Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
2 VÁCI HÍRLAP érthetővé teszik, az itteni talajok nagy részének túlságos szénsavas mésztartalmúban rejlik. Ez okozta tehát, az annak idejében ámbár a legnagyobb jóhiszeműséggel ajánlott, jóságra nézve, különben is nagyon vegyes minőségű Ripáriák kipusztulását. Ennek következtében kerültek le azután a szőlők az immumis homoktalajokra s csak helyenként maradtak fel régi állapotukban még mai napig is, hogy mintegy útmutatók lehessenek a további tennivalókra nézve. Ezek azok a szénkéneggel feltartott szőlők, melyek szinte természetszerűleg kínálkoznak követésre méltó példának, vagyis arra nézve, hogy mit kell tennünk, ha azt akarjuk elérni, hogy ismét felujulva láthassuk a váci hegyi szőlőket. Legkevésbbé sem lehet célom a homoki szőlőket talán értékükben kisebbíteni, de az általánosan ösmert külömbségek közül, melyek a hegy és homok közt vannak, a szőlősgazdára nézve esak azon annyira veszedelmes fagyokat említve, kérdem, vájjon nem-e volna nagyon is kívánatos a hegyi szőlőknek mielőbbi betelepítése ? Azt hiszem, csakis egy válasz lehet erre s ha igen, úgy lássunk hozzá a munmunkához s állítsuk vissza újra jövedelmező tőkévé azon tönkrement vagyont, mely a volt szőlőterületek kipusztulásával elveszett. És a mint mindenütt ott, a hol már nagyobb arányban megindult a szőlők rekonstrukciója, a szőlőbirtokosság intelligenciája, volt a kezdeményező, úgy Vájemre! . . . Ne vedd rossz néven, kedves öcsém, hogy ily kellemetlen helyzetbe jutottam, kérlek ne zsenirozd magadat, parancsolj még egy kiflit . . . jajjajjaj! . . . ismerem magamat, egy hétig sem hagy el, ha rám jön ez az átkozott migrén . . . minő baj .. . minő baj...! — Oh édes kedves nagynéném, fogadja részvétemet, miattam ne aggódjék, estig elmulatok valahol, aztán utazom haza. — Ne tedd azt . . . ne tedd ... be sajnálom . . . szép esténknek vége .. . tehát utazol P .. . Ég veled, tiszteltetem, csókoltatom a kedves rokonokat . . . jajjajjaj! Pista kikisért a kapuig. — Bácsikám egy titkot fedezek fel, ha el nem mondja senkinek. — Titkot?! — Igen, titkot. — Hallom. — De nem adja tovább ? — Nem. ígérem. —■ A nagymama, mikor az öt forintost a kezembe adta, azt mondta: Pista, te most elmégy a Nemzeti színházhoz jegyekért, de . . . — Nos, de? — De nem fogsz kapni, érted ? — Miért nem, kérdeztem, — azért, mert minden jegy elfogyott ... de ez titok! — megértettél ? . . . Kedves olvasó, kérem, ne tessék tovább adni, hogy minden jegy elfogyott, mert titok s ha kitudódnék, Pista öcsém megtalálna rám haragudni, a nagynénémre pedig igazán rájönne a migrén. Várföldi Elek« con is attól várható el, hogy jó példával járjon előre. Hogy pedig a szénkénegezéssei, a mely módot a váci hegyek beültetésére, mint azok talajának leginkább megfelelőt, ajánlani bátor vagyok, nem fogunk kudarcot vallani, azt remélni merem. Két évtized alatt kitanulmányozhatók voltak minden oldalról azon külömböző szőlőtelepitési módok mindegyike, melyek közül tudva van, hogy egyik, vagy másik, hol és mily körülmények között ajánlható a siker biztos reményében. Ma már több ezer holdra menő s termő állapotben levő szőlőre mutathatunk rá, mint olyanokra, melyek egyik, vagy másik telepítési mód szerint készülvén a kivánalmaknak teljesen megfelelnek. Okulva tehát a közel múltban szerzett tapasztalatokon, fogadják el helyes irányként a váci hegyek betelepítésénél a szénkénegezést s akkor csak akarat kell ahhoz, hogy (megválogatva a jobb fajokat, és megadva a szőlőnek az általa nagyon is megkívánt, de azt nagyon is meghálált helyes és intenzív munkál) elérhető legyen az, hogy több és jobb bor teremjen a hegyeken, mint annak előtte, a hogy ez más vidéken is. bebizonyult. Legfőképen akarat szükséges, mondom, mert a ki talán az anyagiakban szűkölködnék s nem rendelkeznék a megkívánt pénzzel, annak az 1896. évi V. t. cikk értelmében azt is módjában áll megkaphatni. Ezeket óhajtottam elmondani éppen most, a midőn még nem múlta idejét hozzáfogni a forgatáshoz. A megyebizottsági tagok választása. Vác, dec. 16. A csütörtöki napot teljesen lefoglalta az az érdeklődés, mely a megyebizottsági tagok választása felé irányult. Még visszaemlékezünk a múlt hasonló választásra, a mely a lehető legnagyobb csendben ment végbe. Mindenki végezte ügyes-bajos dolgát, ki otthon, ki hivatalban, kereskedésben, műhelyben, mintha a városházán nem is ült volna a szavazatszedő bizottság, a mely szinte becézgetve fogadta azt az egy szavazót, a ki óraközönként megjelent a városházán. Bizonyára, akkor a szavazatszedő bizottság ráért arra is, hogy a szavazó kedves és becses családjának egészsége felől kérdezősködjék és élénk eszmecserét folytasson vele jobb hijján a jövő évi termésekről. Nem úgy a mostani választások alatt. Egy szavazó számba sem jött, száz is kevés volt: a többséghez legalább is 250 szavazóra volt szükség. Ennek az volt az oka, hogy két uj jelölt került a listára : dr. Morlin Zsiga ügyvéd és Balás Lajos kanonok. A harmadik a régi volt: dr. Csányi János. Mindazonáltal elágaztak a nézetek s mint a szavazatok mutatják : a kisebbség, az iparvilág úgy vélekedett, hogy a megyeházán jó lesz, ha képviselve lesznek a váci iparosok is és jelöltet állítottak. Ez az oka, hogy nem tapasztalt érdeklődés mutatkozott a választás iránt. Már korán reggel megjelentek a városház körül a jól ismert választási alakok a fehér kis cédulákkal, melyeken nagy betűkkel állott a három név : JJr. Csányi János Dr. Morlin Zsiga Balás Lajos. Aztán bárki jelent meg a városház környékén markába nyomták az írást. Volt olyan szavazó, (a nem szavazó is kapott a papirból) a kinek 10 — 15 darabot nyomtak a kezébe s a szegény, ha a névsort meg nem nézte, bámulva gondolkozhatott: — Hát egy választáson ennyi párt van már nálunk ? Csak a kortestoll és a kortes-nóták hiányoztak s a teljes választási harc színezete hiányzott ezzel. (Ámbár ennek ellent mond egyik tudósítónk, a ki azt jelenti, hogy egy ismert váci poéta a városház egyik sarkában egész nap tőrtea fejét egy rímen A Jánosra talált is, de a választás befejeztéig a Zsigára csak egyet: — csiga, de ez nem volt megfelelő s igy a nóta nem készülhetett el.) Legnagyobb érdeklődést kelltett, hogy Révész Béla bejut-e ismét, mert két cikluson egyhangú volt a választása. A benfentes választási izgatok (ilyenek is voltak) hirdették, hogy Révész nem is reflektál a mandátumra, mert ő jövő évre úgyis vármegyei virilista lesz, ha bejelenti a birtokai után fizetett adót. így hát könnyen megnyugodtak s kezdődött a szavazás. Elnök volt Markovits Lázár, alelnök Intzédy Soma. Bizalmi férfiak Lencso Sándor, Reitter Ödön, Kristóf Lajos és Cseko Pál. Jegyző: Bárdos Ernő. A választás nem nélkülözte a jóízű humort sem. Sokszor hangos derültséget kelteti, mikor Markovits Lázár hivatalos komolysággal kérdezte : — Hogy hívják ? — Virter Lajos nagyprépost. így kérdezősködött az elnök minden jóbarátjánál is és hozzátette: — ... mert a törvény kívánja! Végül aztán kiengesztelte lehetőleg mindegyiket azzal, hogy a városszerte hires tubákjával kínálta meg a szavazót. (Beavatott forrásból tudjuk, hogy csötörtökön Markovits Lázárnak két és egy negyed kilo tubákja fogyott el s igy ebből is következtetni lehet, hogy mily heves volt a választás.) Délután négy órakor volt a záróra, esti hét óra tájt hirdette ki az fáz elnök eredményt: Beadatott 446 szavazat. Ebből esett Csányi János drra 413, dr Morlin Zsigára 399, Balás Lajosra 356, Rácsok Jánosra 59, dr. Lengyel Somára 44, Intzédy Somára 23, Révész Bélára 11, Nikitits Sándorra 5, Miltényi Gyulára 4, Gonda Mihályra 2. Egy-egy szavazatot kaptak : Csávolszky József, Csáky Tivadar dr., Czettler Antal, Meiszner János, Meiszner Rudolf, Tragor János, Markovits Lázár, dr. Hörl Péter és dr. Nagy Gyula. így tehát a választás eredménye az, hogy dr. Csányi János, dr. Morlin Zsiga és Balás Lajos lettek bizottsági tagokká megválasztva. Az éj homálya fedte be azt a murit, a melyet a megválasztottaknak rendeztek, hol az egyik, hol a másik vendéglőben s kávéházban.
