Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
Kilencedik évfolyam 28. Hxáiu. Vác, 1895. évijulius 14. ,9 VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: TÁRSADALMI ES KOZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Egész évre...................... Félévre ................................. Negyedévre ...................... EGYES SZÁM ÁRA fí fit — kr. 3 Irt — kr. 1 fit 50 kr. 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K. VÁC, Mária- Terézia-) akpart, Dr.Kiss- féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-u.tá,rx3rosa,:n. eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. J F’eragjR tranquil lei potestas, quae violenta nequit. A váci telefon kérdéséhez. Körülbelül két éve annak, midőn először került napirendre a kérdés, hogy nem volna előnyös Vác városára is a telefon behozatala? A kérdés felvetése óta a helyben létező nagy ipar vállalatok kisebb nagyobb szünetekben iparkodtak felszínen tartani a kérdést. Miután annak horderejét, hogy városunk is felvétessék az országos telefon hálózatba minden oldalon belátták, megmozdult a város előjárósága és képviselete is, hogy ezen kérdés megoldását az illetékes felsőbb fórumok előtt siettessék. Az ezen ügyben eljárt városi tisztviselők és képviselők a kormánykörökben megfordulva örömmel szereztek arról tudomást, hogy Vác is azon városok közé van felvéve, melyekbe államköltségen fog a telefon hálózat bevitetni. Időközben azonban az állami pénzügyek állapotában apadás és csökkenés jelentkezvén, a pénzügyminiszter törül- tette az állami költségvetésből azon tételt, melynek a váci telefon létesítését is fedeznie kellett volna. Amint azonban a remény lóhadni kezdett, hogy hivatalosan, állami költségen nyerjünk telefon berendezést, a nagy iparvállalatok kezdettek mozogni és ezek tettek lépéseket, hogy Vácot valamiképen a telefon hálózatba bevihessék. Nevezetesen a pesti József-hengerma- lom igazgatósága úgyszólván minden percben érezte annak szükségét és fontosságát, hogy váci fiók üzletével állandó és megszakítatlan összeköttetést nyerjen, e végből sürgetőleg lépett fel a közlekedési minisztérium illetékes osztályánál a váci telefon létesítése tárgyában. A közlekedési minisztériumban, a Jó- zsef-malom igazgatóságának sürgetései a váci telefon felállítása tárgyában a legkevesebb idegenkedéssel sem találkoztak. Sőt inkább a kezdeményező igazgatóságnak siettek szives tudomására juttatni, hogy Vácon a telefont haladéktalanul fel fogják állitani, amihelyest 30 telefon előfizető fog találkozni, kik magukat évi 60 forint dij fizetése mellett a telefon használatára kötelezik. A József-hengermalom helyi képviselete, jelesül Gindrich József úr a váci hengermalom üzleti igazgatója az ügy feltételeiről értesülvén, ritka buzgalommal látott a nehézségek elegyengetéséhez. Vissza rettenni nem tudó vasakarattal tárta be a váci iparvállalati és üzleti köröket, nem különben az ez ügy által érdekelhető hivatalos hatóságokat, hogy ezen körökben a gyűjtést az előfizetőkre megkezdje. Sikerült is mindjárt az első hetekben 27 előfizetőt összetoborzani. így bennünket, ma csupán csak még I három előfizető megszerzése választ el a váci telefon megvalósításától. Igaz ugyan, hogy üzleti és ipari tekintetben mindaz be van már a telefon érdekeltségébe vonva, ami csak bevonható volt. De az üzleti és ipari érdekeltségen kívül van még a városnak megyés püspöke és székes káptalana, nem alaptalan tehát a remény, ha az ő hazafiságukra E 1 i z. Irta: Gyarmathyné, Kiss Ella. Földi, vigyázz a diványra, Poldi nézz oda mikor a sifonert leveszik a kocsiról ezek a szamár parasztok, nehogy letörjék a párkányzatát. — Poldi ! hol csavarog az a kölyök ? Hallod-e aztán minden rendbe menjen Poldi, jojt’cakát adjon Isten ! A vörös szepiős zsidó speditőr oda nyúlt a sapkája simliderjéhez, aztán egy eltört ajtókilincset odébb lökött a botjával s kiment a kapun. A napszámos legények meg perlekedtek a borravaló fölött egy darabig, aztán morogva elmentek. A fiatal asszony egyedül maradt az uj lakásban. Azok közé a modern menyecskék közé tartozott, akik úgy néznek ki a salonokban, mint egy elegáns kis zsuzsu, könnyük, lengék, szellemesek, olykor tele satirától szikrázó elmésséggel. Ügyesen praezidiálnak az asztalfőn, a slepjüket úgy fogják fel mint egy királyné és rengeteg sokba jönnek a férjeiknek. Azonkivül aztán semmik ! Ha kellemetlenség, dolog adja magát elő az életben, nyűg. teher, ideges, kölönc az ilyen asszony, aki vigasztalás helyett keserít. Kacag, mikor búsulni kellene, s az ártatlan, semmibe jövő élvezeteket arrogáns gúnynyal iparkodik megrontani. Az ura, az a nagy fekete ember komoran járt le s fel a bútor halmazok közt. S már vagy ötödször szólította meg a tétlenkedő asszonyt. Bira, hol van lelkem a tavaszi kabátom ? Hová tettétek a tavaszi kabátomat Róza ! Asszony ! Bira, lelkem — Bira, hallod-e? — melyik pakkba gyűrtétek a felöltőmet ? Az asszony könnyedén megvonta a vállát, tudom is én, keresse, csak nem káptalan a fejem, lelkem, hogy ekkora remazú- riba is számon tartsam a felöltőjét ! Ajtay Lázár szomorúan sodorgatta a bajuszát. Nagyon szelíd, nagyon jámbor ember volt. Eszébe se jutott, hogy ez az asz- szony ő vele most milyen gyenge hangon beszél, — hát azt mondta szinte bocsánat- kérőleg: Ne haragudj lelkem, átlátom, hogy nagyon sok dolgod van, — azért az anyámat!... — Semmi közöm az anyjához! riadt fel idegesen az asszony. Örökösen az anyját emlegeti, hiszen jó asszony, jó elismerem, dolgos is, gondos is, de már öreg, megtanulhatta aztán utóvégre is falun nőtt fel. S tyúkot ültetni, meg salátát plántálni utóbb is könnyebben tanul az ember, mint Bachot interpretálni s Schopin concertokat, ad libitum előadni. Magának valami falusi libát kellett volna, hogy elvegyen, aki egy kis töltött káposztával meg kapros túrós lepénynyel elvaki- totta volna. Nem is egy jobb körökből való pesti leányt kihozni, eltemetni ilyen rongyos faluba, ahol még most is krinolinba járnak s azt hiszik, hogy ez az utolsó divat! Csak azért aspirált ilyen rongy fészekbe, hogy tudta, hogy megöl az unalom. Pedig, ha nem szeret, másként is megszabadulhatott volna tőlem mint a gyilkosság árán, egy Pandy Liza tudja, hogy mi a büszkeség s hála Istennek soha sem tog annyira jutni, hogy valakinek a nyakába varrja magát ! A nagy fekete ember azzal a kicsit gúV jL !£i @ Jk®
