Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

VÁC! hírlap í-4 midőn egyszer csak Földváry Károly, a 3-ik honvédzászlóalj élén, ennek kibontott zászló­jával kezében, megrohanja a hétkápolnai hi­dat. Kezében a zászló számtalan golyót fog, a ló pedig halva kifordul alóla, magának azon­ban nem esik baja. A zászlóalj csak addig állapodott meg egy percre, mig Földváry alá uj lovat adnak, aztán tovább megy a roham — előre — s oly rendkívül gyorsasággal mos­tan, hogy a többi zászlóaljak a tüzvonal hosz­­szában mögötte elmaradnak. De ekkor újból aláhanyatlik a Szűz Máriás zászló Földváry Károly kezében . . . kilőtték alóla a második lovat, neki megint semmi baja. Kezében a zászló újra fölemelkedik — fönlobog . , . Most. már aztán Földvári gyalog áll oda hivei élére, szuronyt szegeztet az erősen védett hidra és óriási hatalommal tör keresztül az osztrákok védvonalának legerősebb pontján. Az ellenség’hátrál, nyomában a 3-ik honvéd­zászlóalj befelé ront a városba; a többi utána: s erre az ellenség az egész vonalon bomlásnak indulván, nyakra-főre a város belsejébe, a há­zakba és keresztközökbe veti magát és utcai harcban tesz egy utolsó előtti kísérletet a hely megtartására. Ez alkalommal már Vác szélén négy osztrák ágyú esett birtokunkba. A magyar honvédség a városba egész szél­­• tében berohanván, itt utcáról-utcára nyomják, űzik a kétségbeesetten védekező ellenséget Ennek vezénylő tábornoka Cötz, ez utcai via­dalban fején egy gránátszilánktól megsebesülve elesik. Erre a meghátrálás általánossá és roha­mossá válik. Az ellenség hol küzdve, hol vad futásban kitakarodik a városból; Kis-Vác nevű külvárosnál még egyszer iparkodik megvetni a lábát, próbálni eilentállást, de ez csak rövid ideig tart. Mihelyt a magyar csapatok utolérik rendbe sorakoznak és huszárság is mutatkozik, — melynek különben itt nem kedvező a terep, — az ellenségnek utója rövid utóvédharc fö­­dözete alatt gyorsan visszavonul Verőce-Esz­­tergom irányában. A szaggatott és szőlőhegyes terep sajátsága és Klapka tábornok megkésése, megengedte az osztrák ütegeknek, hogy fölhasználván a verő­cei országút mentében egymást érő dombtetők és szorosok előnyeit, a magyar lovasság ellen sikeressen fedezhessék bomlott gyalogságuk el­menekülését. A győzelem Damjanics hadtesté­nek 150 halottjába került. Az ellenség a nagy bomlást tekintve, jóval többet vesztett ember­ben, azonkívül a sok élelmi- és hadiszert az említett négy ágyun fölül. A sebesültek szá­mát magyar részről 300—380-ra lehetett tenni, mig az ellenség a városban és a harctéren 550 sebesültet hagyott hátra. A győzelem teljes volt és kétségkívül fényes. De ritkán adatott oly kedvező esély — még a nagy köd is segített hozzá — egy 8000-nyi ellenséget körülkeríteni s akkor kétfelől. szem­ben. oldalt és hátul támadva, vagy ott fogni mindenestől, vagy összetörve a Dunába hányni valamennyit, ha Klapka tábornok idejében oda­érkezik rendelt helyére, vagy ha Damjanics tábornok magát és türelmetlen katonáit még egy fél- vagy egész óráig türtőztetve, bevárja Klapka jelentését, hogy ez a maga kitűzött he­lyére odaérkezett, Damjanics — ennyi áll — fényesen, még pedig az őt födött állásban ké­szen váró ellenségen győzött. A váci április 10-iki ütközetnek roppant nagy erkölcsi hatása volt barátra és ellenségre, úgyis mint soros közvetlenül Isaszeg után, úgyis mint az uj hadműveletben első és úttörő győzelem. Bécsben most sem akarták magukat arra elhatározni, hogy a kibékülés útjára az első lépést megtegyék, Debrecenben pedig megszületett az április 14-iki határozat esz­méje . . . Régi Honvéd. Helyi és vidéki hírek. — Megyés püspökünk — Buda- I pesten. A ki ennek a tűrnek a címét olvassa ) bizonyára megörül, mert azt hiszi,hogy Schuszter Konstantin annyira felépült, hogy már a fő- S városba is mehet. Pedig nem úgy van. Beteg­sége oly súlyos, hogy a leggondosabb ápolásra van szükség. Éppen e'.