Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-22 / 38. szám

Kilencedik évfolyam. 38. s/áin. Vác, 1895. évi szeptember 22. Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Égési évre 6 frt — kr­Félévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdónos D r. KISS JÓZSE K. VÁC, Máru. Terézia-rakpart, Dr. Kiss- féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Jíyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Peragit Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. tranquilla potestas, quae violenta HIRDETÉSEK j-u.tá,xiyosa,:n. eszközöltetneik. Kéziratok vissza nem adatnak. raeqvLit. Gazdáink helyzete. Termésünk hála Istennek csak volna, olyan a milyen, de nincs a gabonának ára. Ez a legnagyobb baj. Ez igen lényeges oka a mezőgazdaság mai válságos helyzetének Sokan vannak, ha talán nem is a műkö­dő gazdák körében, a kik a mezőgazdaság mai helyzetét nem tartják válságosnak. Ezek arra utalnak, hogy a földbirtok jövedelme és értéke még folyton emelkedik és terme­lésünk oly nagy arányban emelkedett, hogy ezen emelkedés az árhanyatlásból eredő veszteséget helyrepótolja. Tényleg, ha mezőgazdasági statisztikánkat tekintjük, látjuk, hogy mig pl. búzából 1870-ben 16.3 millió m. m., addig 1894-ben 40,0 millió m. m. termés volt országos át­lagban, igy tehát termésünk emelkedése kétségtelen. De az is kétségtelen, hogy a tiszta jövedelem nem emelkedik egyenlő arányban, éppen a főterménynél a tiszta jövedelem kétségessé vált s a gazda válsá­gos helyzetbe jutott. A búza termés a 90-es években, a 70-es évekkel szemben 84°/0-kal emelkedett, azon­ban a termés értékemelkedése, az árcsök­kenés folytán csak 29.5°/0, úgy hogy mig az 1894. évi 9. mm. átlagos termés értéke 62 frt volt, addig a 70-es évek 5 m. m. termése 58 frtot ért meg. 'Éhből a szem­pontból tekintve tehát egészen más képet nyerünk, mintha csupán a termés emelke­dését vesszük figyelembe. Az ebből kelet­kező válságos helyzet 1894-ben érte el tetőpontját s a gabona termés megszűnt jövedelmező leuni. Felhangzott a panasz országszerte s keres­ték az orvosszert ezen kalamitás megszün­tetésére. Az bizonyos, ha sikerülne a ga­bona árak hanyatlását megszüntetni meg­szűnnék a válság is. Sürgették tehát az ezt célzó intézkedések életbeléptetését, mint véd-vámok emelését, a vámkedvezmények eltörlését, a gabona határidő üzlet meg­szorítását, kettős valuta behozatalát stb. Ezen intézkedésekkel mindenesetre le­hetne a gabona árak emelkedésére némi hatást gyakorolni, de azt hiszem, a javulás lényeges és tartós alig lenne, mivel a baj kútforrása a túltermelésben rejlik. Az utolsó évtizedben a gabonafogyasztó államokban a népesség 10°/0-kal növeke­dett s evvel szemben a gabona termés 270/°-kal. A midőn ezek alapján felállítjuk a tételt, hogy az árhanyatlás oka a túltermelés, ak­kor a bajon csak úgy lehet segíteni, hogy v A m® Modern típusok. Irta : Gyarmathyné, Kiss Ella. Ott ültek az erdő szélén. A szép kis pri­madonna, aki hires volt arról, hogy a nyolc­vantól a tizennyolcig minden férfi népség­nek eltudta csavarni a fejét. Azonkivül ké­pes volt apetitorium gyanánt tizenöt forint ára scherryt meginni. Aztán meg Lázár Gida. Az az ábrándos képű, poéta gyerek, aki onnan szakadt ide valahonnan az erdélyi bércek közül. Ahol saját mondása szerint csak egyszer szeretnek, de szerelmükben meghalnak az emberek. De azért ő maga, noha nem tartotta ma­gát kivételnek a szabály alul, képes volt mindennap más asszonyba beleszeretni. Szép fekete képű gyerek volt. Nyugta­lan tekintetű, sötét szemekkel, erősen haj­lott orral, — igazi örmény-tipus, még pedig a javából . . . Szép, mély dörgésü bariton hangjáról azt állította, hogy nincs olyan női szív a vilá­gon, a melyikbe az bele ne lopná magát. Csak a modora volt kicsit impertinens, de az is csak azért, mert az impertinenciát szerfölött divatosnak és elegánsnak találta. Egyetlen dolog, a miben a mai fiatalság excellál. A kis Gencsi Hanna a primadonna ellen­téte volt éppen. Fehér, piros, gömbölyű, mint egy szépen érett hajag cseresznye, amellett kacagott örökké s bizalmas körökben versenyt szi­varozott a férfiakkal. Az anyjával lakott s kényes természetű férfi mulatságokban soha sem vett vett részt. Most egy fehér batiszt ruha simult árul­kodva gömbölyű idomaira. Aminek a csipke bodrozata sehogy sem bírta eltakarni azt a finom hajlású diszkrét vonalat a nyakán, — ami a kövérségtöl-e ? — vagy az időtöl-e ? az érdekes korú asz- szonykák nyakán szokott támadni. Elég az hozzá, hogy azoknak a szépségén semmit se szokott rontani. Amint ott ültek a magas fűben, a futká- rozó erdei hangyák közt. egyszer csak az úton ruha suttogást hallanak. Hátra néztek. Egv fiatal házaspár volt a városból. Karcsú, sovány asszonyka — arcán a tu­vagy a termést szállítjuk le, vagy fokozni kell a fogyasztást. A termelés leszállítására kötelezni senkit sem lehet, arra szorítja majd a termelőt idővel a kényszerűség. A fogyasztás foko­zása pedig oly kérdés, .mely egyértelmű a népesség anyagi jólétének emelésével és ez mindenesetre oly nehéz kérdés, hogy an­nak megoldását a közel jövőben nem vár­hatjuk. Nem mutatkozik tehát valószínűnek, hogy a közel jövőben a gabona árak lényege­sen emelkedni fognak, hogy magasabbra emelkedjenek, mint az elmúlt évtizedben a miért is a gazdának ezen megváltozhat - lan körülménynyel számolni kell üzeme berendezésénél. Meg kell változtatni termelési irányun­két. A gabonatermelést szükebb korlátok közé szorítani s a gabona helyett jövedel­mezőbb növelésre fektetni a súlyt s ennek folyamányaként az álattenyésztést, szarvas- marha tenyésztést kell felkarolnunk. A marha árak még mindig emelkedő irányzatot követvek. Mig 1888-ban Buda­pesten az ökör élősúly szerint 18.40 — 28.00 frton kelt, addig 1894-ben 22.92—35.64 fo­rint volt az ára. Nagyszámú állattartás mellett szántóföld­berkolózis láz foltjaival — férje, egy nyárs- polgáriasan kövér bürokrata lulajozott utána, akin meglátszott, hogy nagyon szerelheti a sört. Szerelmesen, szorosan simultak egymás­hoz, valami nagy bolondságot mesélhettek egymásnak, mert kacagtak, kacagtak erő­sen, hogy szinte megrázkódott belé a ter­metük. Aztán végig mentek előttük lassan a si­kamlós utón. Az asszony a meglepetés és féltékenység egy ellenséges pillantásával nézett a színésznőre. A milyennel a nem szép asszonyok na­gyon szépnek talált kollegáikat szokták vé­gig mérni. Aztán eltűntek a lefelé lejtő utón. Hanna összecsapta a két kezét aztán ka­cagott. Én Istenem! Anti látta-e ezeket a boldog szamarakat? Élet ez ? örökké egymást látni, egymás grimaszait nyelni. A rongy kis havi fizetést félre zsugorgatni, hogy teljen fára is, ke­nyérre is, cipőre is — meg hébe korba egy-egy rongyra is. A mellett örökké félni a világtól, hogy jaj ez, vagy az most mit mond, vagy mit gondol? Vájjon meg birnám-e az ilyen életet szokni mit gondol Lazár ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom