Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
VÁCI Hl KLAP j bizonyára a meleg elismerés hangján I kell hogy Írjon a „váci müpártolók-köré“- röl, mely kör alig háromnegyed évi fenál- lása után máris annyit tett a társadalmiélet fellendülése érdekében, mint előtte bármely más hason termés zetü és célü egyesület hosszabb idő alatt. Nem átalljuk kimondani, hogy azon tevékenység, melyet e fiatal egyesület kifejt, osztatlan elismerést érdemel meg, s hogy a siker, melyet már eddig is kivívott, eredményteljes. Ki nem emlékeznék azon, még csak a legközelebbi múltban is szünetlenül felhangzó jeremiádokra, melyek úgy a helyi közlönyök cikkeiből siránkoztak ki, mind pedig úton-útfélen felhangzottak. A társadalmi élet pangása, a majdnem ölő hatású közöny miatt általános volt a panasz, s olyannyira erőt vett a kedélyeken azon hit, hogy e társadalmi bajunkon már senki emberfiának sem fog sikerülni segíteni, hogy még a mindent rózsaszinben- látók sem igen mertek az ellenkező hitnek hangos kifejezést adni. S.i amit eddig alig lehetett remélleni, azt t. i. hogy a társadalmi fellendülés legfőbb akadályának, a kedélyekben mély gyökeret vert közönynek sikerülni fog valaha nyakát szegnie, erre a majdnem lehetetlennek látszó feladatra vállalkozott néhány fiatalember, kik a „váci müpártolók- köre“ gyünév alatt egyesültek . . . S ha e kör eddigi pályafutását szemléljük, ha jól tekintetbe vesszük azon eszközöket, melyeket működésében érvényesített, nyilvánvalóvá lesz előttünk az is, hogy miben rejlett egyrészt elődeinek a gyengesége, — ameny- nyiben a legnagyobb ig-yekezetük is hajótörést szenvedett, — másrészt pedig az, hogy 1 mi azaz erő, melylyel a müpártolók-köre társadalmunk közönyét megtudta törni Míg eddigelé ugyanis majdnem kizárólag Terpsichore aegise alatt rendeztettek az alkalmi összejövetelek, addig a müpár- tolók köre a legváltozatosabb pragrammok alapján gyűjti maga köré társadalmunk elemeit. A kör vezető tényezői a legnagyobb ambícióval vannak azon. hogy tőlük telhetőleg a legjobbat és a legszebbet nyújtsák. S a kör tagjai időt és fáradságot nem kiméivé támogatják őket e törekvésükben. Hogy azután e közönség, mely mindezt látja, méltányolni is tudja e szokatlan tevékenységet, annak legeklatánsabb tanúbizonysága azon tömeges részvét, melylyel minden egyes alkalomból részesíti a kört. Mig közönségünk, mely alapjában véve konzervatív természetű, ezelőtt csakis kelletlenül cihelődött egy-egy összejövetelre, s csak legfeljebb a fiatalabbja vett azokon animóval részt, addig most öregje-fiatalja egyaránt alig lesi az alkalmat, hogy a kör eSY'eSy estélyén résztvehessen . . . * * * A múlt hó 26-án rendezett „Korona-estély“ minden tekintetben méltón sorakozik a kör által eddig rendezett többi estélyhez, melyek pedig úgy az anyagi, mind pedig az erkölcsi siker tekintetében egytől-egyik beváltak. Ez alkalomból mutatkozott be először a nyilványosságnak a kör kebeléből alakult zenekar is, mely körülmény újabb bizonyságát szolgáltatta a müpártolók életrevalóságának kik a szépmüvészetek minden terén egyaránt megállják helyüket. A müizléssel összeállított műsor 8 számból állt. Elsőnek „ Zampa“ dalmű nyitányát adta elő Ulrich Károly karnagy vezénylete és Vom- berg Paula k. a., valamint Mikuska János zongora kísérete mellett a zenekar, mely állt: Bogdnyi Gyula, Fortuner Elek, Janko- vies Ernő, Kiinda Kálmán, Kökény Ferenc, Mandl Lipót, Prohdszka Ágoston és Csik- Volec Sándor urakból. Ha tekintetbe vesz- szük azon rövid időt, amely a zenekar összeállítása és az előadandó darabok begyakorlására rendelkezésre állt, úgy valóban a legnagyobb elismerésünknek kell hogy kifejezést adjuk, úgy Ulrich Károly karnagy, mind pedig a közreműködő tagokkal szemben. Herold nehéz szerkezetű, kiváló műgondot igénylő szerzeményét oly szigetben a somosi csárda és a Homokhalom terül el, újabb zátonyul ásokvannak. Az itt létesitendő párhuzamos mű által a Sződdel szemközt eső kitágulás nyerne kellő szabályozást. Ennek hossza kitesz 2635 métert. Felépítése megkiván 37 ezer 270 □ követ. Kőkirakat és kőburkolatban igényel 210 □ egyéb földmunkákban pedig 1160 [JJ. A párhuzamos mű kiépítésének költségvetése kitesz 74,87 forintot. Nagyobb szabású szabályozási munkálatot igényel a Duna azon pontja is hol a gödi sziget létezik, itt a Duna egyik partján a partöböl, a másikon pedig a zátonyképződés elsőrendű hajózási