ért egyezett abba, hogy Budapestre a vöröskereszt kórházba szállítsák. Az elszállítása vasárnap fog végbe menni a vöröskereszt legmodernebb berendezésű beteg­szállító kocsiján. — A váciak névmagyarosítása. í Egyik budapesti hírlap, mely soviniszta magyar érzelmeiről ismeretes, mint minden évben, úgy ez idén is közzé teszi a névmagyarositási ki­mutatást. Ebben a kimutatásban úgy találjuk, | hogy a váci lakosok közül 24-en magyarosi­­| totlák meg neveiket. Úgy hiszszük, hogy Telkes I Simon, a ki a statisztikát összeállította, á váci­aknál tévedett. A múlt évben még Vácon soha nem tapasztalt nagy mozgalom indult meg a névmagyarosítás érdekében s akkor 24-nél töb- i ben vettek fel magyar hangzású neveket. Bár­­| hogy is áll a dolog, mindenesetre az a külö- I nős, hogy ilyen teljesen magyar nyelvű s magyar ; hangzású városban mint Vác, még mindig nagyon sok, mondhatni túlnyomó számban találunk idegen hangzású neveket. — Halmi László betegsége. Halmi László a főgimnáziumunk közszeretetben álló igazgatója tudvalevőleg nehány héttel ezelőtt j súlyosan megbetegedett. Az egész városban | ritka meleg érdeklődés mutatkozott a szeretett igazgató hetegsége iránt. Most igaz örömmel értesülünk arról, hogy Halmi László teljesen felépült. Átvette a gimnázium vezetését is nagy örömére nem csak az érte rajongó ifjúságnak, hanem a szülőknek is. — Buzaszentelés. Márk napján ment végbe a buzaszentelés ájtatos közönség az elemi és gimnáziumi tanulóifjúság jelenlétében. A buzaszentelést Agócs János kanonok-plébános végezte nagy segédlettel. A buzaszentelés a vasút mellett levő földeken történt. — Gajáryék itthon. Gajáry Géza orsz. képviselő családjával e hét folyamán érkezik haza Abbáziából, a hol több mint egy hónapot töltöttek. Kovách Ernő, az iparbank igazgatója, a ki szintén Gajáryékkal együtt volt Abázziában, már hazaérkezett. — Az nj tisztviselők. A városházán körülbelül a régi kerékvágásba zökkent a munka, a hogyan a hiányzó állásokat betöltötték. Az uj közgyám benedekfalvi Jánosdeák Márton csütörtökön foglalta el az állását. Neki jutott a legtöbb munka, mert a közgyámi hivatal igazi mostoha állapotban van még. Az ő szor­galma azonban lehetőleg rövid idő alatt rendbe hozza azt. Ugyanakkor foglalta el Regele Géza rendőrbiztos is állását s már azóta vígan jegyző­könyvezik a kapitány mellett s hirdeti, hogy mikor ő az inspekciós, a városban röndnelc muszáj’ Vonni. Bárdos Ernő az újonnan meg­választott kiadó egyelőre az aljegyzői teendőket végzi még s aztan bekerül a polgármester mellé, a ki eddig is a jobb kezét nélkülözte Bárdosban, mikor beteg volt'. — Villámcsapás. Pénteken délután és este hatalmas vihar vonult végig a városun­kon. Ez a vihar úgy látszik — a lapokból ol­vassuk — félországra szólt, Vácon a villám le is csapott. Künn a mezőkön volt nagy a vi­har, ott csinált nagy pusztítást. Beleütőtt a villám a kálváriába. Hogy mily nagy rombo­lást vitt végbe, azt nem tudjuk, az alsóvárosi plébániáról ma mennek ki a kárt megállapí­tani. Bossányi László halála. A megyei közéletünknek egyik ismert s köztiszteletben álló alakja dőlt ki e héten. Bossányi László Rákospalotán 78 éves korában elhunyt. A szabadságharcban nagy szerepet vitt s ezért börtön lett nyugalma. Itt ismerkedett meg gr. Károlyi Istvánnal, a kinek jószág kormányzója lett. Később több cikluson át képviselte Gödöl­lőt a parlamentben. Vácon többször megfordult s rendesen ő volt a sorozó bizottságok elnöke. Temetése szerdán délután ment végbe Rákos­palotán nagy részvét mellett. A temetésre külön vonatokon érkeztek a fővárosból, Vácról, Gö­döllőről és Fótról. A megjelentek között ott volt báró Dániel Ernő is, a hazai takarékpénz­tár képviseletében Szitányi Ödön, Fáik Miksa, dr. Végh Artur, Biró Zsigmond, dr. Jelűnek Henrik, Baumgarten Lajos igazgató, Irsay fő­felügyelő és a hazai takarékpénztár és közúti vaspályatársaság több tisztviselője, azonkívül Pestvármegye képviselőtestületében Beniczky Ferenc főispán, Beniczky Lajos alispán és a tisztikar teljes számban, a magyar urlovasok képviseletében dr. Magyar László és grófBava­­rovszky. A vidék polgársága is nagy számban jött el a temetésre. A beszentelést Illek újpesti plébános végezte nagy segédlettel, a koporsó­nál Fazekas Ágoston Pestvármegye főjegyzője mondott megható beszédet, ecsetelve az elköl­tözőt tnek patriotizmusát és a közügy terén ki­fejtett buzgalmát. A ravatalra igen sok koszo­rút helyeztek. A koporsót hatlovas kocsi vitte a rákospalotai sirkertbe. Két oldalt pestvár­megyei hajdúk haladtak kivont karddal és ki­vonult a rakospalotai tűzoltóság is. — Májusi előléptetések a honvéd­ségnél. A hadsereg hivatalos lapja közli a májusi előléptetéseket a honvédségnél. Az elő­léptettek közt találjuk a következő, Vácon jól ismert katonatisztek neveit: Alezredes lett báró Marschall Gyula őrnagy, őrnagy lett Plank Ede 1. oszt. százados, II. osztályú századosok lettek Szalacsy Sándor és Nádossy György fő­hadnagyok, főhadnagygyá előlépett gróf Csáky Kálmán. — A becsületes megtaláló. Balsors üldözte-e K. tisztviselőt, vagy pedig a szerencse kedvezett-e neki? Erre a kérdésre nehezen tudna felelni az olvasó, a mikor elolvassa az alábbi igaz történetet. K. a Fő-uton lakik s éppen hazafelé tartott tegnap, a mikor házának kapujában egy százas­bankót talált. Természetes, hogy az első pilla­natban zavartalan volt az öröme, de üün körülbelül ilyes gondolatok forogtak a tejében : — Eltegyem, ne tegyem? . . . Lem tud róla senki . . . Pompás, szép ajándékot veszek nőm­nek . . . Hogy fog örülni! . . . Hm, de az, a ki elvesztette, most busul . . . Szegény ember . . . Ha nem az övé volt, becsukják; ha az övé volt, talán öngyilkossá lesz . . . Eh, legyünk becsületesek I Megindult a kapitányság felé, de nem ért oda. Egy kirakat nagyon elcsábította s lleki­­ismeret ide, lelkiismeret oda : megvett egy pár fülbevalót ötven forintért. A drága jószággal hazament. Felesége sirva fogadta. — Mi a bajod ? — Se . . . semmi. — No, ne sirj. Talán megvigasztal ez az ajándék. A gyöngéd férj átadta feleségének a függőt. Az asszony könyein keresztül is mosolygott rá. — Honnan vetted ? — Találtam száz forintot . . . — Te ... te találtál ? — Persze. Én . . . én pedig . . . — Te is találtál ? — Nem. Én meg elvesztettem száz forintot, pedig csak a kapuban voltam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom