Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
VÁGJ HÍRLAP 3 A közlekedés a kiállítás területére Budapest minden pontjáról társulatok által kitünően biztositva úgy, hogy mig az 1885-iki kiállításba csak egy irányú lóvasuton és omnibusz-vonalon lehetett kijutni : most két irányú lovasút és három irányú villamos-közlekedés (egy földalatti) áll rendelkezésre, nem is számitva a temérdek omnibuszt s a megszaporitott bérkocsikat. Magyarország tudja, mivel tartozik a mil- lennáris kiálliiást látogató közönségnek meg annak a tizenhétezer magyar honpolgárnak, aki mint kiállító fog itt szerepelni. De tudja ezenkivül azt is, hogy mivel tartozik önmagának. Mert mindaz, amit a kiállításról eddig elmondtunk, időhöz kötött s tán csak erkölcsi hatásában maradandó; de azok a nemzeti nagy alkotások, amelyek a millen- náris kiállítással kapcsolatban fejeztetnek be vagy kezdik meg lételöket, hirdetni hi- vatvák ezeréves haladásunkat és fejlődésünket, ameddig magyar lesz ez a föle. Hadd soroljuk föl befejezéséül még ezeket is. A jövő évben nyitjuk meg az új magyar országházat, amely tizenhat millió forintba kerül a nemzetnek; a jövő évben fejezzük be a Vaskapu szabályozását, a jövő évben állitnak magyar millennáris emlékeket a honfoglalás örök időkre szóló hirdetése végett az ország több nevezetes történelmi pontján ; a jövő évben kezdik kiépíteni a pantheon-szerü nagy diadalkaput a kiállításba vezető Andrássy-út végén; s a jövő évben mindezek megkoronázásául ötszáz új népiskolái ál lit a magyar nemzet az ország egyes vidékein, ahol még nincs a művelődésnek ily kezdetleges, egyszerű temploma. Ha mindez meglesz, nyugodtan nézünk vissza az elmúlt ezer évbe, mert ami sötétség aggasztana bennünket onnan : eloszlik lassankint attól a fénytől, amely a jövő ezer év hajnalát deríti Magyarországra. Az Orsz. M. Gazdaságegyesület és a kiegyezés. Budapest, nov. 20. Az O. M. G. E. nov. 16-án foglalkozott a vám- és kereskedelmi 'szövetség megújításának kérdésvei. A közgazdasági szakosztály Bujanovich Sándor elnöklete alatt tartotta ülését Rubinek Gyula vol az előadó, a ki széles tanulmányra fektetett indokolással támogatta az alább közölt határozatai javaslatot. A vitatkozást a tárgy felett két részre osztotta az elnök, s az hozzászólóknak egész sora jelentkezeti a nagyfontosságu kérdés megvitatására. Az ülés lefolyása a következő volt : Az elnöki széket Bujanovics Sándot országgyűlési képviselő foglalta el. Az előadó, Rubinek Gyula, felolvasásával kezdődött a tárgyalás. A határozati javaslat bevezető részében mindenekelőtt ismerteti gróf Festetich volt földmivelésügyi miniszternek az egyesülethez intézett leiratát, melyben az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szerződés megújítása alkalmából a gazdasági egyesületek véleményét bekéri. A gazdasági egyesületek közül 16 nyilatkozott a kérdésben, ezeket illetőleg az előadó az egyesületek véleményét minden egyes pontra nézve ismerteti. Sajnosán konstatálja egyben, hogy a vitális kérdésben gazdasági egyesületeink csak egy töredékre látta szükségesnek az állásfoglalást, a mi talán nem annyira az illetők indolenciájának, mint inkább a kérdés tárgyalására szükséges támpontok hiányának tudható be. Ismerteti ezután az Ausztriával fennálló vám- és gazdasági szövetség alapjául szolgáló 1867-iki XII. t.-c. 58—68. szakaszait s ezzel kapcsolatban objektive tárgyalja a szövetség előnyeit és hátrányait. A vámszövetség jelenlegi állapotait és viszonyait beható tárgyalás alá veszi és indokolja kereskedelmi szerződéseinek tarthatatlanságát. Az agrárius védvámok létesítését illető emelését tartja szükségesnek. A vámtarifa revisióját ugyanebből a szempontból javasolja. A bankszabadalom ügyét részletesen tárgyalja s két kartellviszony- ban lévő bank léiesitésének előnyeit vázolja. Az előadó kimutatást állított össze a közös vámterület forgalmáról nyers anyagok és gyártmányok szerint 1874-től 1893-ig, továbbá Magyarország kereskedelmi forgalmáról 1883-től 1894-ig. Részletesen foglalkozik az általános vámtarifa revisiójának kérdésével, a kiviteli nyersterményekkel, a tarifaügygyei, a kedvezményekkel és az uj kívánalmakkal. A beható ismertetés után előterjesztett datározati javaslat teljes szövegében igy hangzik : Határozati javaslat. Mondja ki a szakosztály, hogy ; 1. Az Ausztriával fennálló vám és kereskedelmi szövetségnek a közös vámterület alapján való megújításához csak az esetben járulhat hozzá, ha abban teljes biztosítékot nyer, hogy általa Magyarország közgazdasági érdekei csorbát nem szenvednek. És pedig . a) A szövetség a nemzetközi szerződésekkel egyidejűleg 1903-ban járjon le, hogy akkorra Magyarországnak minden irányban teljes ectioképesség biztositassék. b) Az 1881. XVI. t.-c.-ben megállapított s 1887. XXV. t.-c. által módosított általános vámtarifa revideáltassák. E revi- siónál az ipari cikkek behozatali vámjai a hazai fogyasztás és iparfejlesztés tekintetbevitelével állapitandók, meg, mig a nyerstermények behozatali vámja oly mag'as legyen, a mely a külföld nyersterményeinek versenyét kizárja a monarchia piacairól. A A jelenben vámmentes nyerstermények behozatalára legalább pénzügyi, a korpára a mütrágyafélék kivitelére prohibitiv vám vetendő. c) Romániának a jelen vám- és kereskedelmi szerződés felmondandó s a revideált általános vámtarifa alapján veendő fel esetleg az uj egyezkedési tárgyalások. leányomat szólítom, a volt férjemre gondolok ; azért hívogatom a szegénykét oly sűrűn. Mi szükség olyan sokat kiabálni a nevét ? Nem hall talán ? Süket ? Tessék most elképzelni! Egy szegény anya, kinek nem szabad a saját árva kis gyerekét a maga nevén szólítani. Mindig jobban fájt a szivem szegénykéért; hisz az apja neve nélkül, ki még megszületni se latta, nem is a régi volt már. Csakhogy szerettem őt is, neki is eleg'et akartam tenni. S nem volt attól kezdve neve ; nem az a neve, a melyet szent olajjal írtak a homlokára. Ez halálos bűn volt. . . . De hát ha oly nagyon szerettem az uramat . . . S a gyóntató atyám is megerősített: Csak tégy úgy, a hogy ő akarja, a ház békességéért ! A szegény fiatal asszonyka gyakran félbeszakította a beszédét s oda nézett, hol a rács mögött a férje ült s kétségbeesetten törülgette a homlokát, s mig szivéből önkéntelenül tört elő az érzelmek áradata, melyet nem tudott megakadályozni az esküdtek szigorú tekintetének hatása alatt, megszállta a félelém, hogy az ő leleplezései, ki tudja, talán ártani fognak neki és súlyosbítani fogják tetteit a bírák előtt. De hát ez volt az igazság ! * Miután az elnök helyet jelölt ki néki a az ember felé fordult, ki bambán bámult reá félig nyitott szájjal, kezeit térdeire téve s csodálkozott azon, hogy felesége erőlködik az ő mentségén s a fájdalom tükröződik az arcán mert fél, hogy fegyházba küldik. = Üljön le — szólt az elnök — s mondja el az esküdt uraknak, nem volt-e férje féltékeny, nem adta azt soha a maga értésére ? Nos mondja. — Uraim, ő engem szeretett ! A megholt uramra volt féltékeny szegény ! Nem akarta, hogy megemlékezzem róla, hogy csak gondoljak is reá. Ez fájt nekem. Nem tudtam fölfogni, hogy lehet valaki egy halottra féltékeny. S én, hogy tudtam volna én elfelejteni a megboldogult ? A kis leány meg úgy hasonlított hozzá, mint egy tojás a másikhoz a hangja is egészen az ő hangja volt: s azonkívül Giovannának hívták, mint az apát ... És ő azt akarta, hogy ne törődjem véle, ne hívjam őt a saját nevén ! Gyűlölte a kis lányomat azért is, mert Giovannának hívták, A szegénykének már egy év óta nem volt neve. Olyan csúf neveket adott neki, hogy a szivem elfacsarodott a hallatára. Még aztán, bogy bánt vele! . . . Mint azon a napon is, a melyen a szegény holt uramnak a ruháit szellőztettem a napon, hogy meg ne penészedjenek. Hogy én még mindig csak amazt szerettem ! — Én csak árnyék vagyok ebben a házban, — kiáltotta, s a haját markolászva sirt és átkozta a szenteket s a boldogságos szűz Máriát Tört, zúzott mindent a mi a kezébe akadt ! Én rémülten szaladtam a szobámba. Aztán kapta a ruhákat (egészen uj ruhák finomak, az a szegény jó lélek alig viselte egy párszor) s porcikakra szaggatva kilökte az utcára, a hogy ő mondta, a disznóknak ! Semminek, még egy falba vert szögnek sem volt szabad a házban maradni, a mi attól a másiktól való volt! . . . Mert hát ő a gazda ! ö parancsol ! S azt akarja, hogy szeressem ! *— kiabált az ajtón keresztül. — Ertem-e ? Azt akarja, hogy őt szeressem 1 — Hát uram Istenem, nem szerettem ? . . . Nem volt neki elég ? Hát mit kellett volna még egyebet tennem, hogy megyőződjek róla ? A megboldogultnak a neve soha nem jött ki többé a számon, s mindenét eldugdos- tam ide-oda. — Istenem, vájjon mit szólt I ő mindezekhez odafenn? — A mi azt illeti, hát csak megvoltunk valahogy. Igen, de ott volt a kis leány s őt Giovannának hivtálc s nem tűrte el, hogy igy nevezzem, mert azt mondja: ez csak ámítás, szüzanyám, hogy ez csak ámítás! hogy mikor a kis
