Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
VÁCI H IKLAF 3 kor, midőn Hegedűs Sándor orsz. képviselő arra kért engedélyt, hogy az intézet egyik siketnéma-növendéke üdvözölhesse a Felséget. A király az engedélyt készséggel adta meg, mire előállott a sorból Xante Joákim, 14 éves, VII. osztályú, szászvárosi illetőségű tanuló s egy szép beszéddel üdvözölte Ö Felségét, a mely a következő volt : Felséges Urunk ! Apostoli királyunk ! Fogadja legmélyebb alattvalói hódolatunkat ! Engedje meg azt, hogy kifejezhessem mindnyájunk nevében leghálateljesebb kö- szönetünket azért, hogy Felséged legmagasabb látogatásával intézetünket kitüntetni kegyeskedett. Mi ezen perceket szivünkbe véssük és sohasem feledjük. Mi szerencsétlen siketnémák imádkozni fogunk, hogy az Isten tartsa, óvja, s áldja Felségedet! És mindnyájan égre törő hangon kiáltjuk: Éljen a mi Felséges Urunk! Éljen a mi jó királyunk ! ! ! A beszéd mélyen megindította Ő Felségét és nagyon meghatotta környezetét. A miniszterelnök szemében köny csillant meg, midőn a növendék tiszta, hangos, értelmes kiejtéssel elmondta a beszédét. Ő Felsége pedig Szvacsina Géza tanácsoshoz fordult és megkérdezte, hogy minden siket- némát lehet-e hangos beszédre tanitani, és egyszersmind örömének adott kifejezést a felett, hogy egy siketnéma gyermek képes beszélni. Azt jegyezte meg továbbá, hogy 0 úgy tudta, miszerint a siketnémák csak jelek által képesek értekezni és kérdezte, hogy mióta hozták be a siketnémáknál a hangos beszédet a régi jelnyelv helyett? Ezután 0 Felsége a leányok kézimunkáit tekintette meg, a miután Tazitzky igazgató a Felség figyelmét a fiúk házi-ipari munkáira terelte. Ezután következett az intézet helyiségeinek megtekintése. Először a rajzterembe lépett a Felség, azután körüljárta a helyiségeket, igy a fiúk hálótermét is, a mely 40 ágyra van berendezve, és megelégedését fejezte kt az egészséges és tiszta berendezés felett. A hálóterem ablakából megnézte a kertet és tudakozódott, hogy oktatják-e a növendékeket a kertészetben is, mert az jó hatással lehet a növendékek ban mázoltam be magamat fülig a Balaton mellékén. De mindhiába! Ez a nagy, kövér. húsos, bőrös édesség, nekem nem igazi szőlő. Ez a modern mű-szőlő, azt képzelem, nem tud magyarul. Ez valami közömbös idegen nekem. Ügy hat rám, mint egy idegen nyelv, egy idegen tárgyú kép, egy idegen arctipus, vagy egy idegen viselet. Azt is elhiszem én, hogy ebből a szőlőből szintén lehet bort csinálni, de hogy azt a bort azután meg is lehessen inni, azt már nem képzelem. Külömben, ha már borról van szó, őszintén ki kell mondanom, hogy a borkérdésben magam is ép úgy össze-vissza vagyok zavarva, mint minden többi laikus. Van-e meg igazi bor? Az én előitéletem szerint, csak annyi van még, a mennyi a régi szőlőhegyeken termett, régi módra szüreteltetett s azután, minden modern bortanár urak elől ijedten bujt el valami úri pincébe. A mi bor ezen- kivül van, az lehet ennél sokkal drágább, sokkal szebb és sokkal jobb is — de az már nem igazi bor. Nem igazi, akár olasz földről hozzák be — a hol olyan nem igazi nagy, kövér szőlőből szűrik — akár itthon, életkedvére. A hálóteremből a betegszobába ment át, a hol örült, hogy nincs beteg. Ezután a tantermekbe ment, s még az apró részletek után is kérdezősködött. Hegedűs Sándor képviselő ezután megkérte a Felséget, hogy szíveskedjék legmagasabb nevét a vendégek könyvébe beírni. Ő Felsége helyt adott a kérésnek és visszament a díszterembe, a hol a gyermekek dolgozatai felett is a legnagyobb megelégedését nyilvánította. Különösen meglepte ő Felségét a rend és tisztaság. Megjegyezte, hogy jó dolguk van a növendékeknek. Ezután leült a díszterembe és legmagasabb nevét beírta a vendégkönyvbe a zöld posztóval terített asztalon, igénytelen, szerény kis betűkkel. Béldy Ákos gr. főispán megemlítette Ő Felségének, hogy Hegedűs Sándor orsz. képviselő pendítette meg az intézet alapításának eszméjét és Szvacsina Géza tanácsos volt azon férfiú, a ki bár sok és fáradhatatlan munkával, de mindig az eszme megvalósithatásának lelkesítő hevétől áthatva adott életet az intézetnek. O Felsége erre legmagasabb elismerésének adott kifejezést és megdicsérte a szép emberbaráti intézet létesítőjét. A király különben oly szívesen töltötte az időt az intézetben, hogy környezetének kellett figyelmeztetni az idő rövidségére, de annyira lekötötte a Felség figyelmét az intézet rendje és berendezése, hogy csak a másodszori figyelmeztetés után indult el. Erre a siketnéma-növendékek háromszoros „Éljen a király“ kiáltása között lépte át a diszterem küszöbét. Azután kíséretével együtt a lépcsőházon át ismét az előcsarnokba ment, a hol legmagasabb megelégedését és köszönetét fejezte ki és br. Bánffy Dezső miniszterelnökkel kocsira ülvén, az utcán összecsoportosult néptömeg lelkes éljeneitől kisérve hagyta el az intézetet, egy mindig emlékezetes esemény benyomásait hagyván hátra a kolozsváriak szivében. Felhívás a közgazdasági Írókhoz és kiadókhoz. Az 1896-iki Ezredéves országos kiállítás V. (kereskedelem-, pénz- és hitelügyi) csoportjának egyik részletéül a csoport intéző vagy egyebütt gyártják. Nekem egyszer egyszer egy bor-vigéc a vasúton becsületszavára mondta, hogy ama borokban, a melyekben ő utazik, hektoliterenként legalább 30 liter igazi, szőlőből sajtolt bor van. No kérem, ha már egy vigéc arról a borról, melyet ő maga árul, a melyből él s a melyet a világ legtisztább borának hirdet — ilyen kvótát vall ki : hogyne foszolnék szét a borok igaz voltába, vetett egész hitem. Jó bor, kitűnő bor, magas bor van akármennyi, de igazi bor — az már csak fűit. Ezért a magyar köznép miatt búsulok leginkább. Az én időmben, még minden parasztnak és minden csizmadiamesterembernek volt egy-egy szőlőcskéje s termett egy kis igazi borocskája. A szőlőben persze lopták a napot, szüretkor többet elkorhelykedtek, mint a búcsú napján (s még hozzá u. n. hegybucsut is tartottak) a borocska pedig hanyagul kezeltetvén, rendesen kutyarossz volt. Kutyarossz volt, de mégis bor volt s hozzá igaz bor. A magyar köznép általában bort ivott és pedig igazi bort. S én váltig azt képzelem, hogy ez volt egyik titka annak a kiváló üdeliségnek, eszességbizottsága szakkönyvtár rendezését vette tervbe. E könyvtár ki fog terjedni a köz- gazdasági és pénzügyi ismeretek összes ágaira s föl lesznek abba véve mindazok az idevágó irodalmi munkák, a melyek 1. hazai szerzőktől erednek, 2. ha külföldi szerzőktől valók is, magyarra le vannak fordítva és 3. habár külföldi szerzőn termékei és lefordítva nincsenek, de hazai viszonyainkra vonatkozásokat tartalmaznak. Hogy e könyvtárt megfelelőleg rendezhessük és a csoport kiállításában felállíthassuk, az első sorban érdekeltek közreműködésére van szükségünk. Fölkérjük ennélfogva mindazokat a szerzőket és kiadókat, akik ide vonatkozó munkákat Írtak illetve közre adtak : szíveskedjenek ezekből egy példányt az említett célra átengedni. Szintúgy fölkérjük a kiállítás és különösen a kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoport minden barátját, hogy e könyvtár felállításához járuljanak és pedig főképpen régibb szakmunkákkal, a melyeknek szerzőihez vagy kiadóihoz e gyűjtemény érdekében immár nem fordulhatunk. A könyvek beküldését f. é. október hó végéig „az 1896-ik Ezredéves országos kiállítás igazgatóságának“ cimére kérjük, Budapest (városliget), az V. csoport számára.“ Budapest, 1896. szeptember hó 28-án. Az ezredéves orsz. kiállítás kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoportjának elnöksége: Fáik Miksa, Lukács Antal, orsz. képviselő. főrendiházi tag. Mende Bódog, a csoport előadója. Helyi és vidéki hírek. — Amiről örömmel vettüuk hirt. Rudnyánszky Kálmán vidékünk oszlopos férfia váratlanul jött súlyos betegségéből már teljesen felépült és mint értesülünk kis-szent-miklósi gazdaságának berendezéséhez ujult erővel hozzá látott. — Nevezetes nap. Október másodikán kezdődtek meg a jelentkezések a polgár- mesteri hivatalban a polgári házasságra # Mindjárt az első jelentkezési napon 5 pár jelent meg. Kik közöl minden valószínűség nek és temperamentumosságnak, a mely- lyel a magyar paraszt máig minden más nemzet parasztjánál külömb. Ma már a magyar [köznépnek nincs szőlője, nincs szüretje s nincs bora. A nem igazi bor pedig' nagyon drága; különösen a java, melyben 30°j0 szőlőnedv is van. Ezt a drágaságot nem győzi a paraszt és rákap pálinkára. Vájjon a pálinkaivó magyar paraszt két-három 'generáció múlva, lesz-e még olyan, a minő a borivó magyar paraszt volt? Gyünyörü szüreti idő van. A pirosán hervadó lombok közt ide-oda kötődik s a nap aranyos derengésében fehéren villog az ökörnyál. És (a hegyek mégis néptele- nek, némák, csöndesek. A mi kis hegyi szüret még van, azt elvégzik Üzletszerűen, gyorsan, komolyan, De a vasúti állomásokon, kezükben szállítólevelekkel, ott álldogálnak a nagy bortermelők s lesik, hogy mikor fütyül az olaszországi tehervonat. Lehet, hogy ez a modern szüret mindenképen bölcsebb, mint a régi volt; de az én szivem-váltig fáj a régi kedves bolondságok után. Andronicus.
