Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-06 / 40. szám

vei behálózandó és csak azután változtatható meg a mai »üsance« szisztéma, de az éppen annyit jelentene, mint a közraktárak kiépítésének meghiúsítása.

Mert melyik vállalkozó vagy szövetkezet vállalkozhatik közraktárak építésére, a gabona osztályozási rendszer nélkül a mai szisztéma mellett és melyik birná meg a nagymérvű beruházást, mig az osztályozásnál a beruházási tőke tetemesen alászállana.

Hogy a közraktárak létesítése a gazdaközönség versenyképessegét emeli s lehetővé teszi azt, — hogy a gazdák szövetkezete nagy mennyiségben beraktározott gabonájával a világpiacon versenyezhet, az előleg nyerésével meggátollatik az augusztus és szeptember havi tömeges eladás s hogy mindezek a gabona árakalakulását kedvezően befolyásolják, bizonyítanunk felesleges; — egyszerűen rá kell mutatnunk Amerika példájára, hol a közraktári intézmény általános kifejlődése a mezőgazdaságra üdvös befolyást gyakorol.

Hogy az álattenyésztés a gazdaközönség, de különösen a kis gazdák által is, az eddiginél jobban felkarollassék, mul- hatlanul szükséges, hogy az állatérté- kesités, különösen a vidékeken, helyes irányba tereitessék és pedig a mai vásárrendszer megszüntetésével.

így Vác-vidék területén évenként több mint 50 vásár tar tátik különböző községekben és mivel részint a közlekedés, részint az idegenek ellátásának és elhelyezésének hiánya miatt a vásárok csak a környék lakosai által látogattat- nak, a forgalom csak az illető vidék kereslete és kínálata szerint alakul és igy a tenyésztés is csak erre szorítkozik. De a mai vásár-rendszer mellett éppen a vásártartásra jogosult községek berendezésének hiányossága miatt nem fejlődhetik ki a súly szerint való eladás, mely a forgalmi érték nagyfokú ingadozását van hivatva meggátolni s igy történik az, hogy az eladás eredményét egyesek járatlansága, tájékozatlansága, mig más részről az élelmesség nagyban befolyásolják, mely legtöbb esetben az álattenyésztéstől való elkedvetlenedésre vezet. De a mai vásárrendszer az ellenőrzés hiányossága miatt is bő alkalmat szolgáltat a járványos betegségek szét- hurcolására.

Ennélfogva szükségesnek tartanánk, hogy a vásárok országszerte rendeztet- nének törvényhozásilag akként, hogy vásárok minden 14 napban csakis nagy központi helyeken tartassanak. Ezzel mód nyujtatik első sorban a megyei központi városoknak arra, hogy a kivánalmaknak megfelelő vásártereket berendezhessenek, hatósági mérlegeket állíthassanak fel, a budapesti és bécsi legutolsó árak kifüggesztésével, a közönség tájékozva lehet, a sulyszerint való eladás kifejlődhetik, a közlekedés könnyebbsége miatt a forgalom nemcsak egyes vidék, nemcsak az egész vármegye, hanem távolabbi vidékek kereslete és kínálata szerint alakulhat, az állategészségügy szigorúbb ellenőrzés alá esik, és a megyei központok nemcsak törvénykezési és köz- igazgatási, hanem ipari és kereskedelmi központokká válnak s igy a vidéki városok fejlődése is biztosittatik.

A király a siketnémák kolozsvári országos intézetében.

o

A király kolozsvári tartózkodásából érdemesnek tartottuk följeg-yezni azt az eseményt, hogy O Felsége a siketnémák intézetét is meglátogatta, s sehol sem időzött akkora érdeklődéssel, mint épen itt, a midőn a város néhány közintézetét meglátogatta.

A humánus intézmény rendkívül lekötötte

tett és mulatott mértföldekre az egész hegyvidék. Este, a merre csak a szem pillantott, mindenfelé lobogott a nagy füstű piros, szöreti rőzsde-tüz. Egy, kettő ... öt . . . tiz . . . száz ! Zene szólt itt is, amott is. A vályogvetés ezekben a napokban teljesen szünetelt, mert minden cigány — tudott, vagy nem tudott a hegedűhöz — ott bóklászott. muzsikát kinálgatva a hegyben.

Ma már a fiainknak csak úgy tudunk fogalmat szerezni erről, ha megmutatunk nekik egy hegyben egy-két halovány, sor- vatag szüretet, mely azonban még mindig a régi szüretekre formázik. Aztán megmagyarázzuk a gyerekeknek, hogy itt, ahol most már csak irmagul esik ez az egy-két szüret, a mi időnkben esett egyszerre száz ilyenforma, csakhogy sokkal külömb. Ha azonban a mi időnkbéli szüret ilyen utolsó mohikánjait fiainknak meg nem mutatjuk s azt a mit még láthatnak, a mi emlékeinkkel meg nem toldjuk, akkor fiaink menthetetlenül csakis modern fogalmat szereznek már a szüretről. Ezek szerint a szüret akkor kezdődik, a mikor a promontori vasútállomásra beér az olaszországi mustszállitó tehervonat s akkor végződik, a mikor a

hordókba már betöltetett az utolsó gramm cukor és az utolsó csepp cognac is.

E mellett a mai gyerekek még modern megkülömböztetést is tesznek borszüret és és szőlőszüret közt. Az a tehervonat megérkezésével beálló t. i. a borszüret. zV szö- lőszüret az érett, fürtöknek elválasztása az amerikai vesszőkről nevelt tőkéktől ? azokon a regulás, pedáns és nemzetgazdasági, valamint szőlészeti szempontbői felette tiszteletreméltó sik-homoki ültetvényeken, a milyen például a kecskeméti Katonaféie, vagy Miklós nevezetű mintatelep.

Istenem! Még a mi időnkben a földrajzi tankönyvekből mindenféle egyéb dicséretes dolgot tanultunk Kecskemétről, csak azt nem, hogy szőlőiről hires. Tanultunk végtelen pusztáiról, méneseiről, gulyáiról, gabona termesztéséről, csikósairól és szegény legényeiről akármennyit. De a ki azt merte volna a lecke-recitálásba belopni, hogy ezenkivül Kecskemétnek viruló szőlőtermelése is van, az nemcsak sze- kundát kapott volna, hanem szamár nevezetet is. Mert a mi időnkben az még feltétlenül szamár volt, aki csak lehetségesnek is tartotta, hogy szőlő viruljon sikon

a Felség figyelmét. Örökké feledhetetlenek lesznek is azok a percek, melyeket Ő Felsége legmagasabb látogatása alkalmával ebben az emberbaráti intézetben töltött. Ő Felsége 2/i2 órakor érkezett az intézetbe s ott félóráig tartózkodott. Kíséretének tagjai báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Percei Dezső belügyminiszter, Jósika Samu báró, Ő Felsége személye körüli miniszter, Gal- gócy Tivadar hadtestparancsnok és számos katonai méltóság, továbbá gróf Béldy Ákos főispán, Albach Géza kir. tanácsos, polgár- mester, és még számosán.

Az intézet előcsarnokában Hegedűs Sándor, Kolozsvár város orszgy. képviselője, továbbá Szvacsina Géza, városi tanácsos, h. polgármester, a Ferenc József-rend lovagja és Taritzky Ferenc, az intézet igazgatója fogadták a Felséget, a ki az intézet előtti téren egybegyült nép lelkes éljenei- től kisérve szállott le kocsijáról és az utcáról gyalog jött be az intézetbe. Mindjárt bemutatta br. Bánffy Dező miniszterelnök a Felségnek Szvacsina Gézát, az intézet létesítőjét, a mi után Taritzky Ferenc igazgatónak bemutatása következett.

Midőn Ó Felsége belépett, az előcsarnokban Szvacsina Géza rövid beszéddel üdvözölte, melyben megemlékezett arról, hogy az intézet első alapitója épen Ő Felsége volt, T. i. 1887-ben midőn Kolozsváron tartózkodott, épen Ő Felsége vetette meg első kegyes adományával e szép és humánus intézet alapját. Erre Ő Felsége látható örömének adott kifejezést, hogy épen az O adománya volt a díszes emberbaráti intézet alapjának első megvetője, és hogy az oly rövid idő alatt fölépülhetett.

Ezután O Felsége kíséretével együtt a széles lépcsőházon fölhaladva az emeleten levő díszterembo ment. Itt a siketnéma- növendékek sorban föl voltak állitva, a terem baloldalán a fiúk, a jobbon pedig a leányok; és midőn O Felsége belépett, a növendékek háromszoros ,,Éjjen a király“ kiáltással üdvözölték. O Felségét meglepte a siketnémák ajkairól hallott beszéd, a mely mintegy elfeledtette a magas vendégekkel, hogy siketnémák intézetében vannak. De még nagyobb lön a meglepetés és mintegy a tetőpontig fokozódott az érdeklődés aké-s homokon. Ma az átmeneti stádiumba vagyunk. Ma még az sem szamár, a ki a szőlő termő helyének a köves hegyet vallja s már az sem szamár, a ki a sik homokot. Mire azonban az unokáink tanulnak földrajzot, már az lesz szamár, a ki azt képzeli, hogy a tokaji hegyen is terem szőlő mert akkor már szőlő nem is teremhet másutt, mint a kecskeméti és egyébb alföldi sík homokon.

Én, aki gyermekkoromban '.még úgy tanultam a földrajzot, hogy a heg-yvidék termi a szőlőt, bizonyosan igen előítéletes vagyok ebben a dolog’ban, de nem tagadom, hogy máig is csak a hegyi szőlőt tartom ig’azi szőlőnek, csak a hegyi szüretet igazi szüretnek s csak a hegyi bort igazi bornak.

Látom én, kóstolgatom én a modern szőlészeti technika bámulatos vívmányát, az amerikai vesszőből sarjadt, sok homokon termet, nagy, kövér, húsos és bőrös szőlőt Elhiszem én, hogy ez nagyszerűbb, hogy ez szebb, hogy ez jobb, mint a régi fajta, hegyen termett, kisebb, soványabb húsú. harcosabb levü, hamvas, vékonyhaju szőlő, a melylyel én még gyermekkorom-