Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Vác. — 1849. április 10. — Minthogy egyik hiába rendesen másik újat szokott szülni, az osztrák hadvezér, Windischgrátz herceg az isaszegi vesztett csata után vezérkari főnökével együtt szentül azt hitte, hogy Görgeinek nincs most sietősebb dolga Pestnek közvetlen elfoglalásánál, hogy Kossuth oda minél előbb megint ünnepélyesen bevonulhasson. Miután a herceg nyakra-főre a Rákosra s a főváros tövében húzódott vissza és Aulich tábornok őt két hadtestei — 25 ezer emberrel — Vecséstől Rákos-Gsabán, Czinkotán, Mogyoródon, Palotán keresztül Dunakekesziig vonuló félkörben körülfogta és mialatt ezen állásából Aulich őt április 8,9. és 10-én folytonos sürgölődés, erőszakos kémszemlék és szinleges fonti téves véleményében: ez alatt Klapka és Damjanics tábornokok Gödöllőről, amaz Hartyánnak, emez Veresegyházának, szép csöndesen megközelítették. Vácz meg a mögötte emelkedő Naszál-bérc között, az utóbbinak aljánál kiágazva, hosszú késkeny dombhátak és völgyek húzódnak, csaknem párhuzamosan a Dunával, éjszakról délkeleti irányban, Kosdon, Cselőtén át Hártyán felé. Ez alacsony dombhátak ágyúval is könynyen átléphetők, mig másfelől teljesen alkalmasak a Hártyán felől támadónak Vác túlsó kijáratáig, megkerülő szándékkal közeledését eltakarni a városban gondatlanul veszteglő ellenség szeme elől. Az I. hadtestnek Klapka vezénylete alatt az a feladata volt, hogy e völgyeken fölfelé nyomulva, észrevétlenül Vácot a Naszál felől megkerülje s a Czigánykülvároson túl a verőcei utat az ellenség hátában elfoglalja, mielőtt még Damjanics a Ill-ik hadtesttel Veresegyháza felől Vácot a Duna mentében arcul megtámadná. Veresegyháza két és fél mérföld Vác innenső végéhez; Hártyán egy és fél. De figyelmeztetve volt a két tábornok a fővezér részéről arra is ügyelni, hogy Klapkának, bár egy mértfölddel rövidebb vonalon, csak neki köszönhetik az alkotmányt, mert az ő beszéde németre fordítva, az itteni országháznál felolvasva adta nekik a szabadság utáni vagyat, az volt őket képes annyira lelkesíteni annak kivívásában. A rend már a maga kerékvágásában áll, noha a külvárosokban a köznép nagy pusztításokat követett el, mely ezen alkalmat mindjárt maga hasznára fordította, a rablóit kincs áltál magának jobb megélési módot szerezni. Legszebb nézni a hinea (vám) házakat, a hol az utasokat kifürkézni szokták, a mi már a magyar embereknek is olyan sok alkalmatlanságot okozott, mind leégetve, csak a puszta falait kormosán látni. Sorompókat mind összetördelték, a nép Így bosszulta meg magát az olyan sokszori zaklatásaiért és kikutásaiért ! Városban a holtak száma 36-ra megy, de a külvárosokban többre mint 130-ra teszik azok számát. Hanem komoly hírek vannak Poroszországban, a hol a nép szintén fellázadt és a király nem engedett, mint minálunk és rettentő vérontásra került a dolog. Berlin utcáin 14 óra hosszát tartott a harc, katonák és a nép közt, fi ágyutelep működött a városban és több ezren estek el mind a két részről áldozatul a király makacsságának, a melynek vége most sincsen. Hanem a mi minket még inkább érdekel: az az olaszhoni események. Mailandban egy nyilvános lázadás ütött ki, Radeczky közibök ágyuztatott és ott is ezernél többen estek el. És miután a katonaság a városban magát tovább mégis