akadalyt képez, melynek megszüntetése céljából a Gödi szigetet mellső partján hozatik fel a Duna balparti vonala vele szemben pedig a jobb parton az öböl betömése végett egy párhuzamos mű építtetik ki Ezen szabályozási mű vonalhossza 1842 méter. Kell hozzá 22,397 □ kőmennyiség. Kőburkolat és kirakatban igényel 587 Q. Kisebb földmunkákban pedig 1770. Az egész munkálat költségvetése kitesz 45,439 forintot. Ezek azon nagyobb szabású dunasza- bályozási munkálatok, melyekből városunk jövő fejlődésére okkal, móddal a legnagyobb előnyöket húzhatnánk, ha ideje korán résre fognnk áilani. Mi a rajtunk álló kötelességet teljesítettük !! A müpártolók „Korona-estélye“. Ha majd idővel a helyi társadalom krónikása a körünkben létezett és létező egyesülések történetét, s ezen egyesüléseknek a társadalomra való hatását fogja megírni, végrehajtó férfiút Tisza Lajosban, a kiben minden arisztokratikus szövete dacára, meg van minden eleme a városalkotó polgárnak. Pár rövid év alatt testet öltöttv at ige. Szeged elképzelhetetlen mértékben szebb lett, mint volt. Annak a hatalmas királyi mondásnak mintha minden egyes betűje impozáns palotákban kövült volna meg. Gyönyörűséges szép város a magyar alföld természetes metropolisa, széles sugár- és körutaival, hatalmas köztereivel, újdonatúj palotasoraival. De hát ez voltaképen csak egy hatalmi tény. .Sok pénzt okosan fölhasználva, mindezt minden különös varázslat nélkül meg lehetett csinálni. Való igaz, hogy ha az a nehány milli- ócska minden királyi biztosság nélkül, egyszerű segedelemként ömlik Szegedre, more patrio ekallódván az árvízkárosultak fegyelmezetlen kezén, ma megint csak egy nagy falu állana a szép nagy város helyén. Ám egy városnok az ő kőből való része csak rámája az igazi városiasságnak s hogy ez a gondviselésszerüen nagyra szabott keret bámulatos gyorsasággal megtelt eleven hússal. vérrel, az már nem mü-városalupitás. Különös nyomatékkai említendő körülmény az, hogy mig például Budapesten az ex offo körültekintő magisztrátus, sőt a középületeket teremtő állam bölcsessége nem igen terjedt túl egy évtized fejlődésén ; úgy, hogy a célnak állandóan megfelelő, vagy épen nemzedékekre szóló város- fejlesztési mü, középület, teljességgel nem létesült s igazán monumentális építkezésünk sora a nemzeti múzeummal kezdődik és zárul: addig Szeged úgy van kitervezve, megépítve, hogy képes befogadni a természetes és fokozódó növekvést is. Hogy ez a providencia nem volt sem nagyzás, sem könnyelmű elhamarkodás, (a mivel annak idején eleget vádolták a con- ditor urbist) arról a mai, az uj Szeged tanúskodik. Tisza Lajos nemcsak a város talajának nívóját emelte föl, harem a szellemi, pol- gárisodási színvonalat is és tulajdonképen ez a biztosítéka a nagy mü életrevalóságának. Nem szólván arról, hogy maga a város, valamint a lakosság aránylag fölöttébb rövid idő alatt kiheverte a nagy katasztrófával járó anyagi sinylés s hogy ennél fogva a gazdasági, kereskedelmi, ipari élet. szóval a közjóiét egészséges pezsgése immár majdnem teljesen elenyészteté a kezdetben ijesztő mérvű és számú krízisek nyomait: a ki a mai állapotokat szemügyre veszi, mély lelki örvendezéssel tapasztalja, hogy itt egy egészen uj, eredeti magyar város- kégződés megy végbe, melyhez foghatóval ebben az országban még soha nem találkozott. Hosszú és (igazán saxa loquuntur) ékesszóló lajstromokat töltenek be azok az alkotások, melyek a városépítő királyi biztosság auspiciuma alatt készültek el. Ám ezeknek nem szabad végül azzal, hogy Szeged fölszabadult a rendkívüli vi- sznnyok által követelt állami gyámkodás alól. Maga Tisza Majos gróf mondá a legközelebbi szegedi látogatása alkalmával, hogy ő legnagyobb vívmányának tartja azt az apró mozzanatot, mikor egy kékbeli városatya meginterpellálta a tanácsot, mikor gondoskodik már a pompás közgyűlési terem stylszerü bebútorozásáról ? Valóban keresve sem lehetne találni ör- vendetesebb jelét a civilizáció iránt fölébredt vágyakozásnak. S a hol az igény megfogant, ott, ha meg vannak hozzá az eszközök, nem fog elmaradni annak kielégítése sem. És Szegeden ez a processzus minden külső erőltetés nélkül a belső polgárisodási kényszer következtében pompásan és Szakadatlanul megy is. Már jóformán minden szegedi polgárban él és dolgozik az a becsvág-y, hogy Szeged a magyar alföld szellemi központja legyen. Ez olyan rengeteg cél, hogy vállvetve
