Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
2 VAGI HÍRLAP jeink is jobb trágya-erőbe jővén, a kisebb i területen termelt gabona-félék is nagyobb ! átlagos termést fognak szolgáltatni. így nem mutatkozik más menekvés a súlyos helyzetből, mint az állat-állomány megfelelő szaporítása. Ekként át tudja majd a gazda élni a jövőben is várható súlyos éveket katasztrófa nélkül s ki tud tartani addig, mig reá is jobb idők derülnek. A szocializmusról. ii. A szocializmus kérdése első sorban nem gyakorlati politikai, hanem szigorúan vett tudományos közgazdasági probléma. A szocializmus lehetősége vagy lehetetlensége felett a döntő csatát ezen a harctéren kell kiküzdeni. Nem a társadalomnak azok a páriái, a kik tárt karokkal sietnek keblükre ölelni a vörös zászlót, fogják a szociális kérdést dűlőre vinni, jóllehet, az ő gondokkal és bajokkal terhes életük adta meg reá és adja is ismételten, mig csak a bajon segitve nincs, az impulzust: hanem az emberiség jövendő sorsának az az útmutató oszlopa, a ki a kollektivizmus világában kiépitett gazdasági rendszernek egész szerkezetét meg fogja lángelméje fényével világítani. Mert a szocializmus, mint a közgazdasági tudományos rendszer, ma még betetőzetlen. Pozitiv tételei közül még csak annyi áll kikristályosodottan az érdeklődő szemek előtt, hogy a termelés tekintetében a kollektivizmust óhajtja insti- tuálni. Épp ezért a pozitiv oldaláról tekintve nevezi Leroy-Beaulien az egész rendszert közgazdasági vonatkozásában kollektivizmusnak. Forgalom, jövedelemeloszlás, fogyasztás még a fantázia világában is alig öltött némileg határozott alakot. Csak alapelve világos, hogy a jövedelemből a közösségi célokra forditott rész leszámításával kiki annyiban részesüljön, a mily mértékben a termelésben részt vett, azaz a munka értékét klaszifikálják, ebben különbözvén a kommunizmustól. Hogy azonban ezen magában véve valóban tökéletesnek mondható elv hogyan valósulna Lázár letépett egy csomó füvet aztán egyik tenyerére tette s rá fújta a szivarja füstjét. S volt valami meleg szemtelenség a hangjában meg a modorában mikor felelt. Nem hiszem remésztő hiú, és remésztő kokett.! . . Nem tudna bele törődni abba a gondolatba : hogyha egy ruhát felvesz azt ne az egész világ, hanem csak az ura kedvéért vegye fel, tudja Plánná a becsületes asszonyok, akarom mondani a polgári családok asszonyai más anyagból kell, hogy gyúrva legyenek, mint maga. A kis gömbölyű komédiásné az életbe is jól játszott. Le eresztette a két fehér kacsóját az ölébe össze kulcsolta, aztán a fejét is, azt a borzas nagy frufrus, diana kontyos fejét is mély szomorúsággal hajtotta le. Igaza van ! . . . Nemcsak magának, hanem az egész világnak aki elitéi, aki követ dob rám. Mi is vagyok más a világ szemében, mint egy könnyű vérű, esendő heteéra ? egy zsúzsú, egy szeszély tárgy, ma itt, holnap ott. A kinek játszanom, tetszenem, bolondi- tanom, bolondulnom kell : mert ez a kenyér ! Nem kárhoztatok senkit. meg, az egyike azoknak a levegőben lógó kérdéseknek, melyek az abszolút igazság ideálját űzik. E fogyatékosság azonban nem annyira magának a szocializmusnak tudható be, mint inkább a társadalmi tudományok módszerbeli tökéletlenségének. A modern haladás leghatalmassabb fegyvere ugyanis a kísérlet. mely a mellékkörülményeket, tetszés sze ‘int módosítva a fömozzanatokat, kidomborítani képes, nem áll a rendelkezésére. Mert „az emberre és a társadalomra vonatkozó, az egyéni érdekeket is érintő tünemények alanyilag oly értékesek — mondja egy magyar állambölcsész — hogy önkényes előidézésük gyakran erkölcsileg veszélyes, néha tilos.“ Mig tehát a szocializmus elveinek lelkesült ész elszánt hívei a civilizált társadalomnak keretein kívül — mintegy Hertzka Freiland-ját életre hí- vandók — eszményüket gyakorlatilag meg nem valósítják : addig a társadalmi bajok orvoslása végett a szocializmus uralmát inaugurálni nem lehet. Szocialisztikus színezet rejlik azonban minden oly intézményben, mely a kapita- lisztikus társadalom vagyonos osztályát a vagyontalanok javára megadóztatja, mely a gyöngét az erős ellen védi. Az államnak rideg önérdeke parancsolja e szociális olaj- cseppeknek neveztetni szokott tanok követését. Éppen célszerűségénél fogva ma már természetesnek látszik, hogy a szegény szülők gyermekét díjmentesen oktatják, hogy a vagyontalan beteget közköltségen gyógyítják, sőt járványos betegségek esetén kényszergyógyitásnak vetik alá, hiszen ez közérdek. De másfelül a társadalom e kettős gerincoszlopának : a köz- egészségügynek és közmivelődésnek, mint a népjólét legdussabban gyümölcsöző fájának szorgos istápolása a gazdasági bajok jelenbeli elviselését és jövőbeli elhárítását is bámulatos mértékben megköny- nyiti. Ez az állami életnek az a tere, a hol nem szabad pro és contra küzdeni a pártoknak, hanem igazán egyesült erővel és akarattal kell a mentül szélesebb terjedelmű Kit is kárhoztathatnék ? Apát, azt a szegény guta ütött szabót ? aki a kerekes székéből kilenc év óta mozdulni sem tudott, akinek temetési költségeit itt úgy koldultuk össze könyörületes szomszédoktól, rokonoktól. Vagy tán anyámat? Azt a kektikás, jó inagávalt ehetetlen asz- szonyt, akinek még csak kötnie sem volt szabad, hogy engemet és magát fent tarthasson. Jó hangom volt. Az a börziáner, akinek a házában ház- mestereskedtünk, meghallotta, kitanittatott. A mecénásom iránti hálaadót nem kellett lerónom, mert megszökött Amerikába a bankház összes trezorjaival. Itt esküszöm Lázár magának a szabad ég alatt, hogy a képezdei vizsgákat kivéve nem is látott engem ! . . . Azért a világ szemébe mégis szeretője voltam. Hidje el Anti, úgy tele van a szivem néha keserűséggel, hogy csak anyám fentartásának a gondolata tart vissza a haláltól. Mi is vagyunk ? ! Egy hitvány báb, akinek kacagnia kell, ha a legkedvesebbje fekszik is a ravatalon. Akit igazába nem szeret senki, még is szeretője az egész világnak. alkotás terére lépniök. Mindez azonban nem szocializmus. Békés utón, a kapitalizmus égisze alatt is magas fogra lehet és kell emelni a közjólétet, mint amely az állam szavának megadja a nemzetközi koncertben a maga súlyát. Nem tartoznak a szocializmus essenti- ájához a munkások megszokott követelései, a törvényileg megszabott munkaidő és munkásbiztositó törvények. Hiszen ezek éppen arra valók, hogy a kapitalizmus rendszerében jobbá tegyék a munkás sorsát, ezek inaugurálása magának a kapita- lisztikus államnak érdekében áll hiszen polgáraiban önmagát védi, biztosítja és erősiti. Az igazi szocialista előtt ez intézmények csak mint modus vivendi jók addig, mig a szociális állam kora elérkezik. Ezekkel szemben álló munkásaink — úgy látszik — beérik helyzetüknek a fennálló társadalmi rend keretén belül való javításával, számukra nem a szociális társadalom a jövő zenéje. Ellenben az igazi szocializmus sehogy sem fér össze a mai társadalmi keretekkel, az uj szociális társadalom csak a mai világ romjain épülhet fel. Ha a szociális irány a tudományos vitatkozások terén győzni tud, akkoa akuttá válik a szociális kérdésnek politikai oldala. A közgazda- sági szocializmus csak óriási közjogi átalakulásokkal kapcsolatosan juthat uralomra. Politikai vonásaiban azonban még kevésbbé van a szociális irány tisztázva, épp azért kéri többnyire a demokrácia jelszavát kölcsön. A szocialista irók egyfelül csatlakoznak a demokrácia és radikalizmus kö- i vetéléseihez, másfelül ízlések szerint válogatnak az államelméletek útvesztőjében. Innen az, hogy nem is traktálják még oly biztossággal sem, mint a probléma közgazdasági oldalát. A szocialisták politikai törekvései egy egészen más oldalát alkotják a kérdésnek. Éppen nem szabad hinnünk, hogy ezek a szocializmusnak, mint tudományos közgazdasági iránynak lényegével összefortak volna. A demokrácia jelszavának hozzáadása nélkül az államformák közül egyiket Akinek nem szabad érezni, mert azt mondják, ni hogy komédiázik. Nem szabad szeretni, mert az csak komédia. Nem szabad betegnek lenni, mert az is csak komédia. Az asszonyok irigyelnek és féltékenyek az nraikra, a leányok meg az udvarlóikra. Nőst sóhajtott egy cseppet a szép kis Gencsi Hanna, azután két nagy fényes könnycsepp volt a szemeibe mikor Lázár Anti szemébe nézett. Én Istenem Lázár ! pedig hidje tudtam volna én is alkotni egy boldog kis családi fészket. Ahol én főztem volna meg az ebédet, én ápoltam volna az uramat, ha beteg mulatattam volna, ha egészséges. Eszembe jut azokon a zajos estéken, mikor a közönséges tapsol tombol, eláraszt virággal, ékszerrel ünnepel, őrjöng irigyelj hogy mi ez mind eg'y ártatlan gyereknek a kacagásához képest. Oh bár ne jöttem volna világra. Amint lehajtotta újra a fejét a két fényes könny lassan végig pergett az az arcán aztán rá esett húsos, fehér kis kezére. Égpen a nagy karbunkulos köves gyűrű mellé. Lázár Anti érzékeny lelkét meghatotta ez a sentimentalis hang.
