Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-24 / 12. szám

Kilencedik évfolyam. 12. ü/ant. Vác, 1895 évi márczius 24. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Égési, évre.........................6 fit — kr. Félévre ......................... . 3 frt — kr. Negyedévre .........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ARA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI Felelős szerke ztö és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K. HETILAP, Szerkesztési iroda es kiadóhivatal: VÁC, Mária- Terézia-) akpart. JJr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Beiyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bér ment etlen leütlek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-a.tá,xv37-osa,xi eszlrözöltetneik:. Kéziratok vissza nem adatnak. Per ágit tranquil la potestas, quae violenta nequit. Az évfordulón. Európa száraz földén a magyar az egyet­len nép, melynek koronás királya a koro­názás alkalmával esküt tesz az alkotmányra, hogy az megtartja és másokkal is meg­tartatja. Holott Europa többi népei a koronázás alkalmával a népek fejezik ki hódolatukat a király személye iránt. Ebből a külömbözetből egy. nagy külö­nös kötelesség háramlik minden magyar emberre. Ez a kötelesség pedig nem más, mint lelkének avval a hűségével és ragaszkodá­sával hódolni a felkent magyar király ko­ronás személyéhez, mint a mely ragaszko­dással viselhetik a magyar alkotmánya iránt, melyben szabadságai vannak fel­építve. A magyar embernek tehát szive, egyik kamarájában a király iránti törhetlen hűség kell, hogy lakozzék, mig a másikban szere- tete hévül az alkotmány iránt, mely nem más, mint a ő szabadsága. Az egyenes lelkű magyar embernek azért éppen az alkotmány iránt kifolyó ra­gaszkodásából keletkezik az érzelem, hogy a hála és kegyelet adóját, a királya iránti köteles hódolata mellett megnyilatkoztassa azon férfiú emléke iránt, kinek szabadsá­gai és jogai kivívásában oroszlán része volt. Hogy rendi alkotmányunk összetörött, hogy egy szabad népekhez illő népképvC seleti rendszeren emelkedő alkotmánynyal bírunk, azt kiváltképpen egy férfiú haza­fiul munkáságának köszönhetjük. Ez a férfiú pedig Kossuth Lajos. O emelte be a nemzet testébe az ország minden népeit, ő döntögette le a válasz falakat, melyek hazánk lakosság a között emelkedtek, ő adta meg a formákat, a me­lyekben szabadon munKálhat mindenki sa­ját és a haza boldogságán. O tehát nem csupán Magyarország, de a világ minden népeinek tiszteletére és hálájára érdemes, mert a népjogok bajnoka volt. így fogták őt fel a föld minden szabad nemzetei és mint ilyet tisztelik is. Mi politikát nem úzünk, de ha űznénk Széchényi nyomán indulnánk ki Alert erős bennünk a meggyőződés, hogy a népek nem azon jogokat, veszítik el, me­lyekről önkényt lemondanak. Óh nem ! Hanem elvezzitenek minden jogokat, me­lyeknek fentartására, megőrzésére képte­lenek. A pallérozatlan és gyámoltalan népek mindenha szolgaságában sülyednek vissza. A gondviselés a magyar nemzet Móze­séül Széchenyit küldötte el, Ő adott irányt, gyújtott világosságot, hogy mint induljon meg a magyar nemzet, ha izmos, jogmeg­őrző és jogszerző néppé akar megerősödni. Az ő Hitele az egyedüli fáklyafény, mely népünket az ígéret földére bevezetheti. Ez az értelem és a munka evangéliuma. Vagy ezzel, vagy ezen! Kossuth pályája különben Széchenyivel nincs ellentétben. Sőt lépcső ahhoz. Alert a Széchenyi által böics kiszámítás­sal kijelölt irányban nem egy kiváltságos osztálynak, de az egész nemzetnek kell megindulnia. Ezt a szabad mozgást pedig Kossuth adta megalkotásai által a haza polgárainak. Csak akkor, ha Széchenyi gazdag iga­zait beöntjük a Kossuth által adott for­mákba és azokkal megelevenítjük azt, vá­lunk oly tartalmasakká, hogy egy uj ez­redéven át megint mepállhatunk. Ezen feladat megoldása vár ma a társa­dalomra ! Melyik erősebb. Irta : Ipszilon. I. A szép asszony egyik szoborfehér kar­jával fölemelte a perzsa függönyt, a másik keze oda volt nyomva a fejére, fejével könnyen oda támaszkodik a diófa burkolat cirádájához, csinos pose nagyon ; csak kár, hogy nincs benne semmi természetes. így szokták festeni Lady Macbetet,- amint rá les királygyilkos urára. Alilyen átkozottul kacérnak kell lenni ennek a vöröshaju szép asszonynak, aki gyöngéden kokettiroz még a magánnyal is, még az ablakon beözönlő aranyfekete poruttal is. Azután mikor gyönge porsugár verődik az ívbe hajló topolyfa sor porondján, ami­nek a széliéről frissen kaszált széna illatot hord erre a szellő, hát nagy hirtelen lee­reszti a függönyt is, a két karját is, meg aztán a fejét is Csak azok a bübájt kisugárzó furcsa ten­ger szemei forognak nyugtalanul körül az üregeikben ; Ilyen nézése lehetett Melin­dának két perccel az őrülése előtt, azután beleharap niobei szájába, ami önkénytele­nül fölnyilik valami heves indulat kitörés­nél, de úgy, hogy aztán erre a gyönygysor fog- harapásra a sötét rózsaszínű vér ki- serked a tömör száj közepéből. Lássa maga szép asszony, tudnék én adni magának jó tanácsot ; bizony boldog lenne ha megfogadná. Fölmenne szépen, a szo­bájába, s annak a vendégnek, aki most jön a feje tylburiján szépen leüzenne, hogy erős guppje van ; ma is, meg holnap is. Lehet, hogy még egy hét múlva is az lesz eddig szokott az tartani. Ilyenkor pedig maga nervozus; még a légydöngés is exaltaci- óra ragadja; nem képes vendéget fogadni — Hát az a maga vendége majd csak ér­tene abból annyit, hogy neki most be kell fogatnia szépen legnagyobb sajnálat, és legmegtisztelőbb kézcsokját hagyná a maga számára vissza az aranyszélü estbukét ilatos carte blanchesal együtt; gentleman ember tudja, hogy mennyit szabad érteni abból ha Jean — vagy Georg jelenti, hogy ő méltóságának migrainje van; Ön pedig kacagna rajta szép csendesen a toronyszobából, hogy gördül az a ko­csi vissza azon az utón, amelyiken jött és kacagna azon is, mert akinek asszony a neve kitelik attól az ilyesmi, hogy hogy bom­lasztott bele egy csomó örült illusióát va­lakinek a párazatba megint. Dehát nem lehet a szép asszonynak okos- san beszélni, nagyon okosnak tartják ma­gukat arra nézve, legkivált ha vörös ha­júak, hogy a más tanácsát kevesebbe ve­gyék a levegóégnél, vagy legjobb esetben kacagjanak rajta, mint a sületlenélcen szo­kás ; nem bánom ám játsza egész kényel­mesen azt a finom comicummal bonyolult tragoediát, aminek minden szava egy ál pathosz, minden lépése gyokadatolatlan ar- liculálás ; Nahát a szép asszony nem hallgatott a tanácsomra, hanem kisimította titushom- lokából a vörös haját, és nevetve nyújtotta oda a kezét annak a sötét arcú güntle- mennek, a ki egy halavány kicsi hölgyei a karján a szobába lépett. Nem sokára utána jött a fénye is, egy hatalmas athleta ter­metű vörös képű hús quantum, ha volt va­laha ennek az embernek tenperamentuma igy azt a tokáján szoruló, zsíros hang, meg a szertelen kövérség olyan gondosan rejte­getik, mintha soha se lett volna ! Asszony! te, Klárika, nézd itt hozom a Baári Anzalint, meg a feleségét — hehehe 1 w A m® Ao

Next

/
Oldalképek
Tartalom