némi félkört keli megjárnia, mi több időt igényel, mig Damjanicsnak egyenes útja van és mire Sződnél előtör, rögtön meg is látszik. Ehhez igazítsák tehát a két elindulás közt megtartandó időközt, úgy hogy mire Damjanics Hétkápolnánál támad, Klapka már helyén lehessen és az első ágyúszóra, mely Damjanics felől megszólal, szintén előtörjön rejtekéből. Ilyforrnán aztán az ellenség két tűz közé került volna. Vácot osztrák részről báró Ramberg tábornok hadosztálya, — a Götz és herceg Jablonovszky tábornokok dandáraiból álló — összesen 8000 ember védte. Ramberg altábornagy beteg lévén, helyette Götz tábornok vezényelt. A hétkápolnai városszéle, szakadozott halmaival, terjedelmes befásitott temető-kertjével és ennek sűrűn álló sírköveivel, végre az itt Duka felől a Dunába torkoló mocsáros Gombáspatakkal és ennek egyetlen kőhidjával, gyalogsági és tüzérségi védelemre kitünően felhasználható. Damjanics a III. hadtesttel (vagy 10 ezer ember. 30 ágyú) d. e. 10 óra tájban Sződre megérkezvén, a helység előtt csatarendbe bontakozott, mialatt az ellenséges állodás kipuhatolására erős lovas cirkálókat eresztett szét. Az nap véletlenül sűrű köd ülte a vidéket s az ellenség mozdulatait távolból nem lehetett szemügyre venni. A ködből aztán sürü eső vált, mely csapatjainkat bőrig áztatta. A viszszatérő cirkálók azt jelentették, hogy az ellenség Hétkápolnától a vasúti indóházig, tehát Vác alsó végén a városnak egész széltében csatarendben áll. Hiszen Ramberg báró biztosra is várhatott bennünket: a Pest alatti ágyúzást a Gödöllő felől Duka-Sződig terjedő hegylánc már az előtte való napokban visszhangozta volt egészen fel Vácig s az innen Pestre indított kémek és futárok pedig hírül hozhatták, hogy Dunakeszinél már magyar tábor állja el az utat s ezért ők kénytelenek voltak visszafordulni. A mondott órában Klapkának az egybevágó utasítás szerint már a kitűzött helyen kellett volna lenni s ezt Sződre is hírül adni: és még mindig semmi hir. Damjanics, ki a napon a fővezénylettel volt megbízva, az isaszegi dolgokra gondolva türelmetlenkedni kezdett. Eszébe jutott, hogy Klapka, — kinek pontosságát és megbízhatóságát az utóbbi események óta gyanús szemekkel nézte, — képes megfeledkezni Damjanicsnak kellő értesítéséről. Mikor aztán Pest felől ágyúszó hallatszott és ázó csapatjai is türelmetlenkedni kezdtek: akkor Damjanics tovább nem állhatta ; parancsot adott az előnyomulásra. Már valamivel elébb Kiss Pál ezredest egy hadoszloppal jobbra a dombok felé indította az ellenség balszárnyának fenyegetése végett. Ez alatt Damjanics arcul és ágyú lőtávolra megközelítvén az ellenséget: ütegeit a vasúti töltés melletti halmokon előnyösen széthelyezte és ezek tüzelésével elkezdte a támadást, mig a Gzillich és gróf Leiningen dandárok balra a Dunának. Kiss Pál és Kökényessy Szaniszló dandárjai ellenben jobbra, a magaslatok lejtői felé bontakoztak. Az ellenség födött állásban fogadta a mieinket és nagy tömeg minden fajta löveget, shrapnelt, kartácsot és röppentyűt szórt támadó hadoszlopaink ellen, de a magyar ütegek szabatos tüzelése, kivált a Vörössapkás ütegé, az osztrák tüzérséget nem sokára első fölállításából kiűzte; a magyar rohamoszlopok pedig egyenlő lépést tartva, azzal a látszólag semmivel sem gondoló, nyugodt szakadatlansággal mozdultak