Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

4

s oly nagy a titoktartás, hogy jelmezeiket el ne áruljak, hogy azokat vagy Budapesten, vagy otthon készíttetik el.

— Egészségügyi felügyelő Vácon.

Dr. Reisz Gedeon, egészségügyi felügyelő a múlt héten Vácon járt és megtekintette a városi kórházat. Kijelentette, hogy a körülményekhez képest a kórház elég jó, de azért sietni kellene a Constantin-kórház felépítésével, hogy egy oly nagy város, mint Vác teljesen modern kórházhoz jusson.

f Rappensberger József. Vác város köztiszteletben és szeretetben álló polgára, az öreg „mérnök bácsi“ nincs többé, hosszas szenvedés után elköltözött az élők sorából. Alig van Vácon vele egykorú ember, ki polgártársai szeretetét oly osztatlanul bírta volna, mint ő — jellemszilárdsága, hazafias gondolkodása és főleg családapai erényeinél fogva. Rappensberger József Selmecről, egy ottani, stíriai származású bányász-család kebeléből került városunkba. A gimnáziumi tanulmányokat vágezve, belépett a piarista rendbe és egy évig tanárkodott, midőn kiütött a 48-as szabadságharc, Rappensberger, ki még ekkor nem volt felszentelve, kilépett a rendből s a honvéd tüzérségnél tett szolgálatot. A szabadságharc után a rendbe többé nem lépett vissza, hanem a budapesti műegyetem hallgatója lett s elnyerte a mérnöki oklevelet. Mint mérnök nagy munkát teljesített Szabolcsban a Tiszaszabályozás körül Benkár Dénes főnöksége alatt. Benkárral a szabályozási munkák bevégzése után Vácon telepedett meg s ő volt a környékbeli falvak és Vác tagositó mérnöke. 1869-ben pedig a püspöki uradalom mérnökévé neveztetvén ki, e hivatalát nagy hűséggel és pontossággal töltötte be a legutóbbi napokig. Nagy családot hagyott hátra — becsületes, tisztán munkája után élő ember sorsa szerint szegényen, de nem vigasztalanul, mert az a közszeretet, melynek a boldogult osztályosa volt életében, örökül maradt családjára — s az emberi szeretet hatalma nagy, kivált, ha ott is gyökeret vert, a hol a hű szolgálat kéri, mondjuk, követelve kéri — a méltánylást. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Rappensberger Józsefné szül. Kulcsár Anna, saját és alulirt rokonság nevében megtört szívvel jelenti feledhetlen férjének, a legjobb apának, szeretett nagyapának, illetve apósnak, sógornak és rokonnak Rappensberger József váci püspök-uradalmi mérnöknek hosszas szenvedés után f. hó 13-án éjjeli 11 órakor, életének 72-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei f. hó 16-án délután 2 és fél órakor fognak a halottas háztól (Kovács Pál-utcza 1. szám) a római kath. szertartás szerint az alvárosi sirkertbe eltemettetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. hó 17-én délelőtt 10 órakor fog a váci székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Vác, 1898. december 14. Béke hamvaira ! Rappensberger Andor m. kir. főerdész, Kiima Józsefné szül. Rappensberger Jolán, Szőke Józsefné szül. Rappensberger Anna, ifj. Rappensberger József mérnök, Rappensberger János, Rappensberger István, Rappensberger Szidi, Rappensberger Mariska, Rappensberger Sándor, Rappensberger Imre gyermekei. Rappensberger Laci, Emma és Gyula, Kiima Ilonka, Ede, Annus és Kálmán unokái. Bérezi Márton , nyug. m. kir. főerdész, özv. Gregor Mátyásné szül. Rappensberger Alojzia, Rappensberger Terézia testvérek. Kulcsár János, Kulcsár Ernő, Kulcsár Ágoston, özv. Cservenitz Mihályné szül. Kulcsár Erzsébet, mint sógornő és sógorok. Rappensberger Andorné szül. Hauszner Emma menye. Kiima József kataszteri mérnök,

VÁCI HÍRLAP

Szőke József vasgyári tisztviselő mint vők. Benevits János nyug. püsp. urad. számvevő, Benedek Lajos nyug. vármegyei levéltárnok. Az elhunyt temetése e hó 16-án ment végbe. Megnyilatkozott itt az a szeretet, a mely az elhunytat s az a tisztelet, mely a családot környezi : Ott volt az egész város intelligenciája kivétel nélkül.

