Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
Kilencedik évfolyam. M/iiini. Vác, 1895 évi márczius 3. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal; Égés'/. évre . . Félévre .................... Negyedévre . . . EGYES SZÁM 6 frt — kr. . 3 frL — kr. . . 1 frt 50 kr. ARA 12 KR. Felelős szerke.-ztő és laptulajdonos 13 r. KI8S JÓZS R R. VAX). Mária- Terézia-rakpart. j)r. Kiss- félc ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-ter ! Bélyegilleték minden 1 Bérmentetlen levelek sora 30 kr. teiktatásnál 30 krajezár. nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-u/tá.rxyosa.rx esz^özöltetiaels:. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquifia potestas, (juaie violenta i íeqiAit. A váci ipar és kereskedelmi hitelintézet 24-dik üzletéve. A helybeli pénzintézetek közöl ez évben legutolsónak az ipar és kereskedelmi hitelintézet maradt a maga jelentésével. Oka ennek abban keserendő. hogy az intézetelet a legutóbbi években a tőke- gyűjtő középosztály egyre fokozódóbb mértékben kereste tél, a vezető igazgatóságnak tehát ennek folytán át kellett éreznie, hogy az iránta bizalmat nyilvánító betevő közönségnek a garantiák teljes mértékét nyújtani köteles. Ezen körülmény áltál sarkalva szakítania kellett azon fogyatékos könyvvezetéssel. mely mint egy vele született j gyengeség háramlott által ezen intézetre. j Szüksége volt, hogy egy minden izében érzékeny punktirozás alkalmazása és keresztül vitele által értékeinek pontos- és fogyatéktalan megállapítását foganatosítsa. Ezek pedig mind feszült, és nagy időtartamot igénybevevő munkálatok. Az újabb magyar novellairók. Újabb elbeszélőink közül Abonyi, Bodrogi és Sas Edével akarunk foglalkozni. Abonyi Árpád imár évek óta munkása a mag-yar szépirodalomnak, regényben és drámában mutatta már be erejét, irodalmi sikerei is voltak, (nem ezt értem, hogy a Petőfi-tár- saság tagjai közé választotta!) Bodrogi Lajos — mint hallom — meglett férfi, a ki aligha fog már fejlődni. Sas Ede pedig — mint tudom — egészen fiatal ember, a ki majd csak ezután fog igazában kialakulni. Abonyi novelláit két csoportra oszthatjuk az egyiket hevenyészve, a napi szükségletnek irta, a másikat belső szükségből. Tehetségének mértékét tehát ezek az utóbbiak határozzák meg. Mind a két követben van egy-gy kiváló értékű darab, s már csak ezekért is érdemes a kötetet megvenni, Az amatőrnek nem mindennapi élvezet Abo.riyinak e két kötete. Minden fajta Ízlés megtalálja a maga remek müvét. Ha Ezért kellett megkésve a célhoz érkeznie. Ez a késedelem azonban arról tesz bizonylatot, hogy a vezetésben őszinte 1 akarat és komoly törekvés nyilvánul amaz érdekek megóvása és védelme iránt, melyek az intézet vezetésével hozattak kapcsolatba. Mi részünkről csak az óhajtjuk, hogy az akarat maradjon meg mindenha és mindenben őszintének, a törekvés pedig ernyedetlennek . . . úgy az intézet fellendülése fokozatos lesz és városunk s vidékének közgazdasági állapotaira jótékonyan ható. Az üzleti jelentés különben azon örvendetes forgalmi kepei nyújtja elibünk, hogy a vezetés a reája bízott tőkék forgatását le nem kötött, de azért biztos és könnyen beváltható értékekbe helyezte el. Ezen irányelvből kiíolyólag a közönség teljes bizalmát érdemli ki az