előre, mely a csatazaj közt, a halál torkával szemben a legimponálóbb látványok egyike a világon. Balszárnyunk, a 3-ik honvédzászlóalj, Földváry Károly alezredes alatt, keveset gondolva az árkok és halmok mögött födötten puskázó osztrák vadászok folytonos sortüzelésével, a kartács-záporral; a 3-ik zászlóaljtól jobbra a vörös sapkás 9-ik honvéd, a Wasa, a 65-ik honvéd és Schwarzenberg-gyalogságunk is, a pozsonyi vadászok egy osztályával együtt egy hoszú tüzvonalban küzdött a mindenütt födötten lövöldöző ellenséges gyalogvédsor ellen : nem tarthatta, abból kihúzódott és tüzes rakétákkal lövöldözik a várost. A városban a respublicát kiálltották ki. Ma jött szintén a hir, hogy ennek hallására ugyanez történt Velencében is A fegyvertár kirabolva és a köztársaság kikiáltva lett. íme meg van a háború ! A bajor király is, miután látta, hogy az országában magát fel nem tarthatja, leköszönt. A francia köztársaság is nagy zavarban van, a mi igen természetes is, mert a kormányt a proletáriusok és a pórnép túlnyomó sokasága döntötte meg a sorsukon való könnyebbitési eszmével, kiket most az álladalom ugyan kitart, — de az sokáig tőle nem telhetik — és ezek reményűkben csalatkozva látván magukat és a régi nyomorúságukba visszataszítva, megint készen lesz az uj lázadás s a melyben pedig a Robespierre alatti szcénák bizonyosan megújulni fognak. A világ igen sokáig élvezte a békét és minden jó ha sok és undort gerjeszt. A népség nagyon elszaporodott, melynek következése egy általános háború. Egy nehány száz és ezer ember leölve, a népek magukat kitobzódják és akkor azután megint bekövetkezik a csend és a béke. Ez volt a világ állása kezdettől fogva egész mostanáig és marad egész végig igy! — Mihelyt valami érdekes magát előadja, azt azonnal közölni fogom kedves atyámmmal, — a melyre sokáig nehezen kell várnunk. Ezzel maradok szerető fia. Bécs, 1848. március 25-én Ernő. Ezen hó vége csupa szervezkedés volt úgy abécsi alkotmány létesítésében, valamint Magyarországban az uj felelős minisztérium megalakulására nézve is. A bécsiek mint a féle gyermekes nép folyton veszekedtek kicsinységeken, a nemzetőrök egyen-i ruháiról, kardbojtokról a nemzetőri tisztek kinevezéseiről, mint a gyermekek a játékuk válogatásaival, a melyeken mi sokat nevettünk. Magyarországban pedig már komolyodtak a dolgok. Pozsonyban március 23-án az alsó táblánál bemutatta Batthyány Lajos miniszterelnök az első magyar független felelős minisztérium tagjainak névsorát és pedig: Batthyány Lajos gr. tárca nélküli kormány elnök, Szemere Bertalan belügy, Kossuth Lajos pénzügy, Széchenyi István gr. közlekedésügy, Eötvös József br. vallás és közoktatásügy, Klauzál Gábor földmivelés, ipar és kereskedelem, Deák Ferenc igazságügy, Mészáros Lázár hadügy s Eszterházy Pál herceg az Ausztriával fennálló viszonyokra, a király személye körüli miniszter. Az országgyűlés elfogadta ezen előterjesztett névsort, mely a magyar nemzet legkiválóbb férfiait foglalta magában, most tehát csak a királyi jóváhagyás volt hátra ! Azonban az udvari kamarilla megkezdte már nagyban a működését. Hogy ilyen könnyen keresztül esett a bécsi forradalmon, elbizta magát és azon okoskodott, hogy mi módon lehetne legalább is a magyaroknak adott engedj ményt lehetőleg megnyirbálni. (Folytatása következik.)
