Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-17 / 7. szám

VÁCI HÍRLAP Ludányi Istvánná, Lányi Jánosné, Lepcsik Andrásné, Malik Istvánná, Németh Jánosné. Obermajer Lőrincné, Olaj Ferenczné, Prazsák Jánosné, Péter Istvánné, Papp Istvánná, Pézl Jánosné. Petrásovits Józsefné (Buda­pest), Peidlpek Józsefné, Rusótcky Mihályné Racsek Jánosné, Rada Elekné, Szabó An- talné, Szakszik Mihályné, Szikora Jánosné, Szép Lajosné, Schaffer Andrásné Sebők Józsefné, Sperger Ignáczné, Simon Ferencné Simon Istvánné, Tenzlinger Mihályné, Wircz Jánosné. G. Z. Helyi és vidéki hírek.-- ÜMiixenniegylet. Bauer Mihály gim­náziumi tanár melegen buzgólkodik egy váci muzeumegylet létesítésen, mely a vác-vidéki régiségek egybegyűjtésén és is­mertetésen kívül, gyakorlati, kulturális cé­lokat tűz maga elé és az iparosok stilszerü képzettséget óhajtja eszközőni a régi igazi müdarabok motívumainak megfigyeltetése által. E szép gyakorlati eszmének foga- natositását mi is lelkünk teljes melegével fogjuk támogatni. — A váci i*r. ifjúság bálja. Ez idé­nyünk fényes báljai mellé méltóan sorako­zott e hó 9-én a váci izr. ifjúság által ren­dezett táncestély. A Pannónia tág terme szűknek bizonyult a szép számmal megje­lentek befogadására, a kik Csömör Jóska előnyösen ismert zenekara mellett lejtették kedélyhevitő táncukat. A bálban, melynek anyagi sikere is tekintélyes összeget biz­tosított a jotékonycélnak, jól esett látnunk a hamisítatlan jókedvet, mely a jelenlevők hangulatát annyira ellepte, hogy csak a reggeli világosság oszlatta szét a vigadó­kat, a kik mindenesetre egy igen szépen sikerült bál kellemes emlékeit vitték el ma­gukkal. — Iparhank a polgári kórházért. Az ipar és kereskedelmi hitelintézet igaz­gatósága azon javaslatot terjeszti a jövő kémei voltak, kik; mihelyt gyanús embert láttak, neki hirt adván, őt az erdők renge­tegében elrejtették, ott fegyveresen őrizték s úgy ragaszkodtak hozzá, hogy életökkel is készek voltak oltalmazni.“ Varga Katalin a bucsumiak e perében sokat tett. Bécsbe s más illetékes helyekre leveleket irt, mindenütt hangsúlyozta a kérdéses községek kiváltságát. Munkáját egy magyar nyelven irt kérelemmel kezdte meg, melyben mondja, hogy azon vidék lakói szabadok s mint ilyenek, semmiféle robot teljesítésére nem szoríthatók. A ké­relem alá saját nevét irta volt. Majd nyilvános gyűléseket tartott; temp­lomokban tanácskozások folytak s e tanács­kozásokban a nép ezer számban vett részt. Varga Katalin oktatta és bátorította a né­pet. Személyes érintkezése, finom modora, nagy műveltsége és egészen okos észjárása a népet meghódította. Népszerűsége nap- ról-napra nőtt, úgy annyira, hogy (Doamna noastra) úrnőjének nevezte a havas; nem csak a perlekedő községek, de a távolabbi vidékek lakói is felkeresték Varga Kata- liot s kérték ki tanácsait egyes bajaikban. A mozgalom nagyobb mérveket öltött. Varga Katalint az egész havasi részt fel- bujtogatta; már a meszszébb fekvő vidé­kek lakóit is belevonta a játékba, úgy, hogy a kincstárnak a szolgálatot a községek megtagadták. Varga Katalin dacolt a Guberniummal, vasárnap tartandó közgyűlés elé, hogy a váci kórház alap javára a múlt évi tiszta nyereségből 27 forintot adományozzon. — KlgázolAs. Kovács Istvánon, sződi 19 éves legényen a csütörtök éjjeli 11 órai vonat keresztül robogott és oly csodálatos módon lapította össze, hogy rajta semmi külső sérülés nem látható, csupán órájának az üvege tört össze. — Az ipar és kér. hitelintézet közgyűlésié. A nevezett pénzintézet igaz­gatósága kedden délután állapította meg 1894-ik évi üzletforgalmának mérlegét, egyúttal f. hó 24-én délelőtt 10 órakor fogja megtartani ez évi közgyűlését, melyen az elért pénzügyi eredményekről beszámol. Az igazgatóság egyhangú megállapodása szerén a tartalék és különtartalék dotatiója után 7 forintban állapította meg a szel­vények beváltását. — feljegyzés. Hoffman Jenő a Reiser H. cég kereskedelmi alkalmazottja elje­gyezte magának Frey-Mayer budapesti la­kos leányát Etelkát, főnöke unokanővérét. — Molnárok adománya a ti'izör- torony javára. F. hó 10-én megtartott molnárok bálján a tüzőrtorony javára 5 forin­tot adományoztak, melyhez a következők járultak : Tóth Simon Ferenc. Tóth Ferenc, Tóth Simon József, Tóth János Napkeleti János, Csekó István, Cipar Ferenc. — Jótékony célú hangverseny. Gordon Károly orosz énekművész által a múlt vasárnap estéjén fele részben a kór­ház javára rendezett hangverseny csak igen mérsékelt eredményeket volt képes felmu­tatni, annak dacára, hogy a polgármester saját körében mindent megmozdított, hogy a vendégművész számára teljes számú hal- gatóságot szerezzen. Azanban tekintve azt, hogy a valódi