Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
VÁCI HÍRLAP Ludányi Istvánná, Lányi Jánosné, Lepcsik Andrásné, Malik Istvánná, Németh Jánosné. Obermajer Lőrincné, Olaj Ferenczné, Prazsák Jánosné, Péter Istvánné, Papp Istvánná, Pézl Jánosné. Petrásovits Józsefné (Budapest), Peidlpek Józsefné, Rusótcky Mihályné Racsek Jánosné, Rada Elekné, Szabó An- talné, Szakszik Mihályné, Szikora Jánosné, Szép Lajosné, Schaffer Andrásné Sebők Józsefné, Sperger Ignáczné, Simon Ferencné Simon Istvánné, Tenzlinger Mihályné, Wircz Jánosné. G. Z. Helyi és vidéki hírek.-- ÜMiixenniegylet. Bauer Mihály gimnáziumi tanár melegen buzgólkodik egy váci muzeumegylet létesítésen, mely a vác-vidéki régiségek egybegyűjtésén és ismertetésen kívül, gyakorlati, kulturális célokat tűz maga elé és az iparosok stilszerü képzettséget óhajtja eszközőni a régi igazi müdarabok motívumainak megfigyeltetése által. E szép gyakorlati eszmének foga- natositását mi is lelkünk teljes melegével fogjuk támogatni. — A váci i*r. ifjúság bálja. Ez idényünk fényes báljai mellé méltóan sorakozott e hó 9-én a váci izr. ifjúság által rendezett táncestély. A Pannónia tág terme szűknek bizonyult a szép számmal megjelentek befogadására, a kik Csömör Jóska előnyösen ismert zenekara mellett lejtették kedélyhevitő táncukat. A bálban, melynek anyagi sikere is tekintélyes összeget biztosított a jotékonycélnak, jól esett látnunk a hamisítatlan jókedvet, mely a jelenlevők hangulatát annyira ellepte, hogy csak a reggeli világosság oszlatta szét a vigadókat, a kik mindenesetre egy igen szépen sikerült bál kellemes emlékeit vitték el magukkal. — Iparhank a polgári kórházért. Az ipar és kereskedelmi hitelintézet igazgatósága azon javaslatot terjeszti a jövő kémei voltak, kik; mihelyt gyanús embert láttak, neki hirt adván, őt az erdők rengetegében elrejtették, ott fegyveresen őrizték s úgy ragaszkodtak hozzá, hogy életökkel is készek voltak oltalmazni.“ Varga Katalin a bucsumiak e perében sokat tett. Bécsbe s más illetékes helyekre leveleket irt, mindenütt hangsúlyozta a kérdéses községek kiváltságát. Munkáját egy magyar nyelven irt kérelemmel kezdte meg, melyben mondja, hogy azon vidék lakói szabadok s mint ilyenek, semmiféle robot teljesítésére nem szoríthatók. A kérelem alá saját nevét irta volt. Majd nyilvános gyűléseket tartott; templomokban tanácskozások folytak s e tanácskozásokban a nép ezer számban vett részt. Varga Katalin oktatta és bátorította a népet. Személyes érintkezése, finom modora, nagy műveltsége és egészen okos észjárása a népet meghódította. Népszerűsége nap- ról-napra nőtt, úgy annyira, hogy (Doamna noastra) úrnőjének nevezte a havas; nem csak a perlekedő községek, de a távolabbi vidékek lakói is felkeresték Varga Kata- liot s kérték ki tanácsait egyes bajaikban. A mozgalom nagyobb mérveket öltött. Varga Katalint az egész havasi részt fel- bujtogatta; már a meszszébb fekvő vidékek lakóit is belevonta a játékba, úgy, hogy a kincstárnak a szolgálatot a községek megtagadták. Varga Katalin dacolt a Guberniummal, vasárnap tartandó közgyűlés elé, hogy a váci kórház alap javára a múlt évi tiszta nyereségből 27 forintot adományozzon. — KlgázolAs. Kovács Istvánon, sződi 19 éves legényen a csütörtök éjjeli 11 órai vonat keresztül robogott és oly csodálatos módon lapította össze, hogy rajta semmi külső sérülés nem látható, csupán órájának az üvege tört össze. — Az ipar és kér. hitelintézet közgyűlésié. A nevezett pénzintézet igazgatósága kedden délután állapította meg 1894-ik évi üzletforgalmának mérlegét, egyúttal f. hó 24-én délelőtt 10 órakor fogja megtartani ez évi közgyűlését, melyen az elért pénzügyi eredményekről beszámol. Az igazgatóság egyhangú megállapodása szerén a tartalék és különtartalék dotatiója után 7 forintban állapította meg a szelvények beváltását. — feljegyzés. Hoffman Jenő a Reiser H. cég kereskedelmi alkalmazottja eljegyezte magának Frey-Mayer budapesti lakos leányát Etelkát, főnöke unokanővérét. — Molnárok adománya a ti'izör- torony javára. F. hó 10-én megtartott molnárok bálján a tüzőrtorony javára 5 forintot adományoztak, melyhez a következők járultak : Tóth Simon Ferenc. Tóth Ferenc, Tóth Simon József, Tóth János Napkeleti János, Csekó István, Cipar Ferenc. — Jótékony célú hangverseny. Gordon Károly orosz énekművész által a múlt vasárnap estéjén fele részben a kórház javára rendezett hangverseny csak igen mérsékelt eredményeket volt képes felmutatni, annak dacára, hogy a polgármester saját körében mindent megmozdított, hogy a vendégművész számára teljes számú hal- gatóságot szerezzen. Azanban tekintve azt, hogy a