Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-10-09 / 41. szám
VÁCI HÍRLAP <9 Benn a közgyűlési teremben úgy néz ki minden, mintha nyár volna. A városatyák unalmasan tologatják ide-oda székeiket, nyárias a tárgysorozat (kis nyolcadiven fekszik mindenki előtt, nem volt érdemes árkusos papírra nyomatni) s az ellenzék (ha van ilyen is nálunk) ásitozva nézett le a városház előtt hervadozó Konstantin-térre. Zádor János, az elnöklő polgármester, nem tud komoly arcot vágni ehhez a rövidke tárgysorozathoz, csak Reiser Béla néz méla búsan maga elé, mintha egy gondolat bántaná: — Mit szól Géza, az Abbázzia főpincére, hogy elmaradtam a délutáni pikkolómról s Eötvös Károly nem lesz-e nyugtalan, hogy ma délutád nélkülözni fog az Abbázia hires asztalánál ? Göndör Sándor a város fiatal főjegyzője is lenézőleg pillant arra csekély kis akta halmazra, melyet a szolga elébe tett s mindjárt el fogja referálni. Mintha mondaná: — Igazán nem érdemes ambiciózusnak lenni! Csak Freysinger és Gsávolszky nem unatkozik. Nekik mindig beszélniük kell, nem ugyan a városi tárgysorozathoz, hanem a megyei közgyűlés tárgyaihoz. Most beszélik meg a városi közgyűlésen, hogy hogyan opponáljanak majd a megyénél. Ilyen csendes hangulatban ugyan kinek lett volna kedve a tárgysorozat iránt érdeklődni és ne tessék rossz néven venni, igazán többen nem voltak jelen harmincnál a városatyák közül. A mit ma a városházán tesznek, ahhoz nem kel' hozzászólni, ott csak helyeselni lehet. Az „általános helyeslések“-hez pedig minek is kell több városatya ? A polgármester jelentései. Ebben a nyugalmas percben megszólal Zádor polgármester csengetyűje (a mely most nem a csendért hanem egy kis figyelemért könyörög) s hozzá kezd' a jelentéseihez : -* * — A tárgysorozatba 12-ik pontul felvettük még Dunabogdány kérelmét, mert hetivásárokat akar tartani. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Reiser Béla, dr. Gsányi János, dr. Freysinger Lajos és Trümmer Sándor urakat kérem fel s Őszi dal. Irta : Zboray Aladár. Búcsúzzunk el, kis Fifin. Rőt levél vegyül a zöld lombok közé s hiába tikkasztó a levegő, hiába fojtogat a hőség, — ne tagadjuk — ősszre hajlott már az idő, szomorú, lombhullató őszre. Észrevétlenül, némán hull a levél, de hull kérlelhetlenül, visszatarthatatlanul. Talán mire újra ébredünk, elhullott mindannyi s egy orozva támadt szél szerte szórta az utolsó hírnököt is, a mely tavaszról, reményekről, szerelmes álmákról hozott hirt. Engedd, üljek a lábaidhoz, mint egykoron i — régen — a mikor még a tavaszról daloltam : tekints rám még egyszer úgy, mint akkor, a mikor a vörös virágát bontogatta a vadgesztenye ; fürödjék meg még egyszer a lelkem a te szemeid verőfényében — azután búcsúzzunk el, — búcsúzzunk el a szerelemtől, — a boldogságtól, — búcsúzzunk el attól az üdvtől, a melyről együtt' álmodoztunk, — a melyett együtt nőm tudunk megbecsülni soha. Mid voltam én neked ? Délibábja a szivednek, semmi egyéb. Ha láttál, gyorsan rám untál, hisz csak ?z eltikkadt vágy dobott a felszínre: ha nem láttál, a hitelesítés azt hiszem, e hó 11-én megtörténhetik. Megemlítette, hogy júliusban és augusztusban a városi pénztárt megvizsgálta s minden a legnagyobb rendben van. — Helyes! kiáltotta valaki hátulról. Az a valaki úgylátszik a város pénzügyei iránt érdeklődik legjobban. A püspök 500 forintja. Göndör főjegyző meghatottan olvasta fel dr. Schuszter Konstantin megyés püspök levelét, melyben a püspök 500 frtot ad Vác város közönségének, hogy a szeptember 11-iki gyászközgyűlés határozatait könnyebben megvalósíthassa. Mindenki meghatottan gondolt a főpásztornak erre az újabb gondoskodására s a város is hálával fogadta. A levél pedig odakerül a többi püspöki irat mellé, melyet külön szekrényben: „dr. Schuszter Konstantin megyés püspök levelei“ cim alatt kezelnek. A szüret és a virilisták. Vigabb témát szedtek most elő: Mikor szüreteljünk? A város polgármestere október 3-tól 30-ig terjedő időt jelölte ki. A közgyűlés is jónak látta ezt a terminust elfogadni. Azután ez a bizottság, mely a virilisták névjegyzékét összeállította jelentette, hogy kész a névjegyzék s akár ki is lehet belőle hagyni egykét nevet. Ki is hagyták Reiser Henriknét és özv. Ströszner Györgynét, helyettük rögtön Terpitz Károlyt és Glasl Jakabot rukkoltatták előbbre a póttagok közül. A közgyűlés ezzel a jegyzéket végérvényes névjegyzékké jelentette ki. Ép úgy végérvényesnek ismerte el az 1899-ik évben megejtendő községi képviselőválasztásra jogosultsággal bírók névjegyzékét is. A vásárok. A tanács jó előre gondol a vásárokra. Még két vásárunk van hátra, már is egybe állította a jövő~evi vasárnapokat. Minden úgy marád mint az idén, csak a márciusi virágvasárnapi vásárt akarják márczius 26—27-ről 12 —13-ára áttenni. Az előbbi napokon az izraelita ünnepek miatt nem lehet nagyobb forgalom. Ezért majd előbb megkérdik a 30 kilométeren belül vágytál utánam, mert hozzám szoktál, mint az árnyékodhoz. És mim voltál te? Életre kelt álma a szivemnek, a melyet azonban, mint minden álmot, soha sem mondhattam egészen a magaménak. És megmaradtál édes álomnak, a melyet oly nehezen feledünk, J a melyet visszavárunk mindenha — és a me- , lyet nem fogunk bírni egészen soha. Búcsúzzunk el, kis Fifin. Hullnak a levelek, elpusztulnak az álmok. Nagyon hidegek már az éjszakák és a mi szivünk nem elég meleg, hogy fölmelegitsük egymást. A tied üldözi a boldogságot, az enyém édes álmát siratja, egyik sem ér rá szeretni. Te a jövőt várod, én a múltra vágyom. Elveszítettük a jelent kis Fifin, pedig csak a jelen boldogít. * Öledbe hajtom fejem s mig puha kezeddel simogatod lázas homlokom, ezerszeresen érezem mennyit veszítettem benned. Ne hallgass most a szavamra. Ha vádollak, gondold, hogy lázas álomban beszélek ; ha rajongok, hidd, hogy mámoros a szivem. Ládd, a mi időnk közelgett el. Alkonyat j száll alá, — bűbájos, árnyvesztő alkonyat, j Ilyenkor álmok zsonganak körülöttünk ; régi, meghalt álmok, a melyek visszajárnak kisérteni. Hunyd le a szemedet, szálljon vissza lelked a mi megzavart álmodozásunkban s ha fekvő városokat, hogy nincs-e kifogás; az új határnap ellen s aztán majd a miniterhez fordulnak, hogy március 12—13-án lyen a virágvasárnapi vásár. A pénzügyi bízott,g. A pénzügyi bizottságnak is volt jtnteni valója: Kiss Józsefné kegydíjáról és arróhogy a költségvetés egyes tételei már kímélték. Kiss Józsefné kérvényét úgy intézték elnint már megírtuk: a gyermekek fognak Réves korukig 59—50 frtot kapni, a másik ü;ben pedig az összes még ki nem merült telek terhére a városi tanácsnak megadták aátruházást. Dunabogdány kérelme utolsó volt. Hetivárt akar tartani, a városi tanács ellenzi, fgy miért, nem volt rá kiváncsi senki, mert mdenki a szüretről beszélt s invitálták egyn?t hangos, vig szüretre. A kinek pedig nincs slője, az előre megszökött már a közgyűlési. Reiser Béla sietett a vonathoz, gondolta, m nem késik le a három órai vonatról s Eötv Károlynak nem kell ma őt nélkülöznie . . . Színészek a közönségről és magukról. Vác. október 7. Csütörtökön kezdte Havy Lajos szintársula tával az előadásokat a Kúrián. Ez után pedig a helyi lapokban oly sokszor visszatérő kijelentést is tehetjük: a váci közönség nem párjtolja a színészeket. Ha valamely színtársulat, úgy Havyé a múltban is, a miről már meggyőződhettünk s most is, a miről most győződhetünk meg, megérdemli a rokonszenves felkarolást. A társulat azonban nem búsul: vig jókedvvel játsza meg esténkint a darabokat, mintha telt ház előtt játszana s bízik benne, hogy Vác fog még adni jó közönséget is. Ezt a jókedvet felhasználta egyik munkatár' sunk s három kérdést intézett a társulat hölgy és férfi tagjaihoz, hogy nyilatkozzanak: 1. Mit tartanait a vidéki publikumról ? 2. Melyik a legkedvesebb szerepük ? 3. A fővárosi szinészvilágból ki az ideáljuk ? a valóság soha sem tudott állandóan boldogítani, csaljuk meg álommal a lelkünket, mert nagyon sokat el kell felednünk, hogy jó szívvel gondoljunk egymásra, hogy legalább az emlékeink legyenek boldogok, ha az életünk, — a mi közös életünk — nem volt az. Mert nem volt az. Téged, kis szivem, megcsalt a vágyad. Szeretni vágytál minden áron, kerested az üdvöt, a mámort, a boldogságot, kerestél valakit, a a ki kivirágoztassa a szivedet s a mikor az utadba tévedtem, azt hitted, a Végzet hozott az utadba. És — megcsalódtál bennem, mert nem ismered önmagadat. Azt hitted, csak vágyaid vannak s ime tapasztalod, hogy a szived üres marad. Azt hitted, hogy a láz és mámor az életed, azt hitted a vágy. gyötör, pedig a szived beteg, kis Fifin. Bizony a szived! Az a hóbortos, vergődő női szív, a mely eped egy szerető szív után, a mely üresnek érezi magát s a melyet olyan nagyon jól elzársz mindenki elől, hogy soha, senki sem fogja betöltheti)i. Te a szerelmet tárt karokkal és zárt szívvel fogadod és panaszkodol, hogy rnegcsufolt a természet, hogy nem születtél a boldogságra. Vádolod magadat, hogy rossz vagy, pedig csak az a hibád, hogy nagyon félted a sajátszivedet.
