Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
2 VAGI HÍRLAP mege, Fenyves, Közép- Kis- és Öreg Gombás, Sz.-Mihályhegy, Ürgehegy, Patakvölgye. IV. Zsobráki hegyközség áll Pincevölgy Kis és Öreg Zsobrák, Kufvölgy, Látóhegy Közép Mály, Kis és Öreg Vasasból. V. Törökhegyközség, maradt a régi területében, az összes Törökhegyek, Papvölgy, Bácska és Cindrókával. Az ekként beosztott hegyközségek mindjárt megalakulásukkor választottak ideiglenesen hegyközségi elnököt és hozzá választmányt az alapszabályok kidolgozása céljából. A kidolgozott és a minisztérium által jóváhagyott alapszabályok megérkezése után végleges szervezkedésül történik meg a tisztujitás. Most minden attól függ, hogy az alapszabályok alaposan, a helyi viszonyok természetének megfelelőleg dolgoztassanak ki. hogy üdvös hatásokat legyenek képesek kifejteni. Magyarország millenniuma. Irta Bársony István. II. A magyar millennáris kiállítás első része után a második rész ismertetésére kell még rátérnünk. Ez a második rész már a mai napé. A mai élet, a mai nép, a mai ipar és kereskeeelem az, a mely a maga számára foglalta le. Ott lesz a művészeti kiállítás, a mel}7 a magyar festők, szobrászok és írók alkotásainak az otthona. A' sajtó számára külön pavilion épült, ezernél több újság- lesz benne állandóan s könyveket és hírlapokat nyomtatnak majd ott, a nézők szeme előtt. A közönségnek lesz olvasóterme; posta, távírda, telefon, minden ponton rendelkezésre fog állani. mintha tűz égetné a belsejét. A szomszéd- asszonyok hozzám futottak. A doktor úr épp arra ment s én behívtam. — Mit evett ? kérdezte a doktor. Mit tudom én, Istenem ? Roppant meg voltam ijedve, a mint ő oly figyelmesen vizsgálta a mit a gyerek hányt, mig ez mindig isszonyubban kiabált : — Mama, megfuladok ! S nyomkodta a gyomrát, a szemei meg véresek voltak s borzasztóan kidülledtek. Oh édes, kis leányom ! . . . . A teremben mélységes csend. A közönséget meghatja a szegény asszony kesetü zokogása. Végre megszólal az elnök, hogy megvigasztalja a szenvedőt. — A doktor úr tejet itatott vele s elment de csakhamar visszajött egy rendőrrel, hogy kikérdezzék a gyermeket, ki már alig tudott beszélni, annyira odavolt. Meg voltam rémülve. — S a férje ? . . . szakította félbe a királyi ügyész. A nő megrázkódott. — A férjem ? . . . Hazajővén a műhelyből, maga is megijedt, mikor annyi embert látott az udvaron. — Nem ezt mondta a vizsgálóbíró előtt! Emlékezzék csak reá ! Ennek a fekete ruhába öltözött úrnak a külseje s a hangja, fején az a fekete sipka, Az ünnepélyek csarnokában lesznek a hangversenyek, diszülések és a kongresz- szusok; ezekről ugyancsak kellett gondoskodni, mert a kiállítás folyamán több, mint száz mindenféle kongresszus fogja üléseit tartani Budapesten. A kiállítás kereskedelmi része szintén a magyar viszonyokat tünteti majd fel. Látunk ott régi, félszázad előtti kereskedelmi irodát, amilyen akkor volt, mikor a magyar kereskedelem még bölcsőkorát élte; s ott lesz mellette a mai nagy és erős kereskedelem egy megfelelő tágas és pompás irodában. A kit a kiállításnak ez a része vonz, annak bármely percben szolgálatára lehet a kereskedelmi muzeum tudakozódó irodája. Ilyen tudakozódó és útbaigazító irodáknak különben is bővében lesz a kiállítás. A mezőgazdák kiállításé, az őstermelés negyven csarnokot fog lefoglalni. Ezekbe lesz beszorítva a magyar Kánaán minden áldása. Ennek keretébe fog tartozni az állat- kiállitás is, amely egyike lesz a maga nemében a legteljesebbeknek, az elsőranguaknakAz iparkiállitás egy egészen külön vi- j lágba vezet majd bennünket; a mezők és puszták népének a produktumai után egyszerre egy nagy és gazdag gyárvárosban érzi magát, a ki ide kerül Az ipar minden fajtája itt lesz együvé gyűjtve egy óriási gépcsarnokkal együtt. A hadsereg és haditengerészet kiállítása elütően válik ki a polgári foglalkozások jelvényeinek és eredményeinek a keretéből; a mi harci fegyvere volt a magyarnak valaha, azt mind megtaláljuk itt, a hadviselés módjának a jelenitésével egyetemben. A kiállítás területén, a városligeti tavon, egy nagy hadihajó úszik majd teljes felszereléssel s minden képzelhető fajtájú csónak, bárka és csavargözos lesz ezen a térés állóvizén, a mely még a fiumei kikötő kicsinyített mását is befogadja, a tengerparti raktárral s egy kis, működő világitó- toronynyal együtt. Gyönyörű lesz az erdészeti és vadászati kiállítás is. A mi vadja van Magyarországnak, mirdet ott látjuk biológiai csoportokmellén azok az ezüst láncok, mind oly furcsa, oly félelemgerjesztő volt, hogy nem mert tovább beszélni. — íme, ezt mondta akkor, tette hozzá az elnök. S a tárgyalási jegyzőkönyvet föllapozván olvasta : „Az, hazajővén a műhelyből, félrehuzó- dott s mogorva arcán és magaviseletén úgy tűnt fel, hogy a dologra elvolt már készülve . . .“ S aztán mikor az orvos azt mondta egész határozottan a rendőrnek, hogy a gyermek foszforral meg van mérgezve, mit felelt erre a maga férje? A szegény ifjú nő habozott egy pillanatig, ránézett mozdulatlanul ülő férjére s meg lévén róla győződve, hogy ezek előtt az urak előtt hiába hazudik — hisz tudnak mindent! — folytatta : — Fölkiáltott: — Az lehetetlen! — S aztán ő kérdezte a leánykát: — Ettél te foszfort? Talán véletlenségből, mi? . . .— Nem, felelt a gyermek. — No lám! — szólt ő; de a rendőr azt mondta: Elallgasson ! — S mit beszélt a kis leány ? — kérdezte az elnök, látva, hogy már újból megakadt. — Azt mondta, hogy . . . De nem tudta folytatni s könyörögve ban; egy óriási medvét egyebük közt, a mely támadásra készen emelkedik fel; aztán egy hatalmas vadkant, a melyet a kárpáti farkasok éppen megrohannak. És mind e mellett a sok érdekesség mellett kapunk temérdek olyan látványosságot, a melyek tisztán a vendégek szórakoztatására szánvák. Nagy harcitornák, lovasjátékok, versenyek, velencei éjszakák a tavon, kivilágítás, tűzijáték, nagyszerű villamos szökőkút stb. gazdagítja majd a sok komoly nézni valón kifáradt szem élvezeti prog- rammját. S ami tán mindent felül fog múlni eredetiség dolgában, az a kiállítás faluja lesz. Egy egész község; amelyen ván templom, papiak, iskola, községháza, korcsma és hosszú tarka utcák. De minden épület» minden udvar más és más vidékről van idelopva; csak abban közösek, hogy magyarországiak valamennyien. Az egyes házak a magok vidéke szerint rendezvék be; bútorzat tősgyökeres eredeti, a lakók arról a bizonyos vidékről valók s aszerint ruház- kodnak és viselkednek ahogyan odahaza. A magyar-utcából nyílik majd egy tisztán német utca, azután a nemzetiségiek utcája; ebben a csudálatos faluban napokat eltölt- het a tanulmányozással, aki az etnográfia iránt érdeklődik. A kit pedig a sok látni való végre kifárasztott, annak ott lesznek üdülésére a mindenféle vendéglősök cukrászdák, sorházak, speciális magyar csárdák és kávéházak; — lesz egy nagy francia vendéglő azok számára, akik a nemzetközi francia konyhához szokvák s a gyomrukat féltik a meg nem szokott idegen ételek rontó hatásától. — És mindenfelé zene, kitűnő cigánybandák, az ország leghíresebb cigányzenészei, akiket a külföld tárt karokkal szokott fogadni, ha egy-egy impreszszárió kiviszi innen őket. Drágaság pedig sehol! Minden jutányos és nem túlcsigázott áron. Az idegenek elszállásolásáról lelkiösmere- tes gondoskodás A kiállítás területén állandó erős rendőrségi készenlét. nézett a törvényszék kérlelhetlen elnökére, ki ösztökélte, hogy csak mondja tovább. — Azt mondta, hogy az apja a műhelyben valami rossz ízű italt adott neki s kényszerítette őt, hogy igya meg. A mi kevés maradt, azt a földre öntötte. — A másik leánykának is adotr inni ? — Igen, a Filomeának. — Csakhogy egy másik pohárból ug-y-e? A fejével ráintett, hogy igen, úgy volt. — Folytassa, folytassa — szólt az elnök megigazítva szemüvegét. — A lányka szavaira ő igy szolt: — Oh a hazug ! — S a rendőr azt mondta neki hogy hallgasson 1 — Én elkezdtem kiabálni, Gazember, gazember 1 mit tettél! — Te még infámisabb vagy a lányodnál, kiáltott rám s elakart menni, de a biztos azt mondta neki, hogy legyen csendben, mert különben elcsendesiti ő s ne merjen egy tapodtat sem elmenni. Akkor aztán visszaemlékezett rá, hogy a mühelybon voltak patkányméreggel áztatott lepénykék, talán abba kóstolt bele a kis jeány. — Igen, ug-y kellett lennie. Hisz az lehetetlen, hogy ő mérgezte volna meg 1 Hát mit is ártott volna neki az a kis szerencsétlen ? . . . Igen, ez az igazság, másképp nem történhetett 1 E szavak után fölállott az asszony s a felé
