Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-20 / 3. szám

VÁCI Hi KLAP A szőlövirág-, más virágokkal ellentétben nyert kiépítést. Mig egyéb virágoknak kelyhében, mint csészében állnak szilárdul a himszálak bok­rétája, addig a szőlőnél a csésze fölül áll. Ennek a csészének szilárdul kellenék megállani a bokréta felett mindaddig, mig a himszálak megérnek és termékenyülésre képesek lesznek. Azonban két nagy ellenségbe van a vi­rágzásnak. Első a szárazság, mely leszárasztja a fedő csészét és igy behervasztja a himszálakat virágzás előtt. A másik ellenség a nedvesség, mely le- rohasztja a csészét a himszálak beérése előtt és igy meghajlítja azokat, hogy a ter­mékenységre képtelenekké váljanak. E két nyavalyából áll elő a rúgás, vagy meghullás, melynek következtében a fürt­képződés vagy épen nem áll elő, vagy any- nyira silányul, hogy bogyók helyett csak a cipka domborodik ki. Vannak azonban egyes fajok, melyek magukra hagyva ritkán termékenyülnek: ilyenek a versdinka és a hullajtó kadarka j Az ily fajtákat legjobb változó sorokban j ültetni az okos termelőnek. Szőlőink uj veszedelme. (A gommose bacillaire Ruszton.) Ismételten volt már alkalmunk a „gom­mose bacillaire“ nevű uj és fölötte vesze­delmes szőlőbetegségről megemlékezni, a mely mint kész veszedelem lépett föl Fran­ciaországban. Az ismételt sürgetésekre a földmivelés- ügyi miniszter kiadta rendeletéit az iránt, hogy a jelzett betegségnek Franciaország­ban történt föllépése következtében szőlő- j vesszőknek a külföldről (ideértve Ausztriát is) és Horvát-Szlavonországból Magyaror­szág területére leendő behozatala vagy az országon történő keresztülvitele meg van tiltva. Ugyancsak ez alkalommal intézkedés tör­tént arra nézve, hogy a szőlő- és borgaz­daság terén működő szakközegek a kerü­leteikbe tartozó szőlőket éber figyelemmel kisérjék s a mint a kérdéses betegségre vo­natkozható gyanús jeleknek csupán csak nyomait is bárhol megfigyelik, a földműve­lésügyi miniszternek azonnal jelentést te­gyenek. És ime a legújabb szőlőbetegség behur- j coltatott szőlőinkbe. Hosszas megfigyelés és bakteriológiai megvizsgálás után rájöt­tek arra, hogy a ruszti hires, de pusztulás- ! nak menő szőlőkben a gommose bacillaire ■ lépett föl, még pedig Wolf Lipót és fia kis- ] martoni borkereskedő cégnek Rüszt városa i határában levő szőlőjében és szőlövessző- ! iskolájában. Itt van tehát a sok más bajhoz az uj ve- ! szedelem, alig tudtunk a filloxerával és sok más csapással megküzdeni, békéden tör- ! vényszegők fittyet hánynak a miniszter ren­deletéinek, mintha nem is léteznének. A tilalom dacára Ausztrián át csempészik be Rusztra az uj betegségben szenvedő vesszőket a Wolf Lipót és fiai cég, kiknek Ausztriában is van Ebenfurthban szőlőjük — a kérdéses vesszőküldeményt Francia- országból ezen szőlőjükbe rendelték — egy részét itt használták fel, a másik részét pe­dig a három órányira fekvő ruszti szőlő­jükbe vitték és ültették ki. A folton, ahol a betegség konstatáltatott, 1892-ben Ru- pestris Martin tőkék lettek kiültetve, ame- 1 £ lyek a múlt év tavaszán Rupestris Mon- tico ával lettek beoltva. A betegség kizá­rólag' ezeknél konstatáltatott. Ezek a vesz- szők még más vesszőkkel együtt a Wolf és fiai cég által Franciaországból és pedig Etienne Courty saint-georges-i vesszőke­reskedőtől az osztrák földmivelésügyi mi- nisterium közvetítésével szereztettek be. Mire valók akkor a rendeletek ? Azt fogják erre mondani, hog'y a betegséget behurcolták, még mielőtt a vesszők beho­zatalát eltiltották volna. Csak hogy ez nem áll egészen. Mert is­meretes, hogy 1892 óta black rot beteg­ségre való tekintettel Franciaországból csakis a földmivelésügyi miniszter enge­délyével volt szabad és csakis olyan szőlő- vesszőket hozzánk behozni, a melyek a miniszter által a helyszínére kiküldött szak­értő illetőleg bizalmi férfiú jelenlétében a vész behurcolhatásának eshetőségét kikerü­lendő dezinficziáltattak. Ezen tilalmat szegték meg az illetők és e tilalom megszegése következtében hur­colták be hozzánk a gommose bacillairet. így engedelmeskednek nálunk a minisz­teri rendeleteknek ! így veszik Ausztriá­ban a könnyű olealról a magyar földmive­lésügyi miniszter működését, a mely kü­lönben idehaza sem vergődött még oly tekintélyre, hogy csak a vasúti közegek is figyelembe vegyék a szölövessző-forga- lomra vonatkozó rendeletéit. A baj meg van. Már most csak azt kér­dezzük, hogy elrendelték-e már a ruszti és környékbeli szőlők folytonos szemmeltar- tását, hogy intézkedett-e a földmivelésügyi minisztérium az iránt, hogy az osztrák ha- tóságnk segedelmével ne jöhessen be hoz­zánk idegen, nálunk eltiltott szőlővessző. Papiroson tudjuk, hogy megvan az in­tézkedés. mint minden a fillxera elleni vé- pekezés körüli intézkedés is de arra va­gyunk kiváncsiak, hogy Ruszton és vidé­kén gyakorlatban végre is hajtják-e szi­gorú rendeleteket. Ezt szeretnők tudni. Nyiltlevelek a szőlészet köréből a szerkesztőhez. Duka. 1895. jan. 15. Tisztelt szerkesztő úr! Nem tudom fog e vissza rá emlékezni édes szerkesztő úr, azokra a gyönyörű szép szőlőültetményekre, melyeket nagyságos Rudnyánszky Kálmán ur 15—20 év előtt a rátóti és sződi határokban csinált. Mindik kiváncsi voltam a binyára ezen pompásan sikerült elletéseknek, azért sokat kérdezősködtem Rudnyánszky ur embere­itől. Rudnyányszky Kálmán munkásai azt be­szélték nekem, hogy ők úgy járnak el a vesszökezelléssel. hogy elletés előtt két héttel nagy vizes kádakban tisztogatják meg a vesszőket. Mindegyik munkás kap egy rósz topa, életlen kést és evvel megva­karják a venyige végét. És az ekképpen megvakart vesszőnek vég hajtásai megszabadulnak a kemény burok héjazatából igy gyorsan és biztosan áll elő a csírázás és a gyökér eresztés. Mit szól hozzá igen tisztelt szerkesztő ur. Van-e ebben az eljárásban valami?! Okosan cselekszenek-e azok az ültetők, kik vizes kádakban áztatják a vesszőket? Jó, helyes gondolat-e megvakartatni a vesszőket ? ! Ha szerét teheti érdemes szerkesztő úr válaszoljon becses lapja legközelebbi szá­mában, szivés viszontszolgálatul, ha beme­gyek Vácra fogok szolgálni néhány szem uritökmaggal. mondhatom valami külö­nösek. Isten megáldja édes jó uramat. Tisztelője Herceg M. dukai gazda. Válasz a levélre. Hogy Rudnyáeszky úr ültetvényei kitü­nően sikerültek annak kulcsát mindenek előtt abban találom, hogy Rudnyánszky a kitünőbb és alkalmas talajokat használta fel az ültetésre. Emlékezzen arra a gyönyörű ratótt tábla szőlőre melynek sötét humasa szinte meg- csiklándoztatta az ember inyjét. Hozzá Rudnyánszky Kálmán mester a talajkezelésben. Hatalmasan át meg átpor- hanyitja és pedig a kellő időben, midőn a talaj minden tartalék nedvességet összegyűjt Az ő átdolgozott talajában tehát a be­dugott vesszőt készen várta a meleg, a nedvesség is. a levegő szabadjárása igy tehát a szölötenyésztésnek megvolt minden feltétele. A szőlő vakarás feleslegas és haszonta­lan babra munka. A hol meleg van, nedvesség és levegő ott meg sem lehet a vesszőnek tiltani, hogy gyökeret ne eresszen. A vizes kád pedig éppen nem eleme a szőlőnek. A viz hidegében a szőlő soha gyökeret nem ereszt, következőleg ellen­sége. S vakargatással pedig könnyen sérülést eszközlünk a szőlő szerveiben, tehát nem ajánljuk. Az úri tökmagra nincs szükségünk. Egyebekben szívesen állunk kész szol­gálatára. tistelettel D r Kiss 1. Nyílt-tér. Elismerés. Nyilvánosan mondok köszönetét a „bűn­eiére életbiztosító társulatnak'4 mivel nőm Zvakk Anna elhunytával 500 forint életbiz­tosítását nekem haladéktalanul kifizette. Noha csak egy éve telt, hogy biztosítottam. Vác, 1895. jan. 19. Megyeri Janos. [ ÓVA IHTÜffg A CZÉGTOKKEIt VALÓ YISSZA&fiSBK ELÖL * ^ KflZEGEIFg KÖZJEGYZŐI MEGHATALMAZÁSSAL EIS.UAE ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom