Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
4VAGI HÍRLAP d) Az 1892, XVI. t.-c. oda bővítessék ki, hogy az ezeu alapuló őrlési engedély- lyel űzött visszaélések a jövőben elkerül- tessenek. így az őrlési engedélylyel behozott búza sem belföldi kereskedelem, sem hazai fogyasztás tárgyát nem képezheti a malmoktól az összes behozott búzamennyiségnek megfelelő lisztkivitele meg'küvetelendő és csak a tényleg kivitt lisztmennyiségnek megfelelő vámvisszatérítésben részesüljenek, mely az őrlési engedély utján behozott búzamennyiség 70 százalékánál magásabb ne legyen. Az idegen gabonának engedélyezett szabad raktárak megszüntetendők s elrendelendő, hogy az őrlési engedélyt törvényesen élvező malmokon kivöl senki más idegen gabonát ki ne rakhasson a vám előzetes és vissza nem téríthető léfizetése nélkül. e) A vám- és kereskedelmi szövetséggel össze függő kérdésekben, továbbá nemzetközi kereskedelmi szerződések előkészítésénél a két fél pénzügyminisztere és a külügyminister által egybehívandó vám- és kereskedelmi értekezletre nemcsak a kereskedelmi kamarák, de a gazdasági egyesületek kiküldöttei is különösen meghivassanak. f) Belföldi adókkal és vámokkal a másik fél gabonaféle terményei nem terhelhetők s ez irányban a vám- és kereskedelmi szerződés rendelkezésének érvény szerzendő. g) Tekintettel a vasutállamositások folyományaképp a monarchia mindkét államának egymás közt és egymáson keresztül mozgó forgalmában bekövetkező azon hátrányára, mely díjszabások számításának a hátáé szélen való megszakításából és a külön kezelési illeték felszámításából eredhet, igyekezzék kormányunk a reciprocitás alapján oly díjszabási egyezményt kötni, mely különösen a vámhatáron kiménő forgalomban egyfelől a magyar nyerstermények és élelmi cikkek javára az osztrák vasutak, másfelől Ausztria iparcikkei javára a magyar tanuk között, az ügyvéd ajkairól hallotta ugyanezt a történetet. Csakhogy ez másképen adta elő a dolgot. Egyszer értette, másszor egy szót sem értett belőle, némelykor sejtette, hogy a másik férjéről van szó. S mind e tiszta hangon kiejtett szavak^ mint valami prédikáció, úgy hatottak reá. Az ügyvéd széles, ünnepélyes taglejtése, az eaküdtek komolysága, az ünnepi hangulat fölizgatták képzelőtehetségét s a legélénkebben maga elé képzelte a múlt egyes eseményeit: azt az édes érzést, mikor egy gyönyörű tavaszi napon, melyen a nap sütött a zöld mezőre, a madarak énekeltek, a távolban tehenek kolotnpja, bögése hall- szott, a forráshoz ment egy keskeny dülő- uton . . . S ő, az első férje, ki az eleven sövény mögé volt elrejtőzve, egyszerre csak előugrott s elzárta előle az utat. Aztán egy fölnyergeit öszvér hátára ültek s mint egy rabló, erőszakkal ragadta magával. Arcát, ajkát, nyakát csókokkal borítva, mondogatta: Légy az enyém! Szeress engem! Légy az enyém. — S ő azt felelte: Nem! Nem! Mily szégyent ejtett rajtam! Nem! — S az öszvér tovább poroszkált, mintha ő is be volna avatva a dologba, gyorsan csattogtak patkói az olajfák között a köves utón. S ő, miközben folyvást csak azt felelte, hogy nem, nem, mert nem szerette vasutak, az érték és a befutott távolság arányában kedvezményes dijtéteteleket állapítsanak meg. Ez egyezményben volna megállapítandó továbbá, hogy a külföld sem ipari, sem nyersterményeinek az átvitelénél mérsékeltebb tarifakedvezmények nem nyújthatók, mint a hazai terményeknek. h) A connsulatusi ügy akként szabályozandó, hogy mindkét fél kereskedelmi, vagy földmivelésügyi ministeriumának jogában álljon oda, a hova annak szükségét látja, gazdasági vagy kereskedelmi alkalmazottakat kinevezni s kiküldeni, ki a személyi dolgokban a külügymi- nisternek vannak alárendelve, kívánatos továbbá, hogy a consulok a magyar nyelvet bírják s a magyar közgazdasági viszonyokat ismerjék. A gazdák a gazdasági egyesületek utján a consulátusok- kal továbbra is közvetlenül érintkezhessenek . i) Hol népünk a «külföldön nagyobb csoportokban keresi kenyerét, külügyi képviselet szerveztessék, a mely segélyezzen oly egyleteket és intézményeket, melyek feladaté a ki vándorlattakat a magyar államellenes izgatásoktól megóvni és védelmükről gondoskodni, hogy a visszatérők újból hasznos polgári és munkásai legyenek államunknak. j) A közvetett adók közössége külön fogyasztási vonal felállítása mellet megszüntetendő s e szerint a kivitt fogyasztási cikkek után esedékes adóvisszatéri- tések és kiviteli jutalmak az egyes államfeleket a kivitt mennyiségek arányában terhelvény, a kezelés iránt Ausztriával külön egyezmény kötendők) Az osztrák hitel- és biztosító-intézetek, iparvállalatok, iparosok és házalóknak nyújtandó kedvezmények ugyanazon mértékre szoritandók, melyeket Ausztria nekün engedélyes. l) Miután a magyar közgazdaság érdekeinek és a magyar államiság követelményeinek megfelelően szervezett jegybank egysége alig lehetne valóség és a s az édesányja sem állhatta ki, a megvetéssel egyidejűleg kezdett valami különös gyengédséget érezni iránta, valami mélyebb meghatottságot, euy kis szánalmat is, hogy az oly nagyon szereti, hogy mindenáron a magáévá akarja tenni őt ! — Légy az enyém ! — S újra csókolni kezdte. De ő csak azt kiáltotta: Gazember, mily szégyenbe hozott. Hanem a férfi annyit mégis elért, hogy mindig kevésbbé megvető s gyűlölő hangon kiáltozott. Aztán végre nem is állott ellent, nem tiltakozott, csak azt kérdezgette : Hová visz ? Mit akar tőlem ? Vigyen haza ! Hagyjon békivel 1 S aztán megállva egy barlang előtt, ott a fügefák között, a a férfi leugrott az öszvérről s a leányt mint valami kis babát karjai közt tartva csak ennyit mondott : Oh, gyönyörű kis babám ! Te leszel az én királyném. — S ő csak sirt, kezeibe témetve arcát és nem felelt semmit, nem ismert önnön- magára. — Te leszel az én királyném ! S az ügyvéd csak beszélt, csak beszélt, mint valami tisztelendő úr a prédikáló székből, a karjaival hadonázott hozzá és rá-rá ütött az asztalra. Ez olyan furcsa volt; az asszony nem értette meg ezeket a frázisokat, melyek olyannyira eltértek a közönséges beszéd szavaitól . . . Oh az a másfél kartellbe lépő külön jegybankok szervezetétől lényegileg alig különböznek, ellenben az önálló vanpolitika mellett inkább várható, hogy az ország hiteligényei és ezek keretében a mezőgazdasági hitel is célszerűbben elégíthetők ki, az osztrákkal egyezményes viszonyokban álló önálló magyar bank felállítását kérjük. m) Az 1878. XIX. t.-c. 1. szakaszában megállapított azon arany, a melyben a magyar korona országai az 1867. XII. t.-c.-ben közösöknek elismert államügyek terheihez hozzájáruljanak, a szövetség megújításánál támasztatott összes követeléseinek teljesítése esetén fenntartható, elleneseiben leszálitandó. n) Ausztriával állateg-észségügyi egyezmény kötendő, mely világosan körvona- lozza az eseteket, midőn zárlatnak helye van s az időt és területet melyre ez kiterjeszthető. Mindkét állam azonban állategészségügyét teljesen önnállóan intézi úgy az helföldön, mint a külfölddel szemben. o) Hasson oda kormányunk, hogy a jelen szövetségből folyólag Ausztriában hasonló, a vetőmagvak, takarmányok, műtrágyák és különösen élelmi cikkek hamisítása s a műbőr gyártása elleni törvények hozassanak, ellenesetben oly intézkedések léptessenek életbe részünkről melyek a hamisított cikkek behozatalának gátat vetnek, p) A jelen egyezmény kifolyásaképp biztosítandó, hogy Franciaországgal szemben a fennálló borvám fenntartassék s az olasz behozatalnál a pro venien tia mindkét részéről szigorúan ellenőriztessék. r) A fogyasztásra és a kisebb termelőkre káros kartellek ellen törvényhozási és tarifális intézkedések szükségesek, még pedig a vámterület minkét államában. Ezek támogatását vagy az állam részvételét ily kartellekben, erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk. A mennyiben az osztiák törvényhozás e feltételeknek, de különösen az általános vámtarifa agrár vámjai emelésének, az év, melyet vele töltött, úgy tűnik fel előtte, mint egy boldog álom. Valóban királynőjévé lett neki s nem csak megbocsátotta erőszakosságát, de szerette is, imádta is, akár csak a szentséges Ur Jézust ! . . . S a szegény asszonyka nem látott már semmit, sem az elnököt, sem az esküdteket, sem a terem mélyében azt a nagy feszületet, sem a tömeget, semmit, semmit ! S nem hallotta az ügyvéd szavát sem, mely ott menydörgött körülötte ; csak sir- dogált, csak sirdogált elmélyedve a nemrég múlt ragyogó víziójában, mely oly gyászosán végződött, mikor két ember kivitte a temetőbe a kis halott koporsóját, a melyet oly szépen beszentelt a báplán ur ! . . Ő akkor úgy érezte, mintha a szivét vitték volna ki! . . . * A közönség a kijárathoz tódult, hogy meglássa azt a szegény fiatal szép teremtést, kinek oly szerencsétlen volt mind a két házassága. A szegény asszonyka, hallva az ítéletet, egy nagyot sikoltott és karjait az ura felé nyújtotta, kit két börtönőr kisért vissza a tömlöcébe. S az elnök befejezésül igy szólt : — íme az asszony ! . . . Még gyermekéről is megfeledkezik ! . . .
