Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
VÁGJ HI UL Al — Váci Hirlap mellsklapja. — Vác, 1H95. Február lió 3. A szőlő szaporításának módjai. (Rácz Sándor szabad előadásai nyomán.) A bujtásolás. A szőlő szaporítás módozatai között felette jelentékeny szerep jut a bujtásnak. Ez a szaporítási mód leginkább a fogyatékos, hiányos szőlők kiegészitésénél ajánlatos. Előnye különösen abban áll, hogy a jól, rendesen elrakott bujtásnak nem kevesebb, mint 98 százaléka szokott megerdni. Mig, ha a hiányzó tőkéket sima, vagy gyökécs vesszőkkel akarnánk pótlani a legjobb esetben az eltett dugványoknak 80 százalékára számolhatunk. És még ezek is satnyák maradnak, mert a már megerősödött szomszédos tőkék hátrányos befolyásokat gyakorolnak a dugványok tenyészetére. Eljárási módozat a következő. Előző évben augusztus hó vége felé ki kell választani azon erős és jófajta tőkéket, melyekből a bujtást ereszteni óhajtjuk és a vessző hegyeit vissza kell csonkolni, A bujtásolni szándékolt vesszőt, ha a sor méteres szélességű a szőlő két méteres hoszura kell hagynunk, hogy ne a föld- szinén vezessük el, hol könnyen kiszáradhat. A bujtásolandó vessző számára 50 szan- timéter mélységű árkot huzunk ágynak és ebbe lefektetjük. Némelyek 30 szántimeter mélységű árkot szoktak huzni de ez helytelen eljárás, mivel egy kicsit száraz esztendőben ilyen mélyre kiszikkad a föld és akkor gyökér nem képződhetik. Trágyát tenni közvetlen a bujtásra nem tanácsos, mert a trágya rothadása alkalmával ártalmas savakat fejleszt a kalluszokra, sok esetben még penészedést is okoz. Ha tehát trágyát még is akarunk alkalmazni, kerüljük a nyers trágyát, az érettet pedig úgy alkalmazzuk, hogy a bujtásra elébb helyezünk el 15 szántiméternyi föllét, azután tegyük rá a trágyát, de úgy, hogy felül még legalább is 20 szántiméternyi föld hintessék A bujtás vesszőt némelyek mindjárt a főnél megszokták csavarni, de ez veszedelmes eljárás. Megpatanthatja a lehajtott vesszőt, vagy a tőkével szomszédos rügy , bontását sietetti, igy fattyúhajtásra fog dolgozni. A homlitott vesszőt, már jumus vége felé gyűrűs metszéssel bemetszhetjük, hogy a tőkéből fogyatékosabb nedvkeringés hatoljon a bujtásba. így maga iparkodjék gyö- kéreresztés utján életfeltételeit megkeresni. Kétéves cservesszőt bujtásul nem szabad eltenni, mert ez már nem gyökerezik. Porbtijtás. A szaporításnak egy másik neme a por- bujtás, amely ép oly vessző homlitás utján történik, mint a rendes bujtás, avval a különbséggel, hogy itt csak 25—30 szánti- méterre dolgozzunk. Porbujtással gazdag trágyázás mellett óriási termés bőséget érhetünk el, másrészt meg vele a gyökeres vesszőkre teszünk szert. Eljárási módozatok egyebekben az előbbivel azonosok. Kosarasbujtás. Ez a szaporítási mód leginkább sziklás talajú szőlőkben alkalmaztatik, hol kevés a jó föld. Itt tehát a sziklát kivájjuk, a gödörbe jó földdel meg töltött kosarat helyezünk. És ezen kosárba homlitjuk a vesszőt egyebekben pedig úgy járunk mint a rendes bujtásnál. A tavaszon teljesen levágott bujtást a hiányok pótlására használjuk fel. Cserepes bujtás. Kiállítási célokra alkalmaztató, midőn a legkitűnőbb fajta tőkék terméseit bemutatni akarjuk. Ekkor a vesszőt egy megfelelő nagyságú oldalon átlyukkasztott és kitűnő humuszszal megtöltött cserépbe helyezzük el. Midőn már a vessző hozama megérett, akkor az anyatőkétől elmetszük és a kiállításra beküldjük. Evvel hasonló a Rode-féle bujtás Midőn a csercsapos metszésen emelkedő hajtást a csercsap két bütykője között jól nedvezett móhval beborítjuk, raffiával bekötjük, hat hét elteltével újra moh burokkal vonjuk be, és erősen nedvezzük a bütyköknél gyűrű metszéseket eszközlünk. Érés beálltával pedig az ekképen kezelt és érett gyümölcsözetü vesszőt lemetszjük és megfelelő edénybe elhelyezzük. Zöldbujtás. Van még egy más neme is a bujtásra- kásnak, ez a zöld, bujtás melyet azok szoktak alkalmazni kik nemesítés utján óhajtják széleiket javitani. Ezek juniusbau beojt- ják a friss zöldhajtásokat, és ezen ojtványu- kat, mielőtt még fásulni kezdenének le- homlitják. Amerikai alanyu szőlőkben gyakrabban alkalmazzák ezen eljárást. Nein ajánlatos mód, mivel a szőlő élettani törvényeivel ellenkezik, mivel a még be nem érett vessző gyökerekre úgy sem dolgozhatik. Feltőltögetés. Egy sajátos módja még a szőlőszaporitás- nak, midőn a tőkének valamennyi hajtásait illetve venyigéit 25 — 30 szántiméternyire feltöltögetjük, hogy gyökérbe menjenek. Az ilyképen meggyökereztelt vesszőket azután tavaszra leszedjük és szükségletemhez mérten értékesítjük. Nemesítésről. Egy nagyon is használt módja a szőlő- szaporitásnak az ojtás vagy nemesítés, melyet leginkább oly szőlőkben alkalmazunk, melyek rósz fajtákkal vannak elárasztva. Ilyen zzőlőkben kora tavaszszal a tőkéket 25 szántiméter mélyre kibontjuk és a tőke fejét 15 szántiméter magasan lefüré- szelíük, behasitjuk és bele ék alakú 3 4 eleven szemet tartalmazó cservesszőt teszünk, azután mohval körülvesszük, jól bekötjük, földdel bahnzzuk. Kész az egész nemesitési eljárás, mely a leggyorsabb út a szőlők átnemesitéséhez. Csakhogy öreg tőkéket kár ojtogatni. Döntésről. Igen szokásos és vidékünkön is használt neme a szőlő szaporításnak a döntés, midőn a ritka tőkéjű szőlőkben a fenálló tőkéket három vagy négy szomszédos, egymásba folyó árokba úgy döntjük el, hogy belőle annyi tőkét nyerjünk, amennyi jó, erős vessző van rajta. Igen veszedelmes módja ez a szaporításnak. Mivel igen kevés ember bir annyi ügyességei, és még kevesebb elegendő jóakarattal, hogy a tőkét jól, és szilárdul elbuktatni tudja és a vesszőket jói elhelyezni bírja. Veszedelmes azért és mert a vincellérek ezen az utón közönségesen rósz fajtákkal borítják el az egész szőlőt. Mivel épp a rósz fajtáknak szokott legszebb és legerősebb vesszőjük lenni. A faj megismeréshez meg a vincellérek között igen kevés van a ki alaposan ért, elteszik tehát a szemre erős tőkéket és igy a rósz tőkéket szaporítják. Továbbá az ekképen eldöntögetett tőkékből a vesszők soha nem eresztenek talpgyökereket, igy a tőkék csak ritkán bírnak avval a szilárdsággal, melyei az erős tenyészet megkövetel. Azonfelül ez az egész eljárás, csak folytonos foltozgatás, igy akadálya a szőlők gyökeres megújításának. Hozzá még az ilyen döntésrakók., nem is igen szokták megadni a kellő mélységet, igy rósz termésű tőkéket nevelnek. Végül az ekképen eldöntögetett tőkék venyigéi csak igen gyenge gyökérszálakat szoktak rendesen ereszteni. Azonban, valaki mégis használni akarja úgy alkalmazzon teljes megbízható ügyes munkásokét, és a trágyázással járjon el a mód szerint, mint a bájtásnál említettük. A talaj előkészítéséről. Igen fontos fela.dat a szőlőtermelésben, mint már ismételten említettük a talajkezelés. E szempontból felosztjuk a szőlőket homok és agyagos szőlőkre. A homoki szőlőkben a föld felforgatása menthetetlenül szükséges, mert vannak bizonyos fajok, melyek különben meg sem erednek. Vagy ha első évben meg is erednek, az utóbbi években erősödés helyett csenevészedés, visszafejlődés áll be. Mire igen szgmorú példa az luOO holdas Helvetia telep Kecskeméten. Hol munka és pénz csak kárba ment. A rigolirozás azért is szükséges, hogy a homok talajt az annyira veszedelmes pajoroktól megtisztítsuk, meg hogy általa a netalán hepehupás talaj egyenletesebb felületet nyerjen. Mert homoknál nagy szerepet játszik e felület egyenletezése, nenogy dérfészkes ho- morulatok maradjanak meg benne. A fogatos erővel végzeit felforgatás soha nem vezel célhoz. A rigolirozást legalább is 60 szántiméter mélyen kell végezni, hogy az eredő talp-
