Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-21 / 29. szám
VÁCI HÍRLAP — Váci Hirlap melláklapja. — h Az iskolázott vesszők nyavalyái. A vesszők iskolázásáról. A szőlőültetésnek mostoha gyermeke az eliskolázás. Minden felesleg, minden cse- nevész vagy bármily oknál fogva az ültetésre alkalmatlan vesszőre azt szokás mondani : jó lesz az iskolába. De még ez nem minden mert mig a rendes ültetés megkapja a maga munkáját, addig az iskolába kerültek a maradék időnek felválról vett jutalékját nyerik. Nem csoda tehát ha ilyformán az iskolázott vesszőknek több mint fele szokott elpusztulni és csak csekély száma ver gyökeret, vagyis marad meg. És ez mind a mostoha elbánásnak az oka. Csodálatos ho jy még a rendezett nagyobb telepeken is a hol a gyökeres vesszők előállítására nem csekély súlyt fektetnek mégis oly primitív rendszert követnek az iskolázásnál. A sima vesszők eliskolázása, mint ismeretes, rigolo/ott földbe ásott megfelelő árkokban történik. Ugyanis a zsinór mellett van árokká állitják a vesszőket, még pedig többnyire 5 cm. távolságban; aztán reájok húzzák a földet és letapossák. Punktum, ezzel be van fejezve a főmunka. Mert hogy a ve szök hegyét betakarják és a kiállókat levagdossák az már mellékes. No vannak kivételek a kik kissé gondosabbak iskoláznak és a letaposott árokba vizet is öntenek valamint egy-egy marék műtrágyát szórnak. Az ily iskolázásnál a sűrűn majdnem egymás mellé került vesszők lazán állanak a földben, mert a taposás nem szorítja kellőleg hozzájuk a talajt különösen alsó végeikkel nem éritkezik a föld elég szorosan Mi lesz mind ennek a következménye ? Az hogy a legtöbb vessző gyökeret se ver, megfullad, mint szokás mondani a melyik pedig meggyökeresedik, az rendetle nül hajt, mert nem a vessző alján, hanem a középrészen, ahol a taposás érintette, ott fakaszt néhány gyökér szálat. A vesszők talp vagy koszorú gyökerei nem képződhetnek mert a vessző vége vagy elszárad vagy megpenészesedik. Különben ezen jelenségek elég"gé ismeretesek a szőlőültetők előtt nem is szükség bővebben leírni. A múlt évben a kecskeméti gazdasági egyesület uj telepén körülbelül ezer vesszővel ajánlatomra a telepemen divó iskolázást kisérlették meg. Ugyanis a rigolozott talajba 10-15 cm. növény- és 50 cm. sortávolságban, saját találtnányu ültető fúrómmal 6 sor iskolát ültettek, rendes szorítással ; mig ellenben a többi vesszőket a régi mód szerint rakták le, árokba 5 cm. vessző és 30 cm. sortávolságban. Mi lett az eredmény ? Azt hiszem minden szőlőhöz értő már előre is következtetheti hogy az általam ajánlott iskolázás a leghelyesebb s leginkább célravezető. A hat sor a legszebben fakadt ki, sokkal erősebb lombosabb hajtásokat hozott, mint az az iskola egyébb részein tapasztalható volt. Már messziről kitűnt a többi közül. Őszkor alig hiányzott sorából 4—5, mig a többi másként ültetett iskola sorában 70- 80°/o volt a hiány. Nyilvánvaló nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az eliskolázandó vesszőket hasonló módon kell elültetni mint a rendes szőlőt, csupán azzal a különbséggel, hogy sűrűbben még pedig 40 cm. sor- és 15 cm. tőketávolságban. A ritkábban ültetett iskola könnyebben kapálható, könnyebben tartható tisztám erősebben gyökeresedik szebben fejlődik és a nyári forróságot könnyebben kiállja, mint a sűrűn ültetett. Ezek mind alapigazságok. A gyökeres vessző kiszedése, nem kihúzással mint azt a munkások szeretik tenni hanem teljes kiásással történjék mert igy marad teljes épségben. Végre ig'az hogy az általam ajánlott iskolázás kissé köllséges, de kárpótol a 90—95°/o_os gyökerezés ; mip ellenben a régi elárkolás olcsó, de hig a leve is. Kecskemét. P ]. A szőlő-eszelény (Rynchites betuleti). A szőlő számos ellenségei között mindennapinak tekinthetjük azon kicsiny acélkék és zöldes színű, ormányos rovarkát, melyet tudományos nevén Rynchites betűiednek, magyarul szőlő-eszelénynek nevezünk. A rovar kártékonysága abban nyilvánul, hogy ormányával a levél szélső lapján vonalszerű vágányokat rág. Nagyobb károkat okoz azonban az által, hogy gyakran egy nap alatt több kihajtani kezdő rügyet és gyenge hajtásokat, sőt a fürtöcskék nyeleit is keresztülszúrja, minél fogva azok csakhamar leszáradnak. Ezt egyébiránt nem táplálkozási szándékból teszi, hanem azért, hogy petéinek elhelyezésére alkalmas helyre találjon. főleg pedig a leveleknél, melyek ennélfogva fonnyadni kezdenek s igy a rovar által könnyebben formálhatók a cigarettához hasonló alakra, melybe azután a nőstény a levél göngyölgetése közben petéit rakja. A rovarka rendszerint május és június hónapokban szokott fellépni s junius hó végén eltűnik. A levelekbe rakott petékből 8-12 nap múlva apró álcák bújnak ki, melyek a be- göngyölgetett levélből táplálkoznak, mig a levél el záradva az álcákkal a földre hull. 4—6 hét múlva az álca a földben lárvává alakul s augusztusban a már kifejlődött rovar újból előjön s még a tél bekövetkezte előtt párosodik, de az uj nemzedéket csak a jövő tavaszszal hozza, mely pusztító munkáját újból kezdi. Különösen nagy károkat okoz, a a nyár zord és hűvös, a midőn az időjárás a tenyészetet visszatartja. De ha a peterakás után tartós szárazság áll be, úgy a kis álcákból sok tönkremehet. E rovar ellen legjobban úgy védekezhetünk, ha úgy a rovarokat. valamint az összegöngyölgetett leveleket összegyűjtjük és elégetjük. D Jtalibis h.ó 21. A legjobb szőlőfajokról, Tudjuk, hogy néhány ezer faj szőlő van, mindenféle színben, ízben és formában, koráu és későn érő, leves és húsos, bőven és szegényen termő, és számos más tulajdonnal ékeskedő: melyik tehát azon faj, vagy melyek azon fajok, a melyeket ültetni kellene ? Erre azonnal kell felelnem, hogy biz ez a sok ezer faj mind vagy legalább nagy része mind ültetni való, csakhogy el kell találni azt, hogy melyik hová való. És erre nézve akarok nehány útmutatást adni. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt azt, hogy milyen célból ültetjük szőlőnket be : bort akarunk-e abban termelni vagy csemege szőlőt? mert az bizonyos, hogy a két irány egymást teljesen kizérja. Ha bornak ültetjük be szőlőnket úgy kétségtelen, miszerint először is üz illető borvidéknek jellegzetes szőlőfaját kell figyelembe vennünk. Tokaj-Hegyaljának a Furmint, Magyarádnak a Mustosfehér oly sajátos szőlőfaja. hogy ezek nélkül sem tokaji asszut, sem magyarádi asztali bort nem képzelünk. És kétségtdlen, miszerint az egyes borvidéknek évszázadokon át szerzett hírneve igen nagy segítség a bor értékesítésénél és körültekintő szőlősgazda arra mindig figyelemmel esz. Szükségesnek tartom tehát, miszerint első sorban azon szőlöfajokat ültessük, a melyek az illető vidékre nézve jellegzetesek. Egészen elhibázott dolog azonban ezen elvhez szol- gailag ragaszkodni. Vizsgálódásunk kiindulási pontja legyen a termelendő bor minőségének a meghatározása. Szőlőnk fekvése, talaja és a klimatikus viszonyok már bizonyos kényszert gyakorolnak és megkönXitik elhatározásunkat a teémelendő bor minőségét illetőleg. Humuszgezdag sik földön természetesen csak úgynevezett „kocsisbort“ lehet termelni; magas, köves és délkeleti fekvésekben erős, nehéz borokat fogunk kapni és ha a klimatikus viszonyok kedvezőek úgy ott aszú bort is termelhetönk. A szelíd lankás, de mély talajú hegyoldalok adják a finom asztali borokat, a melyek különösen nyugati vagy északnyugati fekvésben igen bouquetosak lesznek. Fajborok számára mindig a nekik megfejelő talajt kell kiszemelnünk és ez már nagy szakismeretet tételez fel. Ha már most igy megállapodtunk a termelendő bor minőségében, már sokkal könnyebb lesz a szőlőfaj kiválasztása, csak sorba kell venni azon szőlöfajokat, a melyek honi viszonyaink között az illető borminőségnek megfelelnek. a) Tömegbornak megfelelő szőlőfajuuk van több is, nagyrészt honi .vag-y keletről importált faj és ami azok főérdeme, nagyrészt fehérbornak való ! Első helyen említem itt a Slankamenkát és a Mustosfehéret, két oly fajt, amelyet tőlünk mindenki mrltán irigyelhet. Nindkét fajnak rendkívül tömött fürtje van, vég-
