék szemedből Ártatlan mámor sugárzott felém: Ilyen lehet az arca minden lánynak Merészebb álma első éjjelén. Alaradtam : Tartott a lelked varázsa, Kilobbant bennem minden öntudat, Babonás mámor járta át a szivem S érezte ajkam szűzi csókodat. Ijedten néztél, kipirulva, égve S arcodba libbent szőke, szép hajad, óh én büntelen bűnbánó Magdolnám: Még ilyen szépnek sohsem láttalak! Ijedten néztél: tudtam szóra készülsz, Mert csókos ajkad meg-megremegett. Értettem én most néma esdeklésed S búcsúztam újra; megyek, elmegyek. És menni hagytál. Nem tudtál te szólni Vergődő szentem, tiszta ideál — Magam maradtam, a lelkem sincs velem : Te. hozzád sirva vissza-visszaszáll. Révész Tivadar. Boldog újévet! Egy percnyi türelmet nyájas olvasó; mielőtt torzult arccal a hasonló felirású kártyák és j fantasztikus papirok tömkelegébe dobnád e ! lapot is, olvasd kérlek nehány sorát! Tudom I érzékeny oldaladról érintettelek, midőn a közel múlt ez annyi oldalról visszhangzó jelmonda; tát sirból kelő sápadt rém gyanánt felidéztem j emlékedbe, de gondolj a klasszikusra: Jucunda est memória practeri torum malorum s vedd, I mint a keresztek és csapások legtöbbikét meg- I nyugvással. Gondold meg, hogy micsoda következetlenség az, mikor egész életedben min- I dig azon siránkozol, hogy a felebaráti szeretet j teljesen kihalt, hogy az emberi cselekvéseket ! mozgató rúgó a hideg érdek és mikor az I ellenkezőről volna alkalmad meggyőződni az ! újévi gratulációkban diadalmasan előtörő sze- I retet megható nyilvánulásai révén : füleid her- 1 metice bezárulnak. Vagy nem a legnyilván- I valóbb felcsillanása-e a legőszintébb, legönzet- J lenebb, rejtett szeretetnek ez a jótékony meleget árasztó édes megemlékezés, mely hozzád hajtja ismert és kevésbbé ismert polgártársaid az év első napján ? Kétled, hogy lakoznék a szív mélyén isteni szeretet egy parányi szikrája, csöpp zsarátnok az égi tüzből és mikor ez lobogó lánggal tör elő az ovációkban ; magad legyőzöttnek nem akarod tudni s büszkén félre fordulsz. Az élet legfőbb boldogsága azon meggyőződés, hogy szerettetünk (Hugó Victor), sóhajtasz magányodban s mikor nyilvánul legtermészetesebb külső alakjában: a megemlékezésben, a veled született szepsis erejénél fogva félremagyarázod. Boldogtalan vagy e siralom völgyben, emlegeted nap-nap után: nagyon természetes, mert egyéniséged sötét ablakán át nézed a világot, bezzeg nem lennél az, ha kissé vidámabb szemmel, tisztább üvegen át néznéd a téged körülvevő életet. Félre magyarázod az újév első óráiban rád zúduló jó kivánalom áradatát is, pedig milyen rosszul teszed ezt, elmulasztod ezzel az évnek rád nézve talán egyetlen boldog napját. Vagy nem önt e bizalmat fásult kebledbe az emberiségnek a szeretet ösvényén való botorkálása? Mikor a hajnali órákban felzavar tétlen álmodból inasod s elfelejtve esti szitkozódásaid. a kibékülés hangján őszintén kiván boldog újévet ; alig keltél nyughelyedről, már is egy másik polgár érdeklődik életed folyása iránt: a szemetes, ki szintén hasonló érzelmeknek ad kifejezést, mint inasod; majd uj alak lép elédbe,