— Jön a karácsony ! Deczember elején jámbor emberek fejszeesapásaitól visszhangoznak a Szepesség dús fenyőerdői. A hónap közepe felé, aztán megindulnak a kisded birnami erdők az ország minden része felé, különösen pedig Budapestre. A piaczok improvizált fenyőerdői messzire túlszárnyalják a vendéglők és kávéházak „kerthelyiségeit“ gazdag| ság dolgában. Nagy gyermeksereg settenkedik az üres, tüskés lombok körül és édes sejtéssel nézik az ünnepre készülő mamák bevásárlásait. A nagyok sem nézik minden megilletődés nélkül. A karácsonyfa a legjobb és legkedvesebb emlékeztető az elmúlt jobb időkre, a boldog gyermekkorra.

— Halálozás. Hauer József e hó 14-én

«

hosszas szenvedés után 67 éves korában elhunyt. Halálát neje és bátyja gyászolják. A temetése e hó 16-án ment végbe nagy részvét mellett.

— A Fürge pillén. Hó van immár a Vértesen, hideg téli szél süvít végig a Dunán, a Fürge pihenőre tért. A váci propeller-társaság beszüntette járatait a Duna két partja közt. A Fürgét, mely különösen a dunapartiak büszkesége, jövő tavaszig nem látjuk. A mint halljuk, a részvény-társaság ez idén sikerrel evezett át a deficiten. Eddig minden évben ráfizetett a propeller járataira, most ez idén legalább a költségeket tudták a bevételből fedezni. Jövőre talán még azt is elérik, hogy egy kis pluszt is kimutatnak a ma még szomorú kis mérlegükben.

— Gyűlés a muzeum-egy létben. A muzeum-egylet e héten gyűlést tartott. Egy miniszteri tisztviselő, a kit a közoktatásügyi miniszter a múzeumok vizsgálatával bízott meg, látogatta meg a csecsemő korát élő intézményt s erről adtak egymás közt hirt az egyesületi tagok. Az egyesület azt határozta, hogy díszoklevelet fog készittetni s a nagylelkű adakozókat fogják ezzel jutalmazni.

— Iskolaszéki tagok választása. Múlt vasárnap folyt le a római kath. iskolaszék tagjainak választása az előző évekhez képest kevés érdeklődéssel. A délelőtt folyamán 71 szavazat adatott be, délután pedig 77 és igy összesen: 148-an szavaztak.

A szavazás lassan indult s csak a délelőtti istentisztelet után kezdett némileg élénkülni.

Egyébiránt a szavazás egész csöndben ment végbe, mert hiányzott a választásoknál nélkülözhetetlen bor és szivar.

A szavazást a múlt számban jelzett bizottság vezette és délután 4 órakor zárta be. Az eredményt esti 6 órakor hirdették ki, mely a következő :

Rendes tagok lettek: Alberty Ferenc, Bucsek István, Haffner Ferenc, Lencso Sándor, Zemanovich József, dr. Franyo István, ids. Korpás Pál, Marossy Ferenc, Meiszner János, Nikitits Sándor, dr. Csányi János, Cseko Pál, Udvardy Kálmán, Balás Imre, Korpás Márton, dr. Zádor János, Kresák József, ifj. Hegedűs Pál és Schmidt Ferenc. Póttagok: Gajáry Géza és dr. Baksay Károly.

Szavazatokat nyertek még: Halmi László, Randweg Mihály, Parti János, Bartoss Ferenc, Balás Lajos, Nagy János, Mihalovits János, Neisz János, Meiszner Rudolf, Sztrecsko János, György Mihály, Almásy József, Olaj Ferenc, Bercsényi János, Velzer Kálmán, dr. Morlin

Zsigmond, Kiss János, Tragor Károly, Máté József, dr. Miltényi Gyula, Kákóczy Ferenc, Pálinkás Antal és Bartos Lajos.

