Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-01 / 35. szám
Kilencedik évfolyam. 35. 8/iárn. Vác, 1895. évi szeptember 1. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Egész évre......................*5 írt krFélévre .................................3 írt kr. Negyedévre ......................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S K F\ VAU, Mária-Teréziu-rakpart. Dr. K-iss- féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, elölizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Jíyilt-ter sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-a.tá,in.yosa,2ői. eszik:öz;öltetn.els;. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquilla potestas, quae violeiatai rie<qi_iit. Zeneiskola Vácon. Harmad izromban lendülnek meg- a mozgalmak hullámai a Vácon létesítendő zeneiskola tárgyában. Kivétel nélkül, kik a magyar társadalmi kérdésekkel foglalkozunk meghajtunk azon fontos, mindinkább előbérbe nyomuló mozzanatok előtt, melyek a zene rendszeres és alapos tanitását sürgetik és követelik társadalmunkban. helyi tapasztalatokból is arról bizonyosodunk meg, hogy a szülők tehetségeikhez mérten hajlandói' minden áldozatokra, hogy gyermekeiket zenei oktatásban is részesitsék. Hogy azonban mindezen körülmények dacára a zeneiskola létesítésében megindult mozgalmak zátonyra jutottak annak okát semmiben, másban, mint a kezdeményezőkében lehet és kell kutatnunk. Mivel eddigelé azok, kik városunkban a zeneiskola létesítésén mozgolódtak nem annyira kultur feladatokat és célokat tartottak szem előtt, mint sajat existentiájuk biztosítására kerestek eszközt, melyet azonnal hajlandóknak mutatkoztak eldobni, mihelyest másutt valamelyes jobb alkalom kínálkozott e célra. . Az eddig gyűjtött tapasztalatokból annyi mA m §4» I T T H O N. Hogy oda künn messze jártam; Sokat éltem, so7ca£ láttam, Merre utam elbolyongott; Átöleltek pálmalombok. Narancsliget inte árnyat, Hol enyhet lel, aki fáradt Majd himbált a zajgó tenger, Lelkem gyakran rajt mereng el . . Illatárban, verő fényben, Szép daliás menyecskékben, Aranyszínű görög borban, Kivettem a részem sorban. Volt utamban olyan város; Mely szomszéddal nem határos. Vizen épült, még sincs vize, — Már mint ivó — furcsa biz-e. Hol nem találsz egy szamarat: — Mely rád rúgja itt a sarat — Megpihenek: gondolom ott; És kikötém gondolámat. Venézia: szép Velence! Tündér-álom mely teremte . . Mennyi pompa . . mennyi márvány . . Elhalványul a szivárvány! bizonyos, hogy idegenből jött egyéniség, ki azon célból szándékozik városunkban zeneiskolát alapítani, hogy abból családjával együtt megélhessen, nálunk zöld ágra nem vergődhetik. " Mivel mire a kezdet nehézségein túlesnék, annyira eladósodik, hogy az özönvíz nem csupán sarkába lép, hanem feje felett csap keresztül. De meg egyenlőre el is van játszva a bizalom minden idegen kezdeményezés iránt. Azért szerencsés előjelnek tekintjük, hogy a harmadik kezdeményezés váci embertől indul ki. Még pedig oly váci embertől, kit a mindennapi kenyér gondjai nem őszitenek. Ki is lenne egy ilyen szőrű városban, mint Vác hivatottabb egy zeneiskola alapvetésére, mint a székesegyház karmestere. Ki nem csak a létharc gondjaitól van függetlenítve, de alapos zenei készültségen kívül, bir avval a gyakorlati körültekintéssel, hogy józanul megtudja bírálni, hogy mi az. mit zenei oktatás tekintetében egy oly város követelhet, mint Vác. Ismeri társadalmi viszonyainkat, ennélfogva tisztában van vele, hogy a mi gyomrunk első Hát a csodás Miramáre? Hol a Karszt egy édent zár le; Hol virágot nem kell tépnem, Magától hull minden lépten, Mégis . . mégis . . érzém titkon : Valamit elhagytam itthon! De. hogy mi ez a valami: Nem lehet azt kimondani! Olyan fájó, mégis édes, Mely elkísér, mint az árnyék, Bármerre és bárhol jár ék, Északtól le forró délig, Velem marad véges-végig . . Ott hol a tél nem ér véget, Vagy örök nyár heve éget, Tenger keblén, zajgó habban, Lombnélküli sivatagban, Fészketrejtö hüs berekben, Hol a szellő félve lebben, Napnyugatr ól-napkeletre, Ismeretlen ködbe veszve, Aki ezt a sebet bírja: Nincsen annak balzsamirja!- És midőn a havas Alpok, Melyek nyarat sohse látnak, Elbolyongó utam állták; Visszavágytam hozzád: Nászúi! Ide: hol minden bokorra Annyi vér és könnyű omla . . és fősorban csak is magyar zenét emészt meg. miért is a zenei oktatásnak abban az irányban kell megindulnia, hogy ne a klasz- szikai zene rajongóivá képeztessenek gyermekeink, amihez sem időnk sem tehetségünk nincs, hanem a zenei alapismeretek kellő megadása mellett a zenének azt a fajtáját műveljük és sajátítsuk el amelyet legköny- nyebben megértünk és a melyben legtöbben gyönyörködhetünk. Ez az a mit az uj iskolaalapító gyakorlati ér/.éke helyes tapintattal fog nem ssak felismerni, hanem az általa vezetett iskolában kellőképpen fog érvényre emelni is. Ezen reményekben ismertetjük meg olvasóinkkal az ujonan alapítandó váci zeneiskola tervezetét, mely a következő. A váci zeneiskola tervezete. V Az intézet „vácvárosi zeneiskola“ címmel, és nyilvános jelleggel bir. II. Célja: az ének és zene elméleti és gyakorlati módszeres oktatása iskolai alapokra fektetve. III. Tárgyai : az ének, zongora, gordonka, fuvola, cimbalom és zene elmélet tanítása. Visszahívott az az emlék: Melyből annyi dal szülemlék . . Az a csillag: melyet ketten Úgy elnéztünk, önfeledten . . Az a fájó, titkos bánat: Melyre gyógyír sohse támad . . Mit el nem üz — semmi mámor, Soha többé — legyen bárhol! Vissz ahivott; lombos tölgyed, Gyöngyvirágot termő völgyed, A magyar szó, a magyar dal! Hol a ménes delel, nyargal; Az a délibábos róna, Pásztortüzek titinkója : Mely elsírja az én titkom . . Itthon vagyok, újra itthon ! Náci. Mozaik ko cká k. — Egy asszony emlékkönyvébe. — Gyarmathyné, Kiss Ellától. A szerelmet nem pótolja a vag'yon . . . De a vagyont a szerelem igen ! * # Ami a börziánernek a béz, A matúránsnak a bukott vizsga, A képviselőnek a vesztett mandátum, — éppen az :
