Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

2 VÁCI HÍRLAP melynél a tettest nem érik letten, vagy a véletlen es egyéb a rendőrségen kívül álló tényező nem szolgáltatja őt a ható­ság kezébe, a bűneset kinyomozatlan ma­rad. A vidéki Pilavália évenkint száz és száz esettel gyarapítja a fel nem derített bűntények szárnál. S ennek okát ne keressük egyébben, minthogy a törvény a vidéki rendőrségek szervezését és íöntartását teljesen a vá­rosokra bízza. Hozzá való érzék és ludás nélkül szervezték országszerte a közbiz­tonság fentartására hivatott testületeket, melyeknek élén legtöbbnyire bürokrata emberek állanak, kik rendőreiket betaní­tani, kiművelni azért nem tudják, mert maguk is édes-keveset értenek a rendé­szet tudományához. Mert nagy és nehéz tudomány ez, melynek elsajátításához alapos elméleti és gyakorlati tanulás szük­séges. Az sem válik hasznára rendőrségünk­nek, hogy felsőbb hatósága a már min­den izében elavult vármegye. Impulzust, intenciókat, szakismeretet, anyagi és er­kölcsi támogatást, kellő felügyeletet ez a forum már nem tud nyújtani. Manapság csakis az államhatalom az, mely ez irány­ban kötelességét teljesíteni tudja. S szer­vezetileg az államhatalom csak annyiban áll összefüggésben a rendőrséggel, hogy a rendőrkapitányokat a főispán nevezi ki. Mig az állam nem veszi kezébe a köz­­biztonság ügyének gyökeres rendezését, addig a rendőrség mindig tökéletlen fél­intézmény lesz. Ezt az igazságot körül­belül mindenki elismeri már, de hogy érvényre jusson, arra egyelőre nincs ki­látás. De ha már nem is államosítják a rend­őrséget, azt mindenesetre meglehetné az állam, illetve egy rendeletével a belügy­miniszter, hogy a rendőrség és államha­talom közötti összefüggést szorosabbá teszi s a mennyire csak lehet, kiveszi a vár­megye mint felsőbb hatóság kezéből. A csendőrség és a fővárosi rendőrség pél­dája megmutatta, hogy milyen jótékony átalakító hatással van a közbiztonsági testületre a közvetlen, illetve közvetle­nebb állami felügyelet. Választások a városházán. Személyek : A polgármester. A kijelölő választmány. A főjegyző. A jelöltek. A városatyák. Több hang. (Történik a városházán, április 22-én délelőtt 11 óra 10 perckor. Künn a folyosón egy csomó polgár gratulál Jánosdeák Márton rendőrbiztos­­nak, benn az előszobában elfogják Regele Gézát, végül a nagyteremben megtalálják Bárdos Ernőt, a mint a megjelentek névsorát állítja egybe. Mindegyiknek gratulálnak a megválasz­tatásukhoz. Benn a teremben ritka nagy szám­ban a városatyák.) A polgármester: Tisztelt választó közgyűlés! Van szerencsém bejelenteni, hogy a mai köz­gyűlés tárgya a megüresedett közgyámi állás betöltése. Előre láthatólag megüresedik a rend­őrbiztosi, valamint a kiadói állás s úgy a köz­gyámi állásra, mint ezekre kiirtani a pályázatot, mint az alispán helyettese. Megnyitom a köz­gyűlést és van szerencsém bejelenteni, hogy a közgyűlés előtt a kijelölő választmány tartotta ülését. Az alispán úr Kovách Ernő és Gindrich Jó­zsef urakat jelölte ki, a múlt közgyűlés dr. Frey- j singer Lajos és Gsávolszky József urakat jelölte ki a maga részéről. Minthogy Kovách Ernő úr elutazása miatt távol van, magam részéről, mint alispán helyettes Révész Béla urat jelöltem fiák kellőleg megbecsülni a bécsi nép alkotmány kiküzdési mozgalmát, mert a mellett, hogy katonailag voltunk nevelve, de bennünk, keb­leinkben az édes haza iránti szeretet meg volt, a mely atyánkból és anyánkból keblünkbe oltva volt! Örök emlékezetemben maradnak, a melyeket mint fiatal ember, ezen nevezetes események előfordultával láttam és tap sztaltam. Ezekután István nádor, mint királyi hely­tartó, kapott királyi meghatalmazása folytán, a mibe már a király is beleegyezett gr. Batthyány Lajost azonnal az első függetien magyar minisz­térium elnökévé nevezte ki és megbízta a kormány alakításával. A magyar küldöttség mielőtt hazafelé a hajóra szállt volna egy meleghangú búcsú szózatot intézett a bécsi néphez, mely a magyaro­kat annyi kitüntetés és rokonszenvvel fogadta, a mely igy hangzott: Bécs polgáraihoz! Ausztria népeinek szabadsága feltámadt. Azon veszélyes irány, mely a népek közti egyenetlen­séget ápolta, nem létezik többé, pedig még csak ezután kezdte meg a szívtelen működését! Ezentúl a kapocs, mely mindnyájunkat a szere­tett uralkodóhoz jogara alatt egyesit, nem a közös szolgaság, hanem a közös szabadság köteléke, mely tartós, állandó, elszakithatlan mindnyájunkra nézve, mert mindnyájunk által ápoltatik. Testvérek! A mi kívánságaink teljesitvék. Felelős magyar minisztérium, a nemzeti kép viselők többségéből alakítva, a szabadsajtó és a közvélemény által ellenőrizve, fogja Magyar­­ország ügyeit vezetni. Ez kezességül szolgál, hogy a ti kivánataitok sem maradnak teljesitlenül. Testvérek! Mi egyek leszünk a szabadságban, erősek az egyetértésben, hatalmasok az össze­köttetésben, melyeket kölcsönös vonzalom, őszinte bizalom és az uralkodóház iránti közös szeretet még inkább megerősíteni fognak. Testvérek! Ti éreztétek, hogy ügyünk közös. A szives fogadtatás, melyben részesítettetek bennünket, örökre szivünkbe vésve marad. Üdvkiálltásaitokra a feleletet hazánk földjéről fogjátok viszhangozva hallani. Testvérek ! Köszönjük a szives fogadtatást, a melyre az uralkodó házra, a közös szabad­ságra, Ausztria népeinek testvériségére szivünk­ből fakadó háromszoros éljennel felelünk. Bécs, 1848. március 17-én. A magyar ország­­gyűlés küldöttsége. Ezen búcsú szózatban mennyi anemes ábránd! a mely csak a magyarok ártatlan szivök érzel­mét tanúsítja, mennyi a lojalitási kifejezés az uralkodó ház irányában, a mely mondhatni, hogy olyan olcsó áron vásárolta azt meg a j népe kebeleiből, hogy ezt mint egy drága I gyémántot kellett volna neki megbecsülni és j azt a jövendőben értékesíteni. Milyen boldogok, mondhatni ideális boldogok lehettek volna a népek és az uralkodó ház közösen! De az a sötét démon, az a kamarilla, valamint minden gonosz a jónak az ellensége, végkép megron- 1 ki a bizottságba. A bizottság ülését megtartva j a közgyámi állásra Jánosdeálc Mártont . . . A városatyák: Éljen, éljen! A polgármester: a rendőrbiztosi állásra Regele Gézát és Andrássy Sándort . . . A városatyák: (egyhangúlag.) Éljen Regele! Éljen ! A polgármester: a kiadói állásra Bárdos Ernőt jelölte. Kérem a főjegyző urat a kijelölő választmány jegyzőkönyvének felolvasására. A főjegyző: (felolvassa a kijelölő választmány jegyzőkönyvét.) A polgármester: E szerint Jánosdeák Mártont egyhangúlag megválasztott közgyámnak jelen­tette ki. A városatyák: Éljen ! A polgármester: A rendőrbiztosi állásra pályázott Regele Géza és Andrássy Sándor... j A városatyák: Éljen Regele, Regeiét akarjuk ! A polgármester: Ezennel Regele Gézát egy­hangúlag megválasztott rendőrbiztossá jelen­tem ki. A kiadói irnoki állásra . . . A városatyák: Éljen Bárdos, éljen! A polgármester: Bárdos Ernő fogalmazó gyakornokot egyhangúlag megválasztott kiadói Írnoknak jelentem ki. A városatyák: Éljenek mind ! A polgármester: A mennyiben a megválasztott tisztviselők jelen vannak, felkérem őket, hogy az eskü letételére jelenjenek meg. (Az uj tisztviselők a zöldposztós asztal elé vonulnak.) A főjegyző: (Olvassa a rövid eskü mintát.) A polgármester: (az eskületétel után) A magam részéről nem kívánhatok mást, mint kitartást, szorgalmat városunk felvirágoztatá­sára ... A közgyűlést ezennel bezárom. (A városatyák gratulálnak egyenkint a meg­választott tisztviselőknek. így aztán a gratulá­­lás közben múlik az idő : a közgyűlés vége 11 óra 48 perckor.) tóttá és vérbe fürösztötte ezen testvéries és harmonikus egyetértést a népeknek egymás közt, úgy az uralkodó ház közt is ! Mintha az ördög irigyelte volna meg, mint a két fél, az uralkodó ház és a népek közti ideális egyetértést! Ezek után elmentek a magyarok Bécsből, itt pedig lassankint minden az uj viszonyokhoz alkalmazva csendes mederbe merült. Ezzel elmúlt Becsnek ezen öt napi mozgalma, mely minden régit felforgatott és a népeket egy egészen uj szférába varázsolta át. Ezen öt napi események olyanok voltak, a melyek századokra fognak kihatni Ausztria és Magyarország fejlődésének viszonyaira. A mely minden régit felforgatott és mindent újat teremtett! A bécsi eseményeket és az én magány viszonyaimat bővebben leírja, a március 25-én atyámhoz irt újabb levelem, mely ekkép szól: Kedves Atyám! Örömmel vettem leveleit és az utolsónál csodálkoztam, hogy kedves atyám annak Írása előtt levelemet még nem kapta meg, mert én 15 én irtani, melyben körülményesen leírtam az itteni három napi eseményeket. Itt Bécsben azóta nem is történt valami oly nagyszerű, mint az első napokban, mert mi­után a király Ausztriának szabadsajtot, nemzeti őrséget, Constituciót adott, igen megnyugodtak a felhevült kedélyek. Különösen a magyarok igen nagy becsbe jöttek a bécsieknél. Kossuthot mindenfelé éltetik és a mint mondják, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom