Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

Váci Hírlap melláklapj a. — Vác. 1S95. J£iimár 1 ió 20. A szőlő élettanáról. (Rácz Sándor szabad előadása alapján.) Ha az anya egészséges, ép gyermeket akar nevelni e célját úgy érheti legbiz­tosabban. ha az emberi kert alkotásával, szervezetével megismerkedik. Azonképen egy jóravaló szőlész teljes sikereket, csak azon feltétel alatt érhet el a szőlőműveléssel, ha a szőlő élettanát tanulni ismerte. Ha tisztában van a szőlő természetével. A népek nagy versenyébeá ma minden elvész és összemállik, a mi nem tudományos alapon emelkedeik fel. Apáink tapogatási rendszerével szaki­tanunk kell. tisztán tudományos alapra kell fektetnünk szőlőművelésünket, más külön­ben a gyékényt kirántják alólunk és hop­pon maradunk. A szőlőműveléshez ma csak az kezdjen, a ki kellő tőkével rendelkezik és bir a megkivántató szakértelemmel. A szölőélettanából kiindulva először azt tapasztaljuk, hogy annak éltető eleme a föld. A venyige akkor kezdi el életét, ha egy­szer a földbe jutott. Ez éltető elemnek a földnek azonban porhanyitott és puhának kell lenni. Részben hogy a nedvességeket tartalékként összegyűjtse, részben, hogy a légjáratok az átpuhanyitott földön keresztül is megtegyék a maguk keringéseit. Mert csak is ezen feltétel mellett válik lehetségessé, hogy a földbe fektetett szemek megkezdik a magúk rügybontásaikat és megeresztik a maguk gyökérszálaikat. Ha a gazda fukar és nem késziti elő kellő felforgatással a maga földjét, akkor a föld­ben levő szemek nem fejtenek ki egyen­letes élettani működést. így esik aztán meg, hogy a felső szemek melyekből a harmat gyökerek erednek, megindulnak, mig a talpgyökért tartalmazó alsó szem alva marad. iMikor azt a szárazság jön az egész ve­nyige kiszárad vagy termőképességet soha nem fejleszt ki. De lássuk a szőlő szerveit különösen I. A gyökerekről. Az egyformán porhanyitott földbe du­gott szőlővenyigék szemeiből megerednek a gyökérszálak. Ezek vagy harmat gyökerek, melyek a légköri nedvesség lecsapódásait szívják fel és ebből táplálják a gyenge elletést. Vagy pedig talpgyökerek, amit mi vá­ciak karógyökérnek is hívunk. Ezek két feladatot teljesítenek. Először megszilárdítják az elültetett tő- : két, mert addig élet és vegetatió az ültet­vényben nem lehet, meg az elég szilárdul és biztosan nem áll, másodszor pedig fel­dolgozzák a tartaléknedvességet, melyet a felforgatott föld télente és nyaranta a csa­padékokból összegyűjt. Ezen feladatok megfigyeléséből világos, hogy csakis oly vesszőket szabad elültet­nünk a melyeknek szemei épek, egészsé­gesek. Különbsn vagy a harmat gyökerek vagy a karó gyökerek ereszkedése marad el. minek folytán üde gyümölcsöző tenyé­szet be nem közvetkeztetik. Minden gyökérszál végén dudorok van­nak határozottan azon feladattal, hogy a föld savait feloldják a szőlőnek azokat feldolgozzák . . . A [gyökér élettanából világos, hogy az elletéseket folyton jól kell kapálni. — Először, hogy a dúsnövények a nedvet el ne szívják, másodszor hogy a jó laza föld minden nedvességet felvegyen. II. A második szerve a szőlőnek a tőke, mely közvetlenül a föld felett fejlődik, mely a szőlő élettanában a szív feladatát képezi. Benne gyülemlik össze a feldolgozott erő, hogy életre törjön fel. A benne működő nedvkeringések szabá­lyossága megkívánja, hogy a töke alakja lehetőleg egyenletes és szabályos legyen, hogy a benne fejlődő mőködések akadály­talanul folyjanak le. A simán kezelt tőkét gyökér nyaknak; — a csapra metszetett combnyaknak ne­vezzük. A fejből törnek elő a hajtások, melyek ha frissek éretlenek, ideiek akkor egysze­rűen hajtásoknak nevezük, ha pedig éret­tek, multéviek venyigének mondjuk azokat. A friss, éretlenek hajtásokban nincs ter­més. Ez csak is az érett venyige rügyei­ben rakodik le, onnan kell életre hoznunk. Az életre serkentés munkájánál a fő­szerepet a metszés vég'zi. Atyáink azt hit­ték, hogy a simára metszett fejből is pat­tannak elő termő rügyek. Ez balhit volt. Mert a termés ez esetben is az alvó szem­ből, mely a venyigének legvégső rüg'yé- ből tör elő. A metszés tehát a termés szabályozója. Hogy okosan metszhessünk, mindenek előtt azt kell tudnunk, hogy a dushajtásu, kövér venyigéknél a termőszemek fenn vannak, a sovány venyigénél meg lenn kezdődnek. Ezt tudva és szem előtt tartva fogjunk a metszéshez. Sima a metszés, ha tiszta fejre dolgozunk. Csercsapos a metszés, ha tavalyi venyi­gét két, vagy három szemre metszjük. Combmetszés áll elő, ha tavalyi csercsapos metszés hajlásait 5—6 szemre, vagy esetleg tizre is meghagyjuk. Karmivelés, pedig akkor áll elő, ha a tavalyi egész szál venyigét a maga teljes hosszában meghagyjuk és vízszintesen ki- feszitjük, mint ezt a lúgosoknál látjuk. A megmettszett venyige kezelése szerint a szőlőmivelést elnevezhetjük ; vontnak, ha a levágott szárat egyenesen megvonjuk; karikásnak, ha azt köralakban meghajlít­juk, vagy ívesnek, ha vele egy körív ala­kot hajlítunk be. Fattyúhajtásoknak, a tőke nyakából elő­törő szabálytalan kihajtásokat nevezzük, melyek termő képességgel nem bírnak, melyeket tűrnünk nem szabad. Vitorlahajtásoknak a hajtás végek fejlő­dését nevezzük, melynek különösen apró levélkéi a faj felismerést könnyítik meg. Csonkázásnak mondjuk a hajtások letör- delését, mely a szőlő élettanával ellentét­ben áll, annak termőképességét akadá­lyozza. Az ekképen csonkázott venyigék­ből erőszakolja ki a nedvkeringés a hónalj hajtásokat, mely temérdek erőpazarlás ut­ján, minden gyakorlási cél nélkül áll elő. III. Harmadik szerve a szőlőnek a szem, vagy rügy. Minden egyes szem, vagy rügy ki­csiben egy egész szőlő. Magában zárja és bírja mindazt a mi a szőlő. A teremtő böl- csesége ezen rügyet parafaszerű boholy- lyal vonta meg, mely egyaránt védi és óvja meg a hidegtől, a fagytól úgy mint a szárazságtól. Szálmivelésnél ezen rügyek apadtabbak, de annál szivósabbak és ellenállóbbak. Sima művelésnél és kövér szőlőknél erő­sen dudorodottak, ép azért a légmérsékleti változatok által könnyen elpusztíthatok. A természet háztartása ezen pusztulások ellen védekezve mellék szemeket is rakott fel a venyigékre. Ha elpusztult az egyik, álljon helyt a másik. Sőt a kövidinkánál, vagy hajnalpirosnál még egy harmadik szem is van tartalékban. De ebben már csak rit­kán van termés. De elletés esetén annál biztosabb a megeredés. A szem lehet alvó szem, amelyet sár­szemnek vagy vidékenként vakszemnek is neveznek. Mivel igen kicsiny, alig látszik egyéb ki belőle, mint egy vonal. Termöszem, mely a gyümölcs sejtjeit rejti. Hajtószem, mely venyigére dolg-ozik ter­més nélkül. IV. Negyedik szerve a szőlőnek a levél. — Ami a tüdő az állati testben, az a levél a szőlőre nézve. Első rang-ú nemes szerv. Nélküle a töke nem élhet. Amely működést a gyökerek a földben végeznek, azt telje­sítik a levelek a levegőben. Ezeket tehát lepusztitani nemcsak, hogy nem szabad, hanem meg kell védeni ellen- ség'eitöl. A hernyóktól, cserebogaraktól és peronoszp óráktól. A dús lombozatok építik ki a hatalmas fürtöket, megrakják azokat cukorral és sa­vakkal. Ezek igazi munkásai, termelő a valódi nemes bornak. V. Ötödik szerv a kacscs. Azt mondják élet­tani feladatokat nem végez. Tévedés. Ezek rendeltetése a venyige megszilárdítása. Amint a talpgyökér megszilárdítja a tőkét úgy a kacscsok a felső venyigéket szilár­dítják meg. Elogy a viharok, és légáramla­tok ne hurcolják és tépázzák a fürtök kié­pítését neakadályozzák. VI. Hatodik szerve a szőlőnek a virág, mely a gyümölcsözés első feltételeit hordja ma­gában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom