Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A szivarhamu. (Történet Vác és Budapest közt.) Budapesti levelezőnktől. Egy kicsit kényes tán az a téma, a melyre föl akarom építeni az alább következő kis történetet. Szolgáljon azonban mentségemül, hogy a főváros életének egy napról-napra szembeötlőbb jelenségéről van szó s hogy ez a jelenség egyik kiegészítő része minden nagy város társadalmi lélektanának. Értem azt a szimptomát, hogy mennyire szaporodik a mi szép fővárosunkban egy olyan kaszt, igy kell neveznem, a melynek Párisban már régen bizonyos társadalmi súlya van, bárhogyan védekezzenek is ez állítás ellen a moralisták: a kisebb és nagyobb kaliberű kokottok. A párisi lapok közül sok az olyan, a mely nem ir. teszem, lóversenytudósítást a nélkül, hogy meg ne említse a jelenvoltak közt, igaz, hogy egész küiön, a szép I). kisasszonyt, a sikkes S. úrnőt, a bájos lady 0-t. Ezek, kérem, mind kokottok, bárhogyan csűrjük-csavarjuk is a szó értelmét. Ha itt elég helyem volna, fölemlíteném, hogyan szaporodtak föl Páris fejlődésének egyes stádiumaiban ezek a hölgyek, a város gyarapodásával egyenes arányban. Nemcsak azoknak a nőknek a száma szaporodik naponkint, a kik tisztára csak a barátjuk vagy a barátaik generozitásából élnek s csupán a forma kedvéért tagjai valamelyik színpadnak; hanem szaporodik a kalandornőké is. És akad ezek közt nem egy, a ki ugyancsak veszedelmes. Tíz évvel ezelőtt még egy kis szenzációt keltett, ha valamelyik jobb vendéglőben megjelent egy magános hölgy, úri ebédet rendelt, utána fekete kávé mellett cigarettára gyújtott s végül jó borravalót hagyva, távozott. Tiz évvel ezelőtt az ilyen hölgyek, főképp ha elegánsak voltak, bizonyos feltűnést keltettek. Ma? Tessék délben vagy este bármelyik jobb vendéglőt, vagy fogadó éttermét fölkeresni, mindegyikben akad legalább egy, de kettő-három is. Urias tempóval szívják a cigarettjüket s minden tartózkodás nélkül kacérkodnak a pikkolóval és a legjobb törzsvendéggel egyaránt. Kik ? Mik ? Senki sem tudja. Talán a pincér, de az nem mondja meg. A vendéglőbe járó hölgyek elegánsak, szép lakásuk van, többnyire a Kerepesi-uton vagy annak mellékutcáiban, de a Körúton is, meg egyebütt laknak, a ruhájuk drága, ékszerük sok van, könnyen ösmerkednek, de ha kiérzik a velük ösmerkedő férfiből, hogy kissé tapasztalatlan, vagy pláne, ha megtudják róla, hogy nős, rögtön taktikát változtatnak, igen begombolkoznak. Hogyne, hisz’ ez ingerli az embert. Leveleket iratnak maguknak, gyakran sokáig vezetik orránál fogva az áldozatukat, a mig végre meghallgatják. A levelek, vagy csupán a férfival való ösmeretség, aztán adott alkalomkor igen jó zsaroló eszköz s ismerek magam is egy fiatal urat, a ki, hogy mennyasszonya kezébe ne kerüljenek, efajta leveleit nyolcezer forinton váltotta magához . . . E kissé széles alapon pedig hadd mondom el most történetemet, a melyből, a szokástól eltérőleg, most mindjárt levonom a tanulságot; ugyanis tessék jó szivart szívni s tessék hidegvérűnek lenni idegen, de nyájas hölgyekkel szemben. Ennek a hónapnak az első napjaiban, egy szombat délben, a nyugati pályaudvar első osztályú várótermében két utas várakozott a 12 óra 25 perckor induló váci vonatra. Az egyik jól ösmertj fővárosi gavallér, pénzes, társaságbeli ember, a mit a francia trésrépendűnek nevez; foglalkozását legjobban egy kérdőjellel lehetne meghatározni, de tudjuk róla mindnyájan, hogy elegánsan él, sőt számozatlan kocsija van. Kitünően reggelizett és kellemesen emésztve járt föl-alá a váróteremben, a melyben kívüle csak az említett másik utas volt. Ez a másik huszonöt-huszonnyolc év közt lehetett, arca érdekes, szeme sötét, a haja divatos sárgára festve: mert hölgy volt. A ruházata keresetten egyszerű, szürke kockás angol ruha, a fején fekete puha férfikalap fátyolkával, a vállán egy kis samoaszinű pelerin. Csupán kis bőrtáskája volt, bágyadt zöldszinű fényes nikkel-veretékkel. Egy fotelben ült és francia regényt olvasott. Az ösmeretes világossárga papirtábláról leritt a cim: Mensonges, Bourget hires regénye. A portás bejött és tisztelettel jelentette, hogy a váci vonat már készen áll az első vágányon. A férfi nyomban kiment, a hölgy benn maradt a váróteremben. A mikor aztán a portás másodszor is jelentette: Beszállani ide, meg ide, meg ide, Vác felé, a hölgy fogta a kis • táskáját s kisétált a perronra. A vonat kicsi volt, első osztályú kocsi csak egy. Rövid habo- i zás után a hölgy fölszállt és a folyosón állva | maradt. Közben a vonat elindult. Erre a hölgy | belépett a középső fülkébe, a melyben vélet] lenül a mi gavallérunk is benn ült. Fejbiccentéssel köszönt, a férfi megemelte a kalapját. Ezzel a hölgy az úrral szemben helyet foglalt, elővette a francia regényt s tovább olvasott. Kis vártatva letette a könyvet, körülnézett, I s kissé összevonta a vállán a gallérkáját. Az ur éppen e percben elővett egy hatalmas szivart s kérdő pillantással, karjának azzal a bizonyos oldalmozdulatával kért engedelmet, hogy rágyújthasson. A hölgy sem szólt, csak kissé lecsukta, meg fölemelte a szemehéját s mosolygott. Szép feher foga volt. Öt perc múlva ő nagysága ismét fázósan körülnézett, a férfi nyugodtan szivarozott. Erre a hölgy fölkelt, behúzta a fülke ajtaját, majd ismét visszaült a helyére s tovább utazott. De megint csak pár percig, mert ekkor, mintha még mindig fáznék, összedörzsölte a két kezét. A férfi csak nem reagált. Erre ő nagysága fölállott s a hideg-meleg-csapot melegre iparkodott fordítani. Nem ment. Visszafordult, de utitársa szivarozva bámult ki a kupé ablakán. A hölgy boszankodva visszaült a helyére, megint olvasott egy darabig, végre egy félhalk „Eli!“ kiáltással letette a könyvet s ujjaival dobolni kezdett az ablakon. A férfi gondosan és látható élvezettel szívta a szivarját. Most a nő halkan, ábrándos arckifejezéssel dudolgatni kezdett a Gesák-ból a Mimóza bájos dalát: » . . . Dalolj ha'jó vendég akad, Habár a szived is megszakad . . .« és egyenesen a férfi szemébe nézett. Semmi hatás így ment ez jó darab ideig. Végre a vonat közeledett Vác felé. Ekkor a -hölgy hirtelen fölugrott, gyors és gyakorlott kézmozdulattal öszszekuszálta a haját, egyszeriben végigszakitotta a ruhaalját, a kis pelerint félre csapta a hátára s egyetlen szökéssel a vészféknél termett, a melyet erősen megrántott. Két perc múlva a vonat nyílt pályán megállott, a kalauz és egy idegen úr berohant. A mi férfi-utasunk nem mozdult a helyéről. — Kérem, segítsenek, hörögte a hölgy, ez az ember megtámadott, becstelen merényletet akart ellenem elkövetni ! A kalauz és az idegen fölháborodva támadt rá a még mindig nyugodtan szivarozó budapesti gavallérra : — Innen ki nem szökik! Itt marad Vácig, ott majd átadjuk a rendőrségnek. Közben a vonat megint megindult s pár perc múlva befütyült a váci pályaudvarra. A jelenlevő rendőrbiztost nyomban behívták az elsőosztályú szakaszba, a hölgy sírva és szégyenkezve mondta el a szörnyű merényletet, a biztos pedig a férfi felé fordult: — Kövessen! Válasz helyett a fiatalember az ujjával rámutatott szivarjára: a jó havannarudnak több mint a fele hamu volt, szép, fehér, egyenes hamu, a mely okvetlen leesik, ha az ember kiveszi a szivart a szájából. A rendőrbiztos elértette azonnal. Mikor támadta önt meg ez az úr? kérdezte a nőtől. — Öt perce, volt a válasz. — Ez a hamu legalább egy félórája van a szivaron, szólt erre szárazon a biztos . . . A dolog vége az lett, hogy a hölgyet viszszaküldték Budapestre, innen a rendőrség tegnapelőtt toloncolta haza, Vasmegyébe, illetőségi helyére. A morált lásd föntebb. Helyi és vidéki hirek. — Falcaik Dezső dr. Pozsonyban. A Váci Hírlap volt szerkesztője és városunk volt aljegyzője, dr. Falcsik Dezső valószínűleg Pozsonyba teszi át lakását. Falcsik Dezsőt tudvalevőleg Egerbe jogakadém'ai tanárnak választották meg. ügy látszik, hogy a nagyműveltségű tanárt Eger nem elégíti ki s most, hogy megüresedett Pozsonyban a jogakadémián a büntető jogtanári tanszék oda pályázott. A kijelölést a bizottság e héten ejtette meg s első helyen kandidálta dr. Falcsikot a tanszék betöltésére. Pedig oly kiváló jogtudósok pályáztak, a kik kormány megbízásából külföldi tanulmányutakat tettek s a jogtanári diplomát is a külföld leghíresebb egyetemein szerezték meg. Minthogy Falcsikot első helyen jelölték, bizonyos is a megválasztatása, a minek váci ismerősei és jó barátai szívből örvendenek. — Lencso Margit éneke. Lencso Ferenc dr. kedves szép leánya, Margit a múlt vasárnap a nagytemplomban énekelt egy szép magyar egyházi dalt. A kisasszony csengő hanggal rendelkezik, a mely szépen érvényesült a hatalmas templomban. — Kovach Ernő Aradnak. Galsai Kovách Ernő 48-as őrnagy kedves emléket juttatott a vértanuk városának Aradnak. Ő végig részt vett 1848-ban Arad ostrománál s igy szemtanúja volt az ott lefolyt nagy jelentőségű eseményeknek. Most, hogy a legendás idők jubileumát üljük, Kovách Ernőnek az a jó gondolat jutott eszébe, hogy Arad ostromát leírja s megküldi a városnak, hogy legyen egy élő szemtanúnak hiteles leírása Arad birtokában. Az ostrom leírása, mely az 1848-as időket napról-napra híven követi, több száz oldalra terjed s jó időbe telt, mig Kovách azzal elkészült. Most érkezett meg Salacz polgármestertől a levél, a melyben meleg szavakkal köszöni meg Kováchnak fontos és szép munkáját s tudatta vele, hogy a könyvet a város könyvtárában helyezték el örök megőrzésre. — A jelmez-estély. A január 8-iki jelmez-estély ügyében minden héten gyülésezik a rendező-bizottság a kath. kör helyiségében. Annyit már tudunk, hogy a mulatság színhelye, a Kúria nagyterme Ízlésesen lesz feldíszítve s az egyes táncok szünetei közt kellemes szórakoztatásról gondoskodik a rendezőség. Hogy miből fog állani ez a szórakoztatás, nem árulhatjuk el egyelőre. A fiatal táncosok egyébként már gondoskodnak jelmezekről s ha bárki jelmezt be akar szerezni, az forduljon a körhöz, a melynek helyiségében szívesen szolgálnak felvilágosítással, hogy hol lehet kölcsönben olcsón ízléses jelmezeket beszerezni. A hölgyek nagy része is erősen készülődik az estélyre