zenei műveltség, melynek birtoka nélkül csaknem behetetlen ilyen előadásokat élvezni, még' a mi társadal­munkban felette fogyatékos, anyagi erőink is a luxus kiadások födözésére igen kor­a bécsi kormánynyal, a megyével és a bá­nyahivatalokkal. A kincstár sok helyt már még a korcsmaregalékkal se rendelkezett; Varga Katalin azt állította, hogy a föld a lakosoké, mindennel, a mi rajta van. Ez a nő nagyobb hatalmú volt már a nép előtt, mint bármely hatóság. Félni le­hetett attól, hogy a dolog nyílt lázadássá fajul : miért a Gubernium egyre adogatta, ki a parancsolatokat a megye számára, hogy Varga Katalint fogassa el és ellene a vizsgálatot indítsa meg. Könnyű volt a Gubernium dolga, de ba­jos volt a megyéé. A havasi nép keményen őrizte Varga Ka­talint s kész lett volna érette vérét is on­tani. Nem volt tehát könnyű dolog a ha­vasi nép közé menni s annak körében a lázitó asszonyt elfogni. Egy nagy hadse­regnek is számot tevő feladat lett volna ez. A ki ismeri a havasi vidékeket, tudhatja, hogy az ember még tiz lépésnyire sem szá­míthatja ki az ut eshetőségeit, hát aztán egy ellenséges indulattól áthatott havasi lakosság közé, hogy lehetett volna nehány pandúrral betolakodni és úgy boldogulni ? Arról a hatóságok lemondottak, hogy Varga Katalin elfogatását erőszakkal s il­letőleg karhatalommal vigyék keresztül. A havasi nép, mely az elfogatási szándékról eleve értesült, őrizte úrnőjét és erősen fel volt ingerülve a tervezett elfogatás miatt. Cselhez folyamodtak tehát. Szép szerével 1 látolták igy nem mehet meglepetés számba, ha a valóban jól képzett művészek és a legnemesebb célra rendezett fungverse- nyek csak szerény számú közönségnek örven­denek. Véleményünk szerint külömben a hangversenyek nemcsak minálunk, hanem egyebütt is luxus számba mennek. Áttérve azonban a Gordon úrnak művészi szemé yére nagy fokú iskolázottságát az énektan te­rén el kell ismernünk. A rendelkezésére álló hanganyagot biztosan és jól kezeli. Hang- terjedelme ugyan mérsékelt, különösen a felső regisztereket illetőleg határozottan feltetsző a hanganyag kopottsága, azért ezen hangnemekben már inkább csak fej­hangot szokott alkalma.zni, innen aztán a ■ magasabb hangok nála annyira gyengék, hogy csak alig hallhatók. Legnagyobb si­kert az orosz népdalok éneklésében ért elr amennyiben virtuozitása ezek énekléséoen látszott leginkább kidomborodni. Vég­zetes hiba volt azonban részéről, hogy az egész hangverseny műsorát egy maga produkálta keresztül, hozzá még minden darabot idegen nyelven, amit a jó magyar gyomor még sem tud emészteni. A korház alapra a felülfizetésel együtt 7 forintot ho­zott az estély. — NyilvAiios elszámolás. A váci izr. ifjúság által f. hó 9-én megtartott jótékony- célú táncmulatság alkalmával felül fizettek; Hautner József (Bpest), Goldschmied Ber- nát, Lővinger József, Roheim Károly (Bpest), Glücksmann Ignác, 5—5 frtot. dr. Lengyel Soma, Hoffmann József Jenő, 4 frt 50 — 4 frt 50. Majtényi István (Vecsegh) 4 frtot. Deutsch József (Nógrád-Bercel), Prestbur- ger Károly, S. S 3—3 frtot. Neuvirth Si­mon, Kohn Lázár, Rosenberg Mór, Iloffsky Antal, Reiser Henrik, Schiffer József (Ke- szegh), Szarnék Manó, Biel József 2 frt 50 —2 frt 50 Spitjer József (Prága) Spitjer Lipót, Bettelheim Testvérek (Bpest), Schmiedl Sándor, ifj Schmidl Adolf. Grünhut Dávid, dr. Nagy Ármin, dr. Kohn Jakab, Kemény kellett Varga Katalint a havasukból eltá- volitani, olyatén formán, hogy a nép ne is sejtse, miről van szó. 1847. január 17-én mag'as állású vendé­gei voltak Abrudbányának. Ságuna And­rás, nagy-szebeni püspök-helyettes, viká­rius és Pogány György alsó-fehérmegyei alispán minden kiséret nélkül, váratlanul érkeztem a bányavásárba. Sagunának első teendője volt az iszbitai gör.-keleti papot, Szőts Györgyöt magához hivatni. A püspök-helyettes aként rendel­kezett, hogy a pap más napra Iszbitán jó ebédet készíttessen; hivassa össze a tekin­télyesebb gazdákat, mert az isbitai isteni szolgálat után némely királyi parancsot akar számukra kihirdetni. Más nap a vizkereszt ünnepét ülte meg a román nép. Az iszbitai román templom megtelt hívekkel; ott volt Varga Katalin is. Senki sem sejtette, mi van készülőben. A nép saját papja s illetőleg püspöke iránt nagy bizalommal viseltetett; meg sem ál­modta senki, hogy Ságunának más célja volna, mint a mi ki volt hirdetve. Tehát nem gyanakodott, maga Varga Katalin sem. Pogány György az alispán. Sulucz Já­nos, a volt érsek testvére, akkori bányais­pán Abrudbányán és egy más hivatalnok voltak a vendégek; Ságuna tartotta az is­teni tiszteletet. A templomozás véget ért; távolabb a a templomtól, már négylovas szánka várta

Next

/
Oldalképek
Tartalom