Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-14 / 28. szám

VAGI HÍRLAP hivatkozva csaknem biztosra vesszük, hogy úgy a meg , és püspök, valamint a székes káptalan szívesen fogja meghozni azt a csekély áldozatot, a miben a te- Jefonelőíizetés évente kerül. Annyival is inkább, mert ezen előfi­zetés részükről sem tekinthető .merő­ben áldozatnak, mivel saját szférájukban számtalanszor vehetik azon kényelmi szolgálatot igénybe, melylyel a telefon használata kapcsolatos. Ha tehát a püspök és a káptalan e nembeli lokális hazafiságában kétkedni nem bírunk és arra, mint biztosra szá­molunk: az esetben csupán még egy előfizetőn fordulna meg a dolog, hogy Vác a maga telefonját megkaphassa. Épp ezen, még az ismeretlenben rej- tezkedő egy előfizető volt az oka an­nak, hogy ezt a kérdést nyilvános szel­lőztetés tárgyává tegyük. Mert ezen az utón értesülve nem tart­juk lehetetlenségnek, hogy városunkban még egynél sokkal több egyén fog je­lentkezni, ha megtudja, hogy csupán ezen egyes szám betöltésétől függ, hogy városunk a telefont megkaphassa. Közgyűlés. A Vác székesegyházi kerület tanítói f. hó 8-án tartották Vácon évi rendes gyű­lésüket. Megelőzőleg a székesegyházban misét hallgattak, mely után a leányiskola nagytermében gyülekeztek. A gyűlésen Szabad József püspök-hatvani esperes-ple- bános elnökölt és azt csinos beszéddel nyi­totta meg. Hosszabb felszólalásában figyel­mezteti a tanítókat, hogy nem elég csak 2 nyos, de jóakaratú mosolygással forgatta össze a kosarakat, meg ládákat, amivel okos nagy emberek szoktak rakoncátlan- kodó, elkényeztetett gyerekek beszédeire mosolyogni s közbe csak annyit dunynyo- gott a fogai közt félhangon : jól van fele­ség, jól van, s minthogy nem találta meg felöltőjét elment felöltő nélkül, pedig a ha­vasokról erősen hűvös szellő csapott alá, úgy látszik valahol jég volt. Valami olyasféle képek vonultak át Aj- tay Lázár fején, mintha egy nagy meleg, jól világított szobába látna csendesen tipeg­ni egy szelíd kis szőke asszonyt aki az ura felöltőjét gondossan kiporozva kikefélve hozza elő. Aztán jól terített asztalai várja haza, amire oda van készítve a fekete ká­véba való cukor, aztán az újság, meg a légycsapó. De ez a szelíd kép, valahogy a múltból merült fel a lelkében mikor még Pandij Eliz nem volt a felesége : Hanem haza járt ebédre az édes anyjához. Oh azóta megváltozott minden, ha egy tiszta kézelőt kér, órákig elvadásznak előbb a kis kul­csokra, aztán nyakon csípik ők hozzák nagy diadallal, de akkor kisül hogy nincs tiszta mert tegnap adták Pannának hogy vigye el a vasalónőhöz, és oh irtóztató ez a borjú fül a ruhakosárba felejtette. S ha aztán megkérdezte, hogy mért ilyen szenyesek az asztalkendők vagy az ablak­függönyök Eliz asszony mindig ki tudta mu­tatni hogy már két-három hét óta várnak az eső vízre, de ha nem akar esni arról ki tehet. szorgalmasan tanítani, hanem főkép ne­velni kell az ifjúságot munkás becsületes, hazáját, egyházát és királyát szerető pol­gárokká, és pedig kitartással, mert az úgy is sokban lerontja a tanító buzgalmát. Ne kövessük — úgymond azok példáját akik a leleményességben életrevalóságban és a műveltségben látják célúkat elérve, mivel ezek a mai kor gyermekei, de akik közül sokan nem mernék erkölcsi bizo­nyítványaikat az asztalra tenni ; hanem inkább az egyszerű, legtökéletesebb isteni félelem és vallásos életre neveljünk, mert Isten nélkül nincs áldás, nincs siker. Elnök beszédét több példával élénkíti és végül szól a mai gyermekek rossz viselkedéséről melylyel úton-útfélen találkozunk, felhívja a figyelmet azon módokra, melyek által a bajokon némileg segíteni lehetne. Elnöklő esperes-plebános megnyitó be­széde ntán megemlékezett Bazsanth József rátóti és Fojt Vince veresegyházi kántor- tanitók, valamint Villásy István váci ka­nonok elhalálozásáról, kiknek emlékét az egylet jegyzőkönyvében határozta meg­örökíteni. A múlt évi gyűlés jegyzőkönyve észre­vétel nélkül hitelesíttetett. Jegyzőnek : Miokovich Antal váci és pénztárnoknak : Krsák József püspökhat­vani tanító választatott. Felolvastattak a tanügyre vonatkozó fon­tosabb rendeletek, melyek tudomásul vé­tettek. Dolgozat felolvasása, vagy egyéb értekezés nem volt. sőt az évben állandó bizottság sem tűzött kivételt a köteles dol­gozatra. A pénztárnok jelentéséből kiemeljük, hogy egy tápintézeti helyre alapnak a múlt év­ben megszavazott 47 frt 70 krhoz gyűjtés utján 36 frt. 36 kr. folyt be