A gyűlést vezető elnök megköszönte a bizalmi férfiaknak szives fáradozásukat, mely után Jankovits Ernő tanító szives szavakban üdvözölte az újonnan megválasztott iskolaszéket.

A tanítótestület f. hó 14-én Újhelyi István kanonok, igazgató elnöklése alatt tartott értekezleten választotta meg az iskolaszékbe az ő kiküldötteit. Megjelentek az értekezleten 16-an, a kik titkos szavazás útján megválasztották : Fodor Imre, Vörös Ferenc és Bartoss Pál tanítókat, hogy a testületet az iskolaszékben 3 éven át képviseljék.

— Jég, vihar és szivárvány. Ámulva nézi az ember a kalendáriumot. Csakugyan decemberben volnánk? Hónak-fagynak nyoma sincs még, sőt a szeszélyes időjárás olyan locs-pocsot hozott ránk, hogy inkább nyárhajló tavasznak hinnők ezt a furcsa telet. Csütörtök reggel ködös, nyirkos, hűvös napra virradtunk. Később a köd leszakadt és mögötte a teljesen szürkefelhős égből szitált az eső szakadatlanul. Délfelé erős déli szél támadt és úgy elfujta a felhőket, hogy egy órára tiszta lett az ég bolt és a napsugarak langyos melege egészen tavaszias hangulatot keltett. Kettőig tartott ez igy, azután a verőfényes égből megint esni kezdett az eső és északkelet felé gyönyörű szivárvány tűnt föl. Bizony nem igen szoktuk meg deczemberben az ilyen nyárias természeti tüneményeket és tiz percig csodálkozva bámulták azt az utcán járó-kelők. Hanem az idő tovább pajkoskodott, mint a rossz gyermek. Egyszeriben újra beborult és óriási szélviharral csakúgy zúgott a zápor eső. Délután aztán meggondolta magát a viharisten és nyilván neki eszibe jutott, hogy végre is tél van. A hőmérő hat fok melegről fokozatosan szállt lejebb, metsző hideg szél sivitott végig a városon, a tavaszi eső nyoma felszikkadt és a higany a fagypontig ért. Csak még a hó hiányzott. De azt ki tudja mikorra tartogatja nekünk az ég! Tán ünnepi ajándéknak. Bizony egy kissé rideg is volna a karácsony. Különben ma reggel se nem állt el a három nap óta dühöngő, csípős északi szél. De megláttuk a havat. A Naszál és a Vértesek jó téli bundát kaptak már: hóban áll mindegyik— Jótékonyság. A vöröskereszt-egylet által felállítandó szegénykonyhára, mely mint már jeleztük, karácsony estéjén nyílik meg, a következő adományok érkeztek be: N. N. úrnő választmányi tag 10 frt, özv. gr. Crouy Frigyesné 10 frt, özv. Gosztonyi Jánosné 1 frt, gr. Crouy Károlyné 20 frt, Lónyay Flóra vöröskereszt egyleti elnöknő 20 frtot adományoztak. Fogadják szives jótékonyságukért az egylet hálás köszönetét.

— Váci atléta a budapesti versenyeken. Megírtuk múlt számunkban, hogy a testgyakorlók köre versenyt rendez, a melyen Vácról Erdős Béni joghallgató is részt vesz. Erdős Béni erőgyakorlatokat mutatott be oly sikerrel, hogy a számos versenyző közt ő nyerte el az első díjat. így most már második kitüntetését szerezte meg Erdős, a ki valószínűleg még több versenyen sikerrel is fog részt venni.

— Találmány a borvizsgálatra. Egy kolozsvári egyetemi professzor nagyértékű találmánya, a melylyel a borok hamisítását meglepő könnyen észre lehet venni. Fabiny Rudolf dr. kolozsvári egyetemi tanár, az ottani borvizsgáló bizottság előadója ez irányban már régibb, rendkívül erdekes és nagyjelentőségű kísérleteket eszközöl s az eredmény igen