intézet, hogy értékeinek többet, mint két harmadát jó váltókban helyezte és csak egy csak ezeket az utóbbiakat veszem számba ; A mesemondó-t s a Volt egy kis lyány-t, akkor ezekből a következő képet nyerem Abonyi irói egyéniségéről: Abonyi finom, mély érzésű ember, csiga-biga természet Bevonul a házába és érez. Mélyen, nemesen, intenziven. Ez az oka, hogy gyűlöli a bőbeszédű embert és imádja a titkos, néma érzéseket. Érzéseihez tehátlan csökönyösen ragaszkodik, a végletekig. Ezért a lélektani ellentéteit is, az önmagukkal harcot vívó emberek világában, rejtett hangulatokra épiti fel. Soha sem szalon ember az ő hőse, a ki szereti a magával való egyedüllétet. Súlyos, nehéz féjü, nehéz kezű, eszes, érző, sértésre fogékony, gyűlölködő és indulatos emberek hát az alakjai. Ha nőt rajzol, abban is a maga érzéseit diktálja, csakhogy a finomabb fajtából valókat. Ezeknek az embereknek megfelel a stílusa is, népies, fordulatokban gazdag, teli székely ízzel és vidéki cifraságokkal, tájszókkal és szólásmondásokkal, Rövid, nyomós, súlyos. Csak úgy csikorog az ember nyelvén. De a poetikus szinével itt-ott megindít, beleveszi magát a szivünkbe is s ott ragad erősen. Ez a kép érdekes irói egyéniséget vet harmadnál kisebb részi jelzálogos köl- csönökbe. Azonban, habar teljes helyeslésünkkel találkozik is a tőke elhelyezés eme módozata, mindazon által kétrendbeli figyelmeztetést magunkba vissza nem fojthatunk. Es pedig először azt, hogy váltóhitelt semmiféle személy nagyobb mértékben ne élvezhessen, mint a részvény tőkének legjobb esetben is egy tizedét, még pedig ezt is teljes fokú megbízhatóság mellett. Másodszor pedig községek részéről ne fogadtassanak el jelentősebb váltókölcsö- nök, hol maguk az elöljárók a gazdákkal összebonyolitva vannak, hol tehát a hivatalos presszió közbenjátszása feltétlenül kizárva nincs és a váltó hitelessége minden kétségen felül helyezve nem áll. Az események, melyek tegnap és ma Szokolan, Verőcén és Kis-orosziban történtek eléggé megvilágositják a mondottakat. Nagyon sajnos volna, ha találkoznék egy intézet is, mely ebből a konzekvenciákat levonni késlekednék. vissza, a ki azonban a mi kozmopolitának I .. , I vádolt világunkba kerülve, azt vette eszre, ! hogy nem minden ember Móric bácsi, a székely Mesemondó, az emberek nem beszélik a torockói nyelvet, még meg sem értik, aztán hogyhogy nem, beleszokott a nyelvünkbe. — Hogyan nektek franciás point kell ? Jó, csinálok én olyat is . . . Hogyan nektek fővárosi életkép kell? Jó csinálok én olyat is . . . Vagy egy kép a falusi életből . . . ? Olyan népies, erős, csakhogy a ti nyelveteken ? . . . Jó, csinálok én olyat is. így készültek a Fiedler et Comp.. Tarantella, Az osztroki pap stb. Csakhogy a franciás "point kedvéért — karikatúrákat fest; a fővárosi életkép, mely nem érdekelte őt, s meg sem ihlette, — árnyképpé vékonyodott; a falusi élet rajzában erős túlzásokba esett a — fővárosi közönséggel kacérkodván. Mi fővárosiak azonban mihamar észrevesszük, hogy igaz jószág-é az. a mit nekünk vidéki, népies, magyaros vignetta alatt kínálnak. Aztán nem vagyunk hajlandók magunkat Patagoniaba helyeztetni, pusztán azért, hogy némelyek kényük kedvük szerint 'tobzódjanak a megüresedett házakban. Miért ne lenne magyar
