Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
Kilencedik évfolyam. 47. »/ám. Vác, 1895. évi november 24. Előfizetési árak : Égési, évre...........................6 frl — Félévre......................................3 frl — Negyedévre ...........................1 frt 50 EGYES SZÁM ÁRA 12 K R. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI kr. kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS józs K K. HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: VÁC, Mária-Terézia-rakpart. Dr. Kisfáié húz, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Iíyilt-ter sora 30 kr. Réiyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Hér mentet len levelek nem /''n/adtntuui/ el Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-CLtiuriyosscn. eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. iPeraio-it tranq ui i íla potestas, qusie viol ént a nequit. Hegyközségeink megalakulása. Fontos közgazdasági mozzanatról vagyunk szerencsések beszámolni lapunk olvasó közönségének. Ez esemény városunkban hegyközségeknek megalakulása volt, ami esetleg igen nagy emeltyűt rejthet méhében elhanyagolt, parlag szüléink rekonstruktiójához. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. törvénycikk 8 fejezete intézkedik a hegyközségek meg- alakultatása tárgyában. A hivatkozott törvénynek jól felfogott szellemében városunk képviselőtestülete már 1895. évi augusztus hó 17-én tartóit rendes közgyűlésében 70. számú határozatával kimondotta, hogy az alkalommal megalkotott 9 hegyőri kerületből a következő nevek alatt és területi beosztásokkal 4 hegyközség szervezendő és pedig : I. A diósvölgyi hegyközség. II. A spinyéri hegyközség. III. A kútvölgyi hegyközség. IV. A zsobráki hegyközség. A törvény előtt. — Luigi Capuana. — Az ajtónálló a tanú nevét kiáltotta: — Agrippina Caruso ! Kiváncsi mozgolódás, halk mormogás támadt a hallgatóság között. Az esküdtek tekintete az ajtó felé irányult, várva a vádlott feleségének jöttét; egy kissé váratott magára. — Agrippina Caruso! — kiáltotta újból az ajtónálló. S a szép, barna, ifjú nő belépett. Arca sápadt, szemei zavartalan lesütve s minthogy nem tudta, hova, merre forduljon, a szolga kézen fogta s az elnök elé vezette, ki ragyogó pápaszemét megigazítva merész, erős metszésű orrán, fürkészve nézett rá. A terem mély csendjében csak a könyvek s iratok lapjainak suhogása hallatszott az ügyvédek asztala felől. — Ü1 ljön le — szólt az elnök — s ne féljen. Mondja el az egész dolgot az esküdt uraknak. A szegény ifjú nő félénken fölemelte a A törökhegy- papvölgyi hegyközségről, mint már létezőről emlitést nem tett a hivatkozott közgyűlés, mivel azt már a múltban megalakultnak tekintette. Az 1894. évi XII. törvénycikk végrehajtásáról intézkedő 481)00:94. és 76.969. sz. földművelésügyi miniszteri rendeletek 62. §-a értelmében ezen hegyközségek alakuló gyűlésen a szőiőszeti és borászati felügyelőnek lehetőleg jelen kell lenni, ennélfogva Rácz Sándor borászati felügyelő a hivatkozott hegyközségek szőlőbirtokosai névjegyzékének és birtok- kimutatásának lajstroma mellett az alakulás szándékba vételéről hivatalosan lett értesítve. Ezen értesítés alapján Rácz Sándor átiratot intézeti a város polgármesteréhez ; miszerint tegye meg az intézkedéseket arra nézve, hogy az alakuló gyűlések határnapját kitűzze, de úgy, hogy arról minden szőlőbirtokost a kitűzött határnap előtt 30 nappal értesítsék s arra meghívót nyerjen. Miután azonban a hivatkozott törvényfejét s aggódva nézte az esküdtek feléje fordított figyelmes arcát s aztán csaknem sírva felelt: — Urnim, én nem tudok semmit. — Magát nem vádolja senki ! Csak mondja el bátran, a mit tud. Hogy halt meg a kis leány ? S mi gyanúja van ? Az elnök, hogy felbátorítsa, szelíden, mosolyogva beszélt vele, hogy ő nagyon jól ismeri az egész dolgot, csak ezek az urak is akarják tudni, még pedig az ő szájából kell hallaniok, igy rendeli a törvény. Az asszony néhány szót mormogott. — Hangosabban — szólt a kir. ügyész. És feléje fordulva meglátta a vasrács mögött a férjét, ki tágra nyitott szemekkel, feldúlt arccal bámult reája. •— Nem tudta már fékezni magát s hangos zokogásra fakadt. Végre összeszedvén egy kicsit magát, elkezdett beszélni: — A szegényke első férjem leánya volt. Eleinte ez is nagyon szerette; de később, nem tudom, miért, durván kezdett bánni vele. Minden semmiségért bántotta, nem tudta elszivelni. Akkor reggel elküldtem őt a kis húgával, a ki a második uramtól való, hogy vigyék el hozzá a műhelybe a reggelit. Tudtam, hogy ez bántani fogja cikk az előbb megalakult régi hegyközségeket törvényeseknek el nem ismeri, igy a már meglevő törökhegyi községet is újabb megalakulásra kellett felszólítani. A kifejtettek szerént tehat már nem négy hanem öt hegyközségnek megalakulása vált szükségessé. Az alakuló gyűlést tehát mindaz öt községre nézve egy napon teljes lehetetlen lett volna megtartani, azért az alakulásokra három nap, jelesül november hó 16, 17 és 18-ika tűzetett ki. Az említett napokban Rácz Sándor felügyelő pontosan városunkban meg is jelent és a már nevezett öt hegyközség a következőleg alakult meg. I. A diósvölgyi hegyközség melynek területi beosztása kiterjed a kecskeméti körtvélyesi, sz.-lászlói, diósvölgyi és nyúlási szőlőkre. II. A spinyéri hegyközség beöleli az Alsó és Felső Spinyért, Kis és Öreg- Sejcét, Kis és Öreg Hermányt és Gronázt. III. A kútvölgyi hegyközséghez fog tartozni Alsó és Felső Csipkés, Egyházőt, de a kisebbik félt egyedül menni, s elkezdett sírni. így aztán én boldogtalan, azt mondtam, hogy kisérje el a nagyobbik. Oh, bár csak ne tettem volna ! — A gyerekek soká maradtak. Én csak úgy égtem az izgatottságtól. Az utóbbi napokban a szokottnál dühösebb volt s féltem hogy dühét most azon a szerencsétlen kis teremtésen tölti ki, a kit az ő gyűlölete ellenére hozzá küldtem. Istenem, mit csinált azzal a szegény kis leánynyal ? . . . De hát mit is vétett az neki ? Nem tudtam magamnak megmagyarázni. Nem volt képes megtűrni maga előtt; még a neve hallatára is haragba jött. Giovan- ná-nak hívták, mint az első férjemet, ki a gyermek születése előtt egy hónappal halt meg, az ő emlékére adtam neki ezt a nevet. Mikor a gyerekek végre hazajöttek, mind a kettőnek teli volt a köténye gyalufor- gácscsal : mert ő asztalos. — Mit mondott apuska ? kérdem Giovannától. — Semmit. Nem bántott ? — Nem mama, még enni is adott. — Föllélekzettem 1 De a szegényke csakhamar rosszul kezdte érezni magát. Fájt a feje, és a gyomra émelygett. Adtam neki egy csésze meleg vizet. Még rosszabbul lett. Elkezdett hányni. Kínlódott nagyon s kiabált. Úgy érezte