a pénzmarad­vány : 19 frt. 71 kr. volt. Ezen utóbbi ösz- szegből, valamint a hátralékokból befolyó Lázár ugyan úgy emlékezett hogy a bol­dogult édes anya idejében sem esett több eső s mégis ragyogott minden a tisztaság­tól — de hát mindig talál rá mindig va­lami kifogást. Hiába, pesti leány, ott más­kép nevelik a leányokat, szegény maga sem tehet róla. S egyéb képen oly mü­veit, egész párisi accentussal beszéli a fran­ciát s londonival az angolt. A gazdaságtanból mindig kitűnője volt a felső leányiskolában s chemia után pon- tossan megmondja, hogy az ecetbe rakott ugorka hány százalék savat s tudja Isten miféle vegy — elemeket tartalmaz, s hogy miért nem szabad a paradicsomot réz üstben főzni. De hát ez csak elméletileg van még leider a fejében, s föltette magában, hogy keresztényi türelemmel fog rá várni mig a felesége az „életben“ is fog tudni gaz­dálkodni nem csak „papíron“. Az eső lassú Roppanásokkal kezdte verni az ablakot, az asszony oda állt a piszkos táblák mögé s a kis chijne parfümös kendő­jével egy darabon letörölte róla a port ép­pen akkor ment át a túlsó oldalra a férje. Ökölbe szorította a markát s összes szen­vedélye sangunicus-colericus temperámén- tusának ott vibrált a hangjába mikor utánira kiáltott . te szamár ! Ez a fölkiáltás tulajdonképpen azt az egész kis régi világbeli falut is illette ahol most már nem érvényesülhetnek a Höhl-féle sárga cipők meg a ballon ujjas árvay-féle nyári ruhák kellőleg, de vélet­pénzből a gyűlés elhatározta a bottjáni és a rádi tanítók segélyezését. Az indítványok sorában Bazsanth János mácsai tanító felszólal, hogy az ezredéves kiállítás alkalmából kiadandó „Almanach“ számára az adatok megírását az állandó bizottság eszközölje és e cél előmozdításá­hoz pénzbeli segélylyel járuljon. Vörös Ferenc váci tanító az iránt tesz kérdést, hogy a vidéki tanítók közöl azok, kik a múlt évben köteles dolgozatot nem készítettek, megfizették-e az egy forint pénzbírságot és hogy van-e joga az iskola­széki elnöknek az egy forintot a tanító fizetéséből levonatni. A gyűlés ez ügyet felterjeszti az állandó bizottsághoz. Ezek után határozatilag kimondatott, hogy ez évben központi gyűlés tartassák, melyre az egyletet képviselni Fodor Imre és Vörös Ferenc választattak meg. Az orsz. tanítói gyűlésre képviselőül Bazsanth János társ­elnök kéretett föl. Bíráló : Jankovits Ernő lett. Elnök ezek után berekesztette a gyű­lést. A tanítók ekkor ő Nagyméltóságánál tettek látogatást, kiket Szabad József veze­tett. A föpásztor jó egészségben és szíve­sen fogadta a népnapszámosait, beszédet tartott hozzájok, apostoli áldásban részesité és többeket megszólításával tüntetett ki. Ez örömteljes látogatást Csávolszky József kanonok lakásán társasebéd követte, me­lyen felköszöntőkben nem volt hiány. Él­tették első sorban a megyés püspököt, az elnököt, a szives házi gazdát, ki azonban távol volt, mert kötelessége e napon a fő­városba szólította. A jövő évi gyűlést az egylet ismét Vácon fogja megtartani. Felhívás a magyar kereske­dőkhöz. Magyarország 1896-ban üli meg ezred­éves fennállásának nemzeti ünnepét. Haza­lenül a nagy élőidézőjének a fejére hultak, aki éppen akkor hozott fel £ kis pesti asszony mellett védargumentumokat, mikor az eltörte feje felett a fekete pálcát. Aztán eszébe jutott hogy Lázár egész évbe beérte 16-os dohányai, nem ivott fe­ketét, nem kártyázott, s itthon mindjárt pantofliba bujt hogy ne kopjék a cipő, s hogy a nyáron Balaton-Füredre mehessenek hát átnedvesülő szemekkel tette hozzá. Édes jó kicsi szamár ! szeretlek. A hosszú ebédlő dívány ott feküdt ke­resztbe rakva a szobán, s gyékénynyel és papirossal átkötve, úgy nézett ki a szürke világításban mint egy antik diluviális ször­nyeteg. Eliz rávetette magát mint egy könny ü puha fiók párduc, és elkezdett hangossan zokogmi. Normális észjárású asszony ugyan elébb jobbnak látta volna a lakást annyira rendbe hozni, hogy az éjszakát úgy, ahogy eltölt- sék benne. De Eliz igazi századvégi ide­gességgel rebbent vissza a dologtól. Elképzelte például hogy milyen ideg bor­zasztó hangokon nyikorog egy odább tolt zongora s hogy az életlen olló alatt a spárg'a milyen keservesen muzsikálna ami­vel az össze kötözött ágyakról kellene le­bontani a gyékényt. Vagy pedig mennyi por tapad egy olyan asszony kezéhez, aki a képeknek helyet keres, azt fölakasztja, s az ablakpárkányt letörli. Vagy pláne mekkora boldogtalanság*

Next

/
Oldalképek
Tartalom