valódi zenei műveltség, melynek birtoka nélkül csaknem behetetlen ilyen előadásokat élvezni, még' a mi társadalmunkban felette fogyatékos, anyagi erőink is a luxus kiadások födözésére igen kora bécsi kormánynyal, a megyével és a bányahivatalokkal. A kincstár sok helyt már még a korcsmaregalékkal se rendelkezett; Varga Katalin azt állította, hogy a föld a lakosoké, mindennel, a mi rajta van. Ez a nő nagyobb hatalmú volt már a nép előtt, mint bármely hatóság. Félni lehetett attól, hogy a dolog nyílt lázadássá fajul : miért a Gubernium egyre adogatta, ki a parancsolatokat a megye számára, hogy Varga Katalint fogassa el és ellene a vizsgálatot indítsa meg. Könnyű volt a Gubernium dolga, de bajos volt a megyéé. A havasi nép keményen őrizte Varga Katalint s kész lett volna érette vérét is ontani. Nem volt tehát könnyű dolog a havasi nép közé menni s annak körében a lázitó asszonyt elfogni. Egy nagy hadseregnek is számot tevő feladat lett volna ez. A ki ismeri a havasi vidékeket, tudhatja, hogy az ember még tiz lépésnyire sem számíthatja ki az ut eshetőségeit, hát aztán egy ellenséges indulattól áthatott havasi lakosság közé, hogy lehetett volna nehány pandúrral betolakodni és úgy boldogulni ? Arról a hatóságok lemondottak, hogy Varga Katalin elfogatását erőszakkal s illetőleg karhatalommal vigyék keresztül. A havasi nép, mely az elfogatási szándékról eleve értesült, őrizte úrnőjét és erősen fel volt ingerülve a tervezett elfogatás miatt. Cselhez folyamodtak tehát. Szép szerével 1 látolták igy nem mehet meglepetés számba, ha a valóban jól képzett művészek és a legnemesebb célra rendezett fungverse- nyek csak szerény számú közönségnek örvendenek. Véleményünk szerint külömben a hangversenyek nemcsak minálunk, hanem egyebütt is luxus számba mennek. Áttérve azonban a Gordon úrnak művészi szemé yére nagy fokú iskolázottságát az énektan terén el kell ismernünk. A rendelkezésére álló hanganyagot biztosan és jól kezeli. Hang- terjedelme ugyan mérsékelt, különösen a felső regisztereket illetőleg határozottan feltetsző a hanganyag kopottsága, azért ezen hangnemekben már inkább csak fejhangot szokott alkalma.zni, innen aztán a ■ magasabb hangok nála annyira gyengék, hogy csak alig hallhatók. Legnagyobb sikert az orosz népdalok éneklésében ért elr amennyiben virtuozitása ezek énekléséoen látszott leginkább kidomborodni. Végzetes hiba volt azonban részéről, hogy az egész hangverseny műsorát egy maga produkálta keresztül, hozzá még minden darabot idegen nyelven, amit a jó magyar gyomor még sem tud emészteni. A korház alapra a felülfizetésel együtt 7 forintot hozott az estély. — NyilvAiios elszámolás. A váci izr. ifjúság által f. hó 9-én megtartott jótékony- célú táncmulatság alkalmával felül fizettek; Hautner József (Bpest), Goldschmied Ber- nát, Lővinger József, Roheim Károly (Bpest), Glücksmann Ignác, 5—5 frtot. dr. Lengyel Soma, Hoffmann József Jenő, 4 frt 50 — 4 frt 50. Majtényi István (Vecsegh) 4 frtot. Deutsch József (Nógrád-Bercel), Prestbur- ger Károly, S. S 3—3 frtot. Neuvirth Simon, Kohn Lázár, Rosenberg Mór, Iloffsky Antal, Reiser Henrik, Schiffer József (Ke- szegh), Szarnék Manó, Biel József 2 frt 50 —2 frt 50 Spitjer József (Prága) Spitjer Lipót, Bettelheim Testvérek (Bpest), Schmiedl Sándor, ifj Schmidl Adolf. Grünhut Dávid, dr. Nagy Ármin, dr. Kohn Jakab, Kemény kellett Varga Katalint a havasukból eltá- volitani, olyatén formán, hogy a nép ne is sejtse, miről van szó. 1847. január 17-én mag'as állású vendégei voltak Abrudbányának. Ságuna András, nagy-szebeni püspök-helyettes, vikárius és Pogány György alsó-fehérmegyei alispán minden kiséret nélkül, váratlanul érkeztem a bányavásárba. Sagunának első teendője volt az iszbitai gör.-keleti papot, Szőts Györgyöt magához hivatni. A püspök-helyettes aként rendelkezett, hogy a pap más napra Iszbitán jó ebédet készíttessen; hivassa össze a tekintélyesebb gazdákat, mert az isbitai isteni szolgálat után némely királyi parancsot akar számukra kihirdetni. Más nap a vizkereszt ünnepét ülte meg a román nép. Az iszbitai román templom megtelt hívekkel; ott volt Varga Katalin is. Senki sem sejtette, mi van készülőben. A nép saját papja s illetőleg püspöke iránt nagy bizalommal viseltetett; meg sem álmodta senki, hogy Ságunának más célja volna, mint a mi ki volt hirdetve. Tehát nem gyanakodott, maga Varga Katalin sem. Pogány György az alispán. Sulucz János, a volt érsek testvére, akkori bányaispán Abrudbányán és egy más hivatalnok voltak a vendégek; Ságuna tartotta az isteni tiszteletet. A templomozás véget ért; távolabb a a templomtól, már négylovas szánka várta
