Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
VAGI HÍRLAP 9 rán kipróbált munkás hivatalnokát első helyen. Az ellenőri állásra három pályázati kérvény érkezett be és pedig- Reggele Gézától, Tóth Lajostól és Krenedits Ferenctől. A bizottság- első helyre Reggele Gézát telte, ki hasznos tevékenységet fejtett ki a városnál nyert alkalmazásában. Második helyen Tóth Lajost. Harmadikon pedig Krenedits Ferencet jelölte. Az alorvosi állásra egyetlen egy kérvényező jelentkezett Dr. Vadas József személyében, ki már ismételt alkalmakkor helyettesitett, mindannyiszor lelkiismeretes erélyt és buzgalmat fejtve ki tiszti működésének teljesítésében. A kandidáló bizottság eleget tevén megbízatásának, az alispán a nagy tanácsterembe ment, hogy a tisztujitó széket megálitsa. A tisztujjitó közgyűlés. A fehérek templomának óramutatója még jó formán kilencet sem mutatott, midőn a városi képviselők a város minden pontjáról sűrű sorokban szállták meg a városi székházát. A képviselők lázas tevékenységet fejtettek ki, hogy jelöltjeik mellett minden mozogható votumot behúzzanak. Kis-Vácról és az alsó-városról egyetlen egy votum sem hibázott. Csereklye István és Schmidt Ferenc oly mozgósítást vittek véghez, hogy bármely hadvezérnek becsületére vált volna. Ez az energia a választási helyzet uraivá tette őket. Még a legteljesebb, és főben járó tisztujitásoknál is ritkán lehetett annyi képviselőt összehozni, mint e részleges tiszt- ujitásnál összehoztak. A tanácsterem, a székház tornácai a kapuzatalja, a lépcsőháziak csak úgy forrtak a szavazni égő képviselőktől. Tíz órakor pontban nyitotta meg az alispán a közgyűlést, melynek megnyitása után Balázs Lajos kanonok és városi képviselő emelkedett fel, szelíd csengésű, de a pusztáról beszélt. Azután kéré, vigye öt is el magával. Úgy vágyik látni a pusztát, valljon olyan-e mint ő azt magának képzelé s ez utón le is festé. Gyermekes örömmel futott a másik szobáha s egy képpel tért onnan vissza. Izgatottan tartá a képet Ko- vácsné elé, s leste a szót annak ajkairól. — Gyönyörű élethű. Ha te kis lányom ily művésznő vagy, ennek igen meg fog örülni az uram, s fiam Aurél mert mindketten foglalkoznak vele. Pirulva süté le szemeit a lányka, majd azon gondolattal foglalkozott mily nagyszerű lesz, ha ő az ő eszményképét a pusztát szinről-szinre láthatja. Addig kéré Karcaghynét, inig bele egyezését adá az elmenetelre, Másnap egész nap lázas izgalommal csomagolt Erika. I Végtelen megelégedett volt. Llát még midőn elő állt a szán, s beburkolódzon a bundsik lábzsákok egész özönébe, helyet foglalt ekkor volt csak boldog igazán. Néni fázott; nem volt rá hatással, a távolból felhangzó farkasok rém üvöltése, a hó szemeibe csapódott, a hideg pirosra festé arcait. Ő csak egy gondolatnak élt, látni fogja a regényes pusztát. Gyors egymásuton tűntek el az épületek szemeik elől, elérték a pusztát. Egyéb, mint a szürke felhőbe burkolt ég, s a nagy fehér lepel a hó, a természet halotti szem fedője nem volt más látható. Felettök Hollók, varjúk éhes serege röpködött. Igazán puszta télen a puszta. Nem hallik a nyáj kolompja, a bojtár furulyanemes hévtől hordozott hangján a következő üdvözlő beszédet tartván a közgyűlés nevében az alispánhoz. Nagyságos vármegyei alispán úr mélyen tisztelt Uram ! Nagyságodnak képviselőtestületünk körében való első megjelenése kedvező alkalmiul szolgál nekünk arra, hogy Nagyságodat, városunk közönsége nevében hódolatteljes tisztelettel • üdvözöljük ! Lelkesült örömmel tesszük ezt nem csak azért, mert egész valónk el van telve a felsőbbség iránt velünk született odaadó tisztelet és ragaszkodással, de s főleg azért is, mert Nagyságod kimagasló jelességei, fenkölt szelleme, magas műveltsége, ártatlan igaz- ságszeretete, tapintatos bánásmódja, s a közigazgatási életben 22 éven át. beigazolt jártassága biztos garantiát nyújtanak nekünk az iránt, hogy azon törvényhatóságnak, melyet nem minden büszkeség nélkül nevezzük az ország első megyéjének Nagyságod személyében oly férfiút tisztelhetünk az élén, akit jogosult önérzettell mondhatunk az ország első alispánjának.— Azon szerencséshelyzetben vagyunk, hogy erről nem is azon illusztris testületnek, melynek kegyes megbizatából felszólalással élni, nekem jutott a kiváló megtisztelő szerencse kell bizonyságot tenni ; fényesen beigazolta ezt Pest-Pilis-Solt-Kis-Kum vármegye törvényhatósága akkor, amidőn Nagyságodat általam csak halvány vonásokban érintett bokros érdemeinek elismeréséül egyhangú lelkesedéssel emelte ama magas méltóságra, amelynél többet a megye érdemes fiai közöl a legérdemesebbnek nem adhat. Nem érhet tehát bennünket a szerénytelenség vádja, nem illethet bennüeket a hízelgés gyanúja, amidőn az érdemek előtt mély tisztelettel meghajlunk, mert ezzel csak a gondviselés intézkedései iránt tiszteletünket tanúsítjuk s nem teszünk egyeszója; még a betyár sem kocogtat oly gyakran a kocsma ablakán, felmelegedni a csaplárné tüzes szemeinél ; neki is jobban esik az enyelgés, mikor még' nem oly zord az idő. Nem hallik madár-dal, de még egy szegény tücsök egy hangú ciripelése sem zavarja a nála csendet. A nagy természet pihen, téli álmát alussza. Nyom nem volt sehop de azok a tüzes alföldi paripák villám-gyorsán repültek, csillingelt a csengő szerszámaikon s haladtak toronyiránt. Megszokván a szem a setétséget, amivel jobban alászálló ködből kivehető lett néhány épület körvonala. Mind megannyi csillagszem tündöklött az ablakokból elő törő lámpafény. — LIála Istennek megérkeztünk, fohász- kedik a kocsis, egyet cserdit a lovak közé, s megállt egy góth stylü épület bejárat előtt. A sselédség lámpákkal siet elő s kisegítik őket a szánból. A küszöbön a ház ura, egy morciállis alak, házi sapkával fején, nagy öblös tajt-pipával szájában, melyből jóizün pöfékeli a jó fajta „szüz-dohányt* fogadja az érkezőket. — Isten hozott benneteket, ugy-e megfáztatok az utón? Majd Évikét nézegeti, az első tekintetre tisztába volt az uj vendéggel, mintha csak boldogult sógorát látná maga előtt. — De is jó, hogy mepjöttél édes, szól nejéhez ; itt a levél, amelyben István gróf tudatja, hogy holnap, úgy 10 —12 tagból bet mint ismételjük azt amiben bennünket 1 már nálunknál sokkal illetékesebb tényezők megelőztek. Ne vegye azért rósz néven nekünk Nagyságod, ha oly szívesen viszhangozzuk városunk igaz őszinte szokatatlan üdvkivána- tait, ne méltóztassék hízelgésnek tekinteni ha szivünk őszinteségében kikitörő lelkesedéssel adunk kifejezést ama örömünknek hogy Nagyságod e napot körünkbe való megjelenése által városunkban első rangú ünnepi varázsolta s midőn arra kérjük, hogy igaz magyar szívből fakadó üdvözletünket kegyesen fogadni méltóztassék s felkérjük, hogy szőnyegen forgó ügyü ik J elintézésében bölcs tapintatával bennün- ! két vezesse egyben azért is esedezünk, hogy városunkat mely iránt úgy történelmi múltja, mint földrajzi fekvésénél fogva az ország nagy várakozással van ; eltelve, de aminek megvalósítására önmagunkra hagyatva elégtelenek vagyunk, hathatós pártfogásába venni méltóztassék, hogy mi, kik véletlenül bár, ha nem csalódom, elsők vagyunk a vidéki városok között, akik szerencsések vagyunk Nagyságodat körünkben tisztelhetni, elsők legyünk, maradjunk Nagyságod jó akaratú kegyében és nagybecü emlékében is ! Isten hozta Nagyságodatj! Isten tartsa közöttünk s Isten vezérelje utait ‘az élet legvégső határáig! Éljen. A lelkes és szűnni nem akaró éljenzésektől kisért beszédre az alispán majdnem a könnyekig megindultan válaszolt. Köszönetét fejezte ki e nem várt, meleg és őt mindenképpen megtisztelő és kiemelő üdvözletért, melyet más oldalról is lépten nyomon tapasztalt, csupán arra kéri a t. közgyűlést, hogy legyen hajlandó e zajos kitüntetést előlegül tekinteni azon fehér lapra, melyet hivatalos működésének teljesítése után kíván betöltetni. A felujuló viharos éljenzések után beálló társasággal itt lesz vadászni, attól tartottam, hogy itt találsz maradni s akkor kénytelen leszek érted küldeni, mert én nem tudnám őket ellátni. — Ugyan már miféle hóbortja ez megint ide vadászni a grófnak. Mit akarnak ily rém időben? Ez már ismét nagy úri szeszély. Társasággal ide jönni, s ugyan mit fognak lőni ? varjukat, hollókat, zsém- bel tovább Kovácsné. Kire is szakadt az a fiatal gróf? Az édes atyja szelíd jó ember volt. Az a villám miért is ütött ép az ő kocsijába, még most is látom, a mint meg szenesedett holttestet ide hozták. Az áldott jó grófnő most ott él vissza vonultán a fővárosban ; a fia no ez nem sok örömet szerez neki, azzal a sok szeszélye és hóbortjaival. Erika szó nélkül állt a kályha mellett s melegíti kis kezeit, a szobalány jött jelenteni, hogy tálalva van. Rég esett oly jól az étel Erikának, mint most. Vacsora után még beszélgedtek azután ki-ki nyugalomra tért. Erika szemét soká kerülte az álom A fáradságos út, a szokatlan hely vagy a kíváncsiság ismerni a hóbortos grófot nem hagytok őt aludni? Ki tudná megmondani? II. Midőn Erika másnap fefébredt, egy téli napsugár vetődött hófehér ágyára. Gyor- smi felöltözött, maga rendezé gyönyörű barna haját, s midőn a szobaleány segítségére bejött, már készen találta őt, szokat-
