Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
Kilencedik évfolyam. 12. ü/ant. Vác, 1895 évi márczius 24. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Égési, évre.........................6 fit — kr. Félévre ......................... . 3 frt — kr. Negyedévre .........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ARA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI Felelős szerke ztö és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K. HETILAP, Szerkesztési iroda es kiadóhivatal: VÁC, Mária- Terézia-) akpart. JJr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Beiyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bér ment etlen leütlek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-a.tá,xv37-osa,xi eszlrözöltetneik:. Kéziratok vissza nem adatnak. Per ágit tranquil la potestas, quae violenta nequit. Az évfordulón. Európa száraz földén a magyar az egyetlen nép, melynek koronás királya a koronázás alkalmával esküt tesz az alkotmányra, hogy az megtartja és másokkal is megtartatja. Holott Europa többi népei a koronázás alkalmával a népek fejezik ki hódolatukat a király személye iránt. Ebből a külömbözetből egy. nagy különös kötelesség háramlik minden magyar emberre. Ez a kötelesség pedig nem más, mint lelkének avval a hűségével és ragaszkodásával hódolni a felkent magyar király koronás személyéhez, mint a mely ragaszkodással viselhetik a magyar alkotmánya iránt, melyben szabadságai vannak felépítve. A magyar embernek tehát szive, egyik kamarájában a király iránti törhetlen hűség kell, hogy lakozzék, mig a másikban szere- tete hévül az alkotmány iránt, mely nem más, mint a ő szabadsága. Az egyenes lelkű magyar embernek azért éppen az alkotmány iránt kifolyó ragaszkodásából keletkezik az érzelem, hogy a hála és kegyelet adóját, a királya iránti köteles hódolata mellett megnyilatkoztassa azon férfiú emléke iránt, kinek szabadságai és jogai kivívásában oroszlán része volt. Hogy rendi alkotmányunk összetörött, hogy egy szabad népekhez illő népképvC seleti rendszeren emelkedő alkotmánynyal bírunk, azt kiváltképpen egy férfiú hazafiul munkáságának köszönhetjük. Ez a férfiú pedig Kossuth Lajos. O emelte be a nemzet testébe az ország minden népeit, ő döntögette le a válasz falakat, melyek hazánk lakosság a között emelkedtek, ő adta meg a formákat, a melyekben szabadon munKálhat mindenki saját és a haza boldogságán. O tehát nem csupán Magyarország, de a világ minden népeinek tiszteletére és hálájára érdemes, mert a népjogok bajnoka volt. így fogták őt fel a föld minden szabad nemzetei és mint ilyet tisztelik is. Mi politikát nem úzünk, de ha űznénk Széchényi nyomán indulnánk ki Alert erős bennünk a meggyőződés, hogy a népek nem azon jogokat, veszítik el, melyekről önkényt lemondanak. Óh nem ! Hanem elvezzitenek minden jogokat, melyeknek fentartására, megőrzésére képtelenek. A pallérozatlan és gyámoltalan népek mindenha szolgaságában sülyednek vissza. A gondviselés a magyar nemzet Mózeséül Széchenyit küldötte el, Ő adott irányt, gyújtott világosságot, hogy mint induljon meg a magyar nemzet, ha izmos, jogmegőrző és jogszerző néppé akar megerősödni. Az ő Hitele az egyedüli fáklyafény, mely népünket az ígéret földére bevezetheti. Ez az értelem és a munka evangéliuma. Vagy ezzel, vagy ezen! Kossuth pályája különben Széchenyivel nincs ellentétben. Sőt lépcső ahhoz. Alert a Széchenyi által böics kiszámítással kijelölt irányban nem egy kiváltságos osztálynak, de az egész nemzetnek kell megindulnia. Ezt a szabad mozgást pedig Kossuth adta megalkotásai által a haza polgárainak. Csak akkor, ha Széchenyi gazdag igazait beöntjük a Kossuth által adott formákba és azokkal megelevenítjük azt, válunk oly tartalmasakká, hogy egy uj ezredéven át megint mepállhatunk. Ezen feladat megoldása vár ma a társadalomra ! Melyik erősebb. Irta : Ipszilon. I. A szép asszony egyik szoborfehér karjával fölemelte a perzsa függönyt, a másik keze oda volt nyomva a fejére, fejével könnyen oda támaszkodik a diófa burkolat cirádájához, csinos pose nagyon ; csak kár, hogy nincs benne semmi természetes. így szokták festeni Lady Macbetet,- amint rá les királygyilkos urára. Alilyen átkozottul kacérnak kell lenni ennek a vöröshaju szép asszonynak, aki gyöngéden kokettiroz még a magánnyal is, még az ablakon beözönlő aranyfekete poruttal is. Azután mikor gyönge porsugár verődik az ívbe hajló topolyfa sor porondján, aminek a széliéről frissen kaszált széna illatot hord erre a szellő, hát nagy hirtelen leereszti a függönyt is, a két karját is, meg aztán a fejét is Csak azok a bübájt kisugárzó furcsa tenger szemei forognak nyugtalanul körül az üregeikben ; Ilyen nézése lehetett Melindának két perccel az őrülése előtt, azután beleharap niobei szájába, ami önkénytelenül fölnyilik valami heves indulat kitörésnél, de úgy, hogy aztán erre a gyönygysor fog- harapásra a sötét rózsaszínű vér ki- serked a tömör száj közepéből. Lássa maga szép asszony, tudnék én adni magának jó tanácsot ; bizony boldog lenne ha megfogadná. Fölmenne szépen, a szobájába, s annak a vendégnek, aki most jön a feje tylburiján szépen leüzenne, hogy erős guppje van ; ma is, meg holnap is. Lehet, hogy még egy hét múlva is az lesz eddig szokott az tartani. Ilyenkor pedig maga nervozus; még a légydöngés is exaltaci- óra ragadja; nem képes vendéget fogadni — Hát az a maga vendége majd csak értene abból annyit, hogy neki most be kell fogatnia szépen legnagyobb sajnálat, és legmegtisztelőbb kézcsokját hagyná a maga számára vissza az aranyszélü estbukét ilatos carte blanchesal együtt; gentleman ember tudja, hogy mennyit szabad érteni abból ha Jean — vagy Georg jelenti, hogy ő méltóságának migrainje van; Ön pedig kacagna rajta szép csendesen a toronyszobából, hogy gördül az a kocsi vissza azon az utón, amelyiken jött és kacagna azon is, mert akinek asszony a neve kitelik attól az ilyesmi, hogy hogy bomlasztott bele egy csomó örült illusióát valakinek a párazatba megint. Dehát nem lehet a szép asszonynak okos- san beszélni, nagyon okosnak tartják magukat arra nézve, legkivált ha vörös hajúak, hogy a más tanácsát kevesebbe vegyék a levegóégnél, vagy legjobb esetben kacagjanak rajta, mint a sületlenélcen szokás ; nem bánom ám játsza egész kényelmesen azt a finom comicummal bonyolult tragoediát, aminek minden szava egy ál pathosz, minden lépése gyokadatolatlan ar- liculálás ; Nahát a szép asszony nem hallgatott a tanácsomra, hanem kisimította titushom- lokából a vörös haját, és nevetve nyújtotta oda a kezét annak a sötét arcú güntle- mennek, a ki egy halavány kicsi hölgyei a karján a szobába lépett. Nem sokára utána jött a fénye is, egy hatalmas athleta termetű vörös képű hús quantum, ha volt valaha ennek az embernek tenperamentuma igy azt a tokáján szoruló, zsíros hang, meg a szertelen kövérség olyan gondosan rejtegetik, mintha soha se lett volna ! Asszony! te, Klárika, nézd itt hozom a Baári Anzalint, meg a feleségét — hehehe 1 w